�jabb had�zenet

Nagy Britannia var�zsl� polg�rai ma egy k�l�n�s, sosem l�tott probl�m�ra �bredhettek, mely az elsõ pillanatt�l fogva rengeteg tal�lgat�sra adott alkalmat. Rufus Scrimgeur m�gia�gyi miniszter ma hajnalban adott t�j�koztat�t, hogy a hop-h�l�zatban bek�vetkezett s�lyos mûk�d�si zavar nem v�letlen baleset vagy emberi mulaszt�s mûve. A miniszter �r egy barb�r �s jogtalan t�mad�sr�l adott h�rt, melyet tegnap d�lelõtt folyam�n int�ztek a Var�zsk�zleked�si �llom�s ellen.
„Sajn�lattal kell k�z�ln�m, hogy a szeptemberi incidenst, Cornelius Caramel volt miniszter meggyilkol�s�t, �s a Miniszt�rium t�bb hivatalnoka ellen elk�vetett b�ntalmaz�st tov�bbi sz�ks�gtelen agresszi� k�vette a kobold n�pess�g r�sz�rõl.
Kobold szakad�rok tegnap d�lelõtt behatoltak a Var�zsk�zleked�si �llom�s �p�let�be, �s egy eddig ismeretlen, val�sz�nûleg teljes titokban fel�p�tett hadsereggel az ir�ny�t�suk al� hajtott�k az �p�letet. A t�mad�s sor�n t�bb ember is s�lyos s�r�l�seket szenvedett, k�zt�k k�t gyermek is. (Tov�bbi inform�ci�k a titokzatos hadseregrõl a 4. oldalon)
- A hop-h�l�zat helyrehozhatatlan k�rokat szenvedett, a kandall�k a tov�bbiakban nem haszn�lhat�k utaz�sra, besz�lget�sek lebonyol�t�s�ra - t�j�koztatta az olvas�kat a felh�borodott Scrimgeur. Az �llom�ssal egy idõben, illetve a tegnapi nap folyam�n tov�bbi t�mad�sok �rt�k a Szent Mungo Ispot�lyt, a Transzform�ci�s Kutat�int�zetet �s a Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pzõ Szakiskol�t.
- A Wizengamot fõm�gusa �s a b�r�s�g negyvenkilenc tagja egy�ntetûen megszavazta a k�l�nleges int�zked�sek sz�ks�gess�g�t – biztos�tja az olvas�kat a miniszter. - Ez�ton t�j�koztatjuk a lakoss�got, hogy a M�gia�gyi Miniszt�rium jogerõs hat�rozata alapj�n jelen napt�l fogva hivatalosan is hadban �llunk a Gringotts Var�zsl�bank vezet�s�vel �s az alkalmaz�sukban �ll� felforgat� szem�lyek csoportj�val.
K�rj�k a boszork�nyokat �s var�zsl�kat, hogy a tov�bbiakban ne �rintkezzenek koboldokkal vagy koboldsz�rmaz�s� var�zsl�kkal. Amennyiben bizonyoss�got nyer, hogy kapcsolatot tartanak fenn felforgat� szem�lyekkel, azokat azonnal letart�ztatjuk, �s �sszeesk�v�s v�dj�val perbe fogjuk.
- K�r�nk minden m�gust, hogy saj�t �s mindannyiunk �rdek�ben tartsa be az elõ�r�sokat, hogy min�l elõbb v�get vethess�nk az �jabb h�bor�nak.”
A Var�zsk�zleked�si �llom�s elleni incidens r�szletes besz�mol�ja: 2. oldal.


- �n ezt nem �rtem – hajtogatta a fej�t Ron, miut�n hangosan felolvasta a Reggeli Pr�f�t�t. A Prewett-h�z lak�i a konyh�ban gyûltek �ssze, ahol az asztalon v�rta õket az �zletes reggeli, de az �js�g �rkez�se ut�n m�r senkinek nem volt kedve enni.
- Nem vagy egyed�l – d�rm�gte Mr Weasley, �s v�gigsim�tott kopaszod� fej�n.
- Mit nem �rtetek? – csattant fel Harry, aki n�m�n hallgatta v�gig az �js�gban �rtakat, s k�zben kapkodva �lt�zk�d�tt az elõszob�ban. Erre a reggelre besz�lt�k meg a roxmortsi tal�lkoz�t Ginnyvel. – Az �js�gban csupa szem�t van, m�r megszokhatt�tok volna! M�ghogy gyerekek is s�lyosan megs�r�ltek! Muriel n�ni is l�tta, hogy senkit se b�ntottak azok a p�nc�lok…
- Ez igaz – jegyezte meg csendesen a n�ni. – Csak egy embert �t�ttek le, de neki se lett baja.
- Harry dr�g�m, m�rt v�ded annyira õket? – k�rdezte Mrs Weasley, aki most odasietett hozz�, hogy elkapja a f�l l�bon ugr�l�, csizm�j�t h�zogat� Harryt, mert egy pillanatra elvesztette az egyens�ly�t, mik�zben besz�lt.
Harry megvonta a v�ll�t.
- Mert jobban b�zom Amp�kban, mint Scrimgeurban – jelentette ki, s v�gre siker�lt felh�znia csizm�j�t.
- Azt mondj�k, a Roxfortot is megt�madt�k – sz�lt k�zbe Hermione, aki �pp a kis Paulin�t pr�b�lta r�venni, hogy egyen egy keveset.
A kisl�ny sokkal jobb sz�nben volt most, hogy megnyugodott az elõzõ nap esem�nyei ut�n, �s visszanyerte vid�m k�z�rzet�t. Ez azonban nem az �jb�li biztons�g miatt volt, hanem furcsa m�d �pp az ellenkezõje miatt: �r�lt, hogy Hermione nem tudta elvinni messzi ismerõseihez.
- Majd ut�na n�zek. Most mennem kell – z�rta le a t�m�t Harry, v�ll�ra kanyar�totta fekete �ti k�peny�t, fej�re h�zta csukly�j�t �s kil�pett a zuhog� esõbe.

Harry nem t�tov�zott, r�gt�n megindult a j�rd�n lefel� a dombr�l, mely hamarosan s�ros �sv�nybe v�ltott.
Az �gen sz�rke felhõk �sztak, s szakadatlanul �nt�tt�k magukb�l az esõt. A t�volban vill�m cik�zott �t az �gen, s a horizonton �rv�nylõ fellegek utaltak r�, hogy a dementorok �jabb rombol�st v�geznek a mugli v�rosokban. Elõzõ este folyam�n Hermione �s Muriel n�ni r�vid l�togat�st tettek Land’s End legk�zelebb esõ kocsm�j�ba, hogy kihallgass�k a muglik k�zt terjengõ h�reket. Az italoz� t�v�j�n sug�rzott h�rad� v�g�l felvil�gos�totta õket arr�l, mi is zajlik a „m�sik” vil�gban.
A muglik tan�cstalanul �s r�m�lten szeml�lt�k az idõj�r�sban bek�vetkezõ term�szetellenes v�ltoz�sokat, s t�bb helyen �nk�ntesek �s a katonas�g is seg�dkezni k�nyszer�lt a katasztr�f�k okozta k�rok helyre�ll�t�s�ban. Az esõ miatt a foly�k meg�radtak �s kil�ptek medr�kbõl, t�bb falvat �s alacsonyan fekvõ kisv�rost el�nt�ttek. A torn�d�k a nagyobb, t�bb m�gusnak otthont ad� v�rosokat puszt�tott�k, igaz, s�lyos k�rokat nem okoztak. N�h�ny k�m�ny leomlott, egy-k�t �regebb h�z fala bedõlt, s a cserepet lef�jta a tetõkrõl. Aut�k �s az utcai l�mp�k l�tt�k legink�bb k�r�t a rombol�snak, de s�lyos katasztr�fa nem k�vetkezett be.

