- Ti t�nyleg var�zsl�k vagytok? Komolyan? De… de Mrs Fillis azt mondta, hogy nincsenek var�zsl�k �s boszork�nyok, csak a mes�kben…
Harry, Ron, Hermione �s a kis Paulina a Black-h�z konyh�j�ban �ltek, �s a h�rom j� bar�t m�r vagy f�l �r�ja magyar�zta a kisl�nynak, hogy kik õk, �s mi�rt hozt�k magukkal. A kisl�ny azonban hajlamos volt r�, hogy ezeregyedszerre is megk�rdezze ugyanazt, amit Harry �s Ron kezdett unni, Hermione azonban birkat�relemmel v�laszolgatott Paulin�nak.
- A sz�rnyekre is ezt mondta Mrs Fillis? – k�rdezett vissza mosolyogva Hermione. – Tudod, Paulina, ha sz�rnyek vannak, akkor olyanok is vannak, akik harcolnak ellen�k.
- �s eddig mi�rt nem j�ttetek? Azok a sz�rnyek m�r nagyon r�g�ta itt vannak, de eddig egy var�zsl� sem j�tt, aki seg�tett volna…
- Ez az�rt lehet, mert a var�zsl�k sem tudnak mindenrõl. Sajnos nem tudtuk eddig mi sem, hogy az �rvah�zba is bej�rnak.

Paulina az egyik sz�ken t�rdelt, �gy �rte csak fel a magas asztalt, ahol leg�jabb kedvenc �dess�ge, egy csokib�ka ugr�ndozott. Paulina nem volt hajland� megenni a b�k�t, de nagyokat kacagott az elvar�zsolt finoms�gon.
- �s… �s �n is var�zsl� vagyok? – meresztett nagy szemeket Paulina Hermion�ra.
- Boszork�ny, kicsim. Boszork�ny vagy. �s ezen t�l olyan emberek k�zt lehetsz, akik olyanok, mint te. Mi hisz�nk neked, �s seg�t�nk majd mindenben.
Paulina nem sz�lt semmit, csak mosolygott, de a mosoly�ban benne volt minden. Harry az �r�j�ra n�zett, �s Hermione ugyan�gy tett.
- Te j� �g, m�r kilenc �ra! Ideje aludni, Paulina. Holnap �j nap v�r r�nk, sok mindent kell elint�zn�nk. Na gyere…
Hermione Paulin�hoz ment �s k�zen fogta a kisl�nyt. A l�pcsõtõl k�sz�ntek el Harrytõl �s Ront�l, akik az asztaln�l maradtak – nem v�letlen�l. Mihelyt Hermione felk�s�rte a kisl�nyt, Ron elõvette a Feneketlen Zs�kb�l az elhozott dosszi�kat.

- Itt van minden? – k�rdezte Harry, de Ron csak egy szemreh�ny� pillant�ssal v�laszolt.
– Bocs… - tette hozz� Harry, majd elvette a Rose Montgomeryrõl sz�l� pap�rokat.
R�gt�n a harmadik oldalt vette k�zbe, ami a l�ny eltûn�s�vel kapcsolatos feljegyz�seket tartalmazta. M�g egyszer elolvasta a rendõrs�gi jelent�s m�solat�t, de semmi �j dolgot nem vett �szre. Nem csoda, hogy a rendõr�k se mentek semmire a nyomoz�ssal. Ha az ember eml�keit t�rlik, csak egy m�dszer van r�, hogy visszahozz�k azokat: a Cruciatus-�tok. Az pedig nem tartozik a Scotland Yard szok�sos bûn�ld�zõ m�dszerei k�z� – de m�g az Auror Parancsnoks�gnak sem.
- Hûha! – sz�lt hirtelen Ron, aki a dokumentum t�bbi oldal�t olvasta. – Harry, ezt n�zd meg!
Ron a l�ny tanulm�nyi lapj�nak legutols� bejegyz�s�re mutatott. Ott az �t�dik oszt�lyig szerepeltek �rdemjegyek, k�t �v kihagy�ssal, Majd az ut�n a hatodik oszt�ly feliratn�l egy sablonsz�veg szerepelt: „A di�k 1947 szeptember�tõl a Roxfort mag�niskol�ban folytatja tanulm�nyait.”
- Mi?! – d�bbent meg Harry. – Hogy lehet ez? Nem a m�gusok k�zt volt a pap�rja. A muglik k�zt szerepelt!
Ron tan�cstalanul cs�v�lta a fej�t.
- Gondolod, hogy lehet egy mugli iskola is ezen a n�ven?
- �, nem hiszem… Az el�g furcsa lenne.
Harry m�g egyszer �tfutotta az adatokat, mintha valami rejtett utal�s ut�n keresg�lne.
- Ezek szerint boszork�ny volt �s valami kevered�s lehetett a pap�rjai k�zt… tal�n �pp az emberrabl�s miatt. N�zd csak: ’47-ben, tizenk�t �vesen volt elsõ�ves.

