A K�bor Grimbusz hangosan durranva, �ri�si r�ndul�sokkal sz�guldott v�gig eg�sz Angli�n, mindig m�s orsz�gr�szen haladt, ahogy �pp a sorra k�vetkez� utas parancsolta az �ti c�lt. Harry, Ron �s Mr Weasley el�tt egy �klendez� h�zasp�r �s egy s�ri nyugodt, s�patag alak v�rakozott, akir�l, ha nem lenne nappal, Harry biztosra vette volna, hogy v�mp�r.
A buszt most is a v�n, szem�veges, vaksi Ernie Prang vezette, de a jegykezel� Stan Shunpike helyett egy kiss� loboncos haj�, er�sen kifestett, fiatal boszork�ny fogadta az embereket, aki alig h�sz �ves lehetett Harry meg�t�l�se szerint. A l�ny nyak�n fekete s�rk�ny alak� tetov�l�s l�tszott, egyfolyt�ban r�g�zott, �s volt egy bosszant� szok�sa: sz�ntelen�l Harryt b�multa vigyorogva, akinek most egy csepp kedve sem volt ahhoz, hogy valami elfuser�lt Walpurgis Le�nyai - megsz�llott boszork�ny k�rdezgesse, hogy �-e a Kiv�lasztott…
A m�gikus j�rm� lef�kezett a Prewett-h�zhoz vezet� domb l�b�n�l, Harry, Ron �s Mr Weasley pedig gyorsan kisz�lltak – el akart�k hagyni a r�ngat�z� j�rm�vet min�l hamarabb. Ezzel nem voltak egyed�l, egy el�tt�k lesz�ll� id�s h�lgy ugyanis a reggelij�vel ter�tette be a busz els� emelet�nek tetemes r�sz�t.
A domb megm�sz�sa el�tt Harryre m�g v�rt egy kellemetlens�g: a m�gikus hat�rvonal �tl�p�se. Hi�ba k�sz�lt fel, f�radts�ga miatt nehezebben viselte el a homlok�ba nyilall� f�jdalmat, �s �sszeg�rnyedt. Ron azonnal t�mogat�lag �tkarolta, am�g Harry l�t�sa kitisztult. Mr Weasley is visszaszaladt hozz�.
- Mi baj Harry, rosszul vagy? – k�rdezte a f�rfi agg�dva.
- Semmi gond, Mr Weasley – h�r�totta el a tov�bbi k�rd�seket Harry. – Ez norm�lis, a vonal miatt van…
- �, �rtem… - Mr Weasley egy�tt�rz�en n�zett a fi�ra �s a h�rmas lassan elindult a dombtet� fel�. – Mi�rt nem sz�lt�l, hogy ezt okozza?
- Az�rt mert semmi �rtelme. A vonal remek�l m�k�dik, �s ennyit elviselek – m�g t�bbet is, ha a f�hadisz�ll�sr�l van sz�.
Mr Weasley komoran b�logatott, a h�rmas pedig lassan fel�rt a tet�re.
A h�zban a bent l�v�k egy emberk�nt szaladtak el�j�k, s hamar kider�lt, hogy a reggeli k�zben hallgatt�k a Var�zsszem R�di� ad�s�t, innen �rtes�ltek a t�rt�ntekr�l.
Hermione �s Mrs Weasley r�m�lt meg a legjobban, mikor meghallott�k, hogy Harry is �rintve volt a t�mad�sban, s mikor megl�tt�k a poros, v�res, rekedt, begyulladt szem� fi�t, r�gt�n a seg�ts�g�re siettek – b�r Harry ezt udvariasan elh�r�totta. Mikor biztos�totta r�la a s�rg�-forg� Mrs Weasleyt, hogy nem fog �sszeesni, vagy elv�rezni, az asszony elzavarta f�rdeni.
Harry j� egy �r�t t�lt�tt tiszt�lkod�ssal, a fr�nya por makacsul tapadt a b�r�hez, Harry min�l gyorsabban szeretett volna megszabadulni t�le. Annyi l�lekjelenl�te viszont volt, hogy gondoljon a j�v�re. Az aurorok s�lyos kudarc�t l�tva Harry gyan�totta, hogy a var�zsl�k nem tudtak eddig err�l a k�l�nleges porr�l, ami megakad�lyozza, hogy �tkot sz�rjanak. Ez�rt ki�nt�tte az egyik – m�r majdnem �res – arcszeszes �vegcse tartalm�t, �s belesz�rt n�h�ny szemet a porb�l, ami a f�le m�g�tt �s kusza haj�ban rejt�z�tt.
Hab�r a f�rd�s megszabad�totta Harryt a koszt�l, a nyomaszt� �rz�st, mely az �triumban t�rt�nt incidens �ta k�rny�kezte, nem siker�lt lemosnia. Harry bor�s kedve eg�sz eb�did� alatt �s a d�lut�n nagy r�sz�ben is megmaradt, de ezt igyekezett eltitkolni bar�tai el�l.
A F�nix Rendje jelenl�v� tagjait legjobban a titokzatos por �s a t�mad�s r�szletei �rdekeltek, amikr�l Harry rezzen�stelen arccal besz�molt.
Ron ek�zben Hermione eml�keztet�s�re visszaadta apj�nak a szerel�t�sk�t, amit a Black-h�zban felejtett. Mr Weasley h�l�san megk�sz�nte fi�nak a figyelmess�get, �s kinyitotta a t�sk�t, hogy megszeml�lje becses szersz�mait, melyekkel a remek rep�l� Ford Angli�t is �talak�totta. Mr Weasley felvil�gos�totta r�la a k�t fi�t, �s a n�luk m�g jobban �rdekl�d� Hermion�t, hogy bonyolult mugli g�peket nem lehet egyszer�en elvar�zsolni a m�gikus-elektromos ellent�t miatt.
- Heh, a r�gi j� cs�kulcsom… - tartotta Mr Weasley a f�ny fel� az elvar�zsolt szersz�mot, mely folyton v�ltoztatta a m�ret�t. Mikor a l�mp�s f�nye a cs�kulcs sz�r�ra esett, Mr Weasley �sszevonta a szem�ld�k�t, �s k�zelebbr�l n�zte meg azt.
- V�rj csak, Ron! – sz�lt a f�rfi meglepetten. – Ez nem az �n holmim.
- Mi?
- Nem az eny�m, �s… - el�vett egy kis kalap�csot �s az ujjai k�zt forgatta -… ez sem. Egyik sem! Ez valaki m�s�.
Ron �s Harry is r�ncolt�k a homlokukat.
- Honnan tudod? – k�rdezte szkeptikusan a v�r�s haj� fi�. – Egyik szersz�m olyan, mint a m�sik.
- Ezek a szersz�mok meg vannak jel�lve. Figyeld! – mutatta Mr Weasley a cs�kulcs �s a kalap�cs sz�r�t a fi�knak. Azokon egy hossz� sz�m volt felt�ntetve. – Az �n szersz�maimat magam csin�ltam, mikor kellett az aut�hoz, �s sosem sz�moztam meg �ket. M�rt tettem volna? – mosolyodott el Mr Weasley.
- De sebaj, Ron, nagyon h�l�s vagyok! A r�gieket is elhagytam valahol, �gyhogy egyszer majd haszn�t vehetem m�g ezeknek. Tal�n.
Azzal fel�llt, �sszepakolta a t�ska tartalm�t �s levitte a pinc�be.
Est�be hajlott m�r az id�, mikor meg�rkezett Lupin, Mordon �s Tonks, s nyomban Harrynek estek, hogy besz�mol�t kapjanak els�k�zb�l. Mr Weasley azonban leh�t�tte �ket, �s valamit s�gott Lupin f�l�be, amit�l az el�bb halv�nyan elmosolyodott, majd a h�rom j� bar�thoz fordult.
