Mr Weasley m�g aznap elvitte Mundungus Fletchert az Auror Parancsnoks�gra, ahol hivatalosan perbe fogt�k, �s k�t nappal k�sõbb m�r el is �t�lt�k. Visszaker�lt az Azkabanba, de ez m�g nem tette meg nem t�rt�nt� a Prewett-csal�don esett s�relmet: Mundungus ugyanis a nappali h�rom vitrin�bõl kettõt kir�molt �s �tk�ld�tt a tûz�n Ragy�s Harrisnek. Mikor Muriel n�ni megl�tta, mennyi �kszer �s bagolyteny�szt�si oklev�l, sõt, m�g 1955-�s roxforti diplom�ja is eltûnt, nagyon k�ts�gbeesett, �s vid�m hangulata egy idõre eltûnt.
Mr Weasley persze nem hagyta ennyiben a dolgot, elindult megkeresni Mundungus bûnt�rs�t, hogy visszaszerezze az ellopott �rt�keket, de a Zsebkosz k�z sik�tora, �s a m�g�tte h�z�d� londoni s�t�t-negyed „illet�kesei” nagyon megv�logatt�k, hogy kinek adnak ki b�rmilyen inform�ci�t. R�ad�sul most, hogy jav�ban d�lt a h�bor� a fekete-m�gia �s Dumbeldore h�vei k�zt, �letvesz�lyes volt a s�rk�ny barlangj�ba mennie egy miniszt�riumi var�zsl�nak. Mr Weasley a Mundungus letart�ztat�sa �ta eltelt k�t napot t�lt�tte hasztalan nyomoz�ssal – amibe Fred �s George is bekapcsol�dtak, mikor megtudt�k mi t�rt�nt -, Mrs Weasley tõle szokatlan m�don k�ny�rg�tt f�rj�nek, hogy ne menjen vissza a h�rhedt negyedbe. �gy azt�n a Prewett-h�z n�h�ny kincse �gy tûnt, �r�kre elveszett.

M�r csak egy nap volt Halloweenig, amit Harry�k szorgalmas tanul�ssal t�lt�ttek. Visszat�rtek a tananyaghoz �s gyakorolt�k a bonyolult var�zslatokat, most �pp Mordont�l, aki a fõhadisz�ll�son tart�zkodott h�tv�g�ig.
- R�j�ttetek m�r, mi volt az a por, amit a kobold sz�tsz�rt? – �rdeklõd�tt Harry, miut�n r�vid sz�netet tartottak az element�lis m�gia gyakorl�s�ban. Az auror a sz�lvar�zslatokat tan�totta nekik, s ennek eredm�nyek�pp a gyakorl�helynek haszn�lt szalon �gy n�zett ki, mintha egy torn�d� s�p�rt volna v�gig rajta. A szekr�nyek fi�kjai mind kipotyogtak, tartalmuk szertesz�t r�p�lt a szob�ban.
Mordon rekedtesen s�hajtott �s megr�zta õszes �st�k�t.
- Nem, sajnos semmit se tudunk r�la. A Miszt�rium�gyi Fõoszt�lyon vizsg�lj�k az �sszet�tel�t, de m�g nem jutottak semmire. A por mintha kioltan� a m�gikus rezg�seket…
- Muriel n�ni dolgozik rajta? – n�zett most Harry az �reg h�lgy fel�, aki egy toronymagas pap�rhalmazt n�zett �t – val�sz�nûleg titkos miniszt�riumi jelent�sek voltak, mert Harry egy �rva betût se l�tott rajta, mikor els�t�lt a n�ni m�g�tt, hogy belepillantson az iratokba. Muriel n�nit azonban l�that�an nem zavarta, hogy teljesen �res lapok voltak, buzg�n olvasta a semmit.
- Neeem – mondta Mordon. – A Miszt�rium�gyin h�rman dolgoznak jelenleg, �s nagyon j�l tudj�tok, hogy t�bb aloszt�ly van.
- Mi l�ttunk ott furcsa termeket, de fogalmunk sincs, mire val�k – k�v�ncsiskodott Ron.
Mordon megvakarta a fej�t.
- Hmmm… nem sokr�l tudom pontosan, hogy mire val� - kezdte -, van az Idõ Terme… A Miszt�rium�gyin �gy h�vj�k ezeket, nem aloszt�lynak, hanem teremnek, pedig van, amelyik t�bb terembõl �ll – na mindegy. Az Idõ Term�ben az Idõnyerõkkel foglalkoznak. Azokat vizsg�lj�k, az anom�li�kat, paradoxonokat, �s a t�bbi. A Tud�s Term�ben az emberi elm�t tanulm�nyozz�k, az eml�keket, tapasztalatokat, ezek milyen hat�ssal vannak az emberre, mi t�rt�nik, ha megv�ltoztatjuk az eml�keket.
- Abban is j�rtunk! – kapta fel a fej�t Ron. – Az volt az agyas szoba, nem Harry? Ahol r�m t�madt az a rep�lõ agy!
Mordon b�logatott, majd folytatta:
- A J�slatok Term�t ismeritek, a Hal�l Terme, �hm… h�t arr�l nem sokat tudok. Az a bolt�v m�r nagyon r�g�ta ott van. M�r az elõtt ott volt, hogy a Miniszt�riumot fel�p�tett�k. A k�r� �p�lt a Miszt�rium�gyi Fõoszt�ly. Ez volt a legelsõ fõoszt�ly, elõsz�r m�g a Var�zsl� Tan�cs �p�ttette �s mûk�dtette, persze akkor m�g m�s volt a neve, nem oszt�ly.
- �s hol vizsg�lj�k a port? – k�rdezte moh�n Harry. – �gy �rtem, Muriel n�ni eml�tette Scrimgeur-nak, hogy a Miszt�rium�gyinek is feladata lenne a Voldemort ut�ni nyomoz�sban…
- Muriel arra c�lzott, hogy a tanul�sra �s vizsg�l�sra sz�nt fõoszt�lyt fejleszt�sekre is fel lehetne haszn�lni.
- Mi? �gy �rted fegyverfejleszt�sre?
- Nem hiszem – r�zta meg a fej�t Mordon – Nem a fegyverekkel lehet megnyerni a legk�nnyebben egy h�bor�t, fiam. Muriel arra gondolt, hogy elõnyt szerezhetn�nk Tudjukkivel szemben, ha a var�zsbûn-�ld�z�s �j m�dszereit dolgozzuk ki, amiket õ nem ismer. A baj csak az, hogy szinte mindent ismer, ami lehets�ges a m�gia keretein bel�l. Sõt a Gringottsnak is megvannak a maga k�s�rleti �p�letei �s a maguk tud�sai. Ott k�sz�lhetett el az a fr�nya por is. �s az csak egy dolgot jelenthet…
- Egy koboldl�zad�st – mondta ki Harry a k�vetkezm�nyt.
- Bizony, fi�k – b�lintott s�t�ten Mordon. - A h�rom pill�r k�z�l kettõ m�r kibillent.

- H�rom pill�r? Mirõl besz�lsz? – k�rdezte Ron �rtetlen�l.
Mordon furcs�n n�zett r�juk, majd felhorkantott.
- Atya�g, hol vagytok ti m�giat�rt�net �r�n, he? – csattant fel az �reg auror. – Semmit se tanultatok abban az iskol�ban?
Harry �s Ron sz�gyenkezve beh�zt�k a nyakukat.
- A hatalom h�rom pill�re. �t�dikes tananyag. A var�zsvil�g jelenlegi fel�p�t�s�nek modellje. Na, semmi nem ugrik be?
A fi�k tan�cstalanul r�zt�k a fej�ket – sose hallottak semmif�le pill�rekrõl.
Mordon sebhelyes kez�vel gondterhelten belet�rt õsz lobonc�ba �s belekezdett a bõvebb magyar�zatba.
- A h�rom pill�r, mint a h�roml�b� sz�k, tudj�tok. Stabilan tartja a var�zsvil�g int�zm�ny�t. Ez a h�rom pill�r, mint h�rom tart�oszlop a hatalomhoz sz�ks�ges legfõbb t�nyezõket tartalmazza: a p�nzt, az erõt �s a folytonoss�got.
- �s mi ez a h�rom oszlop? – k�rdezett k�zbe Harry.
- Az erõ, mint t�rv�nyes ir�ny�t�s a M�gia�gyi Miniszt�rium. 1689-tõl* mûk�dik, ekkor v�ltotta fel a Var�zsl� Tan�csot. Ekkor bõv�lt ki a f�ldalatti �p�let is, ami addig a Tan�cs �l�seinek sz�nhelye volt. T�bb szintet �stak ki hozz� �s a Fõoszt�lyok is ekkor alakultak.
A m�sodik pill�r a p�nz, ez pedig a Gringotts, amit kezdettõl fogva a legnagyobb aranyk�szlettel rendelkezõ koboldok tartottak a markukban. Ez a f�l volt a legprobl�m�sabb. Elvileg f�ggetlen a m�sik kettõtõl, a Miniszt�riumnak nincs k�zvetlen hatalma f�l�tte, m�gis folyton ellent�tben �lltak egym�ssal. A Miniszt�riumnak, a var�zsl�knak p�nzre volt sz�ks�ge az �p�tkez�shez, az �lethez. A koboldoknak pedig hely kellett. Olyan, ami rejtve van a muglik elõl. �s ezt a helyet csak a Miniszt�rium adhatta meg nekik.
K�t teljesen k�l�nb�zõ n�prõl van sz� fi�k – tette hozz� Mordon -, akik teljesen m�shogyan var�zsolnak, de kieg�sz�tik egym�st, ha j�l egy�ttmûk�dnek. De egyik f�l se volt megel�gedve a helyzettel. A Miniszt�rium mindig t�bb ir�ny�t�st akart, a Gringotts pedig t�bb f�ggetlens�get – �s tiszteletet! Ez ut�bbit sosem kapt�k meg a var�zsl�kt�l �s boszork�nyokt�l, �s bizony elsõsorban ez vezetett a l�zad�sokhoz, felkel�sekhez.
- �s a folytonoss�g? Az mit jelent? – kotyogott k�zbe Harry. – Mi a harmadik pill�r?
- A harmadik tart�oszlop a Roxfort – jelentette ki Mordon. – A Roxfort volt a var�zsl�k legelsõ hivatalos int�zm�nye, sokkal �regebb, mint a Miniszt�rium vagy a Tan�cs, vagy a koboldok szervezete, ami csak az 1500-as �vekben alakult ki. Tudj�tok a koboldok addig semmif�le csoportba nem t�m�r�ltek, minden tekintetben �nell�t�k voltak �s az emberek szeme elõl rejtve, a f�ld alatti barlangjaikban �ltek �s b�ny�sztak. A var�zsl�k ez�rt n�zt�k le õket. Civiliz�latlannak tartott�k õket. De mikor a koboldok l�tt�k, hogy a var�zsl�k a fej�kre nõhetnek, elõ�lltak ezzel a javaslatukkal a Var�zsl� Tan�csnak. �s megalakult a Gringotts.
De a Roxfort a legfontosabb a h�rom pill�r k�z�l. Az iskola mindig ugyanilyen volt. Mikor elk�sz�lt ezer �vvel ezelõtt, pont �gy n�zett ki, mint ma �s pont �gy mûk�d�tt. Csak a kviddicsp�lya �p�lt hozz�, a n�v�nyh�z is bõv�lt valamelyest, meg a di�kok egyenruh�ja v�ltozott a korral, de maga a Roxfort mindig is ilyen volt. V�ltozatlan �s �r�k, ahogy szokt�k eml�teni a k�ltõk a verseikben, ha az iskol�r�l �rnak. Ez�rt tiszteletbeli hatalma van a m�sik kettõ f�l�tt, m�gpedig �gy, hogy a mindenkori igazgat�nak szava volt a Tan�csban �s van a Miniszt�riumban, sõt, a Gringottsban is.
A Roxfort a fel�gyelet szerep�t t�lti be a h�roml�b� sz�kn�l, megt�masztja a var�zsvil�got, �s nem hagyja eldõlni.