Harry letette a lapot �s az ujjai k�zt forgatgatta a horcrux-nyakl�ncot. H�tradõlt, majd hint�zni kezdett a sz�kkel �s k�zben hangosan gondolkozott.
- �gy sehova se jutunk… az �rvah�zban semmi sem volt, ami a serleg nyom�ra vezetne. Szerepelt az az eset, amikor b�ntotta a k�t gyereket, de semmi m�s…
A nyakl�ncon megcsillant a gyertya f�nye, Harry �s Ron szem�ben t�kr�zõd�tt, mint egy kis m�cses l�ngja.
- De… de a horcrux… - folytatta Harry. – Ron, ez egy s�rtetlen horcrux. Ez pedig azt jelenti, hogy a tulajdonosa m�g �letben van!
Ron a homlok�t r�ncolta, majd Harryhez fordult.
- Nem �gy van, hogy csak a h�t horcrux ad halhatatlans�got?
- �r�k �letet csak h�t horcrux ad – legal�bbis Voldemort szerint. De am�g nem halna meg �regs�gben, addig egy horcrux is �letben tartja. Voldemortnak sem volt meg mind a h�t, mikor elporladt a teste! �s Rose m�g sim�n �lhet! Most lenne… ���… hetvenk�t �ves.
Harry elõredõlt a sz�kben �s Ron szem�be n�zett.
- Meg kell tal�lnunk! Õ az egyetlen nyom, ami a horcruxhoz vezethet! Voldemort k�t �vig tartotta mag�n�l �s ez alatt a k�t �v alatt k�sz�lt el a serleg �s a med�l is. Õ a kulcs, õ kell nek�nk. Dumbledore is biztos kereste volna… csak…
Ron b�logatott �s k�rm�vel az asztal sark�t piszk�lta. Harry h�zott egyet a vajs�r�s �vegbõl, majd megint hint�zni kezdett a sz�kkel.
- Vigy�zz, mert kit�r�d a nyakad! – sz�lt oda Ron.
- Azt csak Voldemort t�rheti ki – vigyorgott gonoszan Harry.
Ron megborzongott.