- Gyertek ut�nam – adta ki mosolyogva az utas�t�st Lupin, Harry�k pedig megvont�k a v�llukat �s k�vett�k. – Muriel, felmenn�nk a dolgoz�szob�dba, nem gond?
- Nem, menjetek csak – hagyta r� a n�ni, �s m�ris visszafordult egy fekete k�nyvh�z, amibe eddig temetkezett.
Lupin Harryvel, Ronnal, Hermion�val, Mr Weasleyvel �s a k�t aurorral felment a l�pcs�n �s jobbra fordulva benyitott a titokzatos dolgoz�szob�ba, ahol a F�nix Rendje tagjai a kihallgathatatlan, l�thatatlan megbesz�l�seiket tartott�k. A szoba falainak minden szabad fel�let�n t�kr�k l�gtak, kiss� zavarba ejt� volt Harrynek, hogy b�rmerre is fordult, a saj�t �s bar�tai arca k�sz�nt�tt vissza r�.
Miut�n a h�tul halad� Mordon becsukta maga m�g�tt az ajt�t, Lupin el�h�zta a p�lc�j�t �s Harry�k meglepet�s�re az �r�asztallal szemben �ll� hatalmas, embermagass�g� t�k�rre szegezte.
- Speculum Aperitur! – hangzott a sosem hallott b�b�j, s a k�vetez� pillanatba a nagy t�kr�n elt�nt a h�t ember k�pe, �s m�g�tte egy t�gas, vil�gos mez� jelent meg.
Harry�k sz�jt�tva meredtek a jelens�gre, nem �gy Lupin, aki teket�ri�z�s n�lk�l a t�k�r el� l�pett �s egyszer�en �ts�t�lt rajta, teljesen term�szetes mozdulattal, mintha csak egy ajt� �llna el�tte, ami a szabadba vezet. Lupin a t�kr�n t�lr�l n�zett Harry�kre.
- Na, gyer�nk fi�k! – recsegte Mordon, �s h�tba b�kte Harryt s�tabotja v�g�vel.
Harry kiny�jtotta kez�t �s megpr�b�lta meg�rinteni az �veget, de ahol annak lennie kellett volna, semmit sem �rzett. A keze akad�lytalanul haladt el a t�k�rkeret k�z�tt, a l�ba, az arca, s v�g�l teljes eg�sz�ben �tl�pett a t�kr�n.
A napf�nyben f�rd� mez�n tal�lta mag�t, k�r�s-k�r�l dombok, messzebb hegyek, m�sfel� a tenger l�tszott. Gyenge sz�l lengedezett �s mad�rcsicserg�s hangja hallatszott. Ahol a t�k�r �llt �rv�n a tiszt�s k�zep�n, m�g�tte elt�nt a h�z, a fal, minden. Csak a t�k�rben l�tsz�dott a dolgoz�szoba �s az elk�pedt Ron �s Hermione, akik most k�sz�ltek �tl�pni a titokzatos �tj�r�n.
- Hol a csud�ban vagyunk? – k�rdezte Harry a ravaszul mosolyg� Lupint�l, aki zsebre tett k�zzel �lldog�lt.
Csak akkor k�sz�lt v�laszolni, mikor m�r Ron, Hermione �s a t�bbiek is bel�ptek, s Mordon ugyanazzal a b�b�jjal lez�rta a t�kr�t. Most csak a mez� �s Harry�k k�pe l�tsz�dott benne, nyoma sem volt a dolgoz�szob�nak.
- Ez egy �tj�r�? – k�rdezte Hermione, mikor Lupin m�r nyitotta a sz�j�t, hogy megmagyar�zza a jelens�get. – Biztosan j� messzire ker�lt�nk otthonr�l, mert ilyen sz�p az id�...
- Az igazs�g az, hogy sehov� sem mentetek – v�laszolta Lupin.
- De… de h�t, ez akkor nem egy �tj�r� volt, mint a 9 �s ¾ -ik v�g�nyra vezet� fal?
- Nem, Hermione, ez egy T�k�rvil�g. Nem ment�nk sehova, a t�k�rben vagyunk. Ez a legbiztons�gosabb hely, ahol megbesz�lhetj�k a F�nix Rendje feladatait. Senki sem tud kihallgatni minket.
Hermione t�tott sz�jjal hallgatta a felvil�gos�t�st, �s �gy n�zett, mint aki nem akar hinni a f�l�nek.
- �n sosem hallottam ilyesmir�l… Soha, egyetlen k�nyvben sem �rtak ilyen t�kr�kr�l…
- Nesze neked k�nyvek – sz�lt k�zbe Ron, s Hermion�t�l egy len�z� pillant�st kapott.
- Nem csod�lom, hogy egy k�nyvben se olvast�l err�l – vette �t a sz�t Tonks, aki a tavaszi r�thez remek�l passzol� f�z�ld hajjal �llt a t�k�r mellett. – Ezt a b�b�jt Muriel n�ni tal�lta ki, mikor a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyon dolgozott.
Most Mordon n�zett �gy, mint akinek nem vil�gos valami.
- Azt hittem, hogy a Miszt�rium�gyi csak tanul�sra, vizsg�lgat�sra van l�trehozva, nem fejleszt�sekre…
- �gy van, R�mszem – felelte Mr Weasley -, Muriel a t�k�rnyit� var�zslatot csak a munk�ja seg�t�s�re hozta l�tre – legal�bbis nekem ezt mes�lte, mikor el�sz�r j�tt�nk ide.
Harry is zsebre tette a kez�t, ak�rcsak Lupin �s k�rbej�rta a dombtet�t. P�r l�p�s ut�n lehajolt �s a puszta f�ldet kezdte vizsg�lgatni, de ujjai k�z�l teljesen term�szetes, fekete f�ld pergett ki.
- Azt mondja, hogy mindez csak var�zslat? – n�zett fel Lupinra. – Nem val�di?
- Ahogy vessz�k… - jelentette ki titokzatoskodva a f�rfi �s megvakarta �szes hajjal bor�tott fej�t. – Tudj�tok, val�j�ban nem a t�k�r itt a k�l�nleges, csak a b�b�j. Ez a b�b�j minden olyan t�kr�n m�k�dik, amit Muriel Prewett k�sz�tett. A t�krei nagyon keresettek voltak, m�g jobban, mint a baglyai… Szinte minden var�zsl�h�ztart�sban megtal�lhat�k ezek.
- Akkor a b�b�j hozta l�tre ezt a helyet? Akkor j�tt l�tre, mikor kimondta azt a Special… iz�…
- Speculum Aperitur – jav�totta ki Lupin mosolyogva. – Igen, a b�b�j hozza l�tre a T�k�rvil�got, b�rmilyen m�gikus t�k�rben. �s te d�ntheted el, hogy milyen helyet akarsz l�trehozni. Gondoltam, ez mindenkinek tetszeni fog, hiszen m�r j� ideje nem volt r�sz�nk ilyen tiszta �gben �s naps�t�sben… - Lupin feln�zett a ragyog� k�k �gre, majd fogta mag�t �s le�lt a f�re.
Harry, Ron �s Hermione ugyan�gy tettek, Mordon �s Mr Weasley �llva maradtak, Tonks pedig egyenesen elhemperedett a d�s n�v�nyzetben, haja teljesen belesimult k�rnyezet�be.
- Azt hiszem, meg kellene besz�ln�nk, hogy mire jutottunk eddig, Harry – vetette fel Hermione �s kit�pett egy f�sz�lat, amivel j�t�kosan b�kd�ste a f�ldet.
Harry b�lintott �s lassan belefogott a mes�l�sbe – elmondta, mit tudtak meg Rose Montgomeryr�l, a horcrux-�r�l, �s mit mondott neki a kobold, mikor a porfelh�ben viaskodott vele. Lupin itt r�sz�lt, hogy t�rjenek vissza a horcruxokhoz, mert most az els�bbs�get �lvez, de Harry nehezen tudott elszakadni a t�rt�ntekt�l.
Harry ut�n Mordon ism�t elmes�lte, ez�ttal a t�bbieknek is, hogy mit der�tett ki a pecs�tnyom�r�l, ami �ltal�nos d�bbenetet v�ltott ki Tonksb�l �s Mr Weasleyb�l, Lupin ezzel szemben nem lep�d�tt meg t�ls�gosan.
Mordon ut�n Mr Weasley adott sz�mot a nyomoz�s menet�r�l:
- R�gt�n megvizsg�ltam a szobrot, az els� adand� alkalommal, de nem volt semmi m�gikus tulajdons�ga. �s meg kell, hogy mondjam, el�g val�sz�n�tlen, hogy azt a szobrot Holl�h�ti Hedvig k�sz�tette volna. Ez csak egy hangzatos mendemonda.
Hermione elcs�ggedt, de nyomban ez ut�n k�vetkezett Tonks �s Lupin besz�mol�ja.
- V�gigj�rtuk a m�zeumokat �s iratt�rakat, hogy nyomokra bukkanjunk, ahogy tan�csoltad. Tal�ltunk is n�h�ny b�ztat� jelet… - Harry�k arca egy csap�sra felder�lt. – A legval�sz�n�bb egy t�k�letes �ps�gben maradt tal�r, amit Holl�h�ti Hedvig hordott – �ll�t�lag. Az�rt gyanakszunk erre, mert az �tvenes �vekben ellopt�k, m�ghozz� nem m�s, mint egy Valter Wildung nev� b�n�z�, aki p�r �vvel az ut�n be�llt a hal�lfal�k k�z�.
- Valter Wildung? – kapta fel a fej�t Ron. – A mugli-ivad�k-vad�sz?
Tonks b�logatott.
- Val�sz�n�, hogy Tudodki parancs�ra lopta el. Abban az id�ben Tudodki m�g nem �llt k�r�z�s alatt, teh�t a piszkos �zelmeihez a m�gus alvil�got kellett seg�ts�g�l h�vnia – vagy �pp megfenyegetnie, ki tudja?
- A ruha teh�t elt�nt – vette �t a sz�t Lupin -, de p�r �vvel ezel�tt csak �gy felbukkant egy �rver�sen, ahol egy halott var�zsl� tulajdonai ker�ltek kalap�cs al�. Fogalmuk se volt, hogy ki� volt a ruha, hiszen akkor nem csak hetven�t galleon, kilenc sarl��rt adt�k volna el…
- �s kin�l van most? – k�rdezte izgatottan Hermione.
- Nem tudjuk, de r� fogunk j�nni. Megvan az �rver�sre jelentkez�k n�vsora �s sorban meg kell keresn�nk mindegyik�ket. Ez sok�ig fog tartani, mert a list�n negyven�t n�v szerepel… De meg fogjuk tal�lni – fejezte be b�ztat�an a f�rfi.
Harry, Ron, Hermione �s a t�bbi jelenl�v� �sszegezte mag�ban a hallottakat.
- V�g�l is logikus – mondta egyszerre Ron. – Ha Voldemort… (- Jaj, fiam, m�r te is? – bukott ki Mr Weasleyb�l, de Ron figyelmen k�v�l hagyta)… horcruxot csin�lt a ruh�b�l, �s b�rki felveszi azt a g�nc�t, akkor annyi neki. Kisz�vja bel�le az �leter�t, vagy ir�ny�tja, mint Ginnyt a napl�.
Harry�k egyet�rt�en h�mm�gtek.
- Mit gondol, meddig fog tartani ez az eg�sz? – k�rdezte Harry.
- M�rt, m�r unod? – sz�lt k�zbe Mordon, �s mindenkib�l kit�rt a nevet�s.
Harry mosolyogva megcs�v�lta a fej�t.
- Nem tudom Harry. Ki tudn�? – mondta Lupin. – Tal�n egy h�nap �s a ruha nyom�ra bukkanunk… A k�gy� is ak�rmikor sorra ker�lhet, r�ad�sul bevontuk az aurorokat, hogy keress�k Voldemort k�gy�j�t, mondv�n, hogy azokkal jut be a lez�rt helyekre, v�dett �p�letekbe.
- „V�rd�j” van a d�g fej�n – vigyorgott Tonks.
- Igen, �s ha ez a Montgomery elvezethet a serleghez, akkor nagyon j�l �llunk. Jut eszembe, javaslom, hogy n�zzetek k�r�l Roxfortban, ott tal�n tal�ltok r�la valamit.
- Igen, erre m�r mi is gondoltunk – helyeselt Harry. – Megk�rem Ginnyt, hogy n�zzen ut�na.
- Remek – csapta �ssze k�rges tenyer�t Mordon. – Egy nyomoz�sban nem lehet j�slatokba bocs�tkozni, de j�l halad az �gy. H�rom horcrux, �s mindh�romn�l nyomon vagyunk.
- Azt�n ut�na j�n a neheze – tette hozz� Ron szerencs�tlen k�ppel.
Harrynek hirtelen megint az a zavar� �rz�se t�madt, hogy a tork�ban dobog a sz�ve.
- Mi a baj, Harry? – k�rdezte Lupin, ahogy a fi�ra pillantott.
Harry nem tudta hirtelen, mit mondjon. Nagyon is tiszt�ban volt vele, hogy milyen gond nyomasztja a lelk�t, de nem tudta, hogy mik�nt mondja el ezt bar�tainak – �s egy�ltal�n, hogy elmondja-e.
- Harry? – sz�lt Hermione �s �vatosan a fi� v�ll�ra tette a kez�t.
Harry k�rben�zett bar�tai arc�n �s, ak�r a villany felkapcsol�sa, olyan hirtelen d�nt�tte el, hogy el kell mondania nekik, mi zavarja a legjobban. Ann�l is ink�bb, mert �letek m�lhatnak rajta, hogy tudj�k. Egyszer-k�tszer hangtalanul h�pogott, majd kiny�g�tt egy esetlen sz�t:
- A kobold…
- Mi van vele? – vonta fel a szem�ld�k�t Tonks, �s l�tszott az arckifejez�s�n, hogy a reggeli t�mad�s m�g sokszor el� fog ker�lni a F�nix Rendje megbesz�l�sein.
- Nem az a l�nyeg, hogy mit mondott… - Harry lehajtotta a fej�t, �s zavar�ban kapirg�lni kezdte a f�ld�t. – Hanem az, hogy mit csin�lt. Legy�z�tt, de �gy, hogy es�lyem se volt ellene. �s nem ez volt az els� eset, hogy… hogy olyan helyzetbe ker�ltem, amiben semmit se tudtam tenni.
Harryb�l egyszerre �mleni kezdtek a szavak, a t�bbiek pedig figyelmesen hallgatt�k.
- Mikor j�niusban Piton ut�n rohantam azon az est�n, Hagrid kunyh�j�n�l �rtem utol. �s semmit se tudtam tenni ellene, semmit! Minden egyes �tkomat visszaverte. �s most ez a kobold is… nem tudtam var�zsolni a porfelh�ben, de nem ez volt a baj. Mikor le�t�tt �s a torkomhoz tartotta a k�st… (Hermione itt felsikkantott, Mr Weasley pedig nyitva felejtette a sz�j�t)… �n megr�m�ltem. F�ltem, komolyan…
- Harry, ez teljesen term�szetes, mindenki f�lt volna – r�zta meg a fej�t Lupin. - �n is f�ltem volna, Mordon is, mindenki.
- Nem, nem err�l van sz�! – csattant fel Harry �s felpattant a f�ldr�l. Idegesen tett n�h�ny l�p�st a z�ld gyepen. Bar�tai minden l�p�s�t, minden ideges l�legzetv�tel�t figyelt�k. – Mit fogok tenni Voldemort ellen, ha m�g egy kobold is kifog rajtam? Nem az az �rdekes, hogy az a kobold elint�zte Scrimgeourt, Caramelt, meg az aurorokat. Az a baj, hogy engem int�zett el, amikor az lenne a dolgom, hogy legy�zzem Voldemortot, de ez k�ptelens�g! – Harry a v�g�n m�r kiab�lt �s tehetetlen d�h�ben a f�ldbe r�gott.
Bar�tai, Mr Weasley, Tonks �s Mordon csendben n�zt�k, ahogy kiadja mag�b�l a f�lelmeit, egyed�l Lupin volt, aki megel�gelte a sz��radatot. Fel�llt �s megragadta Harry v�ll�t, k�nyszer�tve, hogy az a szem�be n�zzen. Harry kelletlen�l Lupinra f�ggesztette a tekintet�t.
- J�l mondod, az lenne a dolgod, hogy legy�zd Voldemortot! – sz�lt csendes-szigor�an a f�rfi. – �s nem az, hogy azt mondd, k�ptelens�g! Semmi sem k�ptelens�g, Harry, csak akarni kell �s nem feladni. Sohasem feladni!
- �n akarom, ezt m�r Dumbledore is meg�rtette velem! – mondta let�rten Harry. – De Voldemort m�g�tt hetven�vnyi tud�s van, m�g�ttem meg tizenh�t. Ez… ez behozhatatlan…
- Ki mondta, hogy p�rbajban kell legy�zn�d Tudodkit, Harry? – tette fel a k�rd�st Mr Weasley. – Nem csak p�rbajban lehet elint�zni valakit. A gy�zelemnek nagyon sok m�dja van…
- Igen, �s Tudodki sem tud mindent – f�zte tov�bb Tonks. – Neki is megvannak a gyenge pontjai, csak meg kell tal�lnod �ket.
Harry kit�pte mag�t Lupin karjai k�z�l �s idegesen belet�rt fekete haj�ba.
- Ismerem a gyenge pontjait… - mondta kelletlen�l. – Csak nem tudom kihaszn�lni. �s itt van a m�sik bajom: semmiben se vagyok kiemelked�en j� – na j�, lesz�m�tva a kviddicset… De n�zd meg Hermion�t!
A l�ny meglepetten felkapta a fej�t. Harry folytatta.
- Hermione �tv�ltoztat�stanb�l a legeslegjobb, annyira, hogy m�g a legt�bb hal�lfal�n�l is �gyesebb. Ron pedig b�b�jtanb�l jobb n�lam… Az egyetlen, amiben �n vagyok a legjobb, az a s�t�t var�zslatok kiv�d�se. Csak az a baj, hogy amennyire abb�l j� vagyok a suliban, a hal�lfal�k m�g ann�l is sokkal er�sebbek, mert mind az �tkokat �s ront�sokat tanulj�k meg Voldemortt�l!
A n�gy Rend-tag kifejez�stelen arccal hallgatta, Ron szerencs�tlen k�ppel n�zett Harryre, Hermione azonban majdnem elnevette mag�t.
- Jaj, Harry! – cs�v�lta meg a fej�t Hermione. – M�g mindig nem �rted ezt a dolgot. Te komolyan azt hiszed, hogy az iskolai jegyeinknek b�rmi k�ze van ehhez a h�bor�hoz, vagy hogy le tudod-e gy�zni Voldemortot? Nem az�rt te vagy a Kiv�lasztott, mert b�rmib�l is kiemelked�nek kellene lenned. Az�rt te vagy, mert �gy alakult az �leted! Olyan dolgok t�rt�ntek veled, amik miatt le akarod gy�zni Voldemortot.
- Hermione, egy dolog akarni valamit, �s m�s dolog megtenni – ellenkezett Harry.
- Nem! – tiltakozott Hermione, �s vele egy�tt Lupin is. A f�rfi folytatta: - Hogyan kerekedt�l f�l�l Voldemorton eddig?
Harry megr�zta a fej�t, de v�laszolt a k�rd�sre.
- Szerencs�vel… seg�tettek m�sok, vagy Voldemort olyasmit csin�lt, amivel saj�t mag�nak �rtott…
- Pontosan! – b�logatott szapor�n Lupin. – Voldemorton van itt a hangs�ly, nem rajtad. Mindig � volt az, aki cselekedett �s te volt�l az, aki az �tj�ba �llt. Nem kivont p�lc�val kell nekirontanod Voldemortnak! Majd az esem�nyek hozz�k magukkal, hogy mit kell tenned.
Harrynek ez vil�gos volt, de m�g mindig ott motoszk�lt benne n�h�ny k�rd�s, amire Dumbledore nem tudta megadni a v�laszt.
- Dumbeldore azt akarta, hogy tanuljak. Szerinte m�g nem �llok k�szen, hogy szemben�zzek vele… De ha igaz az, amit mond, m�r most is le kellene tudnom gy�zni.
- Nem, Harry m�g nem tudod.
- De h�t az el�bb azt mondta, hogy Voldemort maga okozhatja a buk�s�t rajtam kereszt�l, akkor… mi�rt?
Lupin elnevette mag�t.
- Az�rt, mert Voldemort nincs itt, �rtelemszer�en!
Harry �rtetlen�l n�zett Lupinra. A f�rfi ezt l�tta �s b�vebben kifejtette.
- Nem ad�dott olyan helyzet, amiben le tudn�d �t gy�zni. Az�rt kell tanulnod, hogy megteremtsd ezt a helyzetet. Sokat gondolkoztam ezen, miut�n elmondtad a j�slatot. McGalagony professzorral is hosszan besz�lgett�nk err�l.
A horcruxok elpuszt�t�sa csak az egyik feladatod. A m�sik, hogy �gy sz�llj szembe Voldemorttal, olyan helyen �s id�ben, ahol te ker�lsz ki gy�ztesen a k�zdelemb�l. �s ezt a helyzetet csak te ismerheted!
- Mi�rt?
- Mert t�ged v�lasztottak ki erre, Voldemort v�lasztott ki! Megjel�lte a homlokod �s ez �ltal bebocs�t�st engedett neked a saj�t gondolataiba.
- Sz�val… sz�val azok az �lmok lenn�nek a kulcs? Hogy l�tom, mit �rez Voldemort?
- Nem Harry, hanem hogy mindannyiunk k�z�l, bele�rtve a hal�lfal�kat is, te ismered a legjobban Voldemortot – jelentette ki Lupin. A t�bbiek egyikr�l a m�sikra kapkodt�k tekintet�ket. – Nem a k�l�nleges k�pess�ged tesz kiv�lasztott� Harry. Minden var�zser�d csak seg�ts�g ahhoz, hogy eljuss a v�gs�kig. Ha valaha v�get �r ez az eg�sz, �s visszan�zel, tal�n r� fogsz j�nni, hogy nem is a v�gs� megm�rettet�s volt a legnehezebb, hanem az, am�g eljutott�l oda.
- �s azt csak �n tudhatom, hogyan jussak el oda, igaz?
Lupin helyeselt, Harry pedig folytatta: - De �n ezt m�g nem l�tom… nem tudom, mit tegyek!
- Akkor kezdd az elej�n. Egy egyszer� l�p�ssel, �s a t�bbi majd alakul. Mindig csak az adott probl�m�ra koncentr�lj! Senki se v�r t�led csod�kat.
Harry elcsendesedett. Vissza�lt a f�ldre �s maga el� meredt. Az els� l�p�s? Azt hitte, hogy azt m�r megtette akkor, mikor elindult Dursley�kt�l az Od�ba. De ha igaz, amit Lupin mondott, �s mindig csak az adott dologra kell koncentr�lnia, �s ne azt pr�b�lja �tl�tni teljes eg�sz�ben, hogy hogyan csalja t�rbe Voldemortot, akkor minden egyes l�p�s az els� l�p�snek mondhat�, nem? Minden l�p�s valami eg�szen �j helyre viszi, ahol �j d�nt�seket kell hoznia. De mi lenne most a leghelyesebb d�nt�s?
Lupin, mintha csak meg�rezte volna a gondolatait, leguggolt Harry el� �s v�rta, hogy a fi� r�ford�tsa figyelm�t.
- Mint volt tan�rod, hadd adjak egy javaslatot, Harry! Azt tanuld, ami az er�ss�ged! Mondtad, hogy s�t�t var�zslatok kiv�d�s�b�l vagy a legjobb, de m�g az is kev�s a hal�lfal�k ellen. Egyet�rtek, val�ban kev�s, de ha megfigyelted, mondd meg, hogy a hal�lfal�k mihez �rtenek igaz�n!
Harry agy�ban ezer meg ezer eml�k sejlett fel, mikor l�tta a fekete csukly�sokat harcolni, �s azonnal megtal�lta a v�laszt a k�rd�sre.
- A f�ben j�r� �tkok – felelte Harry t�rgyilagos hangon.
- Igen, azok – b�lintott r� Lupin. – Voldemort csak ezeket tan�tja meg a hal�lfal�inak – igaz, ezeket t�k�letesen.
Harrynek esz�be jutott, mit mondott Dumbledore Tom Denemr�l. A fiatal Voldemort meg volt r�la gy�z�dve, hogy a fizikai s�r�l�sn�l, f�jdalomn�l �s hal�ln�l nincs rosszabb.
Lupin folytatta.
- Voldemort �gy hiszi, ezek elegend�ek egy �t�k�pes hadseregnek, �s a t�rt�ntek bizony�tj�k, hogy val�ban hat�sosak. De te tudod a legjobban Harry, hogy m�g a f�benj�r� �tkok ellen is l�tezik v�delem, csak meg kell tal�lni.
�gy kell harcolni Voldemort �s a hal�lfal�k ellen, amivel szemben tehetetlenek, ahogy mi sem tudunk v�dekezni az Avada Kedavra ellen. A lehet�s�geid, a felt�telek adottak, neked csak ki kell haszn�lni �ket. Nek�nk pedig seg�teni kell ebben.
Mordon el�rebicegett n�h�ny l�p�st.
- Azt hiszem, itt minden a rendelkez�s�nkre �ll ahhoz, hogy tan�tsuk ezt a h�rom j�madarat, nemde Arthur? – recsegte az auror, Mr Weasley pedig mosolyogva b�lintott.
- Tan�tani fogtok minket? – kapta fel a fej�t Ron �s �sszen�zett Hermion�val, akinek csillogott a szeme az izgatotts�gt�l.
- Igen, el�sz�r az alapokat – non-verb�lis var�zsig�k (Harry eml�kezett r�, hogy Piton is ezzel kezdte a hatodik tan�vet, igaz nem sokan tudt�k rendesen megtanulni, Harrynek is csak n�h�ny egyszer�bb gondolat-var�zslatot siker�lt elsaj�t�tania), kombin�lt var�zslatok, id�z�sek, �s egyebek. Ezeket mindenk�pp tudnia kell egy var�zsl�nak vagy boszork�nynak, Roxforti tananyag. Ez ut�n m�r meg tudod �llap�tani, hogy mi az, amihez igaz�n tehets�ged van.
- F�lre�rt�s ne ess�k, ezzel nem fogod tudni legy�zni Voldemortot – vette �t a sz�t Lupin -, de seg�t, hogy eljuss addig a pontig, ahol meg kell tenned. Ott m�r nem hiszem, hogy lenne b�b�j, ami haszn�lna. Ott csak az seg�t, ami a fejedben �s a sz�vedben van.
Harry felt�p�szkodott a f�ldr�l �s leporolta nadr�gj�t.
- Azt hiszem, ez j� lesz els� l�p�snek – mondta, �s bar�tai is helyeseltek.
A F�nix Rendje sz�k k�r� megbesz�l�se a v�g�hez �rt, Mordon kinyitotta a t�kr�t, s a h�t f�s t�rsas�g visszat�rt a dolgoz�szob�ba. Mikor le�rtek a f�ldszintre, l�tt�k, hogy az asztalt m�r megter�tett�k a vacsor�hoz, �s a Prewett-h�z lak�i csak r�juk v�rtak.
Az �zletes vacsora ut�n Harry egyenest a szob�j�ba ment, ahol er�tlen�l az �gyra huppant �s arc�t a kez�be temette. Nem mer�lhetett gondolataiba egy pillanatra sem, mert hangos huhog�sra kapta fel ism�t a fej�t. Hedvig a szekr�ny tetej�n �lt, s most Harry kiny�jtott karj�ra sz�llt.
Teljesen megfeledkezett a bagly�r�l. Megsimogatta annak tollait, a mad�r pedig kedveskedve megcsipkedte a kez�t. Harry kinyitotta az ablakot �s kieresztette Hedviget vad�szni.
Nem �lt vissza az �gyra, mert ahogy a mad�r tovar�ppent, hogy �tkutassa a s�t�ts�get valami harapnival� ut�n, Harrynek esz�be jutott, hogy neki is dolga van m�g. Kivette az ikert�kr�t �jjeli szekr�nye fi�kj�b�l, �s az ablakp�rk�nynak d�lve belen�zett.
- Ginny! – sz�lt a t�k�rbe Harry. – Ginny…
- Itt vagyok Harry! – jelent meg r�gt�n a Weasley-l�ny agg�d� arca a kis t�k�rben. – Hallottam mi t�rt�nt, �rt�k az Esti Pr�f�t�ban. Nincs bajod?
- Nem, minden rendben… de mit �rtak pontosan?
- Azt, hogy egy kobold megt�madta a minisztert �s a munkat�rsait, �s Caramelt meg�lte, de Harry Potter megpr�b�lta megmenteni…
Harry a mennyezetre n�zett �s kif�jta mag�t.
- Na igen – jegyezte meg keser�en. – A gond, hogy csak pr�b�ltam megmenteni…
- Nem menthetsz meg mindenkit, Harry – mondta Ginny. – Senki se v�r t�led csod�kat.
Harry elnevette mag�t.
- Ugyanezt mondta Lupin is!
- Gondolom… – v�laszolt az arc a t�k�rb�l. – Tal�n csak te v�rsz csod�kat �nmagadt�l. Nem az�rt vagy Kiv�lasztott, mert er�sebb lenn�l Voldemortn�l.
Harry elmosolyodott �s egy f�l pillanatig elid�z�tt az arc f�l�tt.
- Harry…? – sz�lt t�tov�n Ginny.
- Bocs�ss meg, elgondolkoztam… K�rn�k t�led egy sz�vess�get.
Ginny figyelmesen hallgatott.
- Egy kis nyomoz�i munka v�rna r�d. Az iskola r�gi dokumentumai k�z�tt ut�na kellene n�zned egy tanul�nak. Egy bizonyos Rose Montgomerynek, aki 1947-ben lett a Roxfort tanul�ja.
- Rossz f�t tett a t�zre? – k�rdezte Ginny egy f�lmosollyal.
Harry majdnem elnevette mag�t.
- Nem, dehogy! �pp ellenkez�leg… ha tal�lt�l r�la valamit, sz�lj ide �s rep�l�k! – tette hozz� vigyorogva.
Ginny s�hajtott egyet �s beleegyez�en b�lintott.
- Rendben, ut�nan�zek… �s k�rlek, vigy�zz magadra Harry!
- Mint mindig – hagyta r� Harry f�lv�llr�l, ami Ginnyinek egy�ltal�n nem tetszett. – J� �jt!
- J� �jt Harry!
Ginny arca elt�nt a t�k�rb�l, Harry pedig �gy, ahogy volt, ruh�st�l v�gigd�lt az �gyon �s p�r perccel k�s�bb nyugtalan �lomba mer�lt.

*

M�ltak a napok �s bek�sz�nt�tt az okt�ber – ugyanolyan szelesen �s hidegen, mint a szeptember. Harry, Ron, Hermione �s a kis Paulina gyakorlatilag ki se mozdultak a h�zb�l, ahol szinte minden nap megfordultak a Rend egyes tagjai, de Harry�ket k�z�l�k m�r csak Mr Weasley, Tonks, Lupin �s Mordon jelent�sei �rdekelt�k. Harry ugyanis elt�k�lte, hogy nem fogja figyelemmel k�s�rni a koboldok dolgait, minden figyelm�t a tanul�snak szenteli. Muriel n�ni h�tv�genk�nt tan�tgatta õket, h�tk�znap pedig Mordon vagy Lupin, ha egy-egy napot a fõhadisz�ll�son t�lt�ttek. A fennmarad� idej�kben a heted�vesek k�nyveit olvasgatt�k, amiket Ron �r�k�lt Fredtõl �s George-t�l.
Harry j�kedve csak a m�lt� volt, naphosszat a szob�ban vagy a nappaliban �lt, �s a k�nyveket b�jta, ak�rcsak Hermione. Kettej�k buzgalma Ront is r�vette, hogy olyankor is hajland� legyen k�nyvet venni a kez�be, mikor nem volt ott a Rend egyetlen tagja sem, hogy tan�tsa õket. Ahogy Mordon �g�rte, elõsz�r a non-verb�lis var�zsig�ket kellett rendesen elsaj�t�tania Harrynek �s Ronnak, Hermione ezt a l�p�st kihagyhatta, hiszen val�s�gos õstehets�g volt a gondolat �tj�n val� var�zsl�sban. Minden bûb�jt, �tkot �s id�z�st szavak n�lk�l k�pes volt elv�gezni, amivel nem csak bar�tait, de tan�rait is lenyûg�zte.
Ron lassan, de biztosan haladt a var�zsig�k gyakorl�s�val, a lefegyverzõ bûb�jt, a levit�ci�t �s a k�nnyebb ig�z�seket p�r nap alatt elsaj�t�totta, de a patr�nus bûb�j �s a t�bbi, nagyobb koncentr�ci�t �s bele�l�st k�v�n� var�zslatokat csak nagy ritk�n volt k�pes szavak n�lk�l v�grehajtani.
Harrynek ment a legnehezebben a var�zsl�snak ez a fajt�ja, mert elsõsorban tiszta fejet, nyugodt gondolatokat ig�nyelt, ami Harrynek sosem volt erõss�ge. H�rom h�t m�lt�n sem siker�lt tov�bbi fejlõd�st felmutatnia, s ekkor Mordon megel�gelte a dolgot �s �j tan�ccsal �llt elõ.
- Pr�b�ld meg most m�shogyan, Potter – javasolta rekedt hangon az �reg auror. – Ne a var�zsig�re koncentr�lj, hanem t�rekedj arra, hogy felid�zni mag�t a var�zslatot, azt, hogy mit csin�l, milyen �rz�s, mikor kisz�rod… Tekintve, hogy ilyen idegbajos vagy �s nem b�rsz lenyugodni egy percre sem, �gy tal�n menni fog…
- Na de Mr Mordon! – h�pogta Hermione. – Harry nem idegbajos, csak kiss� nyugtalan!
Harry azonban csak mosolygott a megjegyz�sen.
- Semmi baj, Hermione, igaza van – csendes�tette Harry, �s r�szegezte a p�lc�j�t az alm�ra, amit m�r vagy h�sz perce pr�b�lt sz�trepeszteni.
- K�pzeld el, ahogy az alma elreped – folytatta Mordon az ok�t�st. – K�pzeld v�gig a folyamatot, �s mikor k�szen �llsz, mondd ki magadban a var�zsig�t.
Harry �gy tett, ahogyan az auror tan�csolta. Elk�pzelte a sz�tdurran� alm�t, mintha saj�t kezûleg tenn� ugyanezt. Erõsen koncentr�lt erre a k�pre, azt�n egy pillanatnyi v�lt�ssal kimondta mag�ban a sz�t: Diffindo!
Az alma a k�vetkezõ pillanatban lil�n felizzott, megremegett �s sz�tfr�ccsent, beter�tve a szalon padl�j�t.
- Siker�lt! Harry, megcsin�ltad! – sikongatott Hermione �s megtapsolta bar�tj�t.
- Hmmm… Nem rossz teljes�tm�ny… tõlem – vigyorgott Mordon. – M�gse lettem volna olyan csapnival� tan�r, ahogy azt kor�bban gondoltam. Ha egy ilyen idegbajos gyereket (Hermione felh�borodottan ciccegett) meg tudtam tan�tani a non-verb�lis var�zsl�sra, akkor eg�sz j� vagyok… �t pont a griffend�lnek, Potter.
Harry elnevette mag�t, most Hermion�val egy�tt.
- K�sz�n�m, Mr Mordon – h�l�lkodott Harry, �s k�zben arra gondolt, hogy �g �s f�ld k�l�nbs�g van Mordon �s Piton tan�t�si m�dszerei k�zt. Mordon is megszidja, ha valami nem megy, de akkor seg�t neki, �s nem n�veli m�g tov�bb a zavar�t.
- Mondtam, hogy sz�l�ts Alastornak!
- Akkor maga meg sz�l�tson Harrynek! – v�gott vissza vid�man a fi�.
- J�l van, legyen… Harry. Na, de ne b�zd el magad t�ls�gosan, m�g sokat kell fejlõdn�d – r�tta meg Mordon. – Takar�tsd fel ezt a koszt, azt�n gyere, mert Molly m�r t�z perce kiab�l, hogy k�sz az eb�d.
Harry munk�hoz l�tott, de Mordon r�sz�lt:
- �csi! Non-verb�lisan, te gyerek!
Harry a k�vetkezõ h�ten v�gre begyakorolta a gondolat var�zslatokat, s �rdekes m�don pont ford�tva ment neki, mint Ronnak. Bar�tj�nak a bonyolultabb koncentr�ci�t ig�nylõ var�zslatok okoztak gondot, Harrynek viszont ezek mentek a legk�nnyebben. A patr�nus bûb�jt gyorsan, egy nap alatt v�gre tudta hajtani szavak n�lk�l, mert k�nnyen bele tudta �lni mag�t a megfelelõ szitu�ci�ba. Azonban egy olyan egyszerû bûb�j, mint egy alma sz�trobbant�sa, sokkal nehezebb volt sz�m�ra, mert mikor r�gen hangosan haszn�lta ezt a bûb�jt, sosem gondolta v�gig, hogyan t�rt�nik – csak kimondta �s minden gondja megold�dott.
- Nem meglepõ, Harry – magyar�zta Hermione. - Az egyszerû dolgokat nem szoktuk v�giggondolni, egyszerûen csak csin�ljuk. Ha ezt fejben kell megtenni, akkor m�r nehezebb, fõleg, ha pontr�l pontra kell �tgondolni…
Ez ut�n a heted�ves bûb�jtan-tananyagot tanult�k Lupint�l, a kombin�lt var�zslatokat. Ebben is Hermione volt a legjobb, a k�vetkezõ r�pke egy h�t alatt megtanulta, hogyan kell a levegõbe r�ptetni egy t�rgyat, s ezzel egy idõben l�ngra lobbantani azt – igaz, m�g csak verb�lisan. Egy kombin�lt var�zslat v�grehajt�sa kem�ny di� volt, Harry �s Ron igencsak megszenvedett vele. Napokig pr�b�lgatt�k, de csak addig jutottak el, hogy egym�s ut�n nagyon gyorsan voltak k�pesek k�t k�l�nb�zõ var�zslatot v�grehajtani, de Lupin szerencs�re el�gedett volt kezdeti teljes�tm�ny�kkel. Az õ tan�t�si m�dszerei megint csak m�sok voltak, mint Mordon�. Ha a fi�k var�zslata teljes kudarc volt, Lupin akkor sem felejtette el megdics�rni valamiben õket, p�ld�ul egy j� p�lcamozd�t�s vagy helyes hangs�llyal mondott var�zsige miatt. Ez �nbizalmat adott nekik �s arra �szt�n�zte õket, hogy �jra �s �jra pr�b�lkozzanak a bonyolult var�zslatokkal.
Az okt�ber �gy gyorsan haladt, s a tanul�st zavartalanul folytathatt�k eg�szen a h�nap utols� vas�rnapj�ig. Ezen a napon is a szalonban gyûltek �ssze a „di�kok”, hogy Muriel n�ni tan�csait hallgatva megpr�b�lkozzanak valami teljesen �jjal: a t�k�rnyit� bûb�jjal. Hermione �tlete volt a dolog, hogy k�rj�k meg a n�nit, avassa be õket ennek a var�zslatnak a rejtelmeibe – �s a n�ni k�szs�gesen a rendelkez�s�kre �llt.
Ron �s Harry �gy hitt�k, hogy Hermion�t csillap�thatatlan tud�sszomja vezette r� erre az �tletre, de a l�ny kifejtette nekik, hogy enn�l sokkal t�bbrõl van sz�.
- Belegondoltatok m�r, hogy h�ny helyen vannak m�gikus t�kr�k a var�zs vil�gban? – k�rdezte Hermione az izgalomt�l pirosl� arccal. – Minden�tt! A Roxfortban, a Gringottsban, a Miniszt�riumban, minden egyes boltban �s h�zban!
- Na �s? – vonta meg a v�ll�t Ron.
- Jaj, h�t nem �rted? – Hermione hangja les�jt�an csengett. – A var�zsl�kn�l divat ilyen nagy t�kr�ket fel�ll�tani, mert… tudod Ron, az aranyv�rû var�zsl�k egy kiss� hi�ak…
- Igaz�n? – Ron cs�põre tett k�zzel n�zett a l�nyra, de k�zben halv�nyan mosolygott.
- Uhmm… �n nem �gy �rtettem, de… jaj, mindegy! – csattant fel Hermione. – A l�nyeg, hogy ha megtanuljuk ezt a var�zsig�t, amit senki m�s nem tud a m�gusok k�z�l, m�g Voldemort sem, akkor el tudunk b�jni ak�rki vagy ak�rmi elõl, ha olyan helyen vagyunk, ahol tal�lhat� ilyen nagy t�k�r.
Harry �s Ron felvont�k a szem�ld�k�ket �s egym�sra n�ztek, Hermione azonban m�r h�tat is ford�tott nekik �s besietett a szalon ajtaj�n, ahol Muriel n�ni fel�ll�tott egy terjedelmes t�kr�t. Az arany keretes, csillog� darab egy �llv�nyon f�gg�tt, �s volt vagy k�t m�ter magas.
- Felk�sz�ltetek? – k�rdezte Muriel n�ni mosolyogva a h�rom tan�tv�nyt�l. Harry �szrevette, hogy Paulina is itt van, az egyik fotelb�l meresztett nagy szemeket r�juk – roppant k�v�ncsi volt a var�zsl�sra.
A h�rom j� bar�t b�logatott Muriel n�ni k�rd�s�re, Hermione pedig r�gt�n elõre l�pett.
- J�l van, akkor te kezded, Hermione – a n�ni is elõvette p�lc�j�t, mely az egyik leghosszabb darab volt, amit Harry valaha l�tott, lehetett vagy tizenh�t h�velykes, ugyanakkor v�kony, k�nnyû darab volt – l�tszott rajta, hogy nem var�zsl�p�rbajra tervezt�k.
- A Speculum Aperitur nevû var�zslatr�l azt kell tudnotok, hogy az �ltalatok tanult var�zsig�k k�z�l legink�bb a Patr�nus bûb�jra hasonl�t.
Harrynek nyomban felcsillant a szeme; Muriel n�ni �szrevette �s mosolyogva folytatta.
- Ahhoz, hogy var�zslattal l�trehozz egy helyet, egy „vil�got”, ahogy r�gi koll�g�m szokott fogalmazni, nagyon erõsen kell koncentr�lnod arra a bizonyos helyre. El kell mer�ln�d benne, mintha val�ban ott �lln�l, mintha m�r l�tn�d magad k�r�l a falait, vagy a horizontot. Sokat k�nny�t a dolgon, ha olyan helyet akarsz l�trehozni, amihez �rzelmileg k�tõdsz… Azt k�nnyebben el tudod k�pzelni, k�nnyebben bele tudod �lni magad.
- Nos, kipr�b�lod, Hermione?
- Igen – felelte hat�rozottan a l�ny, �s elõh�zta p�lc�j�t.
Harry�k l�tt�k, ahogy �sszeszor�tja a szem�t, �s erõsen �sszpontos�t egy helyre, amit l�tni szeretne a t�k�rben. P�r pillanat m�lva felemelte p�lc�j�t �s a t�k�rre szegezte.
- Speculum Aperitur! – sz�lt a var�zsige, de a t�k�rben semmi sem v�ltozott, makacsul mutatta tov�bb Hermion�t �s a m�g�tte �lldog�l� k�t fi�t.
- Speculum Aperitur! Speculum Aperitur! – ki�ltotta �jb�l a l�ny, s ekkor t�rt�nt valami: halv�nyan felsejlett egy f�nyes, ez�st�s fal� terem, amiben sok, kisebb, feh�r ter�tõvel bor�tott asztalka �llt, kusza �sszevisszas�gban.
- Hû! – ki�ltott fel meglepetten a kis Paulina.
Harrynek valahonnan ismerõs volt ez a hely, de nem eml�kezett r�, mikor j�rt benne. Hermione p�lc�t tart� keze most megremegett �s a jelen�s megszûnt – a t�k�rbe visszat�rt a h�rom j� bar�t k�pm�sa.
- Kezdetnek nem is rossz! – mondta Muriel n�ni, majd a fi�khoz fordult. – Megpr�b�lj�tok ti is?
Harry �s Ron �sszen�ztek, p�r pillanatig n�m�n tanakodtak, majd Ron intett a fej�vel, hogy Harry pr�b�lja meg.
Harry Hermione hely�re l�pett, akinek piros volt az arca – tal�n a koncentr�l�st�l? – gondolta Harry. – Ilyen neh�z lenne?
Nem sok�ig kellett gondolkodnia, melyik helyet tudja felid�zni mag�ban a legk�nnyebben. Pontosan esz�be villant a griffend�l klubhelys�g�nek minden egyes kicsiny r�szlete, hiszen gyakorlatilag az otthon�nak tekintette azt a termet.
- Speculum Aperitur! – harsogta Harry, s csod�k csod�j�ra abban a szempillant�sban eltûnt a t�k�rrõl õ �s bar�tai k�pe, s megjelent helyette a szeretett klubhelys�g.
Harry elmosolyodott �s leeresztette a p�lc�j�t, mikor m�r biztos volt a dolg�ban.
- Ez igen! Elk�pesztõ! – gratul�lt Muriel n�ni, Hermione �s Ron pedig sz�hoz se jutottak, csak Paulina, aki lelkendezve tapsolta meg a fi� sikeres var�zslat�t. – R�gt�n elsõre!
Harry bizonytalanul elõrel�pett, de k�zben a n�nire pillantott, aki b�ztat�an b�logatott. Harry kiny�jtotta a kez�t, s ak�rcsak a dolgoz�szobai t�kr�n, itt is akad�lytalanul �thatolt rajta. Most m�r b�trabban l�pett elõre, s r�gt�n a griffend�l v�r�s drap�ri�s klubhelys�g�ben tal�lta mag�t.
K�rbes�t�lt a teremben, megfogdosta a kanap�t �s az ablakot, hogy megbizonyosodjon r�la, nem �lmodik. S ugyanakkor figyelmeztette mag�t, hogy mindez nem val�di. Csak annyira val�s�g, mint a Sz�ks�g Szob�j�nak k�l�nb�zõ elrendez�sei.
Megfordult, hogy integessen bar�tainak, beinvit�lja õket, ugyanis Harry �szrevette, hogy a T�k�rvil�gban nem lehet hallani a kinti hangokat – de mikor kin�zett a szalonra, azt l�tta, hogy Ron neki integet szapor�n, hogy j�jj�n ki.
Harry kisietett, s azonnal meg�rtette, mi�rt h�vt�k ki bar�tai. Valaki ord�tott.
- TE �TKOZOTT K�P�NYEGFORGAT�!
Mr Weasley d�h�s hangja a nappalib�l hallatszott, olyan haragosan kiab�lt, ahogy Harry m�g soha nem hallotta, de m�g elk�pzelni sem tudta, hogy a mindig nyugodt �s kedves f�rfi ilyen viselked�st is k�pes produk�lni.
Muriel n�ni m�r el is indult a l�pcsõh�z fel�, Ron pedig t�tott sz�jjal ment ut�na. Hermione �s Harry �sszen�ztek, majd õk is elindultak, hogy megn�zz�k, mi bor�totta ki ennyire Mr Weasleyt. Hermione r�sz�lt a kisl�nyra, hogy maradjon itt, de Paulin�nak esze �g�ban sem volt sz�t fogadni, r�gt�n ut�nuk szaladt.
Harry k�zben azon vette �szre mag�t, hogy p�lc�j�t maga el� emelte – �szt�n�sen k�szenl�tben tartotta, mikor megtudta, hogy valami szokatlan t�rt�nik. Megr�zta a fej�t �s visszadugta a zseb�be.
Le�rtek a f�ldszintre, Mr Weasley kiab�l�sa k�zben folytat�dott:
- HOGY MER�SZELTED?! HOGY MERTED?
V�laszul zavart motyog�s hallatszott, amiben Harry�k egy m�sik f�rfi hangj�t ismert�k fel.
- MI MEGB�ZTUNK BENNED! TISZTESS�GES, BECS�LETES MUNK�T ADTUNK, ERRE EZT KAPJUK!
- A-arthur… bo-bocs�ss meg, k�rlek, �n nem is tudom…
- NEM IS TUDOD? H�T �PP EZ AZ! MIT TUDSZ TE, KOSZOS BÛN�ZÕ!
Mikor Harry bel�pett a nappaliba Muriel n�ni, Ron �s Hermione m�g�tt, megd�bbentõ k�p t�rult a szemei el�.
Mrs Weasley r�m�lt szemekkel, sz�j�ra szor�tott k�zzel n�zte, ahogy Mr Weasley p�lc�t fog a rendk�v�l r�m�lt �s zavart Mundungus Fletcherre.
- K�rlek, Arthur, hallgass meg… Nagyon neh�z helyzetben vagyok…
Mr Weasley felh�borodott-g�nyos hangon felkacagott.
- TE VAGY NEH�Z HELYZETBEN? TE?!
- Arthur…
- AZ �SSZES GYEREKEM HAL�LOS VESZ�LYBEN VAN, �R�L�K, HA �T PERCRE L�TOM N�H�NYUKAT EGY NAP… �S M�G TE MONDOD, HOGY NEH�Z HELYZETBEN VAGY?!
Mundungus h�tr�lt n�h�ny l�p�st, s le sem vette a szem�t Mr Weasley p�lc�j�t�l, ami most remegett a karj�val egy�tt. A p�r pillanatnyi sz�netben Harry elõr�bb nyomakodott Hermione mellett, �s �szrevette, hogy a Mundungus m�g�tti kandall�ban z�ld tûz �g �s a l�ngok k�zt egy s�t�t szoba k�pe l�tsz�dik.
- Hogy tudt�l meglopni minket? – k�rdezte most v�szj�sl�an csendes hangon Mr Weasley. – Tudod, hogy milyen helyzetben vagyunk… de m�g �gy is seg�tettem rajtad, mikor Azkaban ut�n j�tt�l k�ny�r�gni. Sirius is sz� n�lk�l odaadott neked mindent, t�bb sz�z galleonos kincseket! Hol k�lt�tted el azokat?
Mundungus nem v�laszolt, csak a fej�t hajtogatta egyfolyt�ban, mintha azt is megpr�b�ln� letagadni, hogy g�mb�lyû a F�ld.
Mr Weasley v�djai folytat�dtak �s senki nem �rzett hozz� kedvet, hogy k�zbesz�ljon, ahhoz pedig fõleg nem, hogy b�rmit is felhozzanak Mundungus ments�g�re. Azt megtette õ maga, s Harry �gy �rezte, ann�l t�bb ments�get nem is �rdemel.
Harry ugyanis csak ekkor vette �szre a nyitott vitrint, mely �resen t�tongott, �s a zs�kot, ami Mundungus l�bain�l hevert, tartalma – a Prewett �s Weasley csal�d kincsei (ez�st �tk�szlet, elõkelõ porcel�n t�ny�rok, �res �kszeres dobozk�k) f�lig kisz�r�dva, amiket Mundungus a kandall�n t�lra akart juttatni.
- Ki az ott? – csattant fel Mr Weasley, ahogy a kandall�ra t�vedt a tekintete.
Mundungus r�m�lten h�trapillantott �s megint a fej�t hajtogatta.
- Ragy�s Harris, mi? Egy�tt akarj�tok… hogy is mondj�k? „Elpasszolni a szajr�t”, mi Dung?
Harry is l�tta a k�k tal�ros, csukly�s illetõt a s�t�t teremben, aki most gyorsan elh�z�dott a tûztõl.
Mundungus ekkor a kandall� fel� iramodott, Mr Weasley azonban r�sen volt. Meglend�tette p�lc�j�t �s a tûz kialudt.
- Arthur, ne! – ki�ltott fel Mundungus. – Nem megyek vissza Azkabanba, soha!
- Mi�rt? – morogta Mr Weasley. – M�r nem kell f�lned a dementorokt�l. Most m�r eg�sz nyugodt hely lehet Azkaban, k�sz �d�lõparadicsom a magad fajt�nak!
- Neee… - ny�sz�r�gte Mundungus.
- DE IGEN, DUNG! – b�mb�lte a f�rfi. – NINCS T�BB RABL�S, ODA KER�LSZ, AHOV� VAL� VAGY! M�R R�GEN EZT KELLETT VOLNA TENNEM EGY ILYEN BÛN�ZÕVEL!
Mundungus nem v�rt tov�bb, az elõszoba fel� rohant �s k�zben elõkapta kurta p�lc�j�t. Mr Weasley azonban megint gyorsan reag�lt.
- Nem m�sz sehova!
A p�lca kir�ppent a bet�rõ kez�bõl �s �trep�lve a szob�n Harry�k l�ba elõtt �rt f�ldet. Ezzel egy idõben bev�g�dott az ajt� Mundungus orra elõtt, aki teljes lend�lettel nekiszaladt, s visszapattant r�la. Jajgatva elter�lt a f�ld�n �s v�rzõ orr�t fogta.
Mr Weasley hat�rozott l�ptekkel odament hozz�, �s egyetlen p�lcaint�s�re erõs k�telek tekeredtek a f�rfi test�re. A k�vetkezõ var�zslatt�l pedig v�r�s f�ny vette k�rbe egy pillanatra Mundungust, majd elcsendesedett.
Mr Weasley kif�jta mag�t �s v�gigsim�tott kopaszod� fej�n. L�tszott rajta, hogy zaklatott, ak�rcsak Mrs Weasley �s Muriel n�ni is. A k�t asszony most a f�rfihoz l�pett �s �t�lelt�k. Harry, Ron, Hermione �s Paulina pedig sz�tlanul n�ztek a padl�n sz�tsz�r�dott kincsekre. K�t, egykor elõkelõ aranyv�rû var�zsl�dinasztia legutols� megmaradt �rt�kei…