A mugli meteorol�gusok legink�bb a forg�szelek teljesen szokatlan viselked�s�tõl voltak megd�bbenve, abba m�r belenyugodtak, hogy a term�szet megbolondult, s torn�d�kkal s�jtja a szigetorsz�got.
A torn�d�k �gy viselkedtek, mintha alaposan megv�logatn�k a helyet, ahol lecsapnak. Jelent�ktelen utc�kat, �zleti negyedeket, s a gazdagok k�rny�k�t �rintetlen�l hagyt�k, legink�bb az �tlagemberek �tlagos otthonait t�madt�k teljes lend�lettel, azonban itt is csak n�h�ny h�zat – Harry�ket ez nem lepte meg, mert tudt�k, hogy a legt�bb m�gus k�z�ns�ges �tlagemberek k�zt �l, s �tlagembernek mutatkozik maga is. A h�rad� arr�l is besz�molt, hogy n�h�ny ilyen puszt�t�s alkalm�val a torn�d�k p�r m�sodperc alatt eloszlanak, s kis�t a nap, �s mindezt a lerombolt h�zakban keletkezõ vak�t� f�nyvillan�s elõz meg. A muglik �szre se vett�k, hogy a szem�k elõtt zajlik egy h�bor�, var�zsl�k �s dementorok k�zt.
A torn�d�k azonban nem csak �p�leteket puszt�tottak. Voltak olyan megnyilv�nul�saik, mikor egyik pillanatr�l a m�sikra jelentek meg, s mindig embert�megek f�l�tt – bev�s�rl� k�zpontok, sz�rakoz� negyedek, sz�llod�k elõtt, s lecsaptak a r�m�lt muglikra. Az �p�leteket gyakorlatilag s�rtetlen�l hagyt�k, csak az embereket kapt�k fel, s emelt�k a magasba a hal�los t�lcs�rek. Ez nyugtalan�totta a legink�bb a mugli hat�s�gokat. A felkapott embereket ugyanis kiv�tel n�lk�l mindet megtal�lt�k, m�ghozz� �lve, t�k�letes fizikai �llapotban. A gond csak az volt, hogy ezek a szerencs�tlenek a tov�bbiakban nem reag�ltak semmire, ami k�r�l�tt�k t�rt�nt, m�g besz�lni sem tudtak, csak meredtek maguk el� a semmibe.
Harry �s t�rsai erre is tal�ltak magyar�zatot, amire a muglik sosem gondoltak volna – a dementorok idõnk�nt meg�heznek, s ekkor oda mennek enni, ahol a legt�bb, k�nnyen elfoghat� t�pl�l�k van: mugli lelkek.
Harry cs�szk�lva haladt a lejtõn, de v�g�l komolyabb es�s n�lk�l �rkezett meg a domb alj�ra. Elõtte fek�dt a vonal, mely t�vol tartotta a hal�lfal�kat a fõhadisz�ll�st�l, b�r a h�rad�ban hallottak alapj�n Harry �gy gondolta, hogy a vonal aligha fog v�delmet ny�jtani egy forg�sz�l ellen.

Ezen gondolkozott, mikor �tl�pte a hat�rvonalat, s a homlok�ba has�tott az ismerõs f�jdalom, mely most erõsebben �rkezett, mint eddig b�rmikor, ha �tl�pte a m�gikus hat�rt. Felki�ltott f�jdalm�ban, s t�rdre esett, l�t�sa elhom�lyosult, f�le z�gni kezdett.
- Mit mûvelsz Potter? – sziszegte egy fagyos hang a f�l�be.
Harry megint felki�ltott, de most r�m�let�ben.
- Hol vagy? �ruld el Voldemort nagy�rnak! – parancsolta a hang Harry fej�ben.
- Nem! Tûnj innen! – ord�totta Harry vakon, s a f�jdalomt�l arccal elõre bukott a nedves fûbe.
- Hi�ba pr�b�lkozol b�rmilyen sz�nalmas tr�kkel! – d�r�gte Voldemort hangja. – M�r senki nem �ll�that meg! M�g a Kiv�lasztott sem.
- Hagyj b�k�n… – ny�gte Harry elakad� l�legzettel.
- Sz�nalmas k�ly�k! – g�nyolta tov�bb Voldemort nagy�r. – �, ha tudn�d… Gyõzelmet arattam! V�gleges gyõzelmet…
Voldemort felnevetett hangosan, gonoszan, hangja ott csengett Harry f�l�ben, akit k�rbevett a feketes�g �s mozdulni sem tudott tõle, csak jajgatott a homlok�t hasogat� f�jdalomt�l. �gy �rezte, mintha kett�repedne a feje, idõ�rz�ke elveszett valahol, nem tudta hol van, s mikor. Csak a f�jdalom maradt �s a nevet�s.

Mikor kitisztult a l�t�sa �s a feje, tudatosult benne, hogy a h�t�n fekszik �s az eget n�zi. Hideg esõcseppek hullottak arc�ra �s sz�j�ba, ez t�r�tette mag�hoz. Sebhely�ben elm�lt a f�jdalom, csak a sz�v�be markol� r�m�let maradt meg. Remegõ tagokkal �lõ helyzetbe tolta mag�t, �s v�gign�zett s�ros ruh�j�n.
Rekedt s�haj t�rt fel mellkas�b�l, s t�ntorogva fel�llt. Elõh�zta p�lc�j�t, s egyenletes mozdulatokkal megszabad�totta mag�t a koszt�l.
Idegesen n�zett k�rbe a dimbes-dombos t�jon, ahol teljesen egyed�l volt, rajta k�v�l egy teremtett l�lek sem tart�zkodott itt. Tõle nem messze egy f�n k�t k�v�r bagoly gubbasztott, melyek k�z�l az egyik most felr�ppent az �gr�l �s a h�z fel� vette az ir�nyt. Harry biztos volt benne, hogy a mad�r �rtes�teni fogja Muriel n�nit valami m�don. Jobbnak l�tta gyorsan tov�bb indulni, mielõtt visszaparancsolj�k a h�zba.
Amennyire csak tudta, megszapor�zta l�pteit, s elindult a dombok k�zt – nem �rzett mag�ban annyi erõt, hogy dombm�sz�sra v�llalkozz�k, �gy ink�bb a v�lgyekben kanyargott jobbra-balra, m�g k�t kilom�terre t�volodott a Prewett-h�zt�l. Ekkor meg�llt, mag�ra kanyar�totta l�thatatlann� t�võ k�peny�t, s az �ti c�lj�ra koncentr�lt.
A k�vetkezõ pillanatban pedig egy kellemetlen �sszepr�selõd�st k�vetõen meg�rkezett Roxmortsba.
A falu sz�l�re hoppan�lt, ahogy tervezte, s lassan elindult a fõutca fel� a H�rom Seprû ir�ny�ba. K�penye al�l n�zegette a csukly�s embereket, akik az esõ ellen�re s�t�lgattak a faluban. Nem voltak sokan, csak di�kok �s n�h�ny helyi lakos. Mind gyors l�ptekkel mentek egyik z�rt helyrõl a m�sikra – ilyen idõben mindenki n�gy fal �s esõbiztos tetõ alatt szerette tudni mag�t, lehetõs�g szerint egy kupa forr� vajs�r t�rsas�g�ban.
Harry kev�s ismerõs arcot l�tott, griffend�les t�rsai k�z�l csak Dean �s Neville ker�lt az �tj�ba. A k�t fi� egy l�nnyal �lldog�lt a M�zesfal�s mellett, k�zvetlen�l a faln�l, hogy a tetõ sz�le v�dje õket valamelyest. Mikor k�zelebb �rt, l�tta, hogy Neville a barna haj� copfos l�ny kez�t fogja, akiben Harry Susan Bones-t v�lte felismerni. �nk�ntelen�l is elmosolyodott, Neville �s a hugrabugos l�ny l�tv�nya kiûz�tt valamit a nyomaszt� f�lelembõl, melyet Voldemort szavai keltettek Harryben. „Gyõzelmet arattam! V�gleges gyõzelmet…”