- El k�ne menn�nk a Miniszt�riumba… - vetette fel az �tletet a fi�. – Apa mes�lte, hogy a Var�zsbûn-�ld�z�si Fõoszt�lyon van egy Nyilv�ntart� R�szleg, ahol az �sszes var�zsl� �s boszork�ny adatai megtal�lhat�k. K�r�l k�ne ott n�zn�nk.
- Igen, ez j� �tlet – felelte Harry. – Holnap Hermione elviszi a kisl�nyt a Prewett-h�zba, Mordon elk�sz�ti a vonalat, szerd�n pedig ell�togathatunk a Miniszt�riumba. De csak �vatosan… Nem akarom, hogy Scrimgeur megtudja, hogy ott vagyunk.
- Sz�lni k�ne a Rendnek is.
Harry beleegyezõen b�lintott �s elindult keresg�lni az egyik Zs�kban a hopp-levelek ut�n, amiket McGalagonyt�l kaptak vas�rnap d�lut�n.
- Remek, v�gre kipr�b�lhatjuk ezeket az iz�ket! – csapta �ssze a tenyer�t Ron.
- Mi olyan remek a lev�l�r�sban? – vonta fel a szem�ld�k�t Harry, majd le�lt az asztalhoz �s kicsomagolt egy bor�t�kot.
Abb�l egy z�ldes csillog� sz�nben j�tsz� pergamenlap ker�lt elõ. Harry penn�t �s tint�t var�zsolt elõ, majd kezdte �sszeszedni a gondolatait.
- Az olyan remek benne, hogy ez teljesen �j! Elk�pesztõen gyors lesz ettõl a lev�lk�ld�s, forradalmas�tja a var�zsl� post�kat, meg minden…
Harry egy pillanatra elfelejtette, mit is akart �rni, mert egy �j gondolat �tl�tt a fej�be.
- Akkor ennek a bagolyteny�sztõk nem nagyon fognak �r�lni… - jegyezte meg halkan.
Ron l�that�an zavarba j�tt �s kiss� halv�nyodott arc�n az izgatott mosoly.
- �hm… h�t igen… De ez a fejlõd�s, nem igaz? �ldozatokat kell hozni… R�gen is ez volt, amikor feltal�lt�k a zsupszkulcsokat, �s a hagyom�nyos k�zleked�si eszk�z�k piaca lecs�kkent. Tudod, a rep�lõ szekerek, rep�lõ vitorl�sok, ezekkel utaztak a vil�gban…
- �h�m.
Harry k�rm�lni kezdett, k�zben Ron tov�bb magyar�zott a var�zsl�k utaz�sair�l, a baglyokr�l �s levelekrõl.
Mikor Harry v�gzett a lev�l�r�ssal, m�g egyszer �tolvasta.

Mrs Weasley!

Hamarosan viszont l�tjuk egym�st, Hermione egy vend�ggel holnap �rkezik a Prewett-h�zba, �s nem sokkal ut�na Ron �s �n is j�v�nk. K�rem, tudassa Lupinnal, Mr Mordonnal, Tonksszal, �s Mr Weasleyvel, hogy p�r napon bel�l mindannyian legyenek a fõhadisz�ll�son.
�s, ha Mr Mordon el�rhetõ lesz holnap, k�rem, mondja meg neki, hogy j�jj�n �t a Black-h�zba valamikor d�lelõtt.

K�sz�nettel:
Harry

El�gedett volt az eredm�nnyel, elt�ntette az �r�szersz�mot, majd �vatosan becs�sztatta a levelet a bor�t�kba �s a p�lc�j�val lez�rta.
- Akkor hogy is kell most csin�lni? – tette fel a k�rd�st ink�bb mag�nak, de Ron r�gt�n v�laszolt r�:
- Gy�jts t�zet a p�lc�ddal… De elõbb �rd r� a nevet a bor�t�kra!! – tette hozz� gyorsan, mikor �szrevette, hogy Harry elfelejtette a c�mz�st.
- Ja, persze…
Ez ut�n Harry t�zet var�zsolt, kimondta a c�met (Prewett-h�z!), s mikor a bor�t�k a l�ngokhoz �rt, egy pillanat alatt z�lden fellobbant �s eltûnt – m�g hamu sem maradt ut�na.
- Hmmm… rem�lem siker�lt – d�nny�gte Ron, Harry pedig �jra meglend�tette a p�lc�j�t.
- Archisellium!
PUFF! A var�zsige hat�s�ra egy eleg�ns, v�r�s-z�ld cs�koz�s�, p�rn�zott karossz�k jelenet meg az asztal mellett. Harry nagyot �s�tott, majd a t�tov�n �csorg� Ronhoz fordult.
- Menj csak fel aludni. �n majd itt lent leszek…
- Biztos, hogy j� �tlet ez? – aggodalmaskodott Ron.
- Persze – legyintett Harry. – Menj csak…
- H�t j�… J� �jt!
Ron felment a l�pcsõn, de Harry nem hallotta, hogy becsukta volna maga ut�n az ajtaj�t – nyitva hagyta, hogy hallja, ha valami t�rt�nik. Harry k�nyelmesen h�tradõlt a karossz�kben �s feltette a l�b�t egy l�d�ra, p�lc�j�t a kez�ben tartva �sszefonta maga k�r�l a karjait, �s behunyta a szem�t.