- De hogyan? Hogyan van ilyen hatalma a Roxfortnak? – k�rdezte Ron k�v�ncsian.
Mordon ravaszul elvigyorodott �s a fi�kra szegezte ves�be l�t� �vegszem�t.
- Rajtatok kereszt�l – mutatott r� az auror, �s folytatta, mielõtt Harry�k �rtetlen k�rd�sekkel kezden�k bomb�zni. – A Roxfort tan�rai �s di�kjai mindig is nagy befoly�ssal b�rtak, �s ha a sz�ks�g �gy hozta, beavatkoztak a Miniszt�rium �gyeibe. K�t koboldl�zad�st is a Roxfortnak k�sz�nhetõen siker�lt befejezni. Az igazgat� k�zvet�tõ volt a k�t m�sik pill�r k�zt. Az iskola teh�t a folytonoss�g fenntart�ja.
Ez elõtt m�g sosem ker�lt r� sor, hogy a Miniszt�rium Roxfortot is az ellenõrz�se al� akarta vonni, mindig ad�ztak annyi tisztelettel az iskol�nak, hogy meghagyt�k a r�gi rendszerben. Az az Umbridge nõszem�ly teljesen p�ld�tlan esem�ny volt a Roxfort t�rt�nelm�ben.
- �s hogy �rtetted, hogy k�t pill�r m�r kibillent?
- Term�szetesen �gy, hogy a Roxfort m�r nem k�pes fenntartani a folytonoss�got. Nagyot csorbult az ereje Dumbledore hal�l�val. �s most a Gringotts is a Miniszt�rium ellen fordul.
Mordon h�tradõlt a sz�kben �s vadul forgatta m�gikus szem�t. Majd kis sz�net ut�n m�g hozz�tette:
- Tudj�tok fi�k, nem vagyok biztos benne, hogy az a fennmaradt egy pill�r meg�ri-e, hogy szembeforduljunk a Gringotts-szal.

Harry �s Ron felvont�k a szem�ld�k�ket, de hallgattak. Harry is pontosan erre gondolt. Ismerte a Miniszt�rium vezetõs�g�t, s abban biztos volt, hogy egy lyukas �st�t se b�zna r�juk, nemhogy egy int�zm�ny vezet�s�t.
Harry �s Ron m�g k�tszer-k�tszer kipr�b�lt�k a sz�lkavar�s var�zslat�t, ami hangosan m�r el�g j�l ment nekik, gondolati szinten azonban csak n�ha. Mordon v�get vetett a tanul�snak erre a napra, �s lezavarta Harry�ket vacsor�zni, majd a rendrak�s ut�n õ is k�vette õket.
A vacsora volt az az idõszak, amikor �ssze�lt a h�z lak�inak minden tagja, Mr �s Mrs Weasley, Muriel n�ni, Harry �s k�t bar�tja, �s a kis Paulina. Bill m�r h�napokkal kor�bban kik�lt�z�tt innen, Roxmortsban b�relt egy lak�st, hogy k�zel legyen feles�g�hez. A Rend t�bbi tagj�nak, Mordonnak, Tonksnak, Lupinnak pedig megvolt a saj�t lak�sa, csak n�hanapj�n aludtak a fõhadisz�ll�son.
A vacsor�t Paulina fejezte be a leggyorsabban, mert alig evett valamit, Ron padig hajlamos volt a szem�be mondani a kisl�nynak, hogy ha �gy folytatja, olyan sov�ny lesz, mint egy csontv�z. Paulina j�kat nevetett ezen, �s Hermione utas�t�s�ra elment fogat mosni.

- Mrs Weasley – sz�l�totta meg Hermione az asszonyt, mikor a kisl�ny kil�pett a konyh�b�l. – Amirõl besz�lgett�nk kor�bban… tudja…
Mrs Weasley egy pillanatig r�ncolta a homlok�t, majd felcsillant a szeme.
- Igen, igen – b�logatott. – Elhat�roztad v�gre?
Hermione is b�lintott de csak �gy, mint aki valami kellemetlen dologba egyezik bele.
- Mirõl besz�ltek? – k�rdezte Ron, aki megel�gelte a tudatlans�got.
- Arr�l, hogy a kis Paulin�nak v�gre sz�lõkh�z kell ker�lnie – v�laszolta Mrs Weasley. – Nem maradhat tov�bb itt, ez vesz�lyes neki.
- �s kinek akarn�d adni Hermione? – tudakolta Harry.
A l�ny megt�masztotta a fej�t az asztalon �s abbahagyta az ev�st.
- Mikor Franciaorsz�gban j�rtunk a sz�leimmel, �sszeismerkedtem egy kedves var�zsl� h�zasp�rral, akiknek nem lehetett gyereke. Nagyon rendesek voltak, m�g a ny�ri m�giat�rt�net dolgozatomban is seg�tettek… �gy gondoltam, hogy r�juk b�zn�m Paulin�t. M�r meg�rtam nekik a levelet, �s vissza�rt�k, hogy nagyon �r�ln�nek neki.
Harry a fej�t hajtogatta, de csak �szrev�tlen�l – nem tetszett neki Hermione �tlete.
- �s mikor akarsz indulni, kis dr�g�m? – k�rdezte Mrs Weasley, mik�zben Harry �s Ron seg�ts�g�vel lepakolta az asztalt.
- Min�l elõbb, ha lehet. Arra gondoltam, hogy mugli m�don utazn�nk, mert az biztons�gos, meg…
-… meg pokoli hossz� – v�gott k�zbe Harry.
Hermione megvonta a v�ll�t. Muriel n�ni a tork�t k�sz�r�lte.
- Van n�mi befoly�som Var�zsk�zleked�si �llom�son – kezdte a n�ni. – A kor�bbi miniszt�riumi st�tuszomat vissza�ll�tott�k, sz�val elm�letileg ingyen utazhatok az �llom�son. �n is, �s akit viszek. Sz�val, mi lenne, ha holnap felkerekedn�nk, �s �gy �ten, Hermione, a kicsi, Harry, Ron �s �n sz�pen ell�togatn�nk P�rizsba. Ott m�r csak a helyi hop-h�l�zatot kell haszn�lnunk, �s pillanatok alatt az ismerõseidn�l lesz�nk.
- Az nagyon j� lenne Muriel – sz�lt k�zbe Mr Weasley. – Egy nap alatt forduln�tok, biztons�gosan.