- Mondta, hogy hagyd b�k�n – sz�lt Neville a mogorva Dean-nek, aki h�t�val a falat t�masztotta.
- Mi k�z�d van hozz�, Neville? – mordult r� a fi�.
Neville felhorkantott, ami nevet�s �s figyelmeztet�s furcsa kever�ke volt.
- Annyi k�z�m van hozz�, hogy a bar�tom – mondta Neville. – �s…
- A bar�tod? – v�gott k�zbe Dean. – Vagy csak te akarsz lenni a k�vetkezõ, akit kikosaraz?
Neville-nek az arca se rezd�lt, de a mellette �ll� Susan Bones felh�borodottan h�pogott.
- Mit gondolsz te magadr�l? – g�nyol�dott Dean, s a fi� hangj�t hallva Harry �gy �rezte, hogy legsz�vesebben bevern� egykori szobat�rsa sz�j�t. – M�g Harryt is ejtette p�r h�t alatt, akkor m�rt hiszed, hogy r�n�zne egy olyanra, mint te?
- De undor�t� egy alak vagy, Dean! – d�rrent r� a l�ny, s belekarolt Neville-be, aki egy apr� jel�t se mutatta, hogy megb�ntotta volna a goromba megjegyz�s. – Nem is zavar, hogy a f�lem hallat�ra besz�lsz ilyeneket?
Dean most Susan fel� fordult.
- Fogd be – vetette oda hanyagul a fi�, majd ben�zett a kirakaton.
- Te ne besz�lj �gy velem… – motyogta halkan a l�ny, akit l�that�an v�rig s�rtett a griffend�les fi�. – �s csak hogy tudd, ha nem lenn�k a bar�tnõje, Neville biztosan jobban �rdekeln� Ginny-t, azok ut�n, hogy megtudta milyen alak vagy…
Dean felnevetett, Neville tov�bbra sem sz�lt egy sz�t sem, csak hallgatta Susan �s a fi� vit�j�t.
- Ugyan m�r Susan, ne nevettesd ki magad! Mit gondolsz, Harry m�rt csak egy h�napig tudta maga mellett? Mert m�g mindig engem szeret.
Ekkor kiny�lott a M�zesfal�s ajtaja �s kil�pett rajta Ginny, akin ugyanolyan fekete �ti k�peny volt, mint a l�thatatlanul hallgat�z� Harryn.
- Megmondtam, hogy sz�llj le r�lam! – fenyegetõz�tt a l�ny, mikor meghallotta, mirõl besz�l volt bar�tja.
- �n meg megmondtam, hogy ne viselkedj �gy, mint egy s�rtett kis liba.
Harry ettõl �gy feld�h�d�tt, hogy elõkapta a p�lc�j�t �s a k�peny alatt Dean-re szegezte.
- Szeretek liba lenni… – hagyta r� Ginny �s m�r indult is tov�bb.
Dean nem hagyta ennyiben. A l�ny ut�n indulva kil�pett az esõre �s r�ki�ltott.
- �llj meg! Hallod? Azt mondtam…
Dean tov�bbi morgol�d�s helyett hasra v�g�dott �s elter�lt a s�rban. A j�r�kelõk, Ginny, Susan Bones �s Neville hangosan nevettek a p�rul j�rt fi�n. Neville kivont p�lc�j�val integetett a sarat k�põ Dean-nek, aki egy kellemetlen l�bbilincselõ �tkot szenvedett el.
- K�szi Neville! – mondta vid�man Ginny �s m�r indult is tov�bb mag�ban nevetg�lve.
- Semmis�g – mosolygott Neville, s kapott egy puszit a bar�tnõj�tõl, majd õk is tov�bb �lltak.
Harry k�vette Ginnyt, s a post�n�l utol�rte.
- Itt vagyok m�g�tted, ne fordulj meg! – suttogta Harry a l�ny f�l�be, s a l�ny egy pillanatra �sszerezzent, de nem �llt meg, ment tov�bb.
A H�rom Seprû el� �rtek, ahol a kocsma �s a mellette fekvõ Zonko Csodabaz�ra k�zti kis sik�tor h�z�dott. Ginny meg�llt a csodabaz�r kirakata elõtt, mintha csak a tr�gyagr�n�tokat, csillagsz�r�kat, bûzpatronokat n�zegetn�, de k�zben k�rben�zett az utc�n. Mikor megbizonyosodott r�la, hogy senki sem figyeli, �szrev�tlen�l besurrant a sik�torba �s a H�rom Seprû oldal�nak t�masztott nagy fal�da m�g� l�pett. Harry k�vette, majd mikor oda�rt hozz�, Ginny fej�re kanyar�totta a k�penyt, hogy mindketten l�thatatlanok legyenek.

- Szia – k�sz�nt Harry, de Ginny bel�fojtotta a sz�t. K�cos haj�n�l fogva megragadta �s forr�n megcs�kolta.
Mikor Harry m�r �gy �rezte, hogy nem kap levegõt, elt�pte mag�t Ginnytõl �s vigyorogva zih�lt.
- Te is hi�nyozt�l – sz�lt Harry. – Nem is tudod mennyire…
Ginny megint nem hagyta, hogy befejezze a mondatot, �s percekig cs�kol�ztak a k�peny rejtek�ben. V�g�l Harry �t�lelte �s csak tartott�k egym�st.
- J�, hogy megint itt vagy – mondta a l�ny. – A feje tetej�re �llt minden. Ma m�g t�bben mentek el.
Harry Ginny szemeibe n�zett, �s l�tta a benne t�kr�zõdõ szomor�s�got.
- A p�nc�lok miatt, igaz? – k�rdezte Harry.
- Tiszta õr�let volt az eg�sz – b�logatott a l�ny. – �gy �rtem, azok a p�nc�lok m�r �vsz�zadok �ta ott vannak, �s most egyszer csak ellen�nk fordultak…
- Nem azok voltak – r�zta meg a fej�t Harry. – Kicser�lt�k õket… De Ginny, l�ttad, mi t�rt�nt?
- Igen – v�laszolta Ginny. – A k�nyvt�rb�l j�ttem visszafel�. M�rt k�rded?
- B�ntottak valakit? B�rkit? – k�rdezte Harry. – Mit csin�ltak pontosan?
Ginny megvonta a v�ll�t �s elgondolkozott.
- �hm… csak mentek, felemelt karddal. J�ttek fel�nk, �s… �s… igaz�b�l senkit se b�ntottak, csak mindenki nagyon megijedt. Flitwick professzor egy perc alatt elint�zte mindet, hihetetlen volt! L�ttam az eg�szet. Megsuhintotta a p�lc�j�t, �s a p�nc�lok kardjai kirep�ltek a kez�kbõl, p�r�gni kezdtek, �s mindegyiket feldarabolt�k.

Harry b�logatott, �rtett mindent. �gy tûnik, Amp�k t�nyleg igazat mondott �s csak r� akarnak ijeszteni az emberekre – legal�bbis m�g.
- Flitwick int�zte el õket? – k�rdezte Harry, mikor esz�be jutott az �js�gban �rt figyelmeztet�s. – �s mi lett vele? Nem b�ntott�k a miniszt�riumiak, ugye?
- Nem, szerencs�re – r�zta meg a fej�t a l�ny. – De ma, reggeli k�zben elmondta, hogy el kell mennie egy idõre… El akarja ker�lni a k�nos kir�g�st.
- McGalagony biztos nem…
- Nem McGalagonyon m�lik, te is tudod – mutatott r� Ginny.
- Tudom – ismerte be szomor�an Harry.
K�zen fogta Ginnyt �s halkan, a l�thatatlann� t�võ k�peny rejtek�ben kil�ptek a sik�torb�l, majd a fõ�t fel� vett�k az ir�nyt.
- K�sz bolondokh�za van – panaszolta Ginny. – N�ha nekem is megfordul a fejemben, hogy lel�pjek, mint ti. Gyakorlatilag alig tanulunk valamit, mindenki olyan nemt�rõd�m lett. M�r semmi sem �rdekel senkit, legfõk�pp a tanul�s nem.
Harry figyelmesen hallgatta Ginny szavait, s k�zben igyekezett nem elbotolni a k�peny sz�l�ben �s a kavicsokban.
- Persze most m�g t�bbet kellene tanulnom, de k�nyvundorom lett az R.B.F.-ek ut�n…
- T�nyleg… – kapta fel a fej�t Harry. – Hogy siker�ltek a vizsg�k?
Harry arc�n egy kis piros folt jelent meg, amit Ginny is �szrevett, de elmosolyodott. Sz�gyellte mag�t, ami�rt teljesen kiment a fej�bõl, hogy megk�rdezze, milyenek lettek a bar�tnõje jegyei.
- K�pzeld, mind siker�lt – jelentette be Ginny – Bûb�jtan, �tv�ltoztat�stan, m�gikus �nv�delem, gy�gyn�v�nytan, legend�s l�nyek, mugliismeret mind K. B�jitaltan �s csillag�szat V. M�giat�rt�net E.
Harry �szrevette, hogy a l�ny hangj�ban semmif�le b�szkes�g nem csengett. Ginny pedig kital�lta a gondolatait.
- Most m�rt mosolyogsz? – replik�zott a l�ny. – Tudod, hogy nem �rdekelnek a jegyek. Saj�t terveim vannak… - fejezte be titokzatoskodva, Harry �szrevette, hogy a sz�ja sarka mosolyra g�rb�l.
- �s mif�l�k? – k�v�ncsiskodott. – Szerepel benne a Weasley Var�zsvicc V�llalat?
- Kiz�rt! – jelentette ki Ginny. – Fred �s George folyton a nyakamban l�gn�nak, hogy fel�gyelj�k, kivel randizom.
- Na �s kivel fogsz randizni? – k�rdezte j�t�kosan Harry.
Ginny elnevette mag�t. Harrynek ez el�g volt, de �szrevette, hogy a l�ny nem v�laszolt az elõzõ k�rd�s�re.
- Most komolyan… - fordult Harry a l�ny fel�. – Mik a terveid? Hol akarsz dolgozni?
Ginny �tkarolta �s �gy ballagtak tov�bb.
- A ny�ron besz�lgett�nk Hermion�val egy �tletrõl – kezdte Ginny. – Mindketten remek �tletnek tartottuk, hogy nyissunk egy lapot.
- Lapot? �gy �rted, �js�got?
- Igen – b�logatott Ginny. – A Reggeli Pr�f�ta rendesen leszerepelt azzal, hogy Caramel sz�cs�ve volt – most meg Scrimgeur�… Sokan lemondt�k a rendel�s�ket, vagy sz�z elõfizetõt vesztett a lap. K�zt�k any�t is, igaz, õ szem�lyes okokb�l mondta le.
Sz�val a l�nyeg az, hogy Hermione szerint – �s �n igazat adok neki -, sz�ks�g lenne egy teljesen f�ggetlen �js�gra, ami nem lenne a Miniszt�rium befoly�sol� eszk�ze… helyette esetleg a ti�d – pillantott fel Ginny Harry arc�ba.
- Mi? – d�bbent meg Harry, majd elnevette mag�t. – Ginny, eszem �g�ban sincs �js�goknak nyilatkozni. Nem akarok miniszter lenni, vagy mi…
Ginny megr�zta a fej�t �s s�hajtott egyet.
- Nem is azt mondtam, hogy legy�l miniszter, dehogy! De az emberek b�znak benned, jobban, mint Scrimgeurban, �s ink�bb a te szavadat venn�k komolyan, semmint az �v�t.
Harry elgondolkozott egy pillanatra, de nem tartotta j� �tletnek a dolgot.
- Scrimgeur m�r most le akart tart�ztatni, csak mert a Fõnix Rendje nem engedelmeskedik neki. Mit tenne, ha sz�nokolni kezden�k az embereknek? Mert arra m�rget vehetsz, hogy semmi j�t nem mondan�k r�la…
- Igen, azt gondoltam… - mosolygott Ginny. – De ez m�g nem probl�ma, r��rsz gondolkodni rajta. Te �gyis mindent olyan lassan d�ntesz el. Nekem is �t �vet kellett v�rnom r�d.