Sok�ig nem j�tt �lom a szem�re, agya egyfolyt�ban a t�rt�nteken j�rt, Rose Montgomeryn, a leg�jabb horcruxon, �s a dementor t�mad�s�n. Felid�zte mag�ban a f�rfi hangj�t, aki g�nyosan kiab�lt valamit. J� idõbe telt, mire r�j�tt, hogy ki az a f�rfi �s kihez besz�l. Sirius volt az, �s ez volt az utols� mondta, mely elhangzott a sz�j�b�l. A Hal�l Term�ben t�rt�nt azon a borzalmas est�n, �s Harry m�r k�t �ve nem hallotta a hangj�t. Sirius utols� szavait az unokatestv�r�hez, Bellatrix Lestrange-hez int�zte…
Lestrange…
Harry szinte v�gyott r�, hogy �sszefusson a nõvel, �s bossz�t �llhasson. Minden�rt bossz�t fog �llni… Neville sz�lei�rt, Sirius�rt, mindenki�rt, m�g a p�nc�l�rt is. Keservesen megb�nja majd…

Harry �lm�ban visszat�rt az �rvah�zba, aminek torz, s�t�t folyos�in kereste rem�nytelen�l a kiutat. Paulina jelent meg elõtte, �s azt mondta Harrynek, hogy j�jj�n gyorsan, mert Hermion�nak a tork�n akadt a csokib�ka �s a l�ny csak brekegni tud. Harry a kisl�ny ut�n sietett, aki Umbridge-hez vezette. A roxforti fõinspektor hangosan brekegett, �s egy halom lev�gott koboldfej tetej�n �lt. – Hazudni bûn, Harry! A koboldok mindig csak hazudnak… – brekegte Umbridge Hermione hangj�n. A k�vetkezõ pillanatban egy �don lovagi p�nc�l csoszogott Harry fel�, kom�tosan felemelt egy hatalmas pallost, �s les�jtott vele Harry fej�re…
Harry ebben a pillanatban felriadt. F�lig lecs�szott a fotelbõl, ink�bb fek�dt benne, mint �lt, �s a dereka sajgott a k�nyelmetlen testhelyzettõl. Erõlk�dve �lõ helyzetbe nyomta mag�t, majd fel�llt, hogy kiny�jt�ztassa a tagjait. Ekkor vette �szre a z�ld f�nyess�get.
- Mi a…?
Elõre szegezte a p�lc�j�t, melyet alv�s k�zben v�gig a kez�ben szorongatott – m�r kialakultak benne az �szt�n�k, hogy a var�zsp�lc�t sosem szabad elereszteni.
A f�nyek az asztal t�loldal�r�l j�ttek, s a szemeit d�rzs�lgetõ Harrynek eltartott egy darabig, mire r�j�tt, hogy a kandall�ban lobog� tûz �g z�ldesen. A tûzhely el� l�pve a l�ngok k�zt s�t�t k�rvonal� termet l�tott, melynek parkett�ja l�tsz�dott a leg�lesebben. Ebben a pillanatban felcsaptak a l�ngok, �s f�st�l�gve egy bor�t�k tal�lta mellkason Harryt.
Let�r�lte arc�r�l a ver�t�ket, majd bontogatni kezdte a bor�t�kot.

Potter!

Megkaptam az �zenetet, minden rendben. Holnap reggel kilenckor �rkezem hopp-porral. Addig is LANKADATLAN �BERS�G!
�dv:
Alastor

u.i.: K�v�ncsi vagyok, kit szedtetek �ssze m�r megint.