A t�bbiek b�logattak, de Hermione, aki �ppen sz�lni k�sz�lt, �szrevette, hogy a kisl�ny a l�pcsõrõl hallgatja, mit besz�lnek.
- Paulina…
- El akarsz k�ldeni? – k�rdezte a kisl�ny sz�monk�rõn.
Hermione egy pillanatra nagyon zavarban volt, nem �pp �gy akarta k�z�lni Paulin�val a h�rt.
- N�zd, ez egy vesz�lyes hely, �s mi nem vigy�zhatunk r�d mindig…
- Ugyanazt mondod, mint az anyuk�m – morogta halkan a kisl�ny, de mindenki hallotta a konyh�ban.
- Tess�k?
- Elmondt�k az �rvah�zban. Az�rt hagyott ott, mert õ nem tudott vigy�zni r�m.
Hermione erre nem tudott mit sz�lni. Jobb h�j�n fel�llt �s a kisl�nyhoz ment, de Paulina zavartalanul folytatta.
- Azt mondt�k, az�rt hagyott el, mert megijedt. Te is megijedt�l?
- �n… �n… - hebegett Hermione. – Paulina sajn�lom, de �n se vagyok k�sz erre.
- Nem is kell, majd belej�ssz! – mondta hevesen a kisl�ny, �s ezzel mosolyt csalt Muriel n�ni �s Mr Weasley arc�ra. Hermione azonban egyre k�ts�gbeesettebb volt.
- Nem maradhatsz velem, �rtsd meg – jelentette ki Hermione.
- De… de nem maradhatn�k m�g egy kicsit?
- Holnap el kell menn�nk…
Paulina egy pillanat alatt felf�jta mag�t �s kipirult arccal n�zett Hermion�ra. Sz�m�ra a l�ny d�nt�se egy�rtelmûen kegyetlen volt.
- Ut�llak! – csattant fel a kisl�ny is kiment a konyh�b�l.
Hermione szomor�an n�zett ut�na �s ledobta mag�t az egyik sz�kre.
Harry �s Ron egym�sra n�ztek, �s mindketten ugyanarra gondoltak.
- Hermione… - sz�l�totta meg Harry a l�nyt. Hermione kelletlen�l felemelte a fej�t, szeme f�tyolos volt. – Mi�rt hoztad el az �rvah�zb�l, ha most m�sra akarod b�zni?
Hermione hossz� hallgat�s ut�n v�laszolt, hangja szokatlanul bizonytalan �s csendes volt.
- �n… �n csak tizennyolc �ves vagyok Harry – hajtogatta a fej�t, majd arc�t a kez�be temette �s m�lyet s�hajtott. – Hogyan vigy�zhatn�k r�?
- M�r egy h�napja vel�nk van – mondta Muriel n�ni. – Ragaszkodik hozz�d.
- �pp ez a baj! – v�laszolta a l�ny. – �n nem nevelhetem, m�sra kell b�zni… �s legfõk�pp nem itt. Ha vel�nk van… ha velem van, csak vesz�lyben lenne.
Felpattant a sz�krõl �s idegesen j�rk�lni kezdett a konyh�ban.
- Nem kellett volna elhoznom onnan! – mondta hirtelen. – Az �rvah�zban kellett volna hagynom.
- Pont olyan vagy, mint Dumbledore! – v�gott k�zbe Harry, �s ezt nem dics�retnek sz�nta.
- Hogy �rted? – �rtetlenkedett Hermione. A t�bbiek is a homlokukat r�ncolt�k.
- Õ is folyton hib�snak �rezte azokat a d�nt�seit, amiket az �rzelmeire hallgatva hozott meg. Ez�rt mondtam, hogy olyan vagy mint õ. Hermione, te a legokosabb l�ny vagy, akit csak ismerek, de nem kellene mindig az eszedre hallgatnod.
- De h�t rosszul d�nt�ttem… - hajtogatta a fej�t Hermione.
- Nem – mondta Harry hat�rozottan. – D�nt�tt�l, �s az eredm�ny�t m�g nem l�thatod. Nem tudhatod mi lett volna vele, ha ott hagyod, de ez m�r nem is l�nyeges. �j d�nt�st kell hoznod. Csak ez sz�m�t.
Hermione abbahagyta az ideges j�rk�l�st, �s Harryre f�ggesztette barna szemeit.
- Ezt j�l megtanultad – jegyezte meg.
Harry elmosolyodott, de a l�ny m�g mindig zaklatott volt.
- Musz�ly elvinnem inn�t! – ny�gte Hermione. – Nem maradhat itt… Besz�lek vele!

Azzal kiviharzott a konyh�b�l. Harry �s Ron lassan k�vett�k az emeletre �s a szob�ikba mentek. Cs�ndben v�gigdõltek �gyukon, k�nyelmesen elhelyezkedtek, �s a plafont b�mult�k, de a pihen�s csak p�r percig volt zavartalan.
- Harry! – sz�lalt meg egy csendes hang Harry m�g�tt, a p�rna al�l, mire mindketten �sszerezzentek. – Harry Potter!
- Mi ez? Ki besz�l? – forgatta a fej�t Ron, de Harry m�r tudta, mi sz�longatja.
Azonnal ugrott, �s kikapta p�rn�ja al�l a kis ikert�kr�t, mely halv�nyan vil�g�tott. A t�k�rben Ginny arc�t l�tta.
- Mi ez, Harry? Mintha Ginny hangj�t… Hûha! – ki�ltott fel Ron, mikor megl�tta h�ga arc�t a t�k�rben.
- Sziasztok! – k�sz�nt a l�ny, de szok�s�val ellent�tben most nyoma sem volt vid�ms�gnak az arc�n.
- Honnan van ez a t�k�r? – k�v�ncsiskodott Ron.
- Siriust�l kaptam, majd k�sõbb elmes�lem… Mondd Ginny, tal�lt�l valamit?
A l�ny komolyan b�lintott.
- Igen, megtudtam, kicsoda Rose Montgomery, de… jobb lenne, ha szem�lyesen elmondhatn�m. Ez �gy nem az igazi. Mikor tudsz j�nni?
- Holnap nem, de holnaput�n biztos – felelte a fi�.
- Az remek lenne – der�lt fel Ginny arca egy percre -, szombat lesz �s lemehet�nk Roxmortsba. Ott tal�lkozhatn�nk.
Harry elmosolyodott.
- Rendben. A H�rom Seprû m�g�tt tal�lkozzunk, de vigy�znunk kell, hogy ne vegyenek �szre.
- J�, akkor szombaton. Vigy�zz magadra!
Ginny arca eltûnt a t�k�rbõl, Harry pedig a levegõbe bokszolt �r�m�ben, Ronnal egy�tt. V�gre! Egy �jabb nyom a horcruxok �s a h�bor� v�ge fel�.


A p�ntekre virrad� reggelen az indulni k�sz�lõ t�rsas�gb�l Harry kelt elsõnek. Mire Hermione �s Paulina lebotork�ltak a l�pcsõn, Harry m�r el is k�sz�tette a gyors reggelit, mely pir�t�sb�l, toj�sb�l �s egy cs�sze te�b�l �llt.
- Ron hol van? – k�rdezte Hermione �s nagyot �s�tott.
- Alszik, mint a bunda – v�laszolta Harry, aki m�r teljesen �bren volt, az �s�t�s perceken is t�l volt m�r.
Mik�zben Harry �s Hermione m�g jav�ban t�mte mag�ba a reggelit, Paulina gyorsan befejezte �s egy sz� n�lk�l a f�rdõszoba fel� ment. Harry n�zte, ahogy a kisl�ny elvonul, majd Hermion�hoz fordult.
- Hogy viselte, mikor besz�lt�l vele? – k�rdezte suttogva a fi�.
Hermione lenyelte a falatot, de olyan k�pet v�gott, mintha a tork�n akadt volna.
- Nagyon rosszul – s�hajtott szomor�an a l�ny. – Azt mondta… azt mondta, hogy �n is elhagyom, mint az anyja. Este �ta egy sz�t se sz�l hozz�m.
- Ne csod�lkozz rajta – mondta t�rgyilagosan Harry. – Az �rv�knak nem k�nnyû, nekem elhiheted. Foggal-k�r�mmel ragaszkodnak azokhoz, akiktõl szeretetet kapnak.
Hermione les�t�tte a szem�t, �s unottan folytatta a reggeliz�st.

Az emeletrõl hallatsz� ajt�csapkod�s jelezte, hogy Ron is fel�bredt, s val�ban, a fi� p�r pillanat m�lva roppant morcos k�ppel megjelent a konyhaajt�ban.
- Mu-mu-musz�ly volt ilyen kor�n felkelni? – �s�totta a fi�, �s megd�rzs�lte f�radt szem�t.
- Min�l kor�bban vissza kell �rn�nk Ron – v�laszolta Hermione. – Nem maradhatunk ott sok�ig.
Ron ut�n nem sokkal Muriel n�ni is fel�bredt, szok�sos vid�m hangulat�t Harry�kre is kisug�rozta, akiknek j� kedvvel ment az �lt�zk�d�s – kiv�ve Paulin�t, aki tov�bbra sem sz�lt semmit.
- Nos, felk�sz�ltetek? – k�rdezte a n�ni, mikor a n�gy fiatal felh�zta cipõj�t, kab�tj�t �s felsorakoztak a nappaliban. Harry�k b�logattak, Paulina makacsul elford�totta a fej�t.
- Helyes, akkor Hermione, te menj elsõnek Paulin�val egy�tt.
Hermione elõre l�pett �s megfogta a kisl�ny kez�t. Paulina engedelmeskedett, �s egy pillanatra elfeledte minden bossz�s�g�t, mikor l�tta, hogy a kandall� fel� mennek, aminek l�ngjai k�z� Muriel n�ni most z�ld port sz�r. A l�ngok kiss� felcsaptak, ahogy smaragdsz�nûre sz�nezõdtek, s Paulina ijedten felsikkantott. Hermione befogta a kisl�ny szem�t �s nyugtat� szavakat mondott neki.
- Ne f�lj, nem fog meg�getni. Nyugi…
V�g�l be�lltak a tûzbe, ahol a langyos l�ngnyelvek csiklandozt�k a k�t l�nyt, Paulina m�g fel is kuncogott egy kicsit, de Hermione mag�hoz szor�totta, kimondta �ti c�lj�t �s eltûntek.
Mikor Harry is �tjutott a tûz�n, utols�nak, k�r�ln�zett a Foltozott �st kocsmahelys�g�n, ami kongott az �ress�gtõl. Egyed�l Tom, a kocsm�ros volt itt, aki felder�lt arccal m�r j�tt is el�j�k, de Muriel n�ni elh�r�totta a kiszolg�l�st.
- K�sz�nj�k, de most nem k�r�nk semmit Tom, siet�nk – azzal m�r el is indult a fogad� h�ts� kij�rata fel�, nyom�ban Harry�kkel.

A h�ts� kis udvar ugyan�gy n�zett ki, mint mindig. Csak n�h�ny kuka foglalta el itt a ter�let nagy r�sz�t. Harry felpillantott a magas falak k�zt a szabad �g egy kicsiny szelet�re, melyen sz�rke, haragos felhõk �sztak. Harry m�r ezen a v�dett helyen is megborzongott a gondolatra, hogy kint micsoda sz�l s�v�thet.
Muriel n�ni elõh�zta hossz�, eleg�ns p�lc�j�t �s h�rmat koppintott a hegy�vel az egyik t�gladarabra. Paulina k�v�ncsian figyelte a mûveletet.
A harmadik koppint�sra egy kis lyuk jelent meg a t�gl�n, ami hamarosan �tj�r�v� sz�lesedett, s felt�rult m�g�tte az Abszol �t kacskaring�s utc�ja.
Hermione az elk�pedt Paulin�hoz fordult.
- Isten hozott az Abszol �ton.
Harry igencsak meglepõd�tt, mikor kil�ptek az utc�ra a magas falak v�delme m�g�l: ott ugyanis egy�ltal�n nem s�v�tett a sz�l – legal�bbis annyira biztos nem, hogy a felhõk szinte r�p�ljenek az �gen.
- V�rjatok, megkeresem a k�penyem… - sz�lt Harry, �s kutatni kezdett a Feneketlen Zs�kban.
Azonban ak�rmilyen erõsen koncentr�lt a l�thatatlann� t�võ k�peny�re, az nem akart megjelenni a kez�ben.
- Mi az, nincs meg? – k�rdezte Ron.
- Nem �rtem… pedig �gy eml�kszem, hogy m�r a Black-h�zban bele tettem.
Harry tan�cstalanul vakargatta a fej�t.
- Remek! – morgott Ron. – A var�zsp�lc�dat nem hagytad otthon, csak hogy teljesen v�dtelenek legy�nk?
- Nyugi Ron, nem vagyunk vesz�lyben – nyugtatta Hermione, b�r Harry sejtette, hogy a l�ny szavai nem fedik t�k�letesen a v�lem�ny�t.
Hermione k�zen fogta a kisl�nyt �s Muriel n�nivel elõre mentek, hogy megmutass�k Paulin�nak a valaha szebb napokat l�tott utc�csk�t, melynek �zletei z�rva voltak – s nem csak Halloween �s a k�zelgõ halottak napja miatt. Az �zletek falain, ajt�in k�r�z�tt hal�lfal�k k�pei voltak l�that�k, melyeken a Miniszt�rium felh�v�sai is helyet kaptak. A r�gi, megszokott k�r�z�si plak�tok hely�re n�h�ny �j is ker�lt, s volt egy sz�veg, melyen a koboldokkal kapcsolatos �vatoss�gra intett�k a m�gusokat. Koboldok fot�i nem voltak k�zz� t�ve, Harry szerint az�rt, mert a Miniszt�rium csak a s�t�tben tapogat�zik.