Nem kellett sokat menni�k, a H�rom Seprû ut�n p�r m�terrel m�r el�rt�k Roxmorts hat�r�t �s itt az �t k�tfel� �gazott. Az egyik a vas�t�llom�sra, a m�sik a kast�lyba vezetett. Harry �s Ginny bal fel� fordultak �s r�t�rtek az enyh�n emelkedõ �tra. �t�rtek a birtok hat�r�n a sz�rnyas vadkanszobrokkal d�sz�tett kapun �s j� f�l �ra ut�n benyitottak a Roxfort kapuj�n.
Szombat l�v�n minden di�k a szabadidej�t t�lt�tte, egyesek a klubhelys�gekben, m�sok a kast�ly folyos�in. A prefektusok a rendetlenkedõ di�kokra �gyeltek, Frics �r a bej�rati csarnok padl�j�r�l takar�totta a sarat �s r�d�rrent egy-egy mellette elhalad� gyerekre.
Harry �s Ginny tov�bbra is a l�thatatlann� t�võ k�peny alatt m�szta a l�pcsõfokokat, egyre feljebb. Mikor ellopakodtak a vihog� H�borc mellett (j�kedv�t az okozta, hogy az �vegh�zakb�l csent tr�gy�val dob�lta a f�rdõhelys�gbõl kil�põ l�nyokat), Harry fojtott hangon megk�rdezte Ginnytõl, hogy hov� is mennek pontosan.
- Az igazgat�i irod�ba – suttogta v�laszul Ginny. – Az iratt�rban semmit se tal�ltam r�la, a Nyilv�ntart� K�nyvben* sem szerepelt, �gy h�t az irod�ban n�ztem ut�na. �s ott v�gre megtal�ltam a nev�t. McGalagony �s Dumbledore elmondott mindent… ahogy mindj�rt neked is elmondj�k. Megbesz�ltem McGalagonnyal, hogy v�rjon az irod�j�ban.
P�r perces l�pcsõz�s ut�n fel�rtek az igazgat�i iroda szintj�re, s a kõsz�rny fel� vett�k az utat. Harry m�r csukott szemmel is odatal�lt volna, annyiszor j�rt ebben a helys�gben. A r�t kõszobor el� �rve Ginny kimondta a jelsz�t („�tõd�tt Ulrik!”), �s a sz�rny f�lreugrott, felt�rva a csigal�pcsõt. Harry itt levette v�gre a l�thatatlann� t�võ k�penyt, de elõbb k�r�ln�zett, puszta �vatoss�gb�l.
Az iroda ajtaj�hoz �rve bekopogtak �s McGalagony h�v�s�ra bel�ptek az impoz�ns dolgoz�szob�ba.
- �dv�zl�m Potter! – k�sz�nt�tte az igazgat�nõ �s hellyel k�n�lta õket.
Harry le�lt a sz�kre, s megint, �szt�n�sen Dumbledore-ra pillantott. A volt igazgat� �nnep�lyes komolys�ggal n�zte õket, nem mosolygott, csak hunyorgott k�k szem�vel.
- Egy cs�sze te�t, Potter? – k�n�lta Harryt az igazgat�nõ. – Miss Weasley?
Mindketten elh�r�tott�k a sz�vess�get, de McGalagony folytatta.
- Pitypanglevet? Vajs�rt? Ha engem k�rdez, sz�ks�ge lesz valami friss�tõre, ha megtudja, mit akarunk mondani.
Harry �sszen�zett Ginnyvel – a l�ny b�lintott.
- Akkor egy poh�r pitypanglevet k�rn�k.
McGalagony �nt�tt a nedûbõl a kik�sz�tett serlegekbe, majd egyenes testtart�ssal elhelyezkedett a sz�k�ben �s megk�sz�r�lte a tork�t.

- Potter, meg kell, hogy mondjam, rengeteg idõt �s f�radts�got fecs�reltek Rose Montgomery keres�s�re azzal, hogy nem fordultak r�gt�n hozz�nk. Persze honnan tudhatt�k volna…
- Professzor, mikor megtudtuk, hogy a h�lgy boszork�ny volt, legelõsz�r a Miniszt�riumba ment�nk, mert a jelenlegi lakc�m�re voltunk k�v�ncsiak. Nem gondoltuk volna, hogy az megtal�lhat� a Roxf…
- Nem is – v�gott k�zbe McGalagony. – Ezt m�r elõre le kell sz�geznem. Nem tudom, hov� tûnt Rose Montgomery.
Harry csal�dottan s�hajtott egyet �s h�tradõlt sz�k�ben. �jabb zs�kutca. McGalagony folytatta.
- De szolg�lhatok n�h�ny �rdekes inform�ci�val – McGalagony egym�sba fonta karjait �s szigor� szemeivel Harryre meredt. Harry �gy �rezte mag�t, mint kiskor�ban, mintha a professzor valami cs�nytev�sen kapta volna.
- Mikor Miss Weasley nem tal�lt semmit a Nagy Nyilv�ntart� K�nyvben, enged�lyt k�rt, hogy k�r�ln�zhessen az irod�ban a r�gi iratok k�zt – folytatta McGalagony. – Seg�tettem a kutat�sban, de v�g�l Dippett igazgat� �r volt az, aki felvil�gos�tott minket, mikor egy besz�lget�s�nket meghallotta.
Az �reg igazgat� portr�ja nagy komolyan b�lintott Harry fel�.
- Dippett igazgat� elmondta, hogy Rose Montgomeryt 1947-ben vette fel a Roxfortba �gy, hogy arr�l a Miniszt�rium semmit se tudott, m�gpedig Dumbledore professzor javaslat�ra.
Most Dumbledore festm�nye is b�lintott, de nem sz�lt k�zbe, hagyta, hogy McGalagony folytassa.
- Rose mugli sz�rmaz�s� boszork�ny volt? – k�rdezett k�zbe Harry. – Vagy a Montgomery csal�d tagja?
- Egyik sem – v�laszolta McGalagony. – Rose Montgomery a Roxfort valaha volt egyetlen mugli tanul�ja.
Harry nyitva felejtette a sz�j�t meglepet�s�ben. Egy mugli a Roxfortban? Hogy lehets�ges ez? Ginny egy sz�t se sz�lt, csendben hallgatta a felvil�gos�t�st, amit m�r hallott.
- De… de mi�rt vettek fel egy muglit a Roxfortba?
- Ezt ink�bb mondja el Dumbledore professzor – felelte McGalagony.
A volt igazgat� portr�ja most megk�sz�r�lte a tork�t �s Harryre n�zett f�lhold alak� szem�vege m�g�l.
- Az�rt hoztam magammal Rose-t, hogy meggy�gy�tsam egy betegs�g�bõl – v�laszolta egyszerûen Dumbledore. – Mikor Tom Denem meg�lte Hepzibah Smith-t �s eltûnt, eg�szen v�letlen�l �sszefutottam Rose-zal. De ahelyett, hogy puszt�n a szavaimra hagyatkoztok, mi�rt nem n�zitek meg az eml�ket? – aj�nlotta fel a professzor.
McGalagony �sszer�ncolta a homlok�t, majd b�lintott.
- Mi�rt is ne? – mondta, �s az egyik szekr�nyhez l�pett, majd kivett belõle egy nagy kõed�nyt, a Merengõt. Harry m�r sz�mtalanszor l�tta �s haszn�lta ezt a rendk�v�l hasznos m�gikus holmit, mely az eml�kek k�nnyû �ttekint�s�re szolg�lt.
- A professzor �r eml�kei megvannak egy �vegfiol�ban? – k�v�ncsiskodott Harry.
- Nem, Harry – felelte Dumbledore. – Ann�l sokkal biztosabb helyen vannak meg. Itt – mutatott saj�t festett kobakj�ra a professzor �s derûsen mosolygott.
Harrynek esz�be jutott, mit mondott a professzor a festm�nyekrõl. Az elhunyt minden eml�k�t magukban hordozz�k.
McGalagony az asztalra helyezte a Merengõt, majd Dumbledore festm�nye fel� fordult, ami j� k�t m�terrel a feje f�l�tt f�gg�tt a falon. Harry �s Ginny �mulat�ra az igazgat�nõ megsuhintotta maga k�r�l a p�lc�j�t egy kis f�lk�rben, s a k�vetkezõ pillanatban felemelkedett annyira, hogy �pp el tudta �rni a portr�t.** McGalagony p�lc�j�t Dumbledore professzor festett hal�nt�k�hoz illesztette, s a k�vetkezõ pillanatban egy v�kony eml�k-fonalat h�zott ki a festm�ny v�szn�b�l. McGalagony professzor leereszkedett, �s az eml�ket a t�lba t�lt�tte, ahol az kavarg�, f�lig foly�kony, f�lig g�z szerû anyagg� �llt �ssze.