Harry mosolyogva zsebre gyûrte a bor�t�kot, majd r�n�zett az �r�j�ra. Hajnali h�rmat mutatott. �gy d�nt�tt, most m�r nem �rdemes visszaaludnia, jobb, ha �bren v�rja meg, am�g a t�bbiek fel�brednek. Ron hangos horkol�sa hallatszott fentrõl.
Az asztalhoz l�pett, ahol �nt�tt mag�nak egy cs�sze te�t a sebt�ben elõvar�zsolt kann�b�l, majd lehuppant az egyik sz�kre. Holnap v�gre biztons�gban lesznek, Bellatrix t�bb� nem teszi be a l�b�t ide.
Az egyetlen dolog, ami zavarta, a z�ld l�ngok k�z�l �tsejlõ terem k�rvonalai �s ismerõs parkett�ja voltak. Az ugyanis nem a Prewett-h�z nappalija volt. Harry j�l ismerte azt a helyet, hiszen h�romszor is j�rt m�r ott: a Miniszt�rium �ri�si �triuma…

Mordon kedd d�lelõtt a meg�rt idõben meg�rkezett a Black-h�zba, s sz�ntelen�l forg� szem�vel elõsz�r hal�lra r�m�tette a kis Paulin�t, majd hangos r�h�gõ g�rcs�t okozott a kisl�nynak.
- Sz�val õ az a bizonyos vend�g… - hajtogatta a fej�t mosolyogva az �reg. – Molly el lesz ragadtatva.
Az �reg �rkez�se ut�n le�lt az asztalhoz �s Harryvel �s Ronnal iszogatni kezdtek egy whiskys �vegbõl, am�g Hermione �s Paulina a szob�jukban k�sz�lõdtek az utaz�sra.
- Hogy ment a nyomoz�s, fi�k? – k�rdezte Mordon a m�sodik poh�r ut�n.
Harry �s Ron �sszen�ztek, majd k�zelebb h�z�dtak sz�k�kkel az asztalhoz.
- Tal�ltunk… valakit – kezdte Ron. – Egy boszork�nyt, akit Rose Montgomerynek h�vtak, �s val�sz�nûleg Voldemort rajta pr�b�lta ki a horcrux k�sz�t�st.
Mordon alig hallhat�an f�ttyentett, majd homlokr�ncolva megjegyezte:
- Montgomery, Montgomery… van egy ilyen var�zsl�csal�d, ha az eml�keim nem csalnak. Tavaly volt vel�k dolgom.
Harry �s Ron �l�nken felkapt�k a fej�ket.
- Az a bitang Fenrir Grayback – Mordon szinte fogcsikorgatva mondta ki a besti�lis v�rfarkas nev�t - megharapta a legkisebb fiukat. A gyerek belehalt a s�r�l�sekbe… Tudj�tok, a sz�leik nem voltak hajland�k a hal�lfal�k szolg�lat�ba �llni.
- Azt mondja, Montgomery�k aranyv�rûek? – tudakolta Harry.
- Igen, igen, azok…
- Akkor el�g furcsa, hogy Rose egy mugli �rvah�zba ker�lt, nem?
Mordon megvonta a v�ll�t �s h�rpintett a pohar�b�l.
- Ez m�r a ti dolgotok lesz, fi�k. Akarj�tok tudni, �n mire j�ttem r�?
Harry �s Ron szapor�n b�logattak �s minden figyelm�ket az aurornak szentelt�k.

