- A nagymam�d? – h�ledezett Ron. – Rose Montgomery komolyan a nagymam�d?
- Igen – b�lintott mosolyogva Harry. – �s Dumbledore fogadta �r�kbe, mikor tal�lkozott vele.
Harry, bar�tai �s a Fõnix Rendje beavatott tagjai a griffend�l klubhelys�g�ben gyûltek �ssze – legal�bbis l�tsz�lag. Ahol a nevezetes portr�lyuknak kellett volna lennie, ott most egy csillog� t�k�r foglalta el a bej�ratot.
Mikor Harry d�lut�n visszat�rt a Roxfortb�l, k�r� sereglettek a fõhadisz�ll�s lak�i �s agg�dva k�rdezgett�k tõle, hogy mi�rt lett rosszul. Harry j�l sejtette, a baglyok t�nyleg jelentett�k Muriel n�ninek, hogy �sszeesett a domb alj�ban. Harry nagy nehezen tudta csak megnyugtatni annyira a sop�nkod� Hermion�t �s Mrs Weasley-t, hogy k�sõbbre halassza a besz�lget�s ezen r�sz�t. Ez egy�ltal�n nem el�g�tette ki t�rsai agg�d�s�t, s Mr Weasley baglyokkal azonnal �sszeh�vta a Fõnix Rendje n�h�ny tagj�t.
Lupin, Tonks �s Mordon meg is �rkeztek, alig egy �r�val k�sõbb, s a t�rsas�g f�lrevonult a dolgoz�szob�ba, ahol Harry nyomban megnyitotta a t�kr�t, aminek rejtek�ben biztons�gosan megt�rgyalhatt�k a t�rt�nteket.
- Ez azt jelenti, hogy megint zs�kutc�ba jutottunk – mondta let�rten Hermione.
Harry k�nytelen volt egyet �rteni vele. Lupin t�prengõ arcot v�gott.
- K�l�n�s - sz�lt. – Lily sosem besz�lt az anyj�r�l… Sem Dumbledore. Sosem tal�lkoztam vele, m�g James�k esk�võj�n se.
- Nem ment el a l�nya esk�võj�re? – d�bbent meg Tonks. – De h�t…
- Petunia szerint beteg volt – sz�lt k�zbe hirtelen Harry. Lupin felvonta a szem�ld�k�t. – A nagyn�n�m elmes�lte nekem, mielõtt elj�ttem otthonr�l…
Azzal besz�molt mindenrõl, amit Petunia n�ni mondott neki tizenhetedik sz�let�snapja reggel�n.
-… �s azt is mondta, hogy az �desanyja nem besz�lt neki a betegs�g�rõl – biztos any�nak se besz�lt r�la. Lehet, hogy valami nagyon rossz betegs�g volt.
- Ezek szerint meghalt? – k�rdezte Mr Weasley.
Harry s�hajtott egy m�lyet, mielõtt v�laszolt.
- Nem tudom. Dumbledore se tudja. De ha a horcrux �p – m�rpedig az -, akkor m�g valamilyen form�ban �lnie kell… Igazs�g szerint �n azt hiszem, hogy pontosan az t�rt�nt vele, mint Voldemorttal.
- Test n�lk�l bolyong valahol? – recsegte Mordon.
Harry b�lintott.
- Meg akarom tal�lni – k�z�lte Harry bar�taival. – Nem most, de egyszer… Nagyon szeretn�k tal�lkozni vele valamikor. Õ t�bbet tudna mondani Voldemortr�l, mint b�rki m�s. Petunia tal�n el tudna vezetni hozz�…
A t�bbiek hallgattak, de Hermione p�r pillanat ut�n megsz�lalt:
- De nem csak Voldemort miatt akarsz tal�lkozni vele, igaz?
Harry n�m�n b�mult maga el�, s azon tûnõd�tt, vajon mit mondana, ha egyszer tal�lkozna a f�lig halott-f�lig �lõ nagymam�j�val. R� kellett j�nnie, hogy val�sz�nûleg nem mondana semmit. A halott rokonai, sz�lei, a m�lt, azt hitte, m�r lez�rult, mikor Godric’s Hollow-ban szembes�lt a lerombolt h�zzal. De most Rose Montgomery, vagyis Rose Evans �jra felsz�nre hozta benne ezeket a r�gi dolgokat, melyeket m�r jobb szeretett volna elfelejteni.
- Õ az utols� a… - Harry elharapta a mondatot.
- �rtem – b�lintott Lupin, s mindenki �jra elcsendesedett.
A n�mas�got ism�t Lupin t�rte meg, arca nagyon komoly volt, de minden szigor�s�g n�lk�l.
- Harry, k�rlek, mondd el, m�rt est�l �ssze a domb alj�ban? – k�rte a f�rfi, s Harry azonnal v�laszolt.
- Mert �tl�ptem a vonalat… (- Oh, persze! – sz�lt k�zbe Mr Weasley, mikor esz�be jutott Harry elõzõ rosszull�te) A m�gikus hat�rvonal kiz�rja Voldemortot, �s h�t… a sebhelyem miatt kapcsolatban vagyunk egym�ssal, ez�rt…
- Tal�n finom�tanom kellene a vonalon – jegyezte meg Mordon, tõle szokatlan agg�d� arccal.
Harryt meglepte, mennyire l�nyeges k�rd�snek tartj�k egy vacak kis rosszull�t�t.
- Ne! – sz�lt Harry. – A vonal �gy j�, ahogy van. Kib�rok ennyi f�jdalmat, k�t �ve sokkal rosszabb volt. M�s dolog zavar…
- Micsoda? – k�rdezte egyszerre mindenki.
Harry le�lt a griffend�les kanap�ra �s keresztbe fonta karjait.
- Voldemort besz�lt hozz�m – b�kte ki v�g�l, s szavai sokkolt�k a t�bbieket.
- Hogyan?!
- Mi�rt?
- Mit mondott?
Harry megel�gelte a d�bbent k�rd�seket, �s felemelte a kez�t. Mindenki azonnal elhallgatott. Harry megint meglepõd�tt.