- Parancsoljatok – mutatta az igazgat�nõ a t�lat, s Harry tudta, mi a dolga.
Gondolkod�s n�lk�l az ez�st�s anyagba m�rtotta egyik ujj�t, s �rezte, ahogy fejjel elõre belebukik a t�lba. Hosszan zuhant a feketes�gben, s lassan, talpon �rkezett meg egy sz�nes utc�csk�ra. Zs�folt utca volt, tele var�zsl�kkal �s boszork�nyokkal, egyesek port�k�ikat �rult�k, m�sok v�s�roltak tõl�k. Az Abszol �tra �rkezett.
Alighogy meg�llap�totta, hov� ker�lt, Ginny landolt mellette, kiss� ijedt tekintettel. A l�ny m�g sosem j�rt m�snak az eml�keiben.
- Hiszen ez az Abszol �t! - ki�ltott fel a l�ny, majd ijedten f�lreugrott, mikor egy morgol�d� boszork�ny �pp rajta kereszt�l sietett v�gig az �klopsz Bagolyszalon fel�.
- Õk… nem l�tnak minket? – �rdeklõd�tt Ginny.
- Persze, hogy nem – v�laszolta Harry, s elmosolyodott, mikor felid�zte mag�ban, hogy elsõ eml�k-utaz�sa alkalm�val hogyan pr�b�lt megbizonyosodni r�la, hogy a mellette �lõk semmit se tapasztalnak a jelenl�t�bõl. M�g a kez�t is meglengette akkor a t�zes t�rgyal� teremben �lõ Dumbledore szeme elõtt.
A professzor �pp szemben vel�k, az Ollivander p�lcabolt elõtt �llt �s a kirakatban f�ggõ t�bl�kat n�zegette. Azokon p�lc�k �rai �s t�pusai voltak felsorolva. Dumbledore professzor sokkal fiatalabb volt, mint a festm�nyen, alig egy p�r õsz sz�l ker�lt a szak�ll�ba ahhoz k�pest, mikor Tom Denem�rt indult az �rvah�zba.
McGalagony professzor is f�ldet �rt Ginny mellett, s �rdeklõd�tt, hogy minden rendben van-e. Harry �s Ginny b�logattak, majd megindultak Dumbledore professzor ut�n, aki ekkor l�pett be a p�lca�zlet ajtaj�n.

- �, Dumbledore! – k�sz�nt�tte a fiatal Mr Ollivander a professzort, �s kezet r�ztak. – �r�l�k, hogy l�tom.
- �n is �r�l�k, kedves Augustus – mondta vid�man Dumbledore, s Ollivander hellyel k�n�lta. Dumbledore udvariasan elutas�totta.
- Nos, akkor mi j�ratban van n�lam? – csapta �ssze k�t tenyer�t a p�lcak�sz�tõ.
Dumbledore egy t�r�tt, vastag p�lc�t h�zott elõ a zseb�bõl �s a pultra helyezte.
- Ez lenne a probl�m�m – felelte a professzor �s hossz� ujj�val a p�lc�ra mutatott.
Ollivander rosszall�an ciccegett �s a fej�t hajtogatta.
- K�pes volt elt�rni ezt a remekmûvet? Az egyik legkiv�l�bb p�lca volt, amit valaha k�sz�tettem – sajn�lkozott Ollivander. – Fûzfa, tizenn�gy h�velykes, fõnixtoll maggal.
- Nem �n t�rtem el, Augustus, elhiheti. Nem szok�som a falhoz csapkodni a p�lc�mat, ha net�n nem siker�l egy bûb�jom – felelte hûv�sen Dumbledore.
Ollivander fur�n pislogott �s k�zelebb hajolt v�s�rl�j�hoz.
- Csak nem õ volt az? – k�rdezte, s hangj�t titokzatosan lehalk�totta. – Csak nem Grindelwald?
- De igen, sajnos �gy t�rt�nt – b�lintott Dumbledore. – De most m�r nem okozhat t�bb gondot, nem igaz?
Ollivander zavartan b�logatott �s k�zbe vette a t�r�tt p�lc�t. Most m�r nem ciccegett, csak szem�re biggyesztette monoklij�t �s vizsg�lgatta a var�zseszk�zt. V�g�l h�mm�g�tt egy sort �s hanyagul h�tradobta a p�lc�t, ami egy kuk�ban landolt.
- Na de k�rem, kedves Augustus! – nevetett fel Dumbledore. – Kiss� t�bb tisztelettel b�njon vele. T�bb, mint hatvan �ven �t haszn�ltam…
- Jut eszembe! Mit haszn�lt az�ta, hogy elt�rt? M�rt nem j�tt m�r kor�bban hozz�m?
- Amint bizony�ra tudja, rengeteg dolgom volt most, hogy Grindelwaldot v�gre elt�vol�tottuk a Wizengamotb�l. �jj� kellett szervezni az eg�szet… Mit tehettem volna? – vonta meg a v�ll�t Dumbledore. – Az õ p�lc�j�t haszn�ltam.
- �h! – legyintett les�jt�an Ollivander �s az �zlethelys�g h�ts� r�sze fel� indult, ahol plafonig �rõ polcokon t�rolta a var�zsp�lc�kat rejtõ dobozokat. – Azokkal az �cska Gregorovics-f�le p�lc�kkal �ll�tom, egy �pk�zl�b id�z�st nem lehet �sszehozni! Nem is �rtem, hogyan tett szert ekkora var�zserõre az a bitang…
Ollivander elgondolkozva v�logatott a dobozok k�zt, de m�g egyik mellett se hat�rozta el mag�t.
- Mi se �rtj�k, Augustus, mi se – d�rm�gte Dumbledore, zsebre tett k�zzel. Majd kiss� s�rgetõen hozz�tette: - Nem szeretn�k faragatlannak l�tszani, de lehetne egy kicsit gyorsabban? Tudja, m�g mindig sok a dolgom, az iskol�ban is, meg a Miniszt�riumban.
- A p�lcav�s�rl�st nem lehet elkapkodni Dumbledore! – r�tta meg a p�lcak�sz�tõ. – Tudja, hogy a p�lca v�lasztja a var�zsl�t, �s…
-… �s nem ford�tva – fejezte be helyette a professzor. – Tudom, Augustus, tudom. De, ha siker�l f�l kettõre befejeznem a v�s�rl�st, p�nz helyett valami sokkal �rt�kesebbel fogok fizetni mag�nak.
Az �zlet ajtaj�b�l l�tni lehetett, ahogy Ollivander szeme felcsillan, s mikor Dumbledore elõh�zott valamit a zseb�bõl, s felmutatta, a p�lcak�sz�tõ mindent feledve visszasietett a pulthoz. Harry nem l�tta, mit vett elõ a professzor, �gy Ginnyvel �s McGalagonnyal egy�tt elõr�bb ment.
- �, te j� �g! Merlin szents�ges szak�lla, h�t m�g egyet szerzett! Az isten �ldja meg mag�t Dumbledore! – Ollivander arca val�s�ggal ragyogott, ahogy �tvett a professzort�l egy kicsi, piros mad�rtollat. Harry azonnal felismerte, hogy az egy fõnix farktolla.
- Hogy vette r� Fawkes-ot, hogy m�g egyet adjon? �, ezt biztosan nem fogom eladni m�g j� p�r �vig! M�g egy olyan tehets�ges ifj� var�zsl�, mint Tom… - lelkendezett Mr Ollivander. – Azt hiszem, j� sok�ig kell v�rnom, mire m�g egy olyan tehets�g �tl�pi az �zletem k�sz�b�t.
- Khmm… - k�sz�r�lte meg a tork�t Dumbledore, s arca fur�n els�t�t�lt, tekintete komor volt. – Az idõ, Augustus… - figyelmeztette a p�lcak�sz�tõt, aki azonnal �szbe kapott, s pultja egyik fi�kj�ba rejtette a becses kincset.
- Oh, persze! – mondta Ollivander �s m�r sietett is vissza a dobozokhoz. Val�s�ggal kapkodta egym�s ut�n a sz�ba j�hetõ dobozokat, b�r Harrynek fogalma sem volt, mi szerint v�logatja õket az m�gus.