- Ut�na n�ztem annak a pecs�tnyom�nak. Elmentem ahhoz a var�zsl�hoz, aki a roxforti pecs�tnyom�kat is k�sz�tette, �s az a fiatalember elmondta, hogy a csillagmint�s pecs�telõ, amit tal�ltatok, nem egy csal�d�, hanem a Roxfort r�gi holmijai k�z� tartozik.
Harrynek leesett az �lla, �s m�r k�sz�lt, hogy k�zbesz�ljon, de Mordon folytatta.
- Nagyon furcsa dolgok der�ltek ki, Potter, j�l nyisd ki a f�led! – az �reg auror titokzatosan lehalk�totta a hangj�t. – Az iskolai nyom�kra jellemzõ, hogy minden tan�ri �ll�snak m�s �s m�s a pecs�telõje, a csillagmint�s darab az asztron�mia tan�rok lapj�t pecs�telte. Ha egy tan�r munk�t v�llal a Roxfortban, a lapj�t lepecs�telik a megfelelõ nyom�val, �s õ azt a lapot �rja al�. �s az �reg R�mszem itt r�j�tt valamire!
Mordon kiss� groteszk m�don kacsintott �p szem�vel �s vigyorogva folytatta:
- R�j�ttem, hogy az a nyavaly�s Tudodki hogyan �tkozta meg a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�rokat! Mikor al��rtam a szerzõd�st, hogy elv�llalom az �ll�st, a lapon ott vir�tott a tant�rgy pecs�tje, k�t keresztbe tett p�lca egy k�gy�val k�r�l�lelve. �s most v�gre r�j�ttem, hogy Tudodki nem a tant�rgyat �tkozta meg, hanem a pecs�tnyom�t! Akinek a lapj�ra r�nyomj�k az �tkozott pecs�telõt, �s õ al��rja azt a lapot, r�sz�ll az �tok!
Ron �s Harry r�m�lten �sszen�ztek �s egym�s szav�ba v�gva k�rdeztek Fleur-r�l.
- De Fleur… õ is…
- Az õ lapj�t melyikkel…?
- Rajta ugye nem hat az �tok…?
- Tenni kell valamit!
Mordon g�cs�rt�s kez�vel csendre intette õket.
- Nem, nyugodjatok meg. A s�gornõdnek semmi baja nem lesz, Weasley, mert õ nem s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r. A m�gikus �nv�delem a bûb�jtan r�sz�t k�pezi, �gy a bûb�jtan pecs�telõj�vel nyomtak r� a lapj�ra.

Harry �s Ron l�tv�nyosan fell�legzett. Mordon szeme ravaszul csillant, ahogy Harryre n�zett.
- Figyelj Potter, mert most j�n a legjobb r�sz! – vigyorgott az auror. – Vajon hogyan ker�lt a pecs�telõ Tudjukkihez, he? H�t �gy, hogy nem is n�la volt!
- Akkor kin�l?
- A sz�leidn�l! – v�gta r� Mordon, Harry pedig megint megd�bbent. – �desap�dn�l vagy �desany�dn�l, akik ellopt�k a csillag�szati pecs�telõt.
- De… mi van?! �n ezt nem �rtem…
- Mindj�rt meg�rted! – Mordon egyre jobban belelovallta mag�t, most m�r egyfolyt�ban vigyorgott, mint egy m�ni�kus feketem�gus-vad�sz. – Nem tudom, hogy tudsz-e r�la, de ami a s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�val t�rt�nt, az nem egyedi eset. M�skor is volt m�r, hogy a probl�m�s tant�rgyakat megsz�ntett�k, vagy m�sik, egy rokon tant�rgy al� rendelt�k, csak mint kieg�sz�tõ kurzust. McGalagonyt�l tudom, hogy abban az idõben a j�sl�stan a csillag�szat r�sz�t k�pezte, az asztron�mia r�szek�nt mûk�d�tt, mert sok�ig nem volt olyan tan�r, aki igazi j�s lett volna. Mikor Dumbledore felvette azt a s�ltbolond Trelawney-t, az a nõszem�ly a csillag�szati �ll�s pap�rj�t �rta al�, amit ezzel a pecs�tnyom�val hiteles�tettek! – Mordon felmutatta a fekete, csillagmint�s t�rgyat, ami eddig a zseb�ben lapult.