- Miattuk kell elk�ldened? – k�rdezte Paulina Hermion�t�l, aki elõsz�r meglepõd�tt, hogy a kisl�ny �jra besz�l hozz�, de gyorsan v�laszolt.
- Igen, kicsim – b�logatott szomor�an Hermione. – Vesz�lyes most itt lenned, mert h�bor� van. De ahova k�ldelek, ott biztons�gban leszel.
- Engem nem �rdekel a biztons�g! – kardoskodott a kisl�ny.
- De engem igen – ingatta a fej�t Hermione. – Nem akarom, hogy bajod essen.
Ahogy egyre messzebb t�volodtak az idõk�zben bez�rult �tj�r�t�l, Harry m�g mindig az eget n�zte, �s a sz�guld� felhõket, amik mintha �rv�nylettek volna egy pont k�r�l, melyet m�g takartak a magas h�zfalak.
- Dementorok… - sziszegte Harry a fogai k�zt �s elõh�zta p�lc�j�t. A mellette halad� Ron ugyan�gy tett.
Elhaladtak a r�gi var�zskell�kt�r bolt mellett, aminek bedeszk�zott ablakai alatt sz�tgurult �st�k �s �ssze-visszadob�lt l�d�k hevertek, elhagyt�k a Kviddics a jav�b�l �zletet, Fred �s George Var�zsvicc boltj�t, ami a t�bbi �zlettel ellent�tben meleg f�nyt �rasztott ablakaib�l, �s Florean Fortescue Fagylaltszalonj�t is, ami m�r t�bb mint egy �ve kihalt volt, s Harryben lassan az is tudatosult, hogy a k�d�s utc�n egy teremtett l�lek sincs rajtuk k�v�l.
Mikor kil�ptek a Fagylaltszalon takar�s�b�l, felt�rult az �gnek az a pontja, ami k�r�l a felhõk õr�lt keringõj�ket j�rt�k. Harry szeme el� a legterm�szetellenesebb l�tv�ny t�rult, amit el tudott k�pzelni: vagy �tven fekete dementor raja �rv�nylett k�rbe-k�rbe, sz�ntelen�l, k�r�l�tt�k pedig a felhõk egy hal�los gyûrûbe �ramlottak. Ahol egyes�ltek, a dementorok raja k�zt egy t�lcs�r ny�lt le, valahol egy mugli utc�ra. Egy torn�d� s�p�rt v�gig London utc�in, lerombolva �zleteket, h�zakat – b�r Harry ezt csak elk�pzelni tudta, nem l�tott belõle semmit. A csak var�zsl�k sz�m�ra l�that� Abszol �t h�zai eltakart�k a mugli Londont, csak az eget mutatt�k, s az ott lej�tsz�d� barb�r t�mad�st.

Harryt iszonyatos d�h fogta el ennek l�tt�n, s p�lc�j�t a dementorok raj�ra szegezte. De mielõtt r�juk ereszthette volna a patr�nus bûb�jt, Muriel n�ni megl�tta, mire k�sz�l �s megragadta a kez�t.
- Ne! – figyelmeztette a n�ni. – Magunkra vonn�d a figyelm�ket.
- El tudom ûzni õket! – morogta Harry d�h�sen.
- Õket igen – v�gott vissza a n�ni, majd ler�ntotta Harry kez�t -, de õket m�r nem!
A m�sik ir�nyba mutatott, ahol a h�zak f�l�tt �jabb csoport dementor k�sz�lt t�mad�sra.
- H�ny ilyen sz�rnyeteg van? – k�rdezte ny�vogva Paulina, s r�m�lten n�zte a fekete l�nyeket.
- T�bb, mint k�ne… - d�nny�gte Ron �s lassan elindult tov�bb az utc�n, indul�sra �szt�n�zve a t�bbieket is.
- Mi lesz, ha b�ntanak minket? – remegett a kisl�ny.
- M�ssal vannak most elfoglalva – nyugtatgatta Hermione, majd lehajolt �s felvette a kisl�nyt, �gy vitte tov�bb. – �rted m�r, mi�rt kell, hogy elvigyelek innen? Nagyon vesz�lyes itt maradnod.
Paulina nem sz�lt egy sz�t sem a tov�bbiakban. Az �tfõs t�rsas�g v�gigmas�rozott az Abszol �ton, figyelve mindenre – az �gre �s a f�ldre is k�r�l�tt�k. Harry gyakran h�tran�zett, nem k�veti-e õket valaki, Ron �s Muriel n�ni pedig a jobbra-balra ny�l� sik�torokba kukucsk�lt be.
K�r�lbel�l h�sz perces lass� menetel�s ut�n az Abszol �t kisz�lesedett �s egy j� �tven m�teres, k�r alak� t�rbe torkollott, ami a kopott, ferde t�bla szerint az El t�r volt.
A t�r ugyanolyan macskakõvel volt lebor�tva, mint a k�rnyezõ utc�csk�k, k�r�l�tte magas �p�letek emelkedtek, mindegyik a var�zsl�k valamelyik int�zm�nye volt – lak�h�zak itt nem voltak. A t�r k�zep�n pedig egy �rdekes, madarakat �br�zol� szobor volt, amit a legenda szerint maga Holl�h�ti Hedvig emelt, de erre semmi bizony�t�k nem volt.
Harry elcsod�lkozott rajta, mennyi fontos �p�let kapott itt helyet. A tõl�k balra l�võ �p�let a homlokzat�ra v�sett aranysz�nû felirat szerint a Transzform�ci�s Kutat�int�zet fõ�p�lete volt.
Jobbra a J�sok Brit Sz�vetkezet�nek k�zpontja emelkedetett a bej�rat melletti c�mer szerint.
Ezen k�v�l m�g h�rom int�zm�ny kapott helyet a t�ren, ezek k�zt volt az Obskurus kiad� �s a Pr�f�ta egyes�lt sz�khelye, a Londoni M�gus K�nyvt�r impoz�ns �p�lete �s Harry�k �ti c�lja: a Var�zsk�zleked�si �llom�s.
Az �llom�s �p�lete Harryt egy gy�ny�rû vas�t�llom�sra eml�keztette. Sz�les, massz�v fala a f�l teret elfoglalta, bej�rat�t csillog� �vegajt�k alkott�k, melyek h�vogat�an �lltak t�rva-nyitva a kietlen El t�rre. Magasan a homlokzaton egy gy�ny�rû r�zsaablak d�sz�tette az �p�tm�nyt.
Harry, Hermione �s Paulina csak egy pillanatra �llhattak meg csod�lkozni, mert Ron �s Muriel n�ni a b�m�szkod�st kihagyva r�gt�n tov�bb indultak. Harry ezen nem lepõd�tt meg, sejtette, hogy a k�t aranyv�rû m�gus m�r j� p�rszor j�rt ebben az �p�letben.

Mikor bel�ptek a kit�rt ajt�n, egy nagy terembe jutottak, amit oszlopok tartottak. A padl� massz�v kõlapokkal volt lefedve, melyek most koszosan, elhanyagoltan fogadt�k a bel�põket – ak�rcsak a Miniszt�rium �polatlan parkett�ja. A mennyezetet egy fresk� d�sz�tette, ami seprûn lovagl� var�zsl�kat �s boszork�nyokat �br�zolt, akik egy csapat mad�rral egy�tt rep�ltek az �gen, a felhõk k�z�tt. A fresk� szereplõi mozogtak, k�rbe-k�rbesz�lltak a terjedelmes mennyezeten.
Harry jobb �s bal oldal�n az ajt� mellett f�nyesre csiszolt lovagi p�nc�lok str�zs�ltak, ak�rcsak a Miniszt�riumi Titk�rs�g emelet�n, vagy a Roxfort folyos�in.
A bej�rattal szemben, a terem t�ls� v�g�ben kis, f�l m�ter magas, forg�ajt�kkal ell�tott parav�n �llt, ezen mehetett �t az, aki megvette a jegyet a jobb oldalon h�z�d� jegyp�nzt�rakn�l. A f�lk�kben most csak k�t �lmos arc� boszork�ny t�masztotta a fej�t, sõt az egyik�k el is aludt �s hangosan horkolt.
A teremben csak n�h�ny ember �csorgott egy-egy csomaggal a l�b�n�l, s ha Harry szeme nem csalt, az egyik magas, k�k haj� nõn�l egy Feneketlen Zs�k volt. Harry�kkel egy�tt az utaz�sra v�r�k �sszesen lehettek vagy tizen�ten.
- V�rjatok itt, ne menjetek sehov� – utas�totta õket Muriel n�ni, majd elindult az �bren l�võ jegyp�nzt�ros f�lk�je fel�.
P�r m�sodpercbe telt csak, m�g v�ltott vele n�h�ny sz�t, s �gy tûnt, felmutatta a miniszt�riumi igazolv�ny�t is. Vid�man t�rt vissza Harry�khez.
- Minden rendben van, m�r indulhatunk is – mondta �s a forg�ajt�k fel� mutatott. – Siker�lt megbesz�lnem, hogy elsõk k�zt a mi zsupszkulcsunkat �ll�ts�k be.
Muriel n�ni elindult a parav�n fel�, k�zben Harry loholt ut�na.
- Muriel n�ni – sz�l�totta meg Harry a nõt. – Valamit nem �rtek.
- Mit nem �rtesz, Harry? – vonta fel a szem�ld�k�t a n�ni.
- Mi�rt kell egy ilyen �llom�s, ha a zsupszkulcsokat kiviszik a helysz�nre? Amikor �nh�z indultunk Ron�kkal, Mr Weasleynek a Miniszt�riumban kellett leadnia rendel�st egy zsupszkulcsra, amit azt�n kiraktak a Hermelin-dombra.
Muriel n�ni udvariasan v�gig hallgatta Harry k�rd�s�t, majd mosolyogva v�laszolt.
- Nos val�ban Harry, a legt�bbsz�r haszn�lt k�zleked�si m�d a helysz�nre sz�ll�tott zsupszkulcs. A hagyom�nyos zsupszkulcsok majdnem h�zt�l-h�zig viszik az embert, b�r bevett szab�ly, hogy a val�di c�lt�l p�rsz�z m�terre rakj�k ki az embert – biztons�gi okokb�l. Az �llom�sr�l csak egy m�sik �llom�sra utazhatsz, m�sik orsz�gba – mik�zben besz�lt, meg�rkeztek egy forg�ajt�hoz, ami gond n�lk�l �tengedte mindannyiukat. A parav�n ut�n egy sz�les, t�z m�ter hossz� folyos� v�rt r�juk.
- Ezek a kulcsok h�zakhoz nem visznek el – folytatta Muriel n�ni -, �s ugyanakkor rendelhetõ zsupszkulcsokkal nem utazhatsz m�sik var�zsl� korm�nyz�szerv �ltal ellenõrz�tt ter�letre. Vannak persze kiv�teles alkalmak, mint a Kviddics Vil�gkupa, mikor nem lehet minden egyes utaz�t az �llom�sokra ir�ny�tani, mert t�lzs�folts�g lenne. R�ad�sul olyankor c�lszerû volt r�gt�n a d�ntõ hely�re k�ldeni az embereket, hogy ne okozzanak akkora k�oszt.

Harry figyelmesen v�gighallgatta a n�nit, de mikor �t�rtek a folyos�n, a n�ni befejezte a besz�det – b�r Harry ebben ut�lag nem volt biztos, mert onnant�l, hogy bel�pett a gigantikus csarnokba, semmit se hallott, am�g az elk�ped�se agya minden sejtj�t lefoglalta.
A legnagyobb �p�tett t�rbe �rkezett, amit valaha l�tott. Az �vegkupol�s, ac�lszerkezetes �p�let nagyobb volt, mint a Roxfort nagyterme, a Miniszt�rium �triuma vagy a Gringotts fõterme.
A folyos� egy magas peronra vezetett, ahonnan l�pcsõsorokon lehetett lejutni mag�ba a zsupszkulcs-ind�t� csarnokba. Ez gyakorlatilag sima, az eg�sz terem hossz�ban v�gigfut�, itt-ott hatsz�g alak�v� kisz�lesedõ j�rd�kb�l �llt. Aki megkapta a jegy�t �s a zsupszkulcs indul� sz�m�t, azt pici t�bl�k ir�ny�tott�k le a megfelelõ j�rd�hoz, azon v�gigmenve pedig a helyes hatsz�gh�z, ahol meg kellett v�rni, m�g megjelenik a zsupszkulcs. Minden pontos idõrend szerint mûk�d�tt, amirõl az utaz�k a magasban lebegõ �r�kr�l t�j�koz�dhattak.
A peronr�l m�g t�bb ajt� ny�lott, k�l�nb�zõ helys�gekbe. Ahogy Harry bar�tai nyom�ban elhaladt mellett�k, vetett egy pillant�st mindegyik t�bl�csk�j�ra. Volt k�zt�k seprût�rol�, zsupszkulcs ellenõrzõ k�zpont �s transzport�l� helys�g – itt �ll�tott�k be az utaz�sra a kulcsokat.
- Ez… ez fantasztikus! – h�pogta Harry, s mikor Hermion�ra pillantott, l�tta, hogy a l�nyt is lenyûg�zi a l�tv�nyt, b�r a szem�ben nem volt teljes m�rt�kû d�bbenet – nyilv�n m�r l�tott k�pet az �llom�sr�l valamelyik k�nyv�ben.
- Hû! – ki�ltott fel a kisl�ny, mikor bel�ptek a csarnokba, �s az�ta is ezt mondogatta, n�ha halkan, n�ha hangosabban.
- Na, gyertek ut�nam, t�z perc m�lva mûk�d�sbe l�p a kulcsunk – s�rgette õket Muriel n�ni, miut�n az egyik �r�ra sand�tott.
Muriel n�ni m�r el is indult a 150-170 felirat� t�bl�val jelzett soron. Harry volt a sereghajt�, de mikor a transzport�l� helys�g mellett l�pett el, az ajt� hirtelen kiv�g�dott, s valami oldalba l�kte Harryt. �gy megijedt a kicsap�d� ajt�t�l, hogy elesett, de �szt�n�sen elõr�ntotta a p�lc�j�t.
- Harry! – ki�ltotta Ron �s visszaszaladt bar�tj�hoz, de Harry addigra m�r talpon volt.
- Megmondtam ezerszer, hogy ellenõrizd k�tszer is azt az �tkozott kulcsot, mielõtt �tnak ind�tod! – kiab�lta a szak�llas f�rfi, aki �vatlanul kicsapta az ajt�t. M�g�tte l�pkedett egy megszeppent arc� fiatalember, aki val�sz�nûleg gyakornok lehetett �s nem r�g �llt munk�ba, mert Harry eml�kezett az arc�ra m�g korai Roxforti �veibõl.
- A m�ltkor is Keny�ba k�ldt�nk egy v�mp�rt, aki Izlandra akart menni, �s m�ris a nyakunkon volt a f�l Miniszt�rium, �s h�tr�nyos megk�l�nb�ztet�ssel v�doltak! – folytatta a f�rfi, majd �szrevette Harryt �s a p�lc�t tart� kez�re sand�tott. – Az meg mire kell mag�nak?
- Semmire… - d�nny�gte Harry �s elrakta a p�lc�t.
- Legk�zelebb vigy�zzon mielõtt kinyitja azt a nyavaly�s ajt�t! – d�rrent r� Ron az �llom�s alkalmazottj�ra. Õ nem volt olyan eln�zõ, mint Harry. – Fell�kte a bar�tomat.
- Mirõl besz�l? – v�gott vissza a f�rfi morogva. L�tszott rajta, hogy rossz napja van. – Vagy egy m�terre van az ajt� a „fiatal�rt�l” – Harrynek egy�ltal�n nem tetszett a hangs�ly, ahogy a f�rfi besz�lt vele. Egy pillanatra kedve lett volna megint elõkapni a p�lc�j�t, de azt�n letett a dologr�l. Bossz�san leporolta a nadr�gj�t �s Hermione ut�n indult, aki Paulin�val �s Muriel n�nivel �rdeklõdve figyelte az esem�nyeket, de nem avatkoztak k�zbe.

J� sz�z m�tert mentek a j�rd�n, mellett�k hossz� korl�t futott, ez v�lasztotta el õket a m�sik j�rd�t�l. A csarnokban m�g k�zel t�z ember k�sz�lt az utaz�sra. Mikor Harry�k meg�rkeztek a 167-es ind�t� helyhez, sz�pen k�rbe�lltak a hatsz�g szeleteiben, egy oldal �resen maradt. Harry megfigyelte, amint tõl�k k�t sorral jobbra egy k�nai p�r ebben a percben �rint meg egy f�nyes aranyg�mb�t. P�r pillanattal k�sõbb pedig szõr�n-sz�l�n eltûntek. Harry rem�lte, hogy Peking helyett nem Wellingtonban k�t�ttek ki, ahogy emiatt saj�t utaz�suk miatt is agg�dott kiss�.
- Most m�r csak v�rnunk kell egy kicsit – magyar�zta Muriel n�ni legink�bb Paulin�nak, akinek fogalma sem volt, mire v�rnak �gy. – M�g h�t perc �s megjelenik a g�mb�nk…
Harry a v�rakoz�s percei alatt m�g n�h�ny dolgot �szrevett a csarnokban, amik eddig elker�lt�k a figyelm�t. Az egyik �rdekes dolog a k�t legsz�lsõ j�rda hely�n h�z�d� �reg vas�ti s�nek voltak. A s�nek egyik v�g�n arany g�mb�k v�rakoztak a levegõben lebegve, hogy a csarnok elej�n, a s�neken gurul� kocsikra lebegtetett neh�z fal�d�k meg�rkezzenek. Mikor a g�mb�k hozz��rtek a l�d�khoz, nyomban eltûntek – ki tudja hov�. A meg�resedett kocsik a m�sik s�nen t�rtek vissza a csarnok elej�re.
A m�sik dolog a magas peron folytat�sa volt, mely v�gighaladt a csarnok mindk�t oldal�n, s falain kandall�k sorakoztak egym�s mellett, ak�rcsak a miniszt�riumi �triumban. Harrynek ekkor megint s�rgõs k�rdeznival�ja lett, de Hermione szemf�lesebb volt – elõbb �szrevette, h�t elõbb megk�rdezte.
- Muriel n�ni – kopogtatta meg Hermione a n�ni v�ll�t. – mi�rt nem j�hett�nk ide a kandall�n �t? Tele van kandall�val a terem.
Muriel n�ni megcs�v�lta a fej�t.
- Ezek le vannak z�rva – jelentette ki a n�ni. A m�ltkor t�rt�nt valami probl�ma a transzport�l� helys�gben, ahol a teljes hop-h�l�zat k�zpontja van. Benne volt a Reggeli Pr�f�t�ban, nem olvastad?
- �hm… elker�lhette a figyelmemet – felelte a l�ny.

Ekkor viszont olyasmi t�rt�nt, ami senkinek nem ker�lhette el a figyelm�t, csak az�t, aki teljesen s�ket volt: egy szir�na hangja hallatszott a csarnokban, s r�gt�n ezut�n egy nyugodt, t�j�koztat� jellegû nõi hang.
- Figyelem! Biztons�gi k�zlem�ny: var�zsl�kat k�r�nk a transzport�l� terembe. Harmadfok� biztons�gi riad�… Figyelem! Biztons�gi…
A hang m�g k�tszer elism�telte a sz�veget, azt�n elcsendesedett.
- Mi t�rt�nhetett? – n�zett k�rbe Harry, �s l�tta, hogy a peronon h�rom var�zsl� rohan kivont p�lc�val a k�rd�ses ajt� fel�, ami oldalba tal�lta Harryt.
- Hah! Biztos megint elsz�rtak valamit – legyintett Ron nemt�rõd�m mosollyal az arc�n. – K�sz bolondokh�za van itt, mi�ta…
Ron nem tudta befejezni a mondatot, mert a k�vetkezõ hang, ami bet�lt�tte a csarnokot, mindenkibe belefojtotta a sz�t. Sistergõ, sziszegõ hang hallatszott, ahogy a lez�rt kandall�k �jra mûk�d�sbe l�ptek, s azonnal z�ld l�ngokat ok�dtak magukb�l a k�m�ny�k fel�.
- Nem arr�l volt sz�, hogy ezek nem mûk�dnek? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Hermione.
- Ez lehetett a biztons�gi probl�ma – v�lte Ron, s Harry �gy f�l percig igazat is adott bar�tj�nak.
Ekkor azonban a mûk�d�sbe l�pett kandall�k l�ngja �jra a magasba csapott �s sz�z kandall�b�l sz�z �llig felfegyverzett, menetelõ lovagi p�nc�l l�pett ki.
- MI A FENE?! – bõd�lt el Harry, majd ijedt�ben h�traugrott, mikor megjelent elõtte az arany g�mb – a zsupszkulcs.
- Gyorsan! – s�rgette õket Muriel n�ni. – Fogj�tok meg!
- Mi t�rt�nik? – sip�totta ijedten Paulina.
- Mit akarnak ezek?
- Mi folyik itt?
A csarnokban mindenki megijedt, vagy �rtetlen�l n�zte az esem�nyeket. Nem fogt�k fel hirtelen, hogy mit jelent egy seregnyire val� p�nc�lkatona – hiszen ilyen sereget m�g soha senki nem l�tott t�bb sz�z �ve.
A menetelõ p�nc�lok d�ngõ l�ptekkel mas�roztak, zavarbaejtõen m�ly huppan�ssal leugrottak a peronr�l, s megindultak Harry�k fel�. A bal oldali kandall� sorhoz õk �ten �lltak a legk�zelebb, s dermedten n�zt�k, ahogy a p�nc�losok most elõh�zz�k hossz� kardjukat �s a v�lluk f�l� emelve haladnak tov�bb.
- �risten! Mit akarnak csin�lni? – Hermione sem tudott tov�bb hideg fejjel gondolkodni, lassan �rr� lett rajta a f�lelem, ahogy mindenkin. Voltak, akik megpr�b�ltak elfutni, de a peronon tov�bb menetelõ katon�k a kij�ratokat z�rt�k el elsõnek. A t�bbi pedig haladt fel�j�k rend�letlen�l.

Ennek m�r a fele sem volt tr�fa. Harry az �r�ra n�zett, s meg�llap�totta, hogy m�g egy perc, mire indul a zsupszkulcs. Nem fognak idõben elmenek�lni.
- Harry! Mit mûvelsz? – ki�ltotta Muriel n�ni, mikor l�tta, hogy a fi� elengedi a zsupszkulcsot �s elh�zza p�lc�j�t.
Ron ugyan�gy tett.
- Maradjatok! – parancsolta Harry szigor�an. – Ne engedj�tek el a kulcsot!
Harry �s Ron a p�nc�losok fel� siettek, akik m�r csak h�sz m�terre voltak a zsupszkulcs-ind�t� helytõl.
- Immobilus! – mondta ki Harry mag�ban a var�zsig�t, s p�lc�ja v�ge k�kesen felizzott. A p�nc�l, amit megc�lzott, az �tok hat�s�ra enyh�n megingott, majd mintha mi sem t�rt�nt volna, menetelt tov�bb.
- Mi…? – ny�gte Harry �s megism�telte a bûb�jt, ez�ttal hangosan. Az eredm�ny ugyanaz lett.
K�zben Ron is pr�b�lkozott szinte mindennel, ami a tarsoly�ban volt: gumil�b ront�ssal, l�bbilincselõ �tokkal, h�tr�ltat� �rt�ssal, de semmire sem ment. V�gsõ elkeseredetts�g�ben, mikor az egyik katona m�r csak p�r m�terre volt tõle, Ron meglend�tette a p�lc�j�t �s elki�ltotta mag�t:
- Peponium caput!
A p�nc�l sisakja csod�k csod�j�ra halloweeni s�tõt�k-l�mp�ss� v�ltozott. Ron �r�me nem tartott sok�. A p�nc�l ugyan meg�llt egy pillanatra, megzavarodva a furcsa helyzettõl, de azt�n �jra felemelte a kardj�t �s ment tov�bb.
- Jaj ne! – ki�ltotta Hermione, mikor a p�nc�losok m�r r�misztõen k�zel voltak. Paulina is sik�tott torka szakadt�b�l �s Muriel n�ni szem�ben is ideges f�lelem t�kr�zõd�tt, mint mikor a miniszter fenyegetõz�tt Harry letart�ztat�s�val.
- Wingardium Leviosa! – suhintott Harry a p�lc�j�val, s az egyik p�nc�los kez�bõl kir�ppent a kard.
Harry kasz�lt egyet jobbra, majd balra a var�zsp�lc�val, s a lebegõ kard ugyan�gy tett. �t k�zben leszelte a lefegyverezett p�nc�l feltartott karj�t, amivel a pallos��rt akart ny�lni, s m�g lefejezett k�t m�sik lovagi ruh�t is. A legurult sisakokban nem volt semmi, �resen t�tongtak. Nyoma sem volt v�rnek, vagy csonkolt testr�sznek. A lefejezett p�nc�lok �ssze-vissza t�ntorogtak, v�g�l egym�snak mentek �s elestek.
Ron is alkalmazta Harry �tlet�t: repesztõ �tokkal s�jtotta a t�kfejû p�nc�lt, mire a halloweeni l�mp�s sz�tfr�ccsent. A p�nc�l megingott, majd nekidõlt egy t�rs�nak �s a f�ldre r�ntotta.
Ez azonban nem seg�tett Harry�ken, akik visszah�tr�ltak a zsupszkulcshoz. T�z p�nc�l lassan k�rbevette õket, a t�bbi rend�letlen�l haladt tov�bb, a t�bbi r�m�lt utaz� fel�, akik szint�n pr�b�lkoztak mindenf�le �tokkal, de azok lepattantak a p�nc�lokr�l. Harry volt, aki a legnagyobb sikereket el�rte a kard elcsen�s�vel, de semmire se jutott vele.

M�r csak h�rom m�ter…
A p�nc�lok d�ngve tett�k meg utols� l�p�seiket.
- Ne! Csin�ljatok valamit! – s�rta Paulina.

K�t m�ter…
A v�llhoz tartott kardok a magasba emelkedtek, a p�nc�lok feje f�l�.
- Muriel n�ni! – ki�ltotta Hermione �s mag�hoz szor�totta Paulin�t.

Egy m�ter…
A p�nc�lok meg�lltak. Magasba emelt kardjaik nem s�jtottak le. Fenyegetõen megmerevedtek, mint egy szobor, sakkban tartva az embereket.

- Huh… - Ron l�tv�nyosan s�hajtott egyet, p�lc�ja ernyedten cs�ng�tt az oldal�n�l.
Harry bar�tj�ra n�zett �s intett a fej�vel. Ron meg�rtette �s h�trany�jtott�k kez�ket Hermione �s Muriel n�ni k�z�tt, ujjukkal meg�rintett�k a zsupszkulcsot.
- Mindj�rt, mindj�rt… - suttogta Muriel n�ni. – H�t m�sodperc… hat… �t… n�gy… h�rom… kettõ… egy.
A zsupszkulcs azonban nem indult sehova. Elmaradt a hirtelen r�nt�s a k�ld�kn�l, a sz�guld� kavarg�s f�lreismerhetetlen �rz�se. Nem mentek sehov�, a p�nc�lok pedig k�rbez�rt�k õket feltartott kardjaikkal.
- Mi t�rt�nt?
- Hogy lehet ez?
- Ne!
Ki�ltott�k t�bben is, akik hasonl� helyzetben voltak, mint Harry�k. Paulina meg�ll�s n�lk�l s�rt, Hermione �s Muriel n�ni is ijedten pislogott, Ron �s Harry idegesen zih�ltak.
Harrynek �lte leghosszabb �t perc�t kellett v�gig v�rnia, mire b�rmif�le magyar�zatot kaphatott a t�rt�ntekre. V�rakoz�sa akkor �rt v�get, mikor a t�j�koztat� hangsz�r� �jra megsz�lalt – �m most nem a szok�sos nyugodt, nõi hang sz�lt belõle, hanem egy magas, v�kony f�rfihang.
- H�lgyeim �s uraim, kedves boszork�nyok �s var�zsl�k! – kezdett bele a hang, s Harry nyomban r�j�tt, hogy ez nem egyszerû t�j�koztat�s lesz.

- K�rem, nyugodjanak meg – folytatta a f�rfi, akinek nagyon ismerõs volt a hangja Harrynek. – Amint l�tj�k, a katon�im nem b�ntj�k �n�ket, soha nem is �llt sz�nd�kukban. P�r percen bel�l kik�s�rj�k �n�ket az �llom�s ter�let�rõl, rem�lem, meg�rtik, hogy a tervezett utaz�saikr�l sajnos le kell, hogy mondjanak egy idõre.
A Var�zsk�zleked�si �llom�s ettõl a perctõl a Gringotts Bank tulajdon�t k�pezi, �s annak hivatala tartja ellenõrz�s alatt. Mindez a Brit M�gia�gyi Miniszt�rium igazs�gtalan �s erõszakos politik�ja miatti megtorl�snak minõs�thetõ. A mai napt�l fogva Nagy Britannia m�gikus k�zleked�se sosem l�tott csorb�t fog szenvedni mindaddig, am�g a Miniszt�rium nem vizsg�lja fel�l az elm�lt h�rom �vben hozott koboldellenes t�rv�nyeit. Amennyiben a Miniszt�rium nem t�rgyal vel�nk, jelen int�zked�s hivatalos had�zenetnek minõs�l, �s tov�bbi int�zked�seket von maga ut�n.

A csarnokba d�h�s sugdol�z�s �s felh�borodott kiab�l�s hallatszott; Harry�k egyelõre sz�hoz se jutottak a megr�k�ny�d�stõl. Ahogy v�gign�zett bar�tai arc�n, Harry a legk�l�nb�zõbb �rzelmeket l�tta ki�lni r�juk. Hermione kiss� lenyugodott annak hallat�ra, hogy nem fog b�nt�d�suk esni, �gy most m�r tudott gondolkodni – ez l�tszott is rajta, mert �gy forgatta k�rbe a fej�t a teremben, mint aki m�ris egy probl�m�n t�ri az agy�t. Ront elfutotta a pulykam�reg, f�le enyh�n v�r�s sz�nt �lt�tt, kezei �k�lbe szorultak, de olyan erõsen, hogy f�lõ volt, �sszet�ri a p�lc�j�t. Paulina tov�bbra is szipogott �s megszeppent pillant�sokat vetett a fenyegetõ, kõv� dermedt harcosokra. Muriel n�ni kiss� zavartnak tûnt, de ijedts�ge elsz�llt. M�r elengedte a haszn�lhatatlan aranyg�mb�t, �s most Paulin�t fogta k�zen, majd halkan megsz�lalt, amivel siker�lt figyelmet nyernie.
- J�l van, akkor most… most menj�nk, j�? – pillantott k�rbe a t�rsas�gon. – Azt mondt�k, elengednek minket… Ron, azt tedd el, most �gyse tehetsz semmit! – utas�totta a n�ni, mikor unoka�ccse var�zsp�lc�j�ra t�vedt a szeme. – Harry, te is! Ne mutassunk ellen�ll�st. Gyertek ut�nam.
Lassan l�pett egyet a legk�zelebbi p�nc�l fel�, �s mikor az meg se moccant, kiss� b�trabban elõrel�pett. A p�nc�l hirtelen cselekedett, amitõl Muriel n�ni �s a kis Paulina is felsikkantott, de f�lelm�k alaptalan volt. A p�nc�l leeresztette a kardj�t, s ezzel egy�tt sz�p, dinamikus mozdulattal h�tra l�pett. Pallosa most l�b�n�l nyugodott.

Muriel n�ni megindult a p�nc�los harcosok k�zt a legk�zelebbi l�pcsõ ir�ny�ba, s amilyen gyorsan csak tudtak, a kij�rat fel� igyekeztek. �gy tett a t�bbi ember is, csak egy bolond m�gus volt, aki m�g mindig sz�rta �tkait a katon�kra. Azok v�g�l megel�gelt�k a bosszant�st, �s egyik�k fejbe k�lintotta a var�zsl�t a pallosa lapj�val. Nem eshetett komolyabb baja, de k�b�n eldõlt, mint egy zs�k.
Mikor Harry fel�rt a l�pcsõn a peronra, eln�zett a sz�z katona feje f�l�tt. A csarnokban minden �gy mûk�d�tt, mint a karikacsap�s. A lovagi p�nc�lok egy pillanat alatt elfoglalt�k az �llom�st, s Harry n�h�ny sz�nes ruh�ba �lt�z�tt koboldot pillantott meg, akik a kandall�k fel� igyekeztek. Nem a Gringottsban l�tott v�ns�gesen v�n koboldok voltak, hanem fiatalok – b�r Harry nem volt k�pes meg�llap�tani a korukat, mert nem tudta meddig �l egy kobold -, �s voltak k�zt�k fi�k, l�nyok egyar�nt. Legt�bbj�k v�r�s vagy z�ld zak�szerû, nagy gombokkal ell�tott kab�tot, barna vagy fekete nadr�got �s cs�csos orr� csizm�t viselt. Barna, v�r�s hajuk hossz� fonatokban l�gott v�llukra, �s mindegyik�kn�l kis bõrt�ska volt.
Volt k�zt�k azonban egy, aki m�shogyan �lt�z�tt. A transzport�l� helys�g ajtaj�n l�pett ki �pp, mikor Harry levette a szem�t a fiatal koboldokr�l. Harry egy pillanatra megdermedt a felismer�stõl, s keze �k�lbe szorult: a fekete csukly�s kobold volt, aki meggyilkolta Cornelius Caramelt. A kobold r�gt�n elmosolyodott, mikor megl�tta Harryt, aki f�lelm�t f�lret�ve megindult fel�.
- Harry! Gyere m�r, nem maradhatunk itt! – sz�lt idegesen Hermione, mikor l�tta, hogy Harry lemarad.
- Menjetek csak, majd �n is j�v�k – h�r�totta el Harry a tov�bbi s�rget�st.
- Biztos? – k�rdezte t�tov�n Ron �s a mosolyg� koboldra n�zett.
- Persze, nem lesz baj…

Harry most v�gre jobban szem�gyre vehette a mer�nylõt. Valamivel idõsebb volt, mint a jelen l�võ t�bbi kobold, de barna haja m�g nem kezdett õsz�lni. Kis kecskeszak�llat viselt, orra �s f�le hegyes volt, de ettõl eltekintve embernek n�zett ki. Magass�g�ban alighogy lek�r�zte Paulin�t, �s val�sz�nû, hogy ezzel el is �rte v�gleges m�ret�t. S�t�tbarna zak� �s nadr�g volt rajta, ugyanolyan szab�s�, mint a fiatalokon, ef�l�tt fekete �tik�penyt, l�b�n pedig ugyancsak fekete, felfel� kunkorod� orr� csizm�t. Nagyon elõkelõ koboldnak l�tszott.
- Nem gondoltam, hogy te is �pp itt leszel, Kiv�lasztott – mondta �dv�zl�s helyett a kobold.
- Ahogy �n sem gondoltam, hogy te itt leszel – felelte Harry.
Egy hossz� pillanatig egym�st n�zt�k, s Harry eltûnõd�tt rajta, vajon a koboldok is tudnak-e legiliment�lni.
- Te tudod, ki vagyok, nekem viszont fogalmam sincs r�la, hogy te ki vagy – mutatott r� Harry, s a kobold nyomban v�laszolt is.
- A nevem Amp�k. A Gringotts seg�dhivatalnoka vagyok… voltam – jav�totta ki mag�t egy pillanattal k�sõbb. Harrynek ismerõsen csengett a n�v, de nem tudta, honnan.
Amp�k folytatta:
- Most fontosabb feladatom van. A Bank vezetõi megb�ztak az �j rendszer kidolgoz�s�val, az �rdekeink �rv�nyes�t�s�vel, �s…
- Gyilkoss�ggal? – v�gott k�zbe d�h�sen Harry.
A kobold felvonta a szem�ld�k�t, �s most nem mosolygott. Csendesen v�laszolt:
- Mondtam, hogy ne sajn�ld Cornelius Caramelt. Gyilkos volt, aki nem �rdemelt jobbat…
Amp�k meglepet�s�re Harry elnevette mag�t.
- Gyilkos? Csak azt ne mondd, hogy bevett�tek, amit Caramelrõl �rtak a H�rverõben! Koboldok keny�rbes�t�se, v�zbefojt�sa, na neeem… ezt nem hiszem el. Caramel egy gy�va �regember volt, kiz�rt, hogy ilyennel pr�b�lkozott volna…
A kobold zsebre dugta a kez�t �s t�relmesen megv�rta, am�g Harry befejezi a mondand�j�t.
- Amit a H�rverõben �rtak, val�ban t�lz�s volt, de mint a legt�bb pletyk�nak, ennek is volt val�s�galapja. Caramel rengeteg olyan int�zked�st hozott, ami kobold�leteket k�vetelt.
Harry m�r nem nevetett, figyelte Amp�k szavait.
- Kobold�lõnek nevezted, mikor legut�bb besz�lt�nk…
- Igen, mi nevezt�k el �gy egym�s k�zt. K�t �ve a Miniszt�rium megb�z�s�b�l v�gezt�nk f�r�sokat London utc�i alatt – magyar�zta Amp�k. - A miniszter �j �p�tm�nyekkel akarta bõv�teni a m�gusok hivatalait, mert a felsz�nen m�r nem volt t�bb biztons�gosan ellenõrizhetõ hely.
A szakembereink mondt�k, hogy az alag�t, amit a belv�ros hossz�ban akarnak kib�ny�szni, b�rmikor beomolhat, mert laza talajba futottunk, de a miniszt�rium nem hallgatott r�nk. Becsapt�k a b�ny�szainkat, akik a g�peket kezelt�k – olyan szerzõd�st �rattak al� vel�k, ami k�telezte õket a munka teljes elv�gz�s�re, b�rmilyen k�r�lm�nyek k�zt. A m�gusoknak nem fûl�tt hozz� a foga, hogy a f�ldet t�rj�k.
- A barlang meg beomlott, igaz? – k�rdezte Harry, s k�zben b�logatott.
- Pontosan – sziszegte Amp�k. – �s a Miniszt�rium semmif�le m�don nem fejezte ki a sajn�lat�t, sõt, fizetni sem voltak hajland�k, mert nem v�gezt�k el a munk�t. �s ez csak az egyik volt az igazs�gtalans�gai k�z�l. Caramel undorodott a var�zsl�nyektõl, az �ri�sokt�l, a sellõktõl, a kentaurokt�l, de legjobban tõl�nk. Az aranyunk kellett neki. Minket nevezett kapzsinak, zsugorinak, mert felhalmozzuk az aranyat. Csakhogy mi nem m�s arany�t vett�k el, s ha m�gis, akkor jogosan!
- �s most mit fogtok tenni? Bossz�t �lltok minden m�guson a halott t�rsaitok miatt?
- Nem – r�zta a fej�t Amp�k. – Megmondtam, Kiv�lasztott, nekem nem minden var�zsl� az ellens�gem. Ez nem bossz�! A Miniszt�rium tett valamit, ami helytelen, mi pedig tisztess�ges b�n�sm�dot k�vetel�nk magunknak a j�võben. A Miniszt�rium tette meg az elsõ l�p�st a h�bor� fel�, nem mi. Õk ontott�k az elsõ v�rt!

Harry b�logatott, k�zben tekintete a fiatal koboldokra t�vedt, akik most a kandall�k elõtt �lltak �s a fojtogat� k�k porb�l sz�rtak a z�ld tûzbe. A l�ngok elhalv�nyultak �s k�kre sz�nezõdtek. Harry �sszer�ncolt homlokkal fordult vissza Amp�khoz.
- Mire j� ez az eg�sz? – k�rdezte Harry a tev�kenykedõ koboldokra pillantva.
- �, nem mondtam m�g? – Amp�k gonoszul vigyorogva n�zett Harry szem�be. – Megb�n�tjuk a hop-h�l�zatot. T�bb� nem tudj�tok haszn�lni a kandall�itokat, csak arra, amire egy tisztess�ges tûzhely val�.
Harry feln�zett �s gondterhelten s�hajtott egyet.
- Ebbõl komoly h�bor� lesz – mondta Harry, �s igyekezett nem fenyegetõ hangot meg�tni. – Scrimgeur nem fogja annyiban hagyni.
- Tudjuk. De van m�g n�h�ny tr�kk a tarsolyunkban.
- Azt l�tom – jegyezte meg Harry. – Hogyan csin�lt�tok?
Amp�k ravaszul kuncogott, �s k�zben elindult a kij�rat fel�. Harry k�vette, k�zben besz�lgettek.
- Nos, a te seg�ts�geddel, igaz�b�l.
- Mi?
Amp�k megint nevetg�lt, l�that�an �lvezte a pillanatot, mikor beavathat egy var�zsl�t, hogyan is j�rt t�l az esz�k�n.
- Tudod, Kiv�lasztott, mikor kiterveltem ezt a t�mad�st, elõsz�r is kellett keresnem egy alkalmas h�zat, ahonnan ide tudunk j�nni a kandall�n �t. Mi koboldok ugyanis nem haszn�lhatjuk a var�zsl�k kandall�it. Elvileg nincs is r� sz�ks�g�nk, de egy�ltal�n – a mi tûzhelyeink nincsenek r�k�tve a hop-h�l�zatra. Kellett egy m�d, hogy a sereget ide hozzuk. �s ehhez tal�ltam a ny�ron egy remek elhagyatott h�zat, amirõl nem sokkal k�sõbb kider�lt, hogy a ti�d, Kiv�lasztott…
- Az �n h�zamat haszn�lt�tok, hogy idehozz�tok a sereget? – h�ledezett Harry.
- Pontosan – b�logatott Amp�k. Megvolt a tûzhely, a hop-h�l�zatra k�tve, nek�nk csak ki kellett t�g�tanunk egy kis m�gi�val, hogy mind a sz�z ferrum** bef�rjen.
Harry hitetlenkedve cs�v�lta a fej�t, �gy hallgatta a kobold szavait.
- Azt hittem a h�z elhagyatott, ez�rt ott hagytam egy p�nc�lt teljes nyugalommal. K�sõbb, mikor megtudtam, hogy h�vatlan vend�gek �rkeztek, el kellett t�ntetnem a nyomokat. �jszaka bet�rtem a h�zba �s a p�nc�lt a Miniszt�riumba vittem, hogy kicser�ljem r� a Titk�rs�g elõtt �ll� �cska d�szeket.
- Sz�val õket is sakkban tartod?
- Igen, minden fontos int�zm�nyeteket. Sz�pen sorra ker�l majd a Miniszt�rium, a Szent Mungo, az Azkaban. Mindent mi fogunk ir�ny�tani addig, am�g megb�zhat� vezetõs�get nem �ll�totok fel. Nem fogjuk b�ntani õket – meg�lni semmik�pp sem. Caramel m�s volt… szem�lyes ind�t�kaim voltak… ezt… ezt majd m�skor, ha r��r�nk besz�lgetni, var�zsl�.
De n�zd a j� oldal�t ennek, Kiv�lasztott! – ragyogott fel a kobold arca. – A ferrumok �gyelnek a hal�lfal�kra is.
- Sz�val seg�tetek nek�nk? – k�rdezett r� Harry arra, ami a legjobban foglalkoztatta. Ez a rem�ny vette r�, hogy odamenjen Amp�khoz, ahhoz a koboldhoz, akivel alig egy h�napja v�vott kil�t�stalan k�zdelmet egy fullaszt� porfelhõben.
- Nek�nk egy mûk�dõk�pes var�zsvil�g kell, �s amit a hal�lfal�k akarnak, az minden, csak nem mûk�dõk�pes – v�laszolta egyszerûen a kobold, de Harry ezt v�rta.
K�zben ki�rtek az elõcsarnokba, ahol Harry �szrevette, hogy az ajt�n�l �ll� k�t p�nc�lkatona is mozg�konyabb lett. Kivont karddal �lltak az ajt�n�l �s figyelt�k a kil�põket. Ron, Hermione, Muriel n�ni �s a kis Paulina m�r az El t�ren v�rakoztak Harryre.

- �s hogyan j�ttetek �t ezeken a kandall�kon? Le voltak z�rva…
- �, t�nyleg, majd el felejtettem! – mondta a kobold �s beny�lt kab�tja zseb�be. – Ehhez is te ny�jtott�l seg�ts�get, mikor legut�bb a h�zadban j�rtam, Kiv�lasztott. Megl�ttam ezt a remek ruhadarabot, �s egyszerûen nem tudtam ellen�llni a k�s�rt�snek, �gyhogy… - bûnb�n� arccal Harry fel� ny�jtotta a l�thatatlann� t�võ k�penyt, mely ez�st�sen csillogott a reggeli k�d�s f�nyben -… k�lcs�nvettem.
- Te l�kt�l f�l, mikor kiv�g�dott a transzport�l� helys�g ajtaja, igaz? Ott volt�l, l�thatatlanul. Akkor nyitottad meg a kandall�kat.
Amp�k b�logatott. Meg�rkeztek az �vegajt�hoz, ahol a kobold meg�llt az egyik p�nc�l mellett �s megveregette annak f�nyes pajzs�t.
- Nos, k�sz�n�k minden seg�ts�get, Kiv�lasztott. Aprop� seg�ts�g! – kapott �szbe a kobold. – Elgondolkozt�l azon, amit mondtam? Hogy k�lcs�n�sen haszn�ra lehet�nk egym�snak?
- Nem igaz�n – hazudta Harry �s sz�r�s szemeket meresztett Amp�kra. – Tudod, nehezen tudok elgondolkodni b�rmin is, ha a padl�ba verik a fejemet.
Amp�k megint nevetett.
- Sajn�lom, hogy olyan durva voltam, var�zsl�. De te volt�l olyan izg�ga! De ha kell, h�t elmondom m�gegyszer – arca hirtelen nagyon elkomolyodott, nyoma sem volt rajta viccelõd�snek. – Itt egy �j rend �p�l. Ez a kezdete val�sz�nûleg egy kimer�tõ h�bor�nak, de mi igyeksz�nk kev�s v�rt kiontani. Mondom Kiv�lasztott, nem megtorl�st akarunk, hanem egy olyan Miniszt�rium alapjait lefektetni, ami nem azt n�zi �r�k�sen, hol tud �rtani �s keresztbetenni. Gondolom te is megtapasztaltad m�r a vezetõitek �rnyoldal�t…
Harry nem b�logatott, de figyelmesen hallgatta Amp�kot.
- Hogy mihez kezdtek a Hal�ltalannal***, az a ti dolgotok, pontosabban a te dolgod. Mindenkinek meg lesz a feladata ebben a h�bor�ban, �s ezek k�zt te csak az egyik kulcsszereplõ vagy.
Mivel jelenleg mindketten sz�vets�ges n�lk�l vagyunk, azt aj�nlom, fontold meg, milyen vil�gnak �r�ln�l jobban: annak, amit �n aj�nlok, vagy annak, amit a Hal�ltalan.
Harry m�lyen Amp�k szem�be n�zett, �s �rezte, hogy a kobold igazat mond. Lassan b�lintott.
- Megfontolom – mondta a koboldnak, azzal kil�pett az ajt�n. Bar�tai a hidegben dideregve, agg�d� szemekkel n�zt�k.
- Ja, �s Kiv�lasztott! – sz�lt ut�na Amp�k. – Sok sikert a tov�bbiakban!

----------------------------
*1689: ekkor fogadt�k el Nagy Britanni�ban a Jogok t�rv�ny�t, ami a polg�rh�bor� ut�n l�trehozta a protest�ns monarchi�t �s meghat�rozta a korona �s a Parlament k�zti viszonyt.
Mivel ekkor alakultak ki a mai Egyes�lt Kir�lys�g alapjai, erre az idõpontra tettem a var�zsl�k vil�g�nak int�zm�nyes�l�s�t is. Ez beleillik a k�pbe, mert 1692-ben t�rt�nt a M�gusok Nemzetk�zi Sz�vets�g�nek Cs�cstal�lkoz�ja, ahol d�nt�ttek a k�t vil�g sz�tv�laszt�s�r�l. Teh�t ez elõtt kellett t�rt�nnie egy rendk�v�l fontos esem�nynek, nevezetesen annak, hogy a muglik a feudalizmusb�l lassan �tt�rnek a fejlettebb �llamform�kra �s a var�zsl�k �s a hiedelemvil�g n�lk�l is k�pesek mûk�dõ t�rsadalmat kialak�tani.

**ferrum: latin, jelent�se vas.

***Hal�ltalan: ez Voldemort, ugyanis a vol de mort francia sz��sszet�tel azt jelenti, hogy hal�l n�lk�li, vagy elrep�lni a hal�l elõl. Mivel a koboldok teljesen m�shogyan viszonyulnak Voldemorthoz, mint b�rmelyik var�zsl�, ak�r auror, ak�r hal�lfal�, ez�rt �gy gondoltam, hogy ideje egy �j elnevez�st bevezetni. A koboldok �rtelemszerûen nem emberek, nem az õ civiliz�ci�juk r�szei, ez�rt egy ilyen m�gus, mint Voldemort, szerintem legink�bb az alapj�n h�resedik el k�zt�k, hogy nem lehet meg�lni – emiatt nem olyan, mint egy norm�lis ember.