- Hmmm… Azt hiszem, ez megfelel mag�nak – r�ncolta a homlok�t Ollivander, mikor kez�be ker�lt egy hossz�, lila doboz, �s elindult vissza, Dumbledore fel�. – Tizen�t h�velykes, magyal, fõnix maggal – Ollivander ekkor kacsintott egyet Dumbledore-ra, s m�r bontotta is a dobozt, mikor az �zlet h�ts� r�sz�ben n�h�ny p�lca lepotyogott a polcr�l, s egy v�konyka hang ijedten felki�ltott.
- H�, te! – ki�ltott h�tra Ollivander, s Harry l�tta, amint egy alacsony, sz�rke tal�rba burkolt illetõ felkap egy dobozt, s az �zlet h�ts� kij�rata fel� fut.
- Meg�llj, te kis tolvaj! – fenyegetõz�tt Ollivander, s a Dumbledore-nak sz�nt p�lc�val a tolvaj ut�n iramodott.
Dumbledore t�relmetlen�l s�hajtott, s kil�pett a bolt ajtaj�n a napf�nyben f�rdõ utc�ra. Harry�k mentek ut�na.
Az utc�n �llva Dumbledore megsuhintotta hossz�, barna k�peny�t, s dehoppan�lt. Harry�k szeme elõl eltûnt az utca, az emberek sokas�ga, sz�rke k�d bor�tott el mindent, ami egy pillanattal k�sõbb �jra kitisztult. Dumbledore az �klopsz Bagolyszalon h�ts� fala mellett lapult, s mosolyogva n�zte, ahogy Ollivander az alacsony tolvajt �ld�zi – hasztalan. A sz�rke tal�ros illetõ sokkal f�rg�bb volt, mint õ, de nem tudhatta, hogy egyenest Dumbledore fel� rohan.
Mikor a tolvaj be akart kanyarodni a sarkon, az utols� pillanatban Dumbledore kil�pett el�, s a menek�lõ egyenest nekiszaladt. H�traesett �s f�jdalmasan feljajdult, de a professzor m�g csak meg se ingott. Harry �s k�t k�s�rõje l�tta, ahogy a tolvaj, aki csak egy gyerek lehetett, Dumbledore-ra szegezi a lopott p�lc�t. A professzor elmosolyodott, mintha egy cs�nytevõ di�kot l�tna �ppen. Ekkor Ollivander is meg�rkezett, s lefegyverezte a tolvajt.
- Most megvagy! – mondta, s elkapta a felrep�lõ p�lc�t.
A gyerek csukly�ja h�tracs�szott, s felfedte arc�t. Harry �s Ginny elt�totta a sz�j�t. A csuklya alatt rejtõzõ arc r�m�tõen hasonl�tott Voldemort�ra. Hab�r az illetõ egy tizenk�t �v k�r�li l�ny volt, s barna haja zil�ltan keretezte arc�t, voltak aggaszt� jelek. Az arca h�feh�r volt, ak�r a vakolat a bagolyszalon fal�n, s szemei bev�rzettek. Szem�ld�ke r�g kihullott, s alatta, a szem k�r�l a bõre els�t�t�lt, r�m�tõ, szellemszerû von�sokat k�lcs�n�zve neki. Sz�ja �s orra emberi volt, nem torzult k�gy�szerûre, mint Voldemort jelenlegi kin�zete, de a hasonl�s�g f�lre�rthetetlen volt.
- Merlinre! – suttogta Ollivander – Mif�le r�ms�g ez?
- Õ nem egy r�ms�g, Augustus – vonta �ssze a szem�ld�k�t Dumbledore -, csak egy kisl�ny.
Ollivander m�g jobban fintorgott, s p�lc�j�t sem eresztette le. Dumbledore megel�gelte a dolgot, s kikapta a p�lcak�sz�tõ kez�bõl a fenyegetõ var�zseszk�zt.

A kisl�ny – csakis Rose lehetett, ebben Harry biztos volt -, most r�m�lten h�trafel� araszolt n�gyk�zl�b, de v�r�s szemeit a k�t var�zsl�n tartotta. Nem sz�lt egy sz�t se, de tork�b�l fenyegetõ sziszeg�s t�rt elõ, ak�r egy sarokba szor�tott k�gy�nak.
- Szents�ges szalamandra! – h�ledezett Ollivander. – Dumbledore, ez a l�ny p�rszasz�j�!
Dumbledore hunyorgott, �gy figyelte a l�nyt, de a p�lc�t nem emelte r�. Semmi f�lnival�ja nem volt tõle.
- Gondolja? – k�rdezett vissza sz�rakozottan, s leguggolt a kisl�ny mell�.
A l�ny a falig h�tr�lt r�m�let�ben, s m�g mindig a p�lc�t leste.
- Mi a neved? – k�rdezte kedvesen Dumbledore.
- Rose – suttogta egy hang halkan, hosszas sz�net ut�n. – Rose Montgomery.
Dumbledore hosszan elidõz�tt a v�reres szemeken, az els�t�tedett karik�kon k�r�l�tte, a kisz�radt, feh�r ajkakon. Majd a v�lla f�l�tt Ollivanderre n�zett.
- B�zza csak r�m, Augustus – sz�lt Dumbledore. – Majd �n vigy�zok r�. Menjen vissza az �zlet�be.
Ollivander h�mm�g�tt, de nem t�g�tott.
- �s a p�lc�ja? Mi lesz a p�lc�j�val?
- Egyelõre ez is megteszi – mutatta fel a kez�ben tartott darabot. – Ha nem v�lik be, majd m�skor visszaj�v�k kicser�lni.
- Akkor minden rendben… - d�rm�gte Ollivander. – Minden j�t.
Azzal elment, s Dumbledore mag�ra maradt Rose-zal. A professzor kiny�jtotta kez�t a kisl�ny fel�, aki tal�n megb�zott benne, mikor a bar�ts�gos, k�k szemekbe n�zett, s megfogta a kez�t. Dumbledore talpra h�zta a kisl�nyt �s egyetlen p�lcaint�ssel leporolta a ruh�j�t. Rose �sszerezzent ijedt�ben.
- Nem kell f�lned, nem b�ntalak – nyugtatta Dumbledore, s eltette �jdons�lt p�lc�j�t, melyen most Harry �szrevette, hogy azonos azzal a darabbal, amit Ron ny�jtott �t neki legut�bbi miniszt�riumi kalandjuk alkalm�val, s mely most, ebben a percben is bal nadr�gzseb�ben lapult.
- K�rlek, v�laszolj egy k�rd�semre – hajolt k�zel Dumbledore a l�nyhoz. – Ki tette ezt veled?
Rose megr�zta a fej�t, s les�t�tte a szemeit.
- Nem eml�kszem – vallotta be. – Nem tudom, hol voltam. N�h�ny napja itt t�rtem magamhoz… kenyeret loptam… nem tudom, hol voltam ez elõtt.
- Akkor honnan tudod a neved? – vonta fel a szem�ld�k�t a professzor.
- A… az �rvah�zban adt�k – mondta Rose. – Egy �rvah�zban �ltem eddig, de… nem tudom mi t�rt�nt… az m�r r�gen volt.
Dumbledore most m�g jobban r�ncolta a homlok�t, s megvakarta a fej�t.
- Mi volt az �rvah�z neve?
- Szent Ferenc… - felelte a l�ny, s most m�r l�tszott rajta, mennyire t�relmetlen�l v�rja, hogy kider�lj�n, mi lesz a sorsa. Dumbledore �szrevette ezt, s ism�t kiny�jtotta fel� a kez�t. M�g a professzort is meglepte az a bizalom, amit Rose mutatott, mert a l�ny megint megfogta a kez�t, s r�b�zta mag�t.
- Szereted a kast�lyokat, Rose? – k�rdezte mosolyogva a professzor.
- M�g csak k�pen l�ttam – motyogta a kisl�ny.
- Akkor �n mutatok neked egy olyan kast�lyt, amitõl biztosan el�mulsz majd! Persze, csak ha van kedved itt hagyni ezt az unalmas sik�tort.
Rose b�lintott, s Dumbledore ism�t megsuhintotta a k�peny�t. Dehoppan�lt, �s a k�p eltûnt. Visszat�rt a sz�rke k�d, de most nem tisztult ki – az eml�k eddig tartott.
- J�l van – sz�lalt meg McGalagony Ginny mellett. – Rugaszkodjatok el a f�ldtõl, �s engedj�tek el magatokat.
Harry �gy is tett, s m�r rep�lt is felfel� a feketes�gben, vissza az irod�ba. Egym�s ut�n �rkeztek meg, s landoltak az igazgat�i szoba hideg k�vezet�n.

- Nos? – �rdeklõd�tt mosolyogva az �reg Dumbledore festm�nye keretei k�z�l.
- Mitõl lett ilyen az arca? – k�rdezte Harry. – Olyan volt, mint Voldemort. Egyetlen horcruxt�l lett ilyen?
McGalagony �jra elfoglalta hely�t az �r�asztaln�l, s Harry �s Ginny is vissza�ltek a sz�kekbe.
- Nem – v�laszolta lassan Dumbledore. – Voldemort sok k�s�rletet v�gzett szeg�ny l�nyon. Gyan�tom, hogy rajta k�s�rletezte ki azokat a m�dszereit, amikkel ilyen erõs var�zsl�v� v�lt.
Megpr�b�ltam meggy�gy�tani Rosie-t miut�n magamhoz vettem. Elint�ztem a pap�rmunk�t az �rvah�zban, �s a Roxfortba mentem vele. Ekkor m�g azt hittem, hogy boszork�ny, vagy kvibli, mert mindent l�tott, amit egy m�gus. De hamar r�j�ttem, hogy nem tud var�zsolni, semmilyen m�don, viszont remek�l �rz�keli a m�gi�t. Tan�tottam a Roxfortban, mert szerettem volna, ha vel�nk marad. Sõt, n�h�ny �r�ra is j�rt. B�jitaltanra, n�v�nytanra, legend�s l�nyek gondoz�s�ra, csillag�szatra, m�gia t�rt�netre. A t�rsai azt hitt�k, csak egy tehets�gtelen boszork�ny, aki nem �rt el�gg� a m�gi�hoz, s ez�rt felment�st kapott a bûb�jtan �s az �tv�ltoztat�stan al�l… de val�j�ban csak mugli volt. Tudtommal a sz�lei is egyszerû muglik voltak, de kor�n meghaltak egy sz�rnyû tûzv�szben.
Harry megem�sztette mag�ban a hallottakat, s egy �jabb k�rd�s �tl�tt az agy�ba.
- Nem eml�kezett r�, hogy mi t�rt�nt vele? �gy �rtem, k�sõbb sem siker�lt visszahozni az eml�keit?
Dumbledore m�lyet s�hajtott, mielõtt v�laszolt.
- Mikor tizenh�t �ves lett, megk�rt engem, hogy hozzam vissza az eml�keit. Tudta õ is, hogy arra csak egy m�d van: a Cruciatus �tok. …De �n nem tudtam megtenni – Dumbledore megr�zta a fej�t, ahogy felid�zte az eml�keket. – Õ olyan volt nekem, mintha a l�nyom lett volna. M�g ap�nak is sz�l�tott n�ha, mikor k�rt valamit… Ne csod�ld h�t, hogy nem tudtam megtenni neki, amit k�rt.
Harry csendben figyelt, nem sz�lt k�zbe, mert tudta, hogy a professzor folytatni fogja a besz�mol�t. Kint el�llt az esõ, s napok �ta elõsz�r a felhõk oszladozni kezdtek. Az ablakon erõtlen f�ny s�t�tt be.

- Sok mindenre az�rt �n magam is r�j�ttem, mikor var�zsitalokkal �s fõzetekkel megpr�b�ltam kitiszt�tani a v�r�t. Arc�t �s szemeit meggy�gy�tottam, s egyr�szt a lelk�t is – a bar�tok, a csal�d �s az otthon j� hat�ssal volt r�. Sok mindent siker�lt rendbe hoznom, amit a horcrux t�nkretett.
De voltak m�s, sokkal makacsabb elv�ltoz�sok, amiket Voldemort nagy�r kegyetlen k�s�rletei eredm�nyeztek n�la. Voldemort mindent Rosie-n pr�b�lt ki, amiket k�sõbb azt�n �nmag�n is alkalmazott. Egyr�szt a k�gy�m�reg egy saj�tos b�jitallal elegy�tve felruh�zza az embert a cs�sz�-m�sz�k bizonyos k�pess�geivel.
- P�rszasz�…? – kotyogott k�zbe Ginny.
- Igen – b�lintott Dumbledore. – Ezenk�v�l tov�bbi h�llõszerû von�sok, mint a m�reggel teli fogak… (McGalagony borzadva a sz�ja el� kapta a kez�t – ezek szerint ezt neki sem mes�lte m�g a professzor)… a t�bb mint nagyszerû l�t�s �s szagl�s – ezeket mind Voldemort is mag��nak tudhatja.
K�s�rletezett azzal is, hogy az �ri�sok n�h�ny b�mulatra m�lt� k�pess�g�vel ruh�zza fel mag�t, nevezetesen, hogy ellen tudjon �llni az �tkoknak, puszt�n a bõre kem�nys�g�vel. A Rosie-n tapasztalt nyomokb�l �ll�thatom, hogy igen kitart�an pr�b�lkozott, ugyanakkor ez a k�s�rlete lett a legkev�sb� sikeres. Tal�n mind�ssze egy-k�t jelent�ktelen ront�s ellen nyert v�delmet, mint a gumil�b ront�s, nevetõ �tok, �s hasonl�k.
Ne csod�lkozz Minerva – sz�lt a professzor -, mondtam, hogy Tom Denemben imm�r t�bb a sz�rnyeteg, mint az ember… Ki tudja, tal�n mindig is �gy volt.
Dumbledore szomor�an ingatta a fej�t �s csak b�mult maga el�, nem n�zett Harry, Ginny vagy McGalagony szem�be.
- Sz�rnyû volt l�tni, hogy mit mûvelt azzal a kisl�nnyal, Minerva – folytatta Dumbledore. – �rtem az olyan gonoszs�got, ha egy ember meg�l egy m�sikat. El�t�lem, de �rtem. De ezt… ezt nagyon neh�z meg�rtenem. �letem m�sf�l �vsz�zada alatt sosem tal�lkoztam m�g ilyen besti�lis gonoszs�ggal, mint amilyen Tomot jellemezte tal�n kezdettõl fogva - Dumbledore ekkor McGalagony szem�be n�zett. – Gondolod Minerva, lehets�ges, hogy valaki ilyennek sz�lessen? Szeretn�m rem�lni, hogy nem… szeretn�m hinni, hogy minden ember �rtatlannak sz�letik, s tal�n m�g Voldemortban is van valahol egy cseppnyi j�s�g, vagy legal�bb volt r�gen, �lete elsõ �veiben, de…
McGalagony nem v�laszolt, a megv�laszolhatatlan k�rd�s ott l�gott a levegõben, �rny�kot bor�tva a szob�ban l�võk sz�v�re. A professzor megk�sz�r�lte a tork�t �s visszat�rt az elm�lked�sbõl a jelenbe, s tov�bb mes�lte Rose t�rt�net�t.
- Akkor kezdtem tanulm�nyozni a fekete m�gia rejtelmeit. Azelõtt nem �stam bele magam a s�t�t tudom�nyokba, puszta elvbõl. De mint k�sõbb kider�lt, mikor Voldemort ellen harcoltam, j� haszn�t vettem az ekkor szerzett tapasztalataimnak. �gy, furcsa m�don mindketten tanultunk Rosie-t�l. Voldemort k�s�rleti alanynak haszn�lta, sz�momra viszont �j �rtelmet adott az �letemnek.
Tudod, Harry, azelõtt soha nem volt senki, aki olyan k�zel �llt volna a sz�vemhez. Feles�gem, gyermekem sosem volt – csup�n menyasszonyom, akit kor�n elvesztettem. S Rose ut�n is te volt�l az egyetlen, aki ir�nt olyan felelõss�get �reztem, mint senki m�s fel�.
Harry kihaszn�lva az elbesz�l�sben be�ll� �jabb sz�netet, feltett egy k�rd�st, ami r�g�ta foglalkoztatta:
- A professzor �r nem jutott el a horcrux-ig? �gy �rtem a serlegig, vagy egy m�sik l�lek darabig?
Dumbledore megr�zta a fej�t.
- Arra r�j�ttem, hogy Rosie egy horcrux k�sz�t�st szenvedett el, addig azonban nem jutottam el, hogy Voldemort ut�n nyomozzak õ �ltala. Voldemort j�l l�tta a gyenges�gemet: nem akartam megk�nozni a l�nyomat csak az�rt, hogy m�dot tal�ljak az õ legyõz�s�re. Rose, s k�sõbb a te boldogs�god fontosabb volt sz�momra, mint Voldemort pusztul�sa. �s akkor, mikor Rose a Roxfortban volt, Voldemort m�g ki tudja merre j�rta a vil�got.

- Professzor �r… - sz�lt k�zbe Harry, s kivette zseb�bõl a kis bizsut, ami Rose horcrux-sza volt. – Megtal�ltuk ezt… �n tette bele Rose doboz�ba?
Dumbledore n�m�n meredt a nyakl�ncra, mely ez�st�sen csillogott az egyre erõs�dõ nappali f�nyben.
- Professzor…?
Harry m�g sosem l�tta ilyennek �reg igazgat�j�t. Mikor Voldemort k�s�rleteirõl mes�lt, l�tta a szem�ben a szinte megt�rt szomor�s�got. Harry arra gondolt, hogy ha a festm�nyek t�nyleg csak az elhunyt var�zsl� �rzelmeit �s eml�keit foglalj�k magukba, nem t�bbet, s nem kevesebbet, akkor Dumbledore kem�ny arca, hat�rozott, b�tor jelleme, melyet a k�lvil�g fel� mutatott, egy �larc volt csup�n. Alatta a sz�z�tven �v alatt felhalmoz�d� b�nat �s mag�ny olyan m�lyre �sta mag�t, hogy tal�n m�r maga a professzor sem tudta megmondani, melyik �nje az igazi: az esendõ ember, vagy a vil�g legnagyobb var�zsl�ja.
Dumbledore most olyan volt, mintha v�v�dna mag�ban. Festett arcvon�sai megfesz�ltek, ahogy azon t�prengett, mit v�laszoljon a k�rd�sre.
- Igen… �n tettem oda – v�laszolta nagy sok�ra Dumbledore. – Akkor m�g nem tudtam, hogy mi is az, csak azt tudtam, hogy m�gikus. �s, hogy fekete m�gi�val k�sz�lt. Rengeteg f�jdalom volt abban a nyakl�ncban. �gy h�t magamn�l tartottam egy ideig, am�g r�j�ttem, mi is az. De azt�n elvittem az �rvah�zba �s elrejtettem ott. Megt�vesztettem a hat�s�gokat, r�vettem õket, hogy lez�rj�k a nyomoz�st. Rosie a Roxfort tanul�ja lett.

Harry a homlok�t r�ncolta, s McGalagony is �rtetlen�l n�zett az �reg professzorra.
- Mi�rt? – k�rdezte McGalagony. – Hogyhogy nem t�rted �ssze, Albus?
Dumbledore egy pillanatra behunyta a szem�t, de v�laszolt.
- Minerva, akkor m�g �n sem �rtettem, hogyan mûk�dik egy horcrux – magyar�zta a professzor portr�ja. – Att�l f�ltem, hogy meghal, ha teszek valamit azzal a nyakl�nccal. Horace-szal is besz�ltem akkor a horcruxokr�l, de õ sem tudta megmondani, hogy mi t�rt�nik az emberrel, ha egy elk�sz�tett horcrux elpusztul. Elmondtam neki a gyan�mat, hogy Tom Denem esetleg k�sz�tett egy horcruxot, de Horace nem akart besz�lni errõl.
Mint tudod Harry, nagyon �rz�kenyen �rintette ez a t�ma. M�r jav�ban d�lt a h�bor�, mikor megbizonyosodtam r�la, hogy Voldemort horcruxot k�sz�tett, s Horace Slughorn ekkor felmondott �s elhagyta a Roxfortot.
Zs�kutc�ba jutottam, nem tudtam meg t�bbet a l�lek darabol�s m�dszereirõl. �gy h�t felhagytam az eg�sszel. Legal�bbis addig, m�g a kezembe nem adtad Tom Denem napl�j�t. Akkor kezdtem neki �jb�l a keres�snek.
- �s Rose? Mi t�rt�nt Rose-zal? – k�rdezte moh�n Harry. – Hov� tûnt? Hol van most? �lnie kell, ha m�g �p a horcrux…
Dumbledore csendre intette, s nyomban v�laszolt.
- Rosie meghalt, Harry… Nem sokkal a sz�let�sed ut�n. Beteg volt… mugli betegs�gben szenvedett.
- De h�t… - �rtetlenkedett Harry -, a horcrux s�rtetlen. �lnie kell!
- �n is tudom – felelte Dumbledore, s hangja nyugtalanul csengett. – M�gse tudom, hol van. Nem keresett meg engem, pedig mondtam neki, hogy seg�tek rajta mindig. Tal�n… tal�n csal�dott bennem a kudarcok miatt, vagy tudtom n�lk�l valami baj volt a horcrux-szal.
Dumbledore eln�mult, h�tradõlt sz�k�ben �s csendben tûrte Harry, Ginny �s McGalagony r�szegezõdõ tekintet�t. Harry eltûnõd�tt rajta, vajon mennyi titkot rejt m�g �reg professzora.

- M�g valami, Harry – sz�lt Dumbledore professzor. – Van valaki, aki seg�thet eljutni hozz�, ha �l, b�r… nem tudom, hogy r� lehet-e venni valamivel. Tal�n te k�pes leszel r�.
- Kirõl besz�l, professzor? – k�rdezte Harry, Dumbledore azonban valami eg�szen m�sr�l kezdett el besz�lni.
- Mikor a lev�lben fiamnak sz�l�tottalak… a m�g�tt t�bb volt, mint gondoln�d.
Miut�n Rose v�gzett a Roxfortban, a Czikornyai & Patza k�nyvesboltban dolgozott csaknem k�t �vig. Ut�na hozz�ment egy mugli f�rfihoz, �s az �ta csak n�ha l�togatott el az iskol�ba. Miut�n a h�bor� kit�rt, egyre ritk�bban l�ttam õt. Idõsebb kor�r�l csak annyit tudok r�la, amit elmes�lt a l�nya. Ugyanis Rose k�sõbb k�t gyermeknek adott �letet. Lily �s Petunia Evans-nek…

------------------------------------
*A roxforti Nagy Nyilv�ntart� K�nyv: mielõtt m�g b�rki velej�ig romlott tolvajnak nevezne engem, akit az Azkaban legs�t�tebb cell�j�ba kellene z�rni :-) elmondan�m, hogy ennek a k�nyvnek az �tlet�t nem loptam. Olvashat� ez a k�nyv, mint fontos t�rt�neti elem, az egy�bk�nt remek, Botr�ny a Roxfortban c�mû fanfic-ben, de ments�gemre legyen mondva, hogy nem tõl�k loptam el. JKR is mondta egyszer, hogy l�tezik egy ilyen k�nyv Roxfortban, mely a sz�letõ var�zsl� gyerekek nev�t tartalmazza. Ha sz�letik egy, akkor egy m�gikus penna mûk�d�sbe l�p �s feljegyzi az illetõ adatait a k�nyvbe.

**Tal�n nem tudja mindegyikõt�k, de a var�zsl�k k�pesek lebegni a levegõben. Azoknak mondom ezt, akik nem olvast�k a Kviddics �vsz�zadai c. k�nyvet. Annak az elej�n le van �rva, hogy k�pesek lebegni a var�zsl�k, de csak m�sf�l m�terrel a f�ld f�l�tt. Rep�lni nem tudnak. Itt az�rt �rtam le �gy, hogy Ginny �s Harry meglepõd�tt ezen, mert az eddigi k�nyvekben ilyen nem szerepelt, s ez�rt felt�telezhetõen ritk�n folyamodnak ehhez a var�zsl�k.