Harrynek kezdett �ssze�llni a k�p, de Mordon folytatta.
- Szerintem Tudjukki nem horcruxot akart csin�lni belõle, hanem meg�tkozni, hogy rajta kereszt�l megsz�llhassa Trelawney-t, �s kiszedhesse belõle a teljes j�slatot, melyet m�r akkor szeretett volna tudni. Att�l a mocsok Pitont�l tudta, hogy Trelawney volt a j�s, �s azt is, hogy m�g hangzottak el ut�na bizonyos dolgok, amiket a hal�lfal�ja nem hallott. Ez�rt is akarta k�sõbb a Miszt�rium�gyi Fõoszt�lyr�l ellopni az �vegg�mb�t. Tudta, hogy nincs minden inform�ci� a birtok�ban. De nem siker�lt elkapnia Trelawney-t, mert a sz�leid, akik – �gy hiszem – tudtak a j�slatr�l, elvitt�k a pecs�tnyom�t. R�j�ttek, hogy mit tervez Tudjukki, �s megv�dt�k Trelawney-t, s rajta kereszt�l t�ged is… ameddig csak tudt�k. Tudjukki pedig �gy hat�rozott, hogy felhagy a j�slat keres�s�vel �s meg�l t�ged.
- De hogyan akart meg�tkozni egy m�r felvett tan�rt? Trelawney m�r akkor al��rta a lapj�t…
- �gy, Potter, hogy a pecs�telõk�n a proteus-bûb�j �l, ami �sszek�ti a tan�rokat Roxforttal, a pecs�teket a pecs�telõvel, az al��r�j�t az pecs�tnyom�val, egysz�val mindent mindennel.
Ron a fej�t ingatta, f�lig hitetlen�l, f�lig d�bbenten n�zett maga el�.
- Akkor mi lehetett volna a horcrux…? Mi volt az, amit horcrux-sz� akart tenni Harry hal�lakor?
Mordon h�tradõlt a sz�k�ben �s megk�sz�r�lte a tork�t.
- Nem tudom. De m�r biztosan elpusztult, ha nem tal�ltatok ott m�st. Vagy maga Tudjukki ment el �rte, mikor testet szerzett mag�nak…

Hermione �s Paulina ekkor lej�tt az emeletrõl �s �tik�penyben k�szen �lltak az indul�sra.
- No, h�lgyeim, indulnak? – recsegte Mordon.
- Igen, m�ris megy�nk – mosolygott Hermione. – Hoppan�lni fogunk, azt hiszem a hopp-por egy kicsit ijesztõ lenne Paulin�nak.
A kisl�ny csod�lkozva felvonta a szem�ld�k�t, �gy n�zett Hermion�ra. A konyh�ban l�võk halkan elnevett�k magukat.
- Akkor sziasztok, holnap tal�lkozunk – b�cs�zott Hermione, Paulina pedig integetett a fi�knak, majd a k�t l�ny kil�pett a gazos kertbe, �s dehoppan�lt.
Mordon Harry fel� fordult, m�gikus szem�vel azonban a h�zat f�rk�szte sz�ntelen�l.
- L�tom, otthonoss� tett�tek a h�zat… Sirius b�szke lenne r�d – biccentett Harrynek kem�nykalapja al�l. - Mi�rt is h�vtatok ide?
Harry �szbe kapott �s elmes�lte Mordonnak a t�rt�nteket, akit nem hagyott hidegen a bet�rõ jelentette vesz�ly.
- �s ti k�pesek voltatok k�t �jszak�t elt�lteni itt teljesen v�dtelen�l? Potter! Semmit se fogt�l fel abb�l, amit mondtam! Ne keresd a vesz�lyt, az �gyis megtal�l, ha tud!
- Tudom, Mr Mordon, tudom! – nyugtatgatta Harry az �reg aurort. – De ez m�r megt�rt�nt, �s semmi bajunk nem lett… Ha pedig megteszi, amire k�rem, ez ut�n teljes biztons�gban lesz�nk.