- Mikor megf�jdult a sebhelyem - magyar�zta, miut�n �sszeszedte gondolatait -, Voldemort hangj�t hallottam. �rdekelte, hogy mi�rt lettem rosszul. Biztos õ is mindig �rezte, ha �tl�ptem a vonalon… Azt�n azt mondta, hogy hi�ba pr�b�lkozom az elpuszt�t�s�val, mert m�r v�gleges gyõzelmet aratott. Azt mondta, m�r senki nem �ll�thatja meg.
Ron �s Hermione borzongva �sszen�ztek.
- L�rif�ri – legyintett Mordon. – Ezek a fekete m�gusok mind ezt csin�lj�k. Ez csak egy tr�kk.
- Val�sz�nûleg az – hagyta r� Lupin. – Bl�ffnek hangzik a dolog.
Harry nem �rtett egyet vel�k. Õk nem hallott�k Voldemort hangj�t, nem �rezhett�k a megvetõ g�nyt, ami a szavaib�l �radt.
- Szerintem komolyan kellene venn�nk – mondta Ron, mintegy kital�lva Harry gondolatait. Hermione szapor�n b�logatott. – Egy bl�ff miatt nem kock�ztatta volna, hogy jelentkezik Harry fej�ben…
- �gy van! – �rtett egyet Harry bar�tj�val. – Tudja, hogy vesz�lyes a k�zt�nk l�võ kapcsolat, feleslegesen nem legiliment�lt volna.
- Ak�rhogy is, nem �rtana ut�na j�rnunk – fogalmazta meg a feladatot Mr Weasley.
- Csak az a probl�ma – sz�lalt meg Tonks hosszas hallgat�s ut�n -, hogy a hal�lfal�k mostan�ban nem hemzsegnek semerre.
- Visszavonultak? – r�ncolta a homlok�t Hermione.
Tonks b�logatott.
- De h�t mi�rt? – csapott a t�rd�re Ron.
- Nem tudom Ron, honnan is tudhatn�nk? – s�hajtotta Mr Weasley. – De sietn�nk kell a horcruxokkal, hogy megszor�thassuk Tudodkit. Lupin, Tonks, Mordon �s �n egyfolyt�ban Holl�h�ti ruh�j�t keress�k. A lehets�ges birtokosai sz�ma m�r t�zre cs�kkent.
- Az a baj, hogy ezek t�bbs�ge k�lf�ldi var�zsl� – vette �t a sz�t Mordon -, egyik�k K�n�ban, a m�sik meg a Nam�b sivatagban �l. Az �rd�g tudja, mit keres ott…
Lupin megk�sz�r�lte a tork�t, �s fel�llt a kandall� elõtti k�nyelmes fotelb�l.
- Azt javaslom, hogy maradjatok a fõhadisz�ll�son, biztons�gban, �s ne menjetek semerre – Harry, a nagyn�n�d l�togat�sa is v�rhat m�g mag�ra.
Harry k�nytelen-kelletlen b�lintott, s a megbesz�l�st ezzel lez�rtnak tekintett�k. Harry megnyitotta a t�kr�t �s kil�ptek a Prewett h�z k�kes dolgoz�szob�j�ba.

*

Gyorsan m�ltak a napok a fõhadisz�ll�son, a november r�p�lt, s k�zeledett a december. Az idõ csod�val hat�ros m�don kellemes volt. A sz�lviharok al�bb hagytak, a nap is kis�t�tt n�ha, a j�gver�sek egyre ritk�bban borzolt�k a ked�lyeket.
Harry azonban t�rsaival ellent�tben balj�snak �rezte a kellemes idõj�r�st. Olyan hangulata volt tõle, mintha �rezn�, hogy ez egy �tmeneti �llapot valami sz�rnyû dolog elõtt. Hermione kiv�tel�vel mindenki egy kiss� paranoi�snak tartotta Harryt – n�ha m�g maga Harry is. Hermione azonban egyet �rtett vele, b�r m�g Harry csak a puszta meg�rz�s�re t�maszkodva hangoztatta, hogy a sz�p idõ valami rossz elõjele, addig Hermione ezt meg is tudta magyar�zni, t�bb�-kev�sb�. A l�ny v�lem�nye szerint nem lehet v�letlen, hogy a dementorok ennyi idõ ut�n, mik�zben annyit romboltak �s puszt�tottak, egyszerûen visszavonuljanak, r�ad�sul �pp most, hogy k�zeledik a fagyos, zord t�l, amit ezek a teremtm�nyek m�g fagyosabb�, m�g zordabb� tudn�nak tenni. Szerinte az Anglia szerte sz�tsz�rt dementorokat az aurorok k�nnyed�n elûzhetik, de ha �sszevonj�k õket, �s egyszerre z�d�tj�k az emberekre, egy ilyen roham meg�ll�thatatlan.
Ron egyszerûen azon a v�lem�nyen volt, hogy Voldemort nem akar fagyoskodva harcolni ellenfeleivel, ez�rt vonta vissza erõit.
Az elsõ h� is leesett, s Harry�k gyakorlatilag ki se tett�k a l�bukat a fõhadisz�ll�sb�l. Naponta szerepeltek az �js�gban a h�rek a koboldl�zad�s fejlem�nyeirõl – azonban mindenkinek szembe �tl�tt Voldemort �s a hal�lfal�k rejt�lyes eltûn�se. Visszavonultak a dementorok, nem t�madtak meg �jabb var�zsl�kat, boszork�nyokat, nem ker�lt �gre a S�t�t Jegy.
Az egyetlen folyamatosan napirenden l�võ dolog a Gringotts �s a Miniszt�rium k�zti s�rdob�l�s �s pocskondi�z�s, melyet n�ha „megfûszerezett” egy-egy letart�ztat�s – mindk�t f�l r�sz�rõl. Volt, hogy aurorok ejtettek fogs�gba gyan�s koboldokat, akik kihallgat�s ut�n r�gt�n az Azkaban cell�iba ker�ltek; koboldok is ejtettek fogs�gba m�gusokat, de nem aurorokat, ink�bb a Miniszt�rium hivatalnokai (Tonks szava j�r�sa szerint „pap�rtologat�i”) szerepeltek az elrabolt szem�lyek list�j�n.
Mrs Weasley aggodalma emiatt tov�bb halmoz�dott az elm�lt hetekben, nemcsak Bill, de Mr Weasley �s Percy is a kobold-var�zsl� ellent�t kellõs k�zep�be ker�lt. Harry gyakran azon kapta mag�t ezekben a napokban, hogy a fej�t t�ri, mik�nt seg�thetne a csal�don – a csal�dj�n, ahogy gondolt r�juk. Megpr�b�lhatn� felvenni a kapcsolatot Amp�kkal, hogy ne b�nts�k a h�rom Weasley-t. A kobold tal�n hallgatna r�, ha m�s nem, h�t k�rne �rte valamit. Harry pedig b�rmit megadott volna �rte, hogy a v�r�s haj� csal�dot biztons�gban tudhassa.
Akkor is ezen j�rt az esze, mikor egy decemberi est�n a szalon padl�j�n �lt t�r�k�l�sben, s Ront n�zte, amint Mordon utas�t�sait k�vetve gyakorol egy alm�n. A feladat az volt, hogy az alma felrep�lj�n a levegõbe, �s ropog�sra s�lj�n.
Hermione �s Paulina a szalon kopott, k�k kanap�j�n �ltek �s figyelt�k a mutatv�nyt – a kisl�ny k�zben Hermione gubancos, barna hajf�rtjeit f�s�lgette egy ez�stsz�nû f�sûvel. Ennek az lett az eredm�nye, hogy Hermione kezdett egy mad�rijesztõre hasonl�tani �gnek �ll�, torzonborz frizur�j�val.
Ron a gy�m�lcsre szegezte var�zsp�lc�j�t, majd felr�ntotta – a gy�m�lcs felemelkedett a f�ldrõl. A var�zsp�lca a mozdulat v�g�n kis, csigavonalszerû �vet �rt le a levegõben, s az alma egy hirtelen villan�ssal l�ngba borult, �s…
PUKK!
A sz�tr�p�lõ darabk�k beter�tett�k a fi� arc�t, aki morogva t�r�lgette k�p�rõl a s�lt alm�t. Paulina �s Hermione hangosan kacar�szott.
- Nagyon vicces, mondhatom, Tarajos S�l Kisasszony! – mordult Ron a l�nyra.
Hermione elhallgatott.
- Nem is rossz, Ronald – jegyezte meg Mordon, �s sebhelyes sz�ja sark�ban mosoly bujk�lt. – Kicsit heves, de nem rossz. L�that� javul�st �rt�l el. Ha �gy folytatod, ak�r m�g auror is v�lhat belõled.
Ron arca �gy felragyogott, mintha azt mondt�k volna neki, hogy megnyerte a Trim�gus Tus�t.
- Csak nehogy elmondd Mollynak, hogy eml�tettem, mert kitolja a szemem – tette hozz� az �reg.
Ron elt�ntette arc�r�l az almalevet, �s zsebre dugta p�lc�j�t. El�gedetten le�lt Mordonnal szembe a doh�nyz� asztalhoz. Paulina tov�bb folytatta Hermione mad�rijesztõv� v�ltoztat�s�t, s ezt olyan eredm�nyesen tette, hogy bûb�jjal se csin�lhatta volna jobban. Hermione ezt sz� n�lk�l, mosolyogva tûrte, csak n�ha szisszent fel, ha a kisl�ny v�letlen�l megh�zta a haj�t.
Harry tov�bbra is a falat t�masztotta, de gondolatai imm�r visszat�rtek a jelenbe �s az aurorok k�r�l forogtak. Eml�kezett arra, mikor az �reg var�zsl� – azazhogy hasonm�sa, az imposztor Barty Kupor elõsz�r aj�nlotta neki az auror-hivat�st. Tudta, hogy a fekete m�gus vad�szok k�z� a legtehets�gesebb, leg�lesebb elm�jû var�zsl�k ker�lhetnek, s tavaly m�g olyan k�zelinek tûnt ez az �lom! Mostan�ban azonban, hogy letett roxforti tanulm�nyai befejez�s�rõl, es�lye sem volt, hogy beker�lj�n az auror k�pzõbe. S a jelenlegi miniszt�riumi vezet�s mellett erre m�r nem is v�gyott annyira.
- Mi�rt vonult�l nyugd�jba? – �rdeklõd�tt Ron, miut�n k�nyelmesen h�tradõlt a karossz�kben.
Mordon horkantott egyet, ami n�la a nevet�s �s bossz�s�g saj�tos kever�ke volt.
- N�zz a k�pemre �s meg�rted – v�laszolta Ronnak.
Ron elv�r�s�d�tt �s lehajtotta a fej�t, nem akart tapintatlan lenni. De Mordon nem vette annak, sõt, folytatta:
- M�r k�zeledett a v�ge fel� a h�bor�… tal�n ha egy �vvel Tudodki buk�sa elõtt t�rt�nt. Dumbledore megneszelte, hogy Voldemort v�gezni akar egyik prib�kj�vel – azzal a korcs Pitonnal.
- Micsoda? – kapta fel a fej�t Ron.
Harry �s Hermione is Mordonra ir�ny�tott�k minden figyelm�ket.
- Dumbledore azt mondta, hogy ne engedjem, hogy meg�lj�k Pitont, mert sz�ks�g�nk lesz r�… - Mordon rosszall�n megcs�v�lta a fej�t. – Sz�val oda mentem. Spinner’s End, koszos kis lepukkadt k�rny�k. Nem mondhatom, hogy k�nnyû dolgom volt…
- H�ny hal�lfal�t kaptatok el akkor? – k�rdezte Ron, l�that� csod�lattal tekintve Mordon minden szav�ra, ahogy az �reg r�gi munk�ss�g�r�l mes�lt.
- Kettõt, meg h�rom m�sik meghalt… - mondta homlokr�ncolva Mordon, ahogy felid�zte a megkopott eml�keket, �s az ujjain sz�molta a neveket. – Ott volt Wildung* – az a nyavaly�s tette t�nkre a bal kezemet. K�nytelen voltam �tt�rni a jobbkezes p�lcahaszn�latra… Azt�n ott volt Travers, Davidson, �s Vurston – õk meghaltak; meg egy �tõd�tt szõke k�ly�k, aki mindenfel� �tkokat kiab�lt, mikor megl�tott minket, �sz n�lk�l, mintha megg�rgyult volna – r�la k�sõbb kider�lt, hogy az Imperius-�tok hat�sa alatt volt. Na meg ott volt Piton. Õ nem is ellenkezett, mikor letart�ztattuk. �gy tûnt sokkos �llapotban volt… ami nem is csoda, azok ut�n, hogy l�tta mi lett Wildunggal, mikor ellenkezett… ma is viseli a nyom�t a f�reg. Persze gondolhatod, most m�r kicsit b�nom, hogy az �reg Piton pajt�s akkor nem �llt ellen.
„Igen, ez beleillik a k�pbe” – gondolta Harry, s megvetõen horkantott egyet – „Piton ritk�n bocs�tkozik tisztess�ges harcba, ink�bb megh�zza mag�t, mint egy koszos k�gy�…”
- Volt ott egy nõ is – morogta elgondolkozva az auror. – A nev�t nem tudtuk meg, mert halott volt – biztos a dulakod�sban tal�lta el egy �tok… De fekete csuklya volt rajta, a hal�lfal�kkal volt, sz�val, ha engem k�rdeztek, nem k�r �rte.
Harry elgondolkozva b�logatott. Mordon tov�bb morgott ilyesmiket, hogy: „… minden hal�lfal� ezt �rdemeln�…” meg „… m�ghogy t�rgyal�st nekik…”
- �s ez ut�n kil�pt�l az aurorok k�z�l? – k�rdezte Ron.
- Neeem, dehogy! – felelte Mordon. – Gy�va dolognak �reztem volna, ha kil�pek a j�t�kb�l. De ekkor fordult meg elõsz�r a fejemben, hogy elegem van az eg�szbõl, �s tal�n meg�rdemeln�m a pihen�st… De h�t l�tj�tok, hogy az nem nekem val�. V�ns�gemre se b�rok meg�lni a fenekemen. �gy van ez vel�nk, aurorokkal…
Harry f�lig-meddig csal�dottan �llt fel a f�ldrõl – semmi fontosat nem tudott meg Pitonr�l, pedig rem�lte, hogy az �reg auror szolg�lhat egy-k�t �rdekesebb r�szlettel. Roppantul �rdekelte volna, ha �jabb inform�ci�kat kaphat r�la, s legfõk�pp: valami bizony�t�kot arra, hogy Dumbledore szavai igazak voltak. Õszint�n szerette volna, ha �reg igazgat�ja megingathatatlan bizalma nem fordul nevets�g t�rgy�v�. Egy ilyen becstelen hal�l ut�n, amiben Dumbledore-nak r�sze volt, Harry m�r csak abban rem�nykedhetett, hogy nem hullik darabokra az �regrõl alkotott k�p, sem az õ, sem a t�bbiek szem�ben.
December k�zep�re Muriel n�ni egy �j �tlettel �llt elõ, hogyan seg�thetn� jobban a h�rom j� bar�t tanul�s�t. Harrynek kicsit d�j� vu �rz�se volt, mikor december tizenharmadik�n bel�pett a szalonba, s ott ism�t egy csillog� m�gikus t�k�r fogadta. Muriel n�ni sug�rz� arccal fogadta õket, szinte m�ni�kus izgatotts�g t�kr�zõd�tt a szem�ben.
- Gyertek, gyertek – s�rgette õket a n�ni a t�k�r el�. – Remek �tletem t�madt!
Harry, Ron �s Hermione k�zelebb l�ptek, �s az j�rt a fej�kben, hogy vajon a zseni�lis Muriel n�ni egy �jabb var�zslatot eszelt ki a t�kr�kkel, vagy csak a t�k�rnyit�-bûb�jt fogj�k gyakorolni �jra.
- Sz�p t�k�r – jegyezte meg Ron az aranykeretes, cir�d�s mûremekre pillantva. –… De kicsit torz a k�pe…
- Nem arcod t�kre ez, hanem a sz�ved�** – legyintett mosolyogva a n�ni. – Ronni, gyere, �llj a t�k�r el� – de csak te!
A v�r�s haj� fi� engedelmeskedett, n�h�ny percig szeml�lte saj�t k�p�t, majd szemei l�tv�nyosan elkerekedtek, ahogy ki�lt r� a felismer�s.
- Harry! Hiszen ez Edevis t�kre! – ki�ltott fel Ron, k�t bar�tja nem kis meglepet�s�re.
- Micsoda?! Biztos vagy benne?
- Persze itt van a…
- Ti ismeritek Edevis t�kr�t? – r�ncolta a homlok�t Muriel n�ni.
- Igen, m�r hat �vvel ezelõtt l�ttuk a Roxfortban – nem is egyszer – magyar�zta Harry, s a n�ni arca �jra felder�lt.
- Ennek igaz�n �r�l�k – v�laszolta az �regasszony. – M�g sose volt alkalmam gyermekeknek is megmutatni azt a csod�s darabot, pedig rendk�v�l �rdekes k�s�rlet lenne megfigyelni, hogyan v�ltoznak egy ember v�gyai, ahogy felnõ…
Harry�k arc�n �jra az elk�ped�s jelent meg, de most Hermione volt az, aki a leggyorsabban szavakba foglalta meglepõd�s�ket:
- A n�ni k�sz�tette azt a t�kr�t?
Muriel n�ni b�szk�n kih�zta mag�t, ahogy „tan�tv�nyaira” tekintett. Csak �gy ragyogtak barna szemei.
- Sz�p kis var�zslat, nem igaz? – mondta. – Utols� roxforti �vem sor�n k�sz�tettem bûb�jtanra. Ez egy olyan k�l�n feladat volt, tudj�tok… Azt�n, mikor Dumbledore igazgat� lett, a kinevez�se alkalm�b�l neki aj�nd�koztam. Ezek szerint, az�ta is a Roxfortban van… b�r a temet�s ut�n lehet, hogy m�r m�shoz ker�lt. Dumbledore minden vagyon�t sz�tosztotta.
Harry, Ron �s Hermione csod�lkoz�ssal vegyes tisztelettel n�ztek Muriel n�nire.
- Akkor ez nem az igazi Edevis t�kre? – �rdeklõd�tt Hermione, s õ is k�zelebb l�pett a t�k�rh�z. Ron udvariasan �tadta a hely�t.
- Neeem, ezt most csak �gy sebt�ben dobtam �ssze a r�gi feljegyz�seim alapj�n – felelte a n�ni. – A seg�ts�g�vel tal�n jobban elm�ly�lhettek kicsit az �rzelem alap� var�zslatokban. Ezeknek ugyanis a legfontosabb felt�tele, hogy ismerd �nmagad.
Ek�zben Hermione egyre csak a t�k�rk�p�t b�multa, megig�zve, s m�g õ maga is �br�ndozva mosolygott. Se Harry, se Ron nem vette a b�tors�got, hogy megk�rdezze tõle, mit l�t val�j�ban.
- �n r�gen, m�g tizenegy �vesen azt l�ttam a t�k�rben, hogy a halott sz�leim �s rokonaim itt vannak velem – mondta Harry, Muriel n�nihez fordulva.
– De ez v�ltozott k�sõbb – folytatta. – Olyan k�pet is mutatott m�r, amiben megszerzem Voldemort elõl a B�lcsek K�v�t.
A n�ni komolyan b�lintott, majd kez�vel a t�k�r fel� intett. Hermione felocs�dott �lmodoz�s�b�l, �s azonnal ell�pett elõle. Harry a hely�re ment �s v�rakozva tekintett k�pm�s�ra.
P�r m�sodperccel k�sõbb Harry alakja v�ltozott: fekete pul�vere �s farmere, melyek patyolat tiszt�k voltak – h�la Mrs Weasley gondoskod�s�nak – most piszkosra, szakadtra v�ltoztak, s Harry arc�n egy-k�t horzsol�s jelent meg, arcvon�sai ennek ellen�re b�szke, diadalmas kifejez�st �lt�ttek. �gy n�zett ki, mint az ut�n, hogy �p bõrrel felj�tt a Titkok Kamr�j�b�l.
Harry m�g�tt megjelent Ron, Hermione, Ginny �s a t�bbi bar�tja k�pe, k�zt�k a Rend tagjaival. Sorban jelentek meg, elõbb Lupin, azt�n Tonks, Mordon, Mr �s Mrs Weasley, azt�n Ron testv�rei, �s �gy tov�bb. Harry m�r v�rta, mikor bukkan fel a mosolyg�s k�k szemp�r �s ez�st�s szak�ll, de halott igazgat�ja nem jelent meg a t�k�rben.
- K�l�n�s… – r�ncolta a homlok�t.
- Mit l�tsz, Harry? – k�rdezte k�v�ncsiskodva Muriel n�ni.
- Azt hittem, hogy Voldemortot fogom l�tni holtan. De csak magamat l�tom, kiss� sebes�lten… �s titeket – tette hozz� bar�taihoz fordulva. – itt vagyunk mind, �letben. A Fõnix Rendje, a sz�leitek, mindannyian… kiv�ve Dumbledore. �s Sirius sincs itt.
Ron �s Hermione arca kifejez�stelen volt, nem �gy Muriel n�ni�, aki most lekapta hossz�, g�rbe orr�r�l apr� szem�veg�t �s t�r�lgetni kezdte sz�rke tal�rja sz�l�vel, s k�zben fel-al� s�t�lt.
- Azt mondod, azelõtt a sz�leidet l�ttad? – k�rdezte Muriel n�ni.
- Igen.
- Akkor azt hiszem, ez �kes p�ld�ja annak, hogyan v�lik valaki sz�p lassan felnõtt�, �s hogyan tûnnek el a gyermeki �lmai – mondta az �regasszony. – �s ez m�g sokkal t�bbet is jelent ann�l, bizony!
- Nem �rtem…
- Azt mondtad, Tudjukkit v�rtad, hogy majd l�tod a holttest�t, igaz? – a n�ni meg se v�rta, hogy Harry v�laszoljon, r�gt�n folytatta. – Helyette azt l�ttad, hogy itt vagytok mind, �letben, s a jelekbõl �t�lve, a gyõzelem ut�n.
Harry, azt hiszem, Dumbledore professzor most nagyon b�szke lenne r�d, ha hallan� ezt.
- Mi�rt? – t�rta sz�t nevetve a karj�t Harry. Kiss� viccesnek tartotta, hogy egy egyszerû, h�tk�znapi v�gy�lom miatt – a puszta t�l�l�s egy h�bor�ban – b�rmif�le b�szkes�gre adna okot.
- Az, hogy nem Tudjukkit l�ttad holtan, azt jelenti, hogy nem egy ember hal�la az, amire a legjobban v�gyik a sz�ved.
- De h�t �n akarom, hogy Voldemortnak v�ge legyen! – kardoskodott Harry.
- Term�szetesen – b�lintott Muriel n�ni. – mind �gy vagyunk ezzel.
De ha a hal�l�t l�tn�d a t�k�rben, az azt jelenten�, hogy Tudjukki hal�la mindenn�l fontosabb sz�modra ezen a vil�gon. Harry, amit most l�tt�l, az azt mutatja, hogy a bar�taid �lete fontosabb neked, mint az ellens�geid pusztul�sa. Ez nagyon l�nyeges k�l�nbs�g! Ez azt jelenti, hogy maga az �let fontosabb neked a hal�ln�l!
- �s mi�rt nem l�ttam Dumbledore-t, �s Siriust?
Muriel n�ni m�lyet s�hajtott, mielõtt v�laszolt.
- Ez az�rt lehet, mert m�r sokkal felnõttebb vagy, mint mikor elõsz�r n�zt�l a t�k�rbe. Most m�r, gyan�tom fel tudod fogni, mivel j�r a hal�l. Mennyire megm�s�thatatlan �s v�gleges – �s ezzel egy�tt kinõtt�l a gyermekkorb�l is. M�r nem lehetetlen dolgokra v�gysz, nem az elhunyt ismerõseidet akarod visszakapni, hanem olyasmire �h�tozol, ami�rt tenni is k�pes vagy. Ez igen dics�retes, Harry.
Harry csendben n�zte a var�zsos t�k�r �ltal mutatott boldog j�võk�pet. Vajon ilyen lesz, ha egyszer t�l lesz mindenen? Vajon pont ilyen boldogan fognak egym�s mellett �llni a bar�taival? Vagy az elhunytakat fogj�k siratni? Harrynek egy gyomorszor�t� �rz�se t�madt: tal�n nem is marad senki, aki sirathatn� az elhunytakat?
Ekkor nyilallt agy�ba a felismer�s, hogy mennyi minden m�s lett az�ta, hogy elõsz�r n�zett a t�k�rbe. Eg�szen eddig csak �lte a megszokottnak a legnagyobb j�indulattal sem nevezhetõ �let�t, v�ltozott egy�tt a bar�taival, s v�ltozott k�r�l�tte minden. De ez a v�ltoz�s csak most tudatosult benne igaz�n, csak a m�gikus t�k�rben l�tott k�pm�s �bresztette r� Harryt, hogy a m�lton t�prengeni �rtelmetlen. Idegennek tetszett elõtte �nmaga eml�ke, az a tizenegy �ves fi�, aki hossz� �jszak�kat virrasztott �t Edevis t�kre elõtt �lve, s a m�lt rabja volt, m�g Dumbledore fel nem r�zta.
Olyan �rz�s volt, mint mikor az ember egy �reg fot�albumot n�zeget, s a r�la k�sz�lt r�gi k�pek egy vadidegen arc�t mutatj�k, akinek halv�ny sejt�se sincs afelõl, hogy miken fog kereszt�l menni az elj�vendõ �vekben.
Harry sz�lei, nagysz�lei, s k�zt�k Rose is, visszamer�lt a m�lt s�t�t �rnyai k�z�, a feled�sbe, a gy�sz n�lk�li rideg elfogad�sba. S csod�k csod�j�ra Harry megk�nnyebb�lt. A t�k�r var�zsa feledtette vele az �rtelmetlen, r�pke v�gyat, hogy minden erej�vel kapaszkodjon Rose Evans-be, a – Petunia n�ni mellett - tal�n utols� �lõ rokon�ba.
�jra bar�tai, t�rsai, az �lõ szerettei, �s feladata foglalta el az elsõ helyet Harry sz�v�ben, s v�gre meg�rtette �nmag�t is. Meg�rtette, hogy mi�rt haltak meg k�r�l�tte a hozz�tartoz�i.
Sok�ig nem b�rta felfogni, mi�rt kellett Siriusnak meghalnia, mi�rt t�lthettek olyan kev�s idõt egy�tt. Most m�r tudta, hogy Sirius sorsa nem az volt, hogy a Harry sz�v�ben t�tong� ûrt t�ltse be, miut�n megismerkedtek �s �sszebar�tkoztak. Sirius sorsa, a feladata a Voldemort nagy�r elleni h�bor�ban, a legl�nyegesebb szerepe az volt, hogy meghaljon. Hogy a hal�l�val õ, Harry elszakadjon mindentõl, ami a m�lthoz k�ti. Hogy k�pes legyen beteljes�teni a j�slatot.
- Nos… most, hogy ezen is t�l vagyunk – sz�lt Muriel n�ni, s hangja visszar�ntotta Harryt gondolataib�l -, a t�k�rben l�tott k�pet õrizz�tek meg magatokban, a sz�vetek m�ly�n! A t�k�r mostant�l v�gig itt lesz, de erõsen javaslom, hogy ne keress�tek fel �jra, meg �jra, nehogy a rabj�v� v�ljatok… De azt hiszem, ti m�r b�lcsebbek vagytok enn�l – mosolyodott el az �regasszony.
- J�võ h�ten elkezdhetj�k az �rzelem alap� var�zslatokat, ami heted�ves bûb�jtan anyag a Roxfortban. Ahogy sejtem, ezerszer meg fogj�tok b�nni az iskolaker�l�st, mert szigor� tan�r vagyok �m! – nevetett Muriel n�ni, s vele egy�tt Harry�k is.
- De ma m�g folytassuk a kombin�lt var�zslatok gyakorl�s�t! Ronni, te kezded – adta ki az utas�t�st a n�ni. – A feladat a k�vetkezõ: kavarj forg�szelet, emeld fel vele ezt a sz�ket, �s egyidejûleg k�sd b�kly�ba t�zes k�telekkel, s roppantsd is �ssze vel�k.
- Atya �g! – ny�gte Ron, de engedelmesen elõh�zta p�lc�j�t.
A d�lelõtt�t a szokott menetrend szerint gyakorl�ssal t�lt�tt�k. Ron, Hermione �s Harry egym�s ut�n pr�b�lkoztak a neh�z feladat v�grehajt�s�val, de mire a Land’s End-i templom harangja egy �r�ra kongatott, csak Hermion�nak siker�lt a teljes var�zslatot v�grehajtania – s neki sem ment gond n�lk�l. Minden akaraterej�t latba kellett vetnie, hogy a kellõ pillanatban a megfelelõ mozdulatot hajtsa v�gre p�lc�j�val. Kitart�sa meghozta gy�m�lcs�t, egy l�tv�nyos p�lca-lenget�s ut�n a sz�k elszenesedett maradv�nyai potyogtak le a szalon t�ls� v�g�ben.
- Gratul�lok, Hermione! – �rvendezett Muriel n�ni, a l�ny pedig b�szk�n kih�zta mag�t. – �s mindezt non-verb�lisan, ez rendk�v�li volt, kis dr�g�m!
- K�sz�n�m – mosolygott Hermione.
- J�l van – csapta �ssze a tenyer�t Ron. – Korog a gyomrom, szerintem tartsunk egy kis sz�netet.
- Az evõg�p mûk�d�sbe l�pett… - jegyezte meg cs�põsen Hermione �s ki�rdemelt egy les�jt� pillant�st a fi�t�l.
- J�, mehettek – egyezett bele Muriel n�ni. – �n itt majd �sszepakolok.
Ron m�r indult is, nyom�ban Hermion�val, Harrynek azonban nem akar�dzott mozdulnia. Szem�t �jra a t�k�rre f�ggesztette, �s a felderengõ k�pet n�zte. A sorban megjelenõ var�zsl�k �s boszork�nyok k�zt volt egy alak – egy s�t�t, balj�s arc, aki csak most keltette fel Harry figyelm�t.
- Piton… - sziszegte Harry fogai k�zt a gyûl�letes nevet.
- Mondt�l valamit Harry? – k�rdezte Muriel n�ni, mik�zben p�lc�j�val rendbe hozta a t�r�tt b�tordarabokat.
- Nem… semmit – hazudta Harry, s elfordult a t�k�rtõl.
Fej�ben kavarogtak a gondolatok. Mit keresett Piton a boldog k�pen? Hi�ba bizonygatta Dumbledore, hogy a b�jitalok mestere Voldemort nagy�r elk�telezett ellens�ge, Harry k�ptelen volt f�lretenni megvet�s�t �s haragj�t volt tan�r�val szemben. Akkor mi�rt szerepelt a bar�tai k�zt?
S�hajtott egy m�lyet �s elindult Ron �s Hermione ut�n, hogy Mrs Weasley �nycsiklandoz� s�ltj�vel kiverje fej�bõl nyomaszt� gondolatait.
- Harry, v�rj egy percet – sz�lt ut�na Muriel n�ni.
Harry engedelmesen meg�llt �s a n�nihez fordult.
- Szeretn�k adni neked egy aj�nd�kot. Egy �rdekes k�nyvet – magyar�zta a n�ni.
Harry felvonta a szem�ld�k�t.
- M�g h�rom h�t van kar�csonyig, Muriel n�ni – t�rta sz�t a karj�t a fi�, de a n�ni r� se r�ntott.
Bõ tal�rja hatalmas zseb�bõl elõvett egy barna pap�rba csomagolt t�rgyat, s mosolyogva Harry fel� ny�jtotta.
Harry �tvette az aj�nd�kot.
- K�sz�n�m… de mi�rt…?
- Ez egy igen �rdekes k�nyv. Tele van olyan var�zslatokkal, amikhez szerintem, megvan benned a tehets�g. De igen neh�z bûb�j mind, kev�s ember van, aki mindet v�gre tudja hajtani belõle.
- J�l kezdõdik… - motyogta Harry, s elvigyorodott.
Muriel n�ni nevetett.
- T�gy vele egy pr�b�t! – javasolta az �regasszony. – �rtani nem �rthat.
- Rendben – egyezett bele Harry, �s leh�zta a k�t�zõ madzagot a csomagol�sr�l.
- De ne maradj sok�ig, mert mindj�rt eb�didõ – jegyezte meg Muriel n�ni, majd kiment a szalonb�l.
Harry k�v�ncsian let�pkedte a pap�rt a k�nyvrõl, s megpillantotta annak d�szes bor�t�j�t. Nagyon sz�pen meg�vott k�nyv volt, mind�ssze egyetlen aranysz�nû felirattal a c�moldal�n:

Az õsi �s titokzatos �rny�k-m�gia Nemes Nagyk�nyve

Harry felvonta a szem�ld�k�t, majd �rdeklõdve belelapozott a k�nyvbe. A megs�rgult oldalakon sok-sok t�m�ny sz�veg volt, nem olyan volt, mint egy szok�sos bûb�jtan-var�zsk�nyv, ahol egym�s ut�n szerepeltek a var�zsig�k, s ut�na f�l, vagy egy oldalas le�r�sokkal. Az �rny�k-m�gia nagyk�nyve – b�rmi is legyen az – nagyr�szt elm�leti tudom�nynak tûnt Harry sz�m�ra, s ez m�ris cs�kkentett a vonzerej�bõl.
Ennek ellen�re le�lt a kanap�ra �s beleolvasott a k�nyv elsõ fejezet�be.

„Az nemes �s nagybecsû �rny�k m�gia az id�z�seknek tudom�nya. Term�szet�n�l fogva az m�gikus �let minden ter�let�n nagy v�vm�nyokat �rhet el vele az hozz��rtõ magiszter, r�v�n nem sz�ks�ges k�r�lm�nyes transzform�ci�hoz folyamodnunk, ha lehetõs�g�nk van megjelen�teni mag�t az k�v�nt t�rgyat-l�nyt.
E csud�s �ga az var�zsos tudom�nyoknak sosem �rvendett oly nagy n�pszerûs�gnek, mint az �tkok s bûb�jol�sok diszcipl�n�ja. Az �rny�kok m�gi�j�nak egyn�mely �g�t a k�zhiedelem gyakorta az fekete tudom�nyokkal (gyilkos �s k�nz� �tkokkal) azonos�totta. Minõ oktalans�g! Az, ki elm�lyed az nemes tanokban, csakhamar r��rez, hogy ezen id�z�sekhez sokkal ink�bb sz�ks�geltetik tiszta sz�v, s erõs �rzelmek, mintsem em�sztõ gonoszs�g. Ezen elidegened�s visszavezethetõ az botor fekete m�gusok k�zkedvelt var�zslataihoz, melyekkel fennen hirdett�k az szenved�ly s ny�lt harag fegyverk�nt haszn�l�s�t.
Az �rny�k m�gia nem csup�n k�z�ns�ges t�rgyak megid�z�s�re szolg�lhat, az var�zsl� m�gikus erej�nek segedelm�vel k�pess� v�lhat kivet�teni saj�t �rzelmeit, gondolatait az val�s�gba. Az megid�zett – t�rgy, bestia, s egyn�mely esetben n�v�ny – az id�zõ var�zsl� szellem�vel egyl�nyegû, s olykor roppant erõvel b�r. Ily l�nyeket haszn�lhat fegyverk�nt is az magiszter – mint az be csud�s patr�nus bûb�jt �nn�n v�delm�re az s�t�t fenyeget�ssel szemben.
Az �rny�k m�gia neve term�szet�bõl eredeztethetõ: e pomp�s megid�zettek ugyanis kor�nt sem tartanak �r�kk�, nem maradand�ak, csup�n idõlegesek, mint az gondolat, vagy az �rny�k maga, mely csup�n addig l�tszik, m�g van f�ny, mi t�pl�lja õt.
J�llehet, bûb�josok sokas�ga z�rk�zott el e misztikus tanokt�l, fellelhetõ n�h�ny egyszerû �rny�k m�gia, mely az mindennapokban is haszn�ltos, �gymint k�z�ns�ges t�rgyak elõh�v�sa, az �d�z dementorok elleni v�dekez�s, tov�bb�…”

Harry �rdeklõdve h�mm�g�tt. Most m�r nem tûnt olyan �rdektelennek sz�m�ra a dolog, elm�leti volta ellen�re sem. Nem is tudta, hogy a patr�nus bûb�j, melyet m�r tizenh�rom �ves kora �ta rendk�v�l j�l k�pes elv�gezni, az �rny�k m�gia t�mak�r�be tartozik. Muriel n�ni nem v�letlen�l adta ezt a k�nyvet – gondolta Harry. Tudta, hogy j�l �rt a patr�nus bûb�jhoz, �s a t�k�rnyit� bûb�jjal bebizony�totta, hogy fog�kony az �rzelem alap� var�zslatokra.
Ez lenne a var�zsl�snak az az �ga, amihez igaz�n tehets�ge van? Lupin azt tan�csolta, hogy keresse meg, mi az, amihez a legjobban �rt.
„Az megid�zett az id�zõ var�zsl� szellem�vel egyl�nyegû…”
– A szellememmel egyl�nyegû? – gondolkozott hangosan Harry.
A patr�nus bûb�jjal kapcsolatban ez vil�gos volt, mint a nap, de egy egyszerû t�rgy - mint egy sz�k – is rendelkezne a megid�zõ szem�lyis�g�vel?
- Archisellium! – mondta ki mag�ban a var�zsig�t Harry, miut�n p�lc�j�t maga elõtt a padl�ra szegezte.
Nyomban megjelent egy v�r�s-z�ld cs�kos, p�rn�zott karossz�k, majdnem olyan sz�p, mint amilyet Dumbledore professzor szokott var�zsolni.
Harry figyelmesen k�rbej�rta a karossz�ket, de fogalma sem volt, mire kellene figyelnie. Meg�rintette a karf�j�t, h�tha s�gnak valamit az �rz�sei, ahogy Mr Weasley tan�totta a zsupszkulcsokr�l – de semmi. A karossz�k teljesen k�z�ns�ges karossz�k volt. Se t�bb se kevesebb, s Harry semmif�le jelent�st nem tal�lt benne.
Elt�ntette a sz�ket, s �jabb id�z�sen t�rte a fej�t, melyet ismert. R�gi eml�kek jutottak esz�be, mikor m�sokat l�tott megjelentetni valamit a semmibõl.
Elsõnek az az eml�k jutott esz�be, mikor Draco Malfoy egy k�gy�t var�zsolt elõ, s Harry ekkor tudta meg mag�r�l, hogy p�rszasz�j�. A var�zsige halv�nyan derengett neki, de nem merte pr�b�lgatni an�lk�l, hogy a pontos szavakat tudn�. Flitwick professzor ezt alaposan beleverte a fej�kbe a legelsõ bûb�jtan �r�k alkalm�val. Bizarr dolgok sz�lethetnek abb�l, ha valaki rosszul mond ki egy var�zsig�t.
K�vetkezõnek Dumbledore var�zslata jutott esz�be, mikor t�bb h�l�zs�kot var�zsolt elõ a Roxfort nagyterm�ben – de var�zsig�re itt sem eml�kezett.
Emiatt nem agg�dott k�l�n�sebben, mert k�zben tov�bb lapozgatta a becses k�nyvet, s fejezetenk�nt tal�lt egy-egy var�zsig�t, melyek hat�s�t hossz� oldalakon �t taglalt�k.
Eml�kezett azonban egy sz�ra, melyet �vekkel kor�bban egy erdõ k�zep�n hallott, s mely mag�t a hal�lfal�k S�t�t Jegy�t k�ldte a magasba, hogy megf�leml�ts�k az embereket. Harry azonban messzemenõkig elz�rk�zott tõle, hogy kipr�b�lja ezt a var�zsig�t, �gy v�g�l �gy d�nt�tt, puszta nosztalgi�b�l megid�zi szarvas alak� patr�nus�t.
Erõsen koncentr�lt, hogy felid�zze mag�ban a pillanatot, mikor megtudta, hogy Roxfort lesz az otthona a Dursley-h�z helyett, s egy �j �let, �j j�võ v�r r�, majd megsuhintotta p�lc�j�t. A p�lc�b�l csattan�s k�s�ret�ben ez�st f�stfelhõ t�rt elõ �s f�nyesen kavargott Harry elõtt – de alakot nem �lt�tt.
- Most mi van? – r�ncolta homlok�t Harry, s �jb�l elv�gezte a patr�nus bûb�jt.
A szarvas megint nem j�tt elõ, csak a gyeng�cske felhõ lebegett a szeme elõtt.
Nyugalom, biztos csak rossz eml�ket v�lasztott�l – nyugtatgatta mag�t Harry, s most behunyta a szem�t, �s minden erej�vel a Siriusszal �s Weasley-�kkel elt�lt�tt boldog pillanatokra koncentr�lt.
- Expecto Patronum! – mondta ki most hangosan a var�zsig�t, de az eredm�ny ugyanaz lett.
- Mi van velem?! – fakadt ki Harry, a megmagyar�zhatatlan kudarc felideges�tette.
M�g h�romszor v�gezte el a bûb�jt, de egyszer sem siker�lt inkarn�l�dott patr�nust l�trehoznia. A felhõ csak kavargott-kavargott, n�ha kezdett form�l�dni, de nem �rt el teljes sikert.
- Gyere m�r, az eb�d itt az asztalon! – hallatszott Ron hangja a l�pcsõh�z felõl, de a h�v�s nem jutott el Harry agy�ig.
Zsibbadtan �llt a szalon k�zep�n, p�lc�ja ernyedt kez�ben l�gott. Harry komolyan megijedt. Mi lesz, ha j�nnek a dementorok, �s nem tud ellen�k v�dekezni? Hogyan magyar�zza ezt meg a bar�tainak, a Fõnix Rendj�nek, �s Muriel n�ninek, aki �pp most aj�nlotta neki az �rny�k m�gia tanulm�nyoz�s�t? �s legfõk�ppen: mi t�rt�nhetett, hogy k�ptelen v�grehajtani azt a var�zslatot, amit m�r tizenh�rom �ves kora �ta jobban tud, mint b�rki m�s, akit ismer?

-----------------------------
*Wildung: gonosz lovag neve a Wolfdietrich-mond�ban.

**: nem tudom, h�nyan tudj�tok – val�sz�nûleg mind, de h�tha m�gse -, hogy az Edevis t�kr�n olvashat� �rtelmetlen felirat �rtelmes, csak visszafel� kell olvasni. Ezt jelenti: Nem arcod tykre ez hanem a sivede (edevis amen ahze erkyt docr amen). Kicsit r�gies, de �rtelmes.
Akik ezzel tiszt�ban voltak, azokt�l bocs�natot k�rek az okoskod�s miatt. :-)