Harry az eb�did� alatt egyszer sem hozta sz�ba megmagyar�zhatatlan kudarc�t, mely percr�l percre jobban d�h�tette, s �rzelmei ki�ltek az arc�ra is. Muriel n�ni meg is k�rdezte t�le, hogy mi�rt ilyen haragos, att�l tartott, tal�n nem tetszett Harrynek a k�nyv. Harry a t�le telhet� legnagyobb udvariass�ggal nyugtatta meg az �reg h�lgyet, hogy a k�nyv remek, csak nem �rzi mag�t t�l j�l.
V�g�l �gy hat�rozott, alszik r� egyet, h�tha m�snapra megold�dik a probl�m�ja – de t�vedett. Els� dolga volt reggel, hogy kitisztult fejjel, frissen, nyugodtan a szalonba menjen �s megid�zzen egy patr�nust. Azonban a szarvas nem bukkant fel, csak a makacs ez�st�s felh� kering�z�tt Harry orra el�tt.
Bossz�s�ga �s rossz kedve tekint�lyeset cs�kkent reggeli ut�n, mikor Bill �s Mr Weasley k�s�ret�ben meg�rkezett Ginny a kar�csonyi sz�netre. Harry m�r v�rta, hogy �jra tal�lkozzanak, de az el�z� nap esem�nyei kivert�k a fej�b�l a tal�lkoz�st – �m most �pp ford�tva t�rt�nt.
Ginny sorban k�sz�nt bar�tainak, Harryt pedig a t�bbiek el�tt a szok�sos diszkr�t �lel�ssel �s puszival �dv�z�lte.
- Ginny, �lj le �s egy�l – invit�lta Hermione a l�nyt, de Ginny elutas�tott mindenf�le reggelit.
- K�sz�n�m, de nem tudn�k most enni – mondta fintorogva. – Kicsit rosszul vagyok, a fejem is f�j. A suliban egy csom�an lebetegedtek a kar�csony k�zeledt�vel. Tudj�tok, n�tha, meg ilyesmi… Ink�bb felmegyek a szob�nkba �s kipakolom a b�r�nd�m – tette hozz� �s t�vozott.
- Harry, nem akarsz seg�teni? – fordult vissza a l�pcs�r�l Ginny.
Harry egy pillanattal k�s�bb m�r rohant is fel a l�pcs�n.
Vas�rnap l�v�n a F�nix Rend tagjai k�z�l t�bben l�togattak el a f�hadisz�ll�sra, mint rendesen. T�bbek k�zt a r�g nem l�tott Kingsley Shacklebolt, aki a mugli minisztereln�k irod�j�ban l�tott el biztons�gi feladatokat; Dedalus Diggle, aki most Mundungus hely�t t�lti be, mint „alvil�gi h�rhoz�” – kapcsolatba l�pett a var�zs vil�g h�rhedt l�k�t�ivel, csemp�szeivel, hogy a hal�lfal�k nyom�ra bukkanjanak. �s Bill is visszaj�tt Roxmortsb�l, hogy besz�ljen a koboldokr�l.
Vacsor�ra betoppant Lupin �s Tonks is, akik egyenest Roxfortb�l �rkeztek, ahol McGalagonynak tettek jelent�st a Voldemortot k�vet� k�l�nb�z� csoportokr�l (Grayback v�rfarkasair�l, akik h�rom v�mp�rral sz�vetkezve tervezik a brut�lis farkasember kiszabad�t�s�t Azkabanb�l). Mikor Harry megpillantotta a k�zen fogva �rkez� Lupint �s Tonksot, azonnal esz�be jutott, mi t�rt�nt egy �ve, mikor a fiatal l�ny kiszabad�totta szorult helyzet�b�l a Roxfort Expresszen, �s visszak�s�rte a kast�lyba. Az el�j�k siet� Piton tudatta vele, hogy Tonks patr�nusa megv�ltozott, s most egy farkas form�j�t �lti, amit a Lupin ir�nti – eleinte viszonzatlan – szerelme v�ltott ki.
Harry arra gondolt, hogy tal�n vele is valami hasonl� t�rt�nhetett, s emiatt t�madtak gondjai a b�b�jjal.
Mrs Weasley vacsor�j�nak elfogyaszt�sa ut�n a F�nix Rendje tagjai a dolgoz�szob�ban �ltek �ssze tan�cskozni. Harry, Ron �s Hermione is jelen lehetett, m�r senki nem k�rd�jelezte meg a jogosults�gukat – mindenki egy�ntet�en azon a v�lem�nyen volt, hogy a h�rom fiatal ki�rdemelte, hogy a Rend tagja legyen, r�ad�sul Harryt sokan imm�r aff�le vezet�k�nt fogadt�k el. �szt�n�sen elhallgattak, ha megsz�lalt, �s figyelt�k minden szav�t.
�ppen Bill emelkedett sz�l�sra, mikor Harry elkalandoz� gondolatai visszat�rtek a jelenbe.
- Egy�rtelm�, hogy Andalg� Amp�k tartja kez�ben a l�zad�st, Ragnok csak egy b�b – mondta a v�r�s haj� fi�, akinek arc�n er�s sz�l� sz�r n�tt, ami az arc�ig le�rt. Harry eml�kezett Mr �s Mrs Weasley egy fojtott hang� besz�lget�s�re, hogy legid�sebb fi�k a Szent Mung� gy�gy�t�i szerint csak hordozza a v�rfarkas k�rt, de nem �tk�znek ki rajta a betegs�g s�lyosabb t�netei. Ennek ellen�re Bill nem maradt a r�gi teljes val�j�ban.
- Andalg�…? – jegyezte meg csendben Ron, s fintorogva elh�zta a sz�j�t. Hermione belekuncogott a tenyer�be.
- Az �llom�s �s a Transzform�ci�s Kutat�int�zet ut�n m�r Azkabant is az ellen�rz�s�k alatt tartj�k – folytatta Bill. - Az elvar�zsolt p�nc�lokkal, amiket �k ferrumoknak neveznek, elfoglalt�k az eg�sz szigetet…
- Mi t�rt�nt a rabokkal? – k�rdezett k�zbe Lupin.
- A koboldokat azonnal kiengedt�k – ez v�rhat� volt -, de r�gt�n ut�na k�t�ttek egy t�zsz�netet, �s megegyeztek a Miniszt�riummal, hogy a foglyaikat elvihetik, ahova akarj�k.
- N�h�ny auror k�s�ret�ben �t is vett�k �ket – sz�lt Mr Weasley. – Most az Auror Parancsnoks�gon tartj�k a k�nnyebb eseteket, a hal�lfal�kat meg lefagyasztott�k...
- Mit csin�ltak vel�k? – k�rdezte Harry.
- J�gbe fagyasztott�k �ket, am�g nem tal�lnak jobb helyet nekik.
Harrynek felt�nt, hogy Muriel n�ni rosszall�an hajtogatta a fej�t.
- A miniszter �rj�ng�tt, mikor megtudta mi t�rt�nt Azkabannal – mondta Kingsley. – Parancsba adta minden kobold azonnali letart�ztat�s�t.
- Huh, abb�l nagy botr�ny lesz – jegyezte meg Mr Weasley.
- Az biztos. Ilyen int�zked�st nem adtak ki m�r vagy h�romsz�z �ve…
- Kett�sz�z-harminchat �ve – jav�totta ki Hermione Kingsley-t. – Az utols� �ri�sh�bor� idej�n adt�k parancsba minden �ri�s ki�z�s�t az orsz�gb�l. Ez persze k�s�bb m�dosult…
- Ak�rhogy is, a koboldokat nem lehet ki�zni. K�v�ncsi vagyok, mit forral Scrimgeur – mondta Lupin �s megvakarta az �ll�t.
- Nem tervez az semmit – sz�lalt meg Harry mogorv�n. – Teljesen �r�lt a pasas. Meg kell �ll�tanunk.
- Harry?! – ki�ltott fel Hermione. – Hogy mondhatsz ilyet?!
A l�ny nem volt egyed�l a d�bbenetben, s Harry ut�bb maga is bel�tta, hogy meglehet�sen szokatlan dolog volt egy rak�s aurornak azt tan�csolni, hogy sz�lljanak szembe a m�gia�gyi miniszterrel. Csakhogy ezek az aurorok egyben a F�nix Rendje tagjai is voltak. Harry mag�ban m�r el is d�nt�tte: ha egyes aurorok ink�bb a minisztert v�lasztj�k a Rend helyett, h�t tehetnek neki egy sz�vess�get. � Amp�kot v�lasztja, s tudta, hogy Dumbledore is �gy tett volna.
A tan�cskoz�s ut�n a Rend tagok egym�s ut�n elhagyt�k a t�k�rvil�got, majd ki-ki ment a maga dolg�ra. Miut�n Harry is kil�pett a napf�nyes t�part k�p�t form�z� var�zsos helyr�l, megv�rta, am�g mindenki elhagyja a dolgoz�szob�t, majd odament az utols�nak kil�p� Tonkshoz �s Lupinhoz.
- Tonks, v�rj egy pillanatra – sz�lt Harry a r�zsasz�n haj� l�ny ut�n.
Tonks �s Lupin meg�lltak �s mindketten k�v�ncsian fel� fordultak.
- Besz�lni szeretn�k veled… n�gyszemk�zt – tette hozz� Harry �s egy bocs�natk�r� pillant�st eresztett meg Lupin fel�.
Lupin biccentett �s t�vozott Mordon nyom�ban.
- H�, ez komolynak hangzik – jegyezte meg nevet�sen Tonks, miut�n kettesben maradtak. Harry is elmosolyodott halv�nyan, de csak udvariass�gb�l.
- A tan�csodra van sz�ks�gem, illetve tal�n a seg�ts�gedre is – b�kte ki Harry. - �n… nem tudok patr�nust id�zni.
Tonks elt�totta a sz�j�t, �s egy pillanatig meg�tk�zve n�zett Harryre, majd hirtelen megr�zta a fej�t �s nagy komolyan a fi� v�ll�ra tette a kez�t �s a szem�be n�zett.
- T�rt�nt valami? Megv�ltozott valami? – k�rdezte t�le.
Harry sz�tt�rta a karjait.
- Nem tudom… - vallotta be. – Fogalmam sincs, mi v�ltozhatott meg.
- Sok minden kiv�lthatja. �rzelmi megr�zk�dtat�s, szerelem, ak�rmi…
Harry megk�sz�r�lte a tork�t.
– Tonks, veled hogyan t�rt�nt, mikor megv�ltozott a patr�nusod?
A l�ny sz�v alak� arca alig l�that�an elpirult, �s les�t�tte a szem�t. Sz�ja sark�ban titokzatos mosoly bujk�lt.
- Oh, �rtem… - d�nny�gte Harry �s bocs�natk�r� mosollyal n�zett Tonksra. – De nem voltak gondok, mikor az �j patr�nusodat id�zted? Nem ment nehezebben?
- Dehogynem – b�lintott a l�ny. – Majdnem az elej�r�l kellett kezdenem a tanul�st… de ebben mindig tehets�ges voltam, szerencs�re – ak�rcsak te! – b�k�tt Harry mellkas�ra.
Tonks egyszerre gyanakv� arccal n�zett Harryre.
- Biztos, hogy nem t�rt�nt valami? – puhatol�zott Tonks. - B�rmi, ami… tal�n a nagymam�ddal kapcsolatosan?
Harrynek esz�be jutott, min gondolkozott, mikor Edevis t�kre – pontosabban annak m�solata – el�tt �llt. Eml�kezett r�, hogy akkor milyen �rz�s ker�tette hatalm�ba: tudatosult benne a v�ltoz�s, amin kereszt�l ment az elm�lt hat �vben.
Tonks l�tta a Harry arc�n �tsuhan� �rny�kot, �s elmosolyodott. Harry �sszeszedte mag�t �s megpr�b�lta szavakba foglalni a t�rt�nteket.
- Tegnap valami olyasmi t�rt�nt, ami r��bresztett arra, mennyire megv�ltoztam az�ta, hogy Roxfortba j�rok. Eddig �szre sem vettem a v�ltoz�st, csak �ltem… De most valahogy m�r nem �rdekel, mi t�rt�nt a m�ltban.
Tonks meg�rt�en b�lintott.
- Ez �pp elegend� ahhoz, hogy a patr�nusod elt�nj�n – mondta. – Tudom, milyen form�t �lt�tt r�gen, �s hogy mib�l t�pl�lkozott. Ha tegnap val�ban lez�rtad a m�ltad, �s r��bredt�l, hogy azok az eml�kek, amikb�l a patr�nusod eredt, m�r nem t�ltenek el olyan �r�mmel, mint el�tte, akkor bizony �jra kell kezdened, Harry.
Harry idegesen f�jt �s a fej�t hajtogatta. Kezdheti el�r�l a tanul�st! �pp, mikor megtal�lta, hogy mihez �rt igaz�n. Enn�l bosszant�bb dolgot nehezen tudott elk�pzelni.
- Figyelj – sz�lt Tonks -, ha elfogadod a seg�ts�gemet, az �nnepek alatt itt leszek, �s egy�tt visszahozhatjuk a patr�nusodat – vagyis egy �j patr�nust, mert nem hiszem, hogy a szarvasod visszat�rne.
Harry h�l�san b�lintott.
- K�sz, Tonks. Nagyon k�sz�n�m.
- Semmis�g.
A k�vetkez� napokban mindenkinek sok dolga volt a Rendb�l, de a besz�lget�s�k ut�n h�rom nappal, k�zvetlen�l kar�csony el�tt Tonksnak siker�lt id�t szak�tania Harryre – ann�l is ink�bb, mert � is �tl�tta a helyzet komolys�g�t.
Ron, Ginny, Hermione �s Paulina a d�lel�tt�t a nappali feld�sz�t�s�vel �s kar�csonyfa �ll�t�ssal t�lt�tt�k, Harry pedig rosszull�tre hivatkozva kivonta mag�t ebb�l – s Tonks javaslat�ra a szalonba mentek.
- J�, akkor l�ssuk, hogyan pr�b�lkozt�l eddig – mondta a l�ny.
- Ok�… - motyogta Harry �s el�h�zta p�lc�j�t.
Maga el� emelte az �res szob�ba �s n�m�n elv�gezte a var�zslatot. A p�lc�b�l ez�st�s felh� t�rt el�, s kavarogva lebegett Harry el�tt, form�tlanul, alaktalanul. Csak p�r pillanatig l�tsz�dott, gyorsan halv�nyulni kezdett, majd teljesen eleny�szett.
- Aha. Mire gondolt�l k�zben? – �rdekl�d�tt Tonks.
- Arra, hogy milyen �rz�s volt megismerni Siriust, az igazi oldal�t. Mikor megtudtam, hogy �rtatlan volt – felelte Harry cs�ggedten.
- Szerintem pr�b�lj meg olyasmire koncentr�lni, ami �jabb – javasolta Tonks. – Az eml�kek id�vel megkopnak, ak�r boldogok, ak�r rosszak, de a rem�ny m�r m�s t�szta!
Harry elmosolyodott. Milyen j�, hogy megismerte a v�gyait, mikor belen�zett a t�k�rbe. A v�g�n m�g kider�l, hogy Muriel n�ni t�kr�nek van valami haszna is…
- Felk�sz�lt�l, Harry?
Harry felid�zte mag�ban a t�k�rben l�tott k�pet, a bar�tait �pen-eg�szs�gesen, �nmag�t gy�ztesen. Elk�pzelte a Voldemort feletti diadal �rzet�t, melyet m�r annyiszor �t�lt, tizenegy-tizenk�t �vesen, azokban az id�kben, mikor m�g senki se tudta volna megmondani, hov� fog vezetni kettej�k v�get nem �r� ellent�te. Harry azonban elhessegette fej�b�l Voldemortot, minden vele kapcsolatos gondolatot – az � boldogs�g�ban nincs helye a nagy�rnak. Abban csak Weasley�knek, Hermion�nak, Hagridnak, Lupinnak �s Tonksnak van helye. R�juk gondolt, az �r�m�kre, a boldog pillanatokra, melyeket ezek ut�n fognak �t�lni. Harry elrakt�rozta mag�ban ezt az �rz�st, v�g�l b�lintott.
Tonks elmosolyodott �s v�rta, mi t�rt�nik.
Harry �jra felemelte p�lc�j�t, �s �tadta mag�t a boldog j�v�nek. Azt�n hangosan kimondta a var�zsig�t:
- Expecto Patronum!
F�nyl� felh� robbant ki a p�lc�b�l, hosszan, er�sen – sokkal er�sebben, mint az el�bb. Hat�rozottan leereszkedett a padl�ra �s elter�lt, de form�t nem �lt�tt. Harryn azonnal �rr� lett a kudarc �rzete, s a f�stfelh� ekkor eloszlott.
- A fen�be! – morgol�dott Harry, de Tonks nem cs�ggedt.
- Ez sokkal jobb volt, mint az el�bb – jegyezte meg a l�ny. – El�rulod, mi j�rt a fejedben?
Harry r�gt�n v�laszolt:
- A bar�taimra gondoltam, hogy �letben vannak mind, �s boldogok…
- �s Tudodki? – k�rdezett r� Tonks.
Harry megr�zta a fej�t.
- Ez egy kicsit kev�s, nem gondolod? – sz�lt k�zbe a l�ny. – Nem eml�kszel, mit tan�tott Remus?
Harry felkapta a fej�t �s �beren figyelt. Lehet, hogy alapvet�en rosszul csin�l valamit? Megfeledkezett volna a patr�nus id�z�s egyik l�nyeg�r�l?
- A bar�taid most is �lnek �s boldogok – t�bb�-kev�sb�. Te egy olyan helyzetet k�pzelt�l el, amiben minden ugyan�gy van, mint a h�bor� el�tt – folytatta Tonks, �s k�zben le�lt egy kanap�ra.
Harry hevesen tiltakozni kezdett:
- Dehogyis, �n a Voldemort buk�sa ut�ni �let�nket k�pzeltem el – mondta hevesen. – Mi lenne ann�l jobb, mint…
- �s gondolod, hogy ez fog t�rt�nni? – sz�lt k�zbe hirtelen egy csendes nyugodt hang a szalon ajtaja fel�l.
Harry megp�rd�lt �s Lupint l�tta, amint f�radtan mosolyogva �lldog�l egymag�ban. Nagyon gyeng�nek �s s�padtnak t�nt, ami nem csoda. Csak nemr�g m�lt el a telihold.
Harry p�r m�sodperces k�s�ssel kezdte csak felfogni, mit mondott Lupin.
- Hogy �rted ezt? – t�rta sz�t a karjait Harry.
Tonks csak mosolygott, Lupin pedig beljebb j�tt a szalonba �s meg�llt Harry el�tt.
- Ha azt k�pzeled, Voldemort pusztul�sa ut�n minden felh�tlen �s boldog lesz, akkor nagyon t�vedsz – j�tt a v�lasz. – Ne �ltasd magad Harry. A h�bor� el�tti helyzetet t�bb� nem lehet visszahozni, m�g az emberek sz�v�ben sem.
- De a t�k�r… - kezdte makacskodva Harry, de Lupin k�zbe v�gott.
- Muriel elmes�lte mi volt. A t�k�r a v�gyadat mutatja, �n pedig az �r�m�dr�l besz�lek – jelentette ki.
Harry egy pillanatig em�sztette a hallottakat.
- A kett� nem egy �s ugyanaz? – k�rdezte Lupint�l.
- Nem – felelte, de azt�n megvonta a v�ll�t. – Nos, nem mindig. A legt�bbsz�r nem.
Harry hallgatott.
- A v�gyad egy ilyen idilli helyzet, igaz? A v�gyunk mindig a c�l, ami�rt k�zd�nk, de az �r�m�t az okozza, mikor el�rj�k ezt a c�lt. M�g ha nem is vessz�k �szre.
Harry, a Voldemort elleni k�zdelem az �leted maga. Ha egy olyan gondolatb�l pr�b�lsz meg patr�nust id�zni, amit a c�lod beteljes�t�se ut�n �rezhetsz, azzal magadat hazudtolod meg. Ha egyszer legy�z�d Voldemortot, majd akkor m�r tudsz er�t mer�teni ebb�l. De addig nem. Muriel is megmondta: ismerd �nmagad! Mikor vagy legink�bb az, aki? – fejezte be ezzel a furcsa k�rd�ssel Lupin.
Harry maga el� meredt �s j�form�n v�giggondolta �lete meghat�roz� pillanatait. Csak az �rz�sekre koncentr�lt, nem magukra a t�rt�n�sekre. A v�lasz k�zen fekv� volt:
- Mikor szembesz�llok Voldemorttal.
Lupin �jra elmosolyodott.
- Gondoltam – mondta, �s lopva Tonksra pillantott.
- Akkor ebb�l id�zz patr�nust! – javasolta a l�ny, Harry pedig b�lintott.
Nem volt k�nny� dolga Harrynek. Nem egy megt�rt�nt esem�nyre, vagy rem�lt k�pre kellett gondolnia, hanem egy k�l�nleges lelki �llapotot kellett �t�lnie. Hi�ba koncentr�lt volna azokra a pillanatokra, mikor szemt�l szemben �llt a fekete m�gussal – azt a gondolatot kellett felid�znie, mikor minden porcik�ja, test�nek minden sejtje �rezte, mit kell tennie. Mint a temet�ben… Az a b�tors�got ad� er�, ami arra �szt�n�zte, hogy ne egy s�rk� m�g�tt lapulva v�rja a hal�lt, hanem �lljon talpra �s n�zzen szembe vele.
- Expecto Patronum! – ki�ltotta Harry, s p�lc�ja megremegett.
Ez�st�s f�ny vil�g�totta meg a szob�ban �ll�k arc�t, s a ragyog�sb�l finom k�rvonalak rajzol�dtak ki. Gyeng�n, de felismerhet�en egy n�gyl�b�, z�m�k l�ny k�rvonalai… egy �j patr�nus.
- Ez az Harry! Remek volt – dics�rte Lupin, Harry pedig leeresztette a p�lc�t.
A patr�nus l�that� maradt, nem eny�szett el, de nem volt olyan egy�rtelm�, kitisztult form�ja, mint a szarvasnak. Harry �r�lt, hogy javul�st �rt el, de el�gedetlen is volt egyszerre.
Tonks boldogan mosolygott �s k�zel l�pett az ismeretlen l�nyhez, mely f�nyl�, nagy fej�t fel� ford�totta.
- Ez sz�p nagy – jegyezte meg a l�ny, �s feltartott h�velykujj�t mutatta Harrynek.
- Ne agg�dj, fog ez menni m�g jobban is – nyugtatta Lupin.
- Rem�lem… - ennyit f�z�tt hozz� Harry, s mikor patr�nusa elt�nt, megk�sz�nte a seg�ts�get Tonksnak �s Lupinnak.

----

Kar�csony reggel�n Harryt nagy kupac aj�nd�k v�rta az �gya mellett. Sok-sok sz�nes csomag, kicsik �s nagyok.
- Boldog kar�csonyt! – k�sz�nt�tte Ron, mikor �szrevette, hogy Harry is fel�bredt.
Ron m�r n�gy aj�nd�kot kibontott, melyek az �gy�n hevertek nagy �sszevisszas�gban. Egy doboz Bogoly Berti-f�le Minden�z� Drazs� Ginnyt�l, egy k�k Weasley-pulcsi Ron �desanyj�t�l, egy hossz�, v�r�s s�l Billt�l �s s�rk�ny form�j� �dess�gek Charlie-t�l. Volt k�zt�k egy Magyar Mennyd�rg� is, ami haragosan ny�jtogatta a nyak�t. Ron direkt Harrynek hagyta meg ezt a darabot, s most �tdobta az � �gy�ra.
- Neked is boldog kar�csonyt! – mosolygott Harry, s miut�n felvette kerek szem�veg�t, Ron p�ld�j�t k�vetve bontogatni kezdte aj�nd�kait.
Az els� doboz Hermione aj�nd�ka volt: egy f�nyl�, k�kes �veggoly�bis. P�rn�zott doboz�b�l egy r�vidke lev�l ker�lt el�, melyet a l�ny �rt, szab�lyos gy�ngybet�kkel:

Harry, ez egy Mosolyhoz� Var�zsg�mb. Belez�rhatod a boldog eml�keidet, mint egy Mereng�be, �s ha el�veszed, mosolyt csal az arcodra, b�rmilyen let�rt is vagy. Mordon mes�lt r�la nekem, s persze r�gt�n azzal hozakodott el�, hogy remek �nv�delemre, mert, ha el�g er�s, elriaszt egy dementort… De ink�bb tekintsd csak Mosolyhoz�nak!

- Hermione mindig meg tud lepni valamivel – hajtogatta a fej�t Harry �s sz�v�t boldogs�g j�rta �t.
- �h�m – hagyta r� Ron. – A legkisz�m�thatatlanabb l�ny, akit ismerek… Hogyaza!
Az aj�nd�k, amit Ron bontogatott, hars�ny pukkan�ssal feldurrant a fi� kez�ben �s ragacsos, narancss�rga p�ppel bor�totta be a szob�t.
- Mi a nyavalya volt ez? – h�borgott Harry, �s a szem�veg�r�l t�r�lgette a maszatot.
A v�laszt egy felcsend�l� hang adta meg, ami a Ron kez�ben tartott, z�lds�gszer� valami maradv�nyaib�l sz�lt:
„Boldog kar�csonyt Roncimonci! Hihihihi…” – zengte Fred �s George hangja k�rusban.
Ron elt�ntette a p�pet p�lc�ja int�s�vel �s m�rgesen f�lredobta a sz�tdurrant s�t�t�k darabjait.
- Na v�rj csak, ezt m�g megkeser�lik, ha addig �lek is – morogta Ron, �s most a t�bbi aj�nd�k�t szabad�totta meg a l�t�l.
- T�r�lni kellett volna az eml�keikb�l, mikor t�kk� v�ltoztattad a fej�ket – vetette fel Harry.
- Akkor semmit se tanultak volna bel�le! – csattant fel Ron.
- Mi�rt, �gy tanultak bel�le?
Ron t�relmetlen�l legyintett �s nem v�laszolt. Tov�bb bontogatt�k az aj�nd�kaikat, s nemsok�ra bel�pett az ajt�n Hermione, nyaka k�r�l egy hasonl� hossz� s�llal, mint amilyen Ron� volt, s amilyen Harry k�vetkez� csomagj�b�l is el�ker�lt, de ez Ron v�r�s �s Harry z�ld s�lj�val ellent�tben k�k volt, �s ak�rcsak a fi�k�ba, �rdekes, csillog� sz�lakat sz�ttek a k�k fonal k�z�.
- J� reggelt, boldog kar�csonyt! – k�sz�nt vid�man Hermione. – K�sz a p�lca tokot Harry. Nagyon praktikus.
- Sz�vesen – mondta Harry. - �n meg k�sz�n�m a Mosolyhoz�t. T�nyleg elriaszt egy dementort?
Hermione a plafonra emelte a tekintet�t.
- Jav�thatatlanok vagytok!
Le�lt Ron �gya v�g�re �s r�mosolygott a fi�ra, majd fur�n �sszeh�zta a szem�ld�k�t.
- M�rt van itt ilyen s�t�t�k szag? – k�rdezte.
Ron horkantott egyet, �s Harry v�laszolt.
- H�rom sz�: Fred �s George.
- Oh. �rtem… Csod�sak ezek a s�lak, igaz? – terelte m�sra a besz�lget�st Hermione.
- Ja – vonta meg a v�ll�t Ron.
- Aha – ut�nozta Harry bar�tj�t.
Hermione egy darabig f�rk�szve n�zte �ket, majd f�jt egyet.
- Fogalmatok sincs r�la mi ez.
Mondta Hermione, s ink�bb kijelent�s volt ez, mintsem k�rd�s. Harry �s Ron a fej�t hajtogatta.
- B�b�jtanb�l mindkett�t�knek T, vegy�tek tudom�sul! – p�r�lt vel�k m�rgeskedve a l�ny. – Nem eml�keztek, mit mondott Flitwick professzor a mirabilis-fonalakr�l?
- M�rt k�ne eml�kezn�nk? – d�nny�gte Ron.
Hermione egy les�jt� pillant�st k�ld�tt fel�je.
- Ezek az ez�st�s fonalak m�gikus tulajdons�g�ak - magyar�zta. – Ha azt akarod, ezzel a s�llal megm�szhatsz egy szikl�t, vagy egy v�rfalat is, mert addig ny�lik, am�g sz�ks�ges, de sosem szakad el! Nagyon k�l�nleges holmi, Izlandon �s Norv�gi�ban sz�nek bel�le k�teleket a haj�s var�zsl�k…
Szavait az ajt� kiv�g�d�sa szak�totta f�lbe, amin berontott a nagyon izgatott Paulina.
- Hermione! Hermione! Figyeld, mit tudok! – kiab�lta a kisl�ny, s Hermione meglepetten felvonta a szem�ld�k�t. Nyilv�n azt hitte, hogy a kisl�ny az�rt ilyen izgatott, mert �r�lt a bab�nak, amit kar�csonyra kapott t�le.
Paulina meg�llt Harry, Ron �s Hermione el�tt, majd befogta az orr�t �s �sszeszor�totta a szem�t, mintha egy medenc�be akarna ugrani. A k�vetkez� pillanatban azonban a kisl�ny f�lei elkezdtek n�ni – csak n�ttek �s n�ttek, m�g nem olyan nagyok lettek, mint egy h�ziman��.
Paulina nagyot kacagott Harry�k arckifejez�s�n, �s megr�zta a fej�t. Barna hajf�rtjei lobogtak, man�-f�lei csattogtak, ahogy az arc�nak csap�dtak.
- H�… - t�totta el a sz�j�t Ron. – Ezek szerint…
-… metamorf m�gus vagy? – fejezte be Hermione.
- Mint Tonks? – motyogta Harry.
- Hogy mi vagyok? – k�v�ncsiskodott Paulina.
Hermione felocs�dott, �s v�gre felfogta mit jelent mindez. Odaszaladt a kisl�nyhoz, felkapta �s megszorongatta. Paulina most var�zsolt el�sz�r, ami�ta tal�lkoztak.
- Most m�r boszork�ny vagyok?
- Igen, kicsim, az vagy! – v�laszolta boldogan Hermione.
Paulina m�g vagy �tsz�r n�vesztette meg a f�leit, s az orr�t, mialatt az aj�nd�kokat bontogatt�k, s �nfeledten besz�lgettek a szob�ban. F�l t�z k�r�l, Mrs Weasley h�v�s�ra mentek le az emeletr�l a konyh�ba, hogy megreggelizzenek, s mikor le�rtek a l�pcs�n, egy nagy m�ret� meglepet�s fogadta �ket.
- Hagrid! – ki�ltott fel Harry, mikor megl�tta hatalmas termet� bar�tj�t a nappaliban. A vad�r feje a plafont s�rolta, s k�zben Muriel n�ni te�j�t sz�rcs�lgette egy hozz� k�pest nevets�gesen kicsi cs�sz�b�l.
- Sziasztok! – k�sz�nt Hagrid a h�rom j� bar�tnak, s ezzel egy�tt �sszeroppantotta a mutat� �s h�velykujja k�zt tartott cs�sz�t. – Jaj, bocs�ss meg Muriel…
Mrs Weasley j�indulat� mosollyal megszabad�totta Hagridot a kifr�ccsent te�t�l, majd megjav�totta a poh�rk�t.
- V�rj csak, seg�tek – aj�nlotta Mrs Weasley, s egy p�lcakoppint�ssal v�d�r nagys�g�ra n�velte a te�s cs�sz�t.
- K�sz�n�m Molly – d�rm�gte Hagrid, s �nt�tt mag�nak a te�s kancs�b�l.
Harry, Ron �s Hermione odaszaladtak Hagridhoz, �s kiss� gyerekesen mindh�rman meg�lelt�k. A Hermione nyom�ban �rkez� Paulina ijedt szemeket meresztett az �ri�si emberre, de mikor l�tta, hogy a hatalmas k�ls� j�mbor sz�vet takar, kiss� zavartan kiny�g�tt egy eg�rcincog�sra eml�keztet� „szi�”-t.
- Remek h�reim vannak! – harsogta Hagrid ragyog� mosollyal az arc�n. – Megj�ttek az �ri�sok!
- MICSODA?! – d�bbent meg Harry, Ron �s Hermione egyszerre.
Mr �s Mrs Weasley, �s a t�bbi Rend-tag mosolygott, �k m�r tudtak r�la.
Harry elt�n�d�tt rajta, hogy ez most j� h�r-e vagy rossz. Hagrid sz�les vigyor�b�l �t�lve j�, azonban t�l j�l ismerte a vad�rt ahhoz, hogy minden, az � sz�m�ra j� h�rnek hallatsz� dolgot azonnal el is k�nyveljen annak.
- �s? – v�rta Harry az �j inform�ci�t.
- N�gyen j�ttek el keletr�l… k�z�l�k kett�, akivel besz�lt�nk Olympe-pal. Dumbledore-t kerest�k, a Tiltott Rengetegben b�jtak meg, ott tal�lkoztak Gr�ppal. � pedig sz�lt nekem. Bizony, Kicsi Gr�p nagyot fejl�d�tt, mi�ta utolj�ra tal�lkoztatok vele! – mondta b�szk�n Hagrid. – Levelet �rt nekem, ezt k�pzelj�tek! Kicsit neh�zkesen, de az�rt �n meg�rtettem az �zenetet…
Hagrid boldogan el� vett kab�tja sz�mtalan zsebeinek egyik�b�l egy nagy fak�rget, amire sz�nnel egy girbe-gurba X-et rajzoltak.
- McGalagony professzor besz�lt vel�k, miut�n megtal�ltam �ket. Azt mondt�k, hogy seg�teni akarnak Golgom�t legy�z�s�ben – magyar�zta a vad�r. – Az a bitang Golgom�t kiirtotta a f�l t�rzset, most meg ide dugta azt a sz�rny� nagy k�p�t…
- Mi? Itt van a gurg? – kapta fel a fej�t Ron.
Harry is eml�kezett r�, hogy Golgom�t, a v�rszomjas �ri�s �gy lett a keleti t�rzs gurgja, vagyis vezet�je, f�n�ke, hogy let�pte az el�z� vez�r fej�t, �s a tetemet egy foly�ba haj�totta. R�ad�sul az �j gurg lepakt�lt a hal�lfal�kkal, aminek Hagrid �s Madame Maxime tan�ja volt.
- Igen, Golgom�t �s k�t m�sik �ri�s j�tt az orsz�gba – felelte Hagrid. – A t�bbiek meg a k�zeli szigetekre k�lt�znek.
- Tudodki �g�retet tett r�, hogy visszaj�hetnek, ha �tvette az uralmat – tette hozz� Mr Weasley fia �s annak k�t bar�tja �rtetlen arc�t l�tva.
- Hah! Csak h�rman vannak, a mi �ri�saink meg n�gyen! – legyintett Ron nemt�r�d�m mosollyal az arc�n. – Sima �gy…
- Abban ne legy�l olyan biztos! – r�tta meg Hagrid. – �ri�s �s �ri�s k�zt nagy k�l�nbs�g van. N�zd csak meg Kicsi Gr�pot! �s Golgom�t a t�rzs legnagyobb harcosa a…
ZUMM!
A hirtelen jelentkez� hangra �s a szoba k�zep�n megjelen� k�t alakra mindenki �sszerezzent �s �szt�n�sen a p�lc�j��rt kapott, de szinte azonnal r�j�ttek, hogy f�lelm�k alaptalan volt. A k�t �rkez� Bill �s Fleur volt, valamint egy nagy l�da, ami mellett�k landolt.
- J� �g, a sz�vbajt hozt�tok r�nk! – sop�nkodott Mrs Weasley, majd k�t-k�t puszival �dv�z�lte fi�t �s meny�t.
- Bos�ss meg Molly – szabadkozott Fleur, s meglebbentette hossz� sz�ke haj�t, ahogy kib�jt �ti k�peny�b�l. A m�g�tte �ll� Ginny �s Hermione g�nyol�dva ut�nozt�k. Mrs Weasley sz�r�s szemekkel n�zett r�juk.
- �gy � legbiztons�gos�b ut�zni m�n�ps�g – tette hozz� a l�ny, majd elt�ntetett a zseb�ben egy arany�r�t. – Nosak! Ki ez � t�nd�hi kis v�l�? – k�rdezte mosolyogva, mikor megpillantotta Paulin�t.
- Mutatkozz be sz�pen – figyelmeztette Hermione a kisl�nyt.
Paulina sz�t fogadott, s nem mulasztotta el az alkalmat, hogy bemutassa �tv�ltoz� k�pess�g�t, amivel elk�pr�ztatta a jelen l�v�ket, k�l�n�sen Fleur-t �s Billt.
- Muriel n�ni – sz�lt Bill komoly arccal. – Azt hiszem, nagyon fogsz �r�lni a kar�csonyi aj�nd�kunknak… - s azzal m�r kezdte is nyitni a nagy fal�d�t, ami vel�k egy�tt �rkezett.
A l�d�ban sok-sok r�gi csecsebecse, pap�rok, �kszerek lapultak.
- Te j� �g! Megtal�lt�tok? – kapott a sz�v�hez Mrs Weasley, m�r m�sodszor az elm�lt egy percben, de most �r�m�ben.
Muriel n�ni k�nnyes szemmel, sz�tlanul n�zte ellopott, s visszaker�lt kincseit, m�ltj�nak egy-egy r�gi darabk�j�t.
- Honnan ker�ltek el�? – �rdekl�d�tt Mr Weasley.
– Ragy�s Harrisn�l voltak, akkor tal�lkoztunk vele, mikor a Sz�rnyas Vadkanban pr�b�lta eladni – hallatszott a gyors v�lasz.
Kar�csony napja b�k�sen telt, a f�hadisz�ll�s lak�i mell�zt�k a komolyabb besz�lget�seket, zen�t hallgattak, k�rty�ztak, �s degeszre t�mt�k magukat a finomabbn�l finomabb �dess�gekkel, ak�r a gyerekek.
Az uzsonn�hoz m�r Fred �s George is csatlakozott, vadonat�j sz�rme szeg�ly� k�penyekben �rkeztek, melyet egy-egy arany csat tartott �ssze – s Harry meg�llap�totta, hogy m�g senkit sem l�tott ilyen eleg�nsan �lt�zni.
Bill �s az ikrek seg�tettek kiv�logatni Muriel n�ni holmijait a l�d�b�l, �s visszapakolni �ket eredeti hely�kre. Mr �s Mrs Weasley eg�szen �nfeledtek voltak, Celestina Maggica r�di�b�l zeng� �nek�re m�g t�ncolni is kezdtek, ak�r Fleur �s Bill esk�v�j�n.
- Jaj, el se hiszem, hogy milyen r�gen �reztem magam ilyen j�l! – s�hajtotta Mrs Weasley. - Most minden annyira rendben van…
- Igen Molly, ezt teszi az emberrel a kar�csony – mosolygott Mr Weasley.
Harry nyelt egyet. Arc�r�l lehervadt a mosoly.
Megint el�rte az a nyomaszt� �rz�s, hogy nem teszi a dolg�t. Gy�l�lte ezt a gondolatot – v�g�l is mit tehetne most? Kar�csony van, mindenki pihen, senki nem v�rja el t�le, hogy m�g most is Voldemort j�rjon az esz�ben. Senki… csak � maga.
Egyre forr�bb lett k�r�l�tte a sz�k, minden porcik�ja szinte ord�tott �rte, hogy azonnal �lljon fel �s induljon – mindegy hov�, de nem �lhet itt.
- Hov� m�sz Harry? – sz�lt ut�na Hermione.
- Csak kimegyek egy kicsit leveg�zni…
Harry begyors�totta l�pteit, nehogy valaki megk�rdezze, vele tarthat-e �s neki nemet kelljen mondania. Nem akarta elmagyar�zni nekik, hogy most egyed�l akar lenni egy kicsit.
Kil�pett az udvarra, �s zsebre tett k�zzel s�t�lgatni kezdett. K�r�s-k�r�l a dombvid�ket egyenletes h�takar� bor�totta, melyb�l, mint fekete csontv�zak, meredeztek az �g fel� a kopasz f�k. Kihalt volt minden, s ahogy Harry a t�volba pillantott, nagyon mag�nyosnak �rezte mag�t. Nem tudta, mi�rt ker�tette hatalm�ba ez az �rz�s. Mikor m�r azt hiszi, t�ljut a neh�z pillanatokon, �jabb, m�g bonyolultabb �rz�sek t�rnek fel benne.
- Most meg minek j�ttem ki? – motyogta Harry �s az �gre emelte tekintet�t. Gondolatai �r�lt kering�t j�rtak az agy�ban.
Van b�rmi �rtelme annak, amit csin�l? Ha legy�zi is Voldemortot, az mihez fog vezetni? A v�gtelens�gig sorolhatn� a k�rd�seit, melyekre v�lasz nem adhat�. Senki sem tud v�laszolni, ha senki nem ismeri saj�t mag�t. Akkor �nmaga, ha Voldemort ellen k�zd… De t�nyleg csak ennyi lenne? Ez az eg�sz �lete? �s miv� v�lik?
Harry a lenyugv� nap fel� fordult, s egy pillanatig gy�ny�rk�d�tt benne. Ekkor vette �szre a friss l�bnyomokat a h�ban. Els� gondolata az volt, hogy Mr Weasley ment f��rt – merthogy a l�bnyomok a Prewett-h�z m�g�, a kert fel� vezettek. Azonban szinte r�gt�n beugrott neki, hogy Mr Weasley nem mehetett el f��rt, senki nem mehetett el f��rt, mert a kandall�ban ki nem alv� var�zspor l�ngolt.
Harry arcvon�sai els�t�t�ltek, mik�zben el�h�zta var�zsp�lc�j�t. Tudta mit kock�ztatna, ha most kiab�lni kezdene, hogy figyelmeztesse a bent l�v�ket – ki tudja, ki �l�lkodik a h�z k�r�l (s legf�k�pp hogyan jutott be). Harry a meglepet�s erej�ben b�zva indult el a l�bnyomokat k�vetve. A h�z sark�hoz lapult, s kilesett m�g�le, de nem l�tott senkit. A l�bnyomok j�l l�that�an a nappali fala ir�ny�ba vezettek; a fal nagy r�sz�t egy nagy ablak foglalta el, s Harry innen is tiszt�n kivehette a bent tart�zkod�k alakj�t.
Az ismeretlen tal�n mer�nyletet akar megk�s�relni ellen�k? – futott �t a gondolat Harry agy�n, s szem�vel azonnal keresg�lni kezdte az illet�t – de senkit se l�tott. Balsejtelemt�l vez�relve gyorsan h�trafordult, h�tha a mer�nyl� a h�t�ba ker�lt – de semmi.
Szem�vel k�vette a l�bnyomokat, amik csak az ablakig vezettek, visszafel� nem. Bem�szott volna az ablakon, mikor senki se figyelt? – tal�lgatta Harry, s egyszerre beugrott neki a megold�s: egy l�thatatlann� t�v� k�peny!
Harry nem v�rt tov�bb, egy vad�sz� leop�rd hangtalans�g�val elindult az ismeretlen fel�, s p�lc�j�t arra a pontra szegezte, ahol a l�bnyomok szerint lennie kellett. Mikor biztos volt a dolg�ban, megsuhintotta, s a k�vetkez� pillanatban a var�zsp�lca v�ge k�ken felizzott.
- A���…! – ki�ltotta az ismeretlen (hangja alapj�n f�rfi), mikor Harry lefegyverz� b�b�ja eltal�lta.
A vizes h� sz�tfr�ccsent, ahol a l�thatatlan ember elesett, s egy p�lca v�lt l�that�v� p�r m�terre el�tte. K�z �s l�bnyomok indultak meg kapkodva a p�lca fel�, de mikor felkapta, Harry teljes tests�ly�val nekiugrott a f�rfinak, s mindketten elv�g�dtak. Egym�snak �s a f�ldnek �t�dve gurultak le a domboldalon, k�r�l�tt�k szinte hull�mzott a h�.
Az ismeretlenr�l lehullott a k�peny, de gurul�s k�zben Harrynek nem volt ideje megszeml�lni az arc�t. A f�rfi jajgatott �s pr�szk�lte a sz�j�ba ker�l� havat, Harry viszont �sszeszor�tott fogakkal v�rta, hogy v�gre meg�lljanak, s k�zben pr�b�lta �vni var�zsp�lc�j�t.
Nagy csattan�ssal �rkeztek meg �ti c�ljukhoz, egy g�cs�rt�s fa t�rzs�hez, ami vesz�lyesen kilengett, mikor a k�t test nekicsap�dott. A rajta gubbaszt� k�t �rszem-bagoly felh�borodott huhog�ssal a magasba r�ppent �s a torony fel� vette az ir�nyt.
Harry egy m�sodpercig sem t�tov�zott. �gyet sem vetve a karj�ban dobog� tompa f�jdalomra, r�vetette mag�t a kap�l�z�, havat k�p� idegenre, s belenyomta a fej�t a h�ba. Most m�g jobban kap�l�zott �s kiab�lni pr�b�lt, de nem tudott �rtelmes szavat kiny�gni a fej�t eltakar� h�t�l. Karjait h�trafel� l�b�lta, hogy megpr�b�lja meg�tni Harryt, aki ekkor h�trar�ntotta a f�rfit a kab�tj�n�l fogva, majd teljes erej�b�l orrba v�gta, mikor az hanyatt v�g�dott.
- Jaaj… az ollob… - ny�gte a f�rfi, s t�r�tt orr�b�l �ml�tt a v�r.
Harry a var�zsp�lc�j�t a nyak�nak nyomta, hogy abbahagyja a kap�l�z�st, s ekkor v�gre megpillantotta az arc�t.
- Percy! Mi a fr�szt m�velsz itt?! – kiab�lta Harry a harmadik Weasley-fi� arc�ba, aki f�jdalmasan jajgatva takargatta az orr�t.
- A… any�t… any�t akaltab l�ddi… - v�laszolta nehezen.
A dombtet�r�l ajt�csap�d�s �s ijedt ki�lt�sok hallatszottak – a madarak megvitt�k az incidens h�r�t.
- Igen? – sziszegte Harry d�h�sen. – Azt�n meg sz�pen rohansz a miniszterecsk�dhez �rulkodni, mi?!
Percy vadul r�zta a fej�t, megr�m�tette Harry iszony� tekintete.
- De-eb… deb dehogy…
- Honnan tudod, hogy ide kellett j�nn�d? – folytatta Harry a faggat�st, s ekkor vette �szre, hogy a var�zsp�lc�t m�g mindig a fi�ra szegezi.
- Beggalagod adda ezd… - Percy beny�lt a zseb�be (Harry figyelmesen k�vette a mozdulatot; a legkev�sb� sem b�zott benne), �s el�h�zott egy gy�r�tt kis pap�rt, amin a h�z c�me �llt.
- Mivel vetted r�, hogy odaadja, ha szabad tudnom? – morogta Harry.
- Se-semmivel. Csak az igazad bodtab… l�ddi agaltab any�t…
- �s ap�dra nem volt�l k�v�ncsi? – kiab�lta Percy arc�ba d�h�sen. – Meg a testv�reidre? Akiket el�rult�l? Nem is vagy m�lt� a Weasley n�vre, te �rul�!
Harry egy pillanatra elcsod�lkozott mag�n, b�r arc�ra semmi nem �lt ki ebb�l; fogalma sem volt, mi mondatta ezt vele.
Percy visszanyert valamit s�rtett m�lt�s�g�b�l �s m�rgesen �sszeh�zta szem�ld�k�t. V�rz� orr�t t�r�lgetve azonban ink�bb komikus volt a l�tv�ny, mint komoly.
- De tal�d �gy gondolod, hogy b�lt� vagy r�, Harry? – v�gott vissza. – Bef�rg�zt�l a csal�dugba �s beler�gattad any��kat ebbe a h�bor�ba… te fegetem�guzs! – tette hozz� d�h�sen.
Harry k�zel volt hozz�, hogy megint meg�tkozza Percyt – s legink�bb az�rt, mert s�rtette a f�l�t az igazs�gnak ez a k�nyelmetlen t�red�ke. Val�ban � vitte bele Weasley-�ket a h�bor�ba? Tal�n t�nyleg az�rt vannak most hal�los vesz�lyben, mert Harry �s Ron egy f�lk�ben utaztak Roxfort fel�…
- Feketem�gus? – sziszegte vissza Harry, csak erre a s�rt�sre gondolva, hogy elkergesse az agy�ban motoszk�l� k�nos k�rd�seket. – Sz�val elbesz�lgett�l Scrimgeur-rel?
- Bi vad, ha iged? – nyekeregte Percy, �s egy mar�k h�val t�r�lgette az arc�t, hogy h�s�tse a s�r�l�st. – El�tte is tuddab b�r, hogy egy d�h�gg� �r�lt vagy…
- Ez a d�h�ng� �r�lt mindj�rt ki�tkozza az �rul� nyelvedet! – fenyeget�z�tt Harry, s megint csak megd�bbent saj�t szavain. Ezt be kell fejezni gyorsan, miel�tt m�g elveszti a fej�t…
Egy darabig csak n�zte Percy reszket� arc�t, azt�n elengedte �s h�tr�bb m�szott a h�ban. Fel�llt �s felseg�tette a Weasley fi�t.
- Harry! Harry! – hallatszott a dombtet�r�l a kiab�l�s, Ron ekkor vette �szre bar�tj�t.
Harry intett neki, majd szem�gyre vette Percy v�rz� arc�t. Meglengette a var�zsp�lc�t, amit�l Percy �sszerezzent, de a var�zslat csak a fi� t�r�tt orr�t rakta helyre, s a k�vetkez� lend�t�s letiszt�totta a v�rt.
- Gyere, menj�nk – ind�tv�nyozta Harry. – �desany�d m�r nagyon szeretne tal�lkozni veled.
Percy szem�ben szomor�s�g – �s tal�n ijedts�g – t�kr�z�d�tt, de elsz�ntan b�lintott.
- �s hadd adjak egy j� tan�csot – tette hozz� Harry, mikor Percy m�r indult volna felfel� az �ltaluk v�jt �sv�nyen. – Most az egyszer ne azzal t�r�dj, hogy neked legyen igazad. Fogadd el, amit mondani fognak �s minden jobb lesz.
Percy megint b�lintott, Harry pedig elengedte a fi� karj�t, �s eltette a p�lc�t. Ron ekkor m�r lefel� bucsk�zott a h�ban, hogy bar�tja seg�ts�g�re siessen, de Harry megint intett neki, hogy minden rendben van.
F�l�ton tal�lkoztak, s Ron el�sz�r igencsak megh�kkent, mikor megl�tta b�tyj�t, majd meglep�d�se konok hallgat�sba v�ltott. Nem k�sz�nt Percynek, s�t r� se n�zett t�bbet, hanem sarkon fordult �s elindult vissza a h�zba.
Percy felkapta a f�ldr�l elvizesedett �s szakadt l�thatatlann� t�v� k�peny�t �s a zseb�be gy�m�sz�lte.
Mikor Harry �s Percy fel�rtek a tet�re, a h�z el�tt csak Mr �s Mrs Weasley, meg Muriel n�ni v�rta a t�kozl� fi�t, a t�bbiek t�ntet�leg visszamentek a h�zba.
Harry sem �llt meg, hogy v�gign�zze a csal�di jelenetet, hanem egyenest a bar�tai ut�n ment a nappaliba. A Weasley-k �s Hermione egyforma m�don karba tett k�zzel �ltek, csak akkor n�ztek fel, mikor Harry bel�pett, aki jobb h�j�n el is foglalta a hely�t Fred �s Bill k�z�tt a kanap�n. Fleur k�z�mb�s arcot v�gott, s mivel nem k�v�nt r�szt venni a t�bbiek t�ntet�s�ben, elindult a konyha fel�.
Az udvar fel�l behallatszottak Mr �s Mrs Weasley szavai. Harry kiss� meglep�d�tt, hogy Mr Weasley �jra sz�ba �ll a fi�val, b�r a szavak nem voltak �pp kedvesked�k.
- Minek j�tt�l ide? – hallatszott a goromba hang.
- Jaj, Arthur, ne… - tiltakozott Mrs Weasley.
- Most m�r b�nod, hogy el�rultad a neved, Percy? – Mr Weasley hangj�ba nem kev�s szomor�s�g vegy�lt.
Sokan voltak m�r h�tlenek a csal�djukhoz, bar�taikhoz, sokan v�ltak �rul�v�. De mi�rt? – k�rdezte �nmag�t�l Harry. Mi vezette r� ezeket az embereket, hogy h�tat ford�tsanak azoknak, akikt�l annyi j�t kaptak?
Pettigrew �rul�s�t meg�rtette – gy�l�lte �rte, de meg�rtette. F�regfark f�ltette a saj�t �let�t, s ez t�bbet jelentett neki a becs�letn�l, a bar�tai �let�n�l.
Piton �rul�sa is csak egy ravasz csel volt, ami k�zelebb vitte Voldemortot a gy�zelemhez. Harry nem tudta lek�zdeni a Piton ir�nti haragot, gyanakv�st �s megvet�st, addig nem, am�g legal�bb nem l�tja saj�t szem�vel, hogy Dumbledore-nak igaza volt.
Marietta Edgecombe �rul�s�t is �rtette. A g�nd�r haj� l�ny sz�lei a Miniszt�riumban dolgoztak, s megparancsolt�k neki, hogy ne sz�lljon szembe a roxforti f�inspektorral. Marietta pedig meghozta a d�nt�s�t, hogy ki mell� �ll: a bar�tai vagy a sz�lei szav�ra hallgat-e.
De Percy �rul�s�nak mi �rtelme volt? Harryt szinte b�ntotta ez a gondolat, pr�b�lta meg�rteni, s csak j�ttek a k�rd�sei meg�ll�thatatlanul.
K�zben Weasley-�k p�rbesz�de is folytat�dott a h�z el�tt.
- Azt hittem, ismerlek Percy, de t�vedtem – mondta Mr Weasley. – Mindig olyan okos volt�l, a legjobb tanul�, de �gy l�tszik, csak a tananyagot tanultad meg…
- Az �g szerelm�re Arthur, kar�csony van! – k�rlelte Mrs Weasley. – Hadd j�jj�n be.
- Be akarsz j�nni? Rendben, gyere be, Percy. A testv�reidnek is magyar�zd meg, mi�rt ment�l el.
Mr Weasley, feles�ge �s harmadsz�l�tt fia bej�ttek a nappaliba. Mindenki m�sk�pp reag�lt Percy l�tt�n. Fred �s George kivonultak a konyh�ba �s onnan meresztettek d�h�s szemeket Percyre. Bill �lve maradt, de arca komolyabb volt, mint valaha. Ron mag�ban f�st�lg�tt, Hermione pedig mellette �lt �s �t�lelte a v�ll�t, nehogy felpattanjon, �s valami butas�got csin�ljon. Ginny �s Muriel n�ni kifejez�stelen arccal n�zt�k Percyt.
- Azt hittem, amit mindenki – sz�lalt meg Percy. – Azt hittem, hogy Dumbledore t�ved…
- Nem, te nem azt hitted, hogy t�ved, te azt hitted, hogy hazudik! �, Dumbledore!
- Nem apa, �n azt hittem, hogy Harry hazudik…
- Azt hitted, amit Caramel akart, hogy higgy�l, �s mindezt a karriered�rt! – Mr Weasley �gy mondta ezt, mintha a legundor�t�bb dolog lenne a vil�gon.
A karrier… A siker �s a hatalom… �r az b�rmit is? – k�rdezte Harry �nmag�t�l. – Arctalan emberek t�mege dolgozik, mint a hangy�k, �s azt mondj�k, hogy a siker�rt. De mit �rtenek siker alatt? Tudj�k egy�ltal�n, hogy mi a val�s c�l, vagy m�r r�g elvesztett�k azt? Azt hiszik tal�n, hogy a p�nz�rt dolgoznak… De a p�nzt csak k�ltik �s k�ltik, ak�r megtakar�tj�k, ak�r k�t k�zzel sz�rj�k, mindegy. K�ltik �lelemre, sz�rakoz�sra, nagyobb, szebb lak�sra, f�nyes �st�kre �s gyors sepr�kre. Van ennek b�rmi �rtelme?
�s megint j�tt a k�rd�s: van b�rmi �rtelme annak, amit �, Harry csin�l?
- Voldemort legy�z�s�nek van �rtelme! – v�laszolta a hang a fej�ben, mely �rdekes m�don Dumbledore-�ra eml�keztette. – Annak van �rtelme, ha valaki v�gzi a dolg�t, am�g a feladata nem n� a fej�re. Addig j�, am�g te v�gzed el a feladatod, �s nem a feladatod v�gez ki t�ged.
- �s csak ennyi lenn�k? – j�tt az �jabb k�rd�s Harry hangj�n, Harry agy�nak zegzugaiban. – Voldemort ellens�ge, �s k�sz? Percy is csak ennyi lenne? Egy miniszt�riumi alkalmazott, aki h�tat ford�tott a csal�dj�nak?
Percy megfogadta Harry tan�cs�t, �s nem v�dte mag�t apja v�djaival szemben. Csendben t�rte az igaz szavakat, ak�r egy kisgyerek, aki rossz f�t tett a t�zre.
- Sajn�lom…
- Sajn�lod? Azt mondod, sajn�lod? – Mr Weasley m�r nem kiab�lt, de nyugodt sem volt. – Az ember akkor mondja, hogy sajn�lja, ha elt�rt egy sepr�t, vagy megbukik b�jitaltanb�l. De az �rul�s…
- Arthur, k�rlek ne hozd ezt el� – motyogta Mrs Weasley.
- Molly, ennek pontot kell tenni a v�g�re, egyszer, s mindenkorra. Tudni akarom, hogy kicsoda Percy! – Mr Weasley �jb�l a fia fel� fordult. – Ki vagy Percy? A miniszteri almunkat�rs, vagy a fiam?
Harry gondolatai �jra befel� fordultak. Vajon � kicsoda? A fi�, aki t�l�lte, vagy a Kiv�lasztott? M�r tudta, hogy a kett� nem egy �s ugyanaz. Tizenegy �vesen a t�k�r el�tt �ll� fi� a kis t�l�l� volt. A tizenh�t �ves pedig a Kiv�lasztott. A kett� k�zt nagy k�l�nbs�g van. S Harry gondolatainak az adta nyomaszt� mivolt�t, hogy nem tudta, mi lesz majdan. Nem marad �r�kk� a Kiv�lasztott. Vagy hulla lesz – ak�r elutas�tja ezt a feltev�st, ak�r nem -, vagy… Kicsoda? Kiv� v�lik?
- Nem… nem vagyok t�bb� almunkat�rs…
- Hah, kir�gtak, mi? - h�rd�lt fel Mr Weasley.
- Nem…
- M�r nem kellett�l Scrimgeur-nak. Csak addig voltak puszipajt�sok, am�g a hasznukra v�lhatt�l! Na ez a k�l�nbs�g a koll�g�k �s a bar�tok k�zt, Percy!
- Nem kir�gtak. Felmondtam – sz�lt k�zbe Percy.
Mr Weasley elhallgatott.
- Apa, �n megv�ltoztam – folytatta k�ts�gbeesetten Percy. – Esk�sz�m. �s bel�ttam, hogy t�vedtem.
- Sz�val a fiam vagy? – k�rdezte Mr Weasley kisz�radt sz�jjal, kiss� rekedtesen.
- Te… te kitagadt�l, ezt neked kell megmondanod…
- Nem! – jelentette ki a f�rfi. – Kitagadtam a miniszteri almunkat�rsat, de csak te tudhatod, hogy annak v�ge van-e m�r.
A v�lasz ekkor meg�rkezett Harry k�rd�seire. A besz�lget�s alatt Harry annyira a gondolataiba m�lyedt, hogy �szre se vette, milyen ir�nyt vettek az esem�nyek. A Weasley csal�d �jra teljes lett, �s Mr �s Mrs Weasley meg�lelt�k Percyt. Ron, Bill �s az ikrek m�r nem voltak ennyire k�zvetlenek, de elfogadt�k, hogy testv�r�k visszat�rjen k�z�j�k.
Ginny volt az, aki v�laszt adott a k�rd�seire. Nem sz�val, pillant�ssal, hanem csak egy �rint�ssel. Miut�n egy gyors �lel�ssel boldog kar�csonyt k�v�nt Percynek, Harryhez ment, aki m�g mindig a kanap�n �lt, b�r id�k�zben Bill �s Fred mag�ra hagyt�k. Ginny megfogta Harry kez�t �s le�lt mell�.
- Miv� v�lok? – azt nem tudhatom. Azt tudom, mi vagyok most. Akinek az a feladata, hogy meg�ll�tsa Voldemortot. Ez a feladatom, ez vagyok �n. S ha ezt el�rem, az nem jelenti a v�g�t semminek – csak v�ltoz�s lesz. �j c�lok, �j v�gyak, �j �r�m�k – s �j patr�nus. �j k�pek Edevis t�kr�ben. Dumbledore megmondta, �s �n tudhattam volna, hogy ez r�m is igaz: az �let v�ltoz�s.
�s minden k�zdelem egy �j es�lyt ad az �letnek. Minden k�zdelem v�g�n, minden c�l el�r�sekor egy �j v�ltoz�s veszi kezdet�t, mely �j k�zdelmeket von maga ut�n. Amir�l ma azt hissz�k, a legfontosabb a vil�gon, csak egy a sok v�ltoz�s k�z�l. Percy, a miniszteri almunkat�rs csak egy volt a fi� v�ltoz�sai k�z�l. �s ennek is v�ge szakadt, mint minden m�snak. Helytelen d�nt�s lett volna Percy�? Az adott pillanatban tal�n annak t�nt, de n�lk�le nem �llna itt el�tt�nk ez az �j, sokkal �rt�kesebb Percy. Aki m�r t�bb mint el�tte volt.
A k�rd�seink teh�t a legf�l�slegesebbek. Nem kell keresn�nk a v�laszokat, azok �gy is megj�nnek majd – m�g akkor is, ha nem tudatosul benn�nk, hogy m�r meg is kaptuk. Nem kell f�lni a neh�z k�rd�sekt�l. Csak �lni kell - ez v�lasz mindenre.