Mordon mordult egyet, de nem sz�lt csak jelzett egy biccent�ssel, hogy figyel.
- Arra k�rem, hogy h�zzon egy olyan m�gikus hat�rvonalat a h�z k�r�, amilyen a fõhadisz�ll�s k�r�l is van.
Mordon rekedten s�hajtott, majd fel�llt az asztalt�l �s az ajt� fel� indult. A k�t fi� meglepetten figyelte.
- Most hov� megy? – sz�lt ut�na Ron, aki Harryvel egy�tt szint�n fel�llt, �s k�vette Mordont.
- Hogy-hogy hov�? – morgott a v�lla f�l�tt az auror. – Elint�zem, amit k�rtetek. Ez nem tûr halaszt�st.
Harry �s Ron h�l�san s�hajtottak egyet, majd k�vett�k az �reget, aki a dehoppan�lt l�nyok ut�n ment ki a kertbe.
Mordon elõvett tal�rja sz�mtalan rejtett zseb�nek egyik�bõl egy feh�r kr�t�t, majd Harry�k sz�m�ra teljesen ismeretlen r�n�kat kezdett rajzolgatni egy kõre. Mikor a k�vet tele�rta, a kõker�t�shez l�pett �s arra is firk�lgatni kezdett. Ezt a h�z k�r�l t�bb helyen is megism�telte, v�g�l a telekhat�ron bel�l egy girbegurba, de folytonos vonalat h�zott, melynek ink�bb egy torz ellipszis, mint k�r alakja volt. Az eg�sz mûvelet nagyj�b�l egy �r�t vett ig�nybe, s a var�zslat v�gezt�vel Mordon �sszecsapta a tenyer�t �s a fi�kkal a nyom�ban, d�ngõ l�ptekkel visszabicegett a h�zba.

- K�sz�nj�k, Mr Mordon – h�l�lkodott Harry, �s �nt�tt az �reg pohar�ba egy kis whiskyt.
- Semmis�g, fi�k – mondta, majd lehajtotta az italt. – A biztons�g az elsõ…
Harry �s Ron sz�rakozottan b�logattak �s le�ltek az asztalhoz. Mordon �llva maradt �s szedelõzk�dni kezdett.
- Ja, �s fi�k… - kapta fel a fej�t az auror, mindk�t szem�t a fi�kra szegezve. – Nyugodtan tegezhettek. A Fõnix Rendj�ben ez a szok�s. H�vjatok Alastornak.
Sebhelyes arca bar�ts�gos mosolyra h�z�dott, Harry �s Ron pedig b�szk�n kih�zta mag�t.
- Azt�n csak �vatosan – recsegte b�cs�z�s gyan�nt Mordon, majd bel�pett a z�ld l�ngok k�z�, kimondta �ti c�lj�t �s eltûnt.

Harry �s Ron m�snap reggel kora hajnalban keltek, hogy min�l kor�bban be�rjenek a Miniszt�riumba. Gyors zuhanyz�s �s reggeli ut�n tal�rba �lt�ztek �s hopp porral azonnal az �triumba mentek. Mikor a k�t j� bar�t kil�pett a l�ngok k�z�l, az ismerõs, sz�nes forgatag v�rta õket.
Nem haboztak, r�gt�n elindultak a Biztons�gi Õrszolg�lat fel�. Harrynek minden porcik�ja tiltakozott ellene, de odaadta a p�lc�j�t a var�zsl�nak, aki a m�rleg alak� g�pen elv�gezte a szok�sos ellenõrz�st. Egy �ls�g-detektorral �tn�zte mindkettej�k ruh�j�t, s m�r indultak volna tov�bb, mikor a detektor halkan, f�mesen felb�gott.

- Hoh�, fiatalember! – sz�lt a k�k tal�ros f�rfi Ronra. – V�rjon csak egy percet. Mi van abban, ha szabad tudnom?
Ron teljesen nyugodt volt, mosolyogva odany�jtott egy t�sk�t a var�zsl�nak.
- Ebben itt?
- K�rem, nyissa ki! – hangzott az utas�t�s, �s Ron azonnal engedelmeskedett.
A t�sk�b�l egy penna, pergamen, egy zacsk� hopp-por �s egy barna zs�k ker�lt elõ.
- Abban mi van? – k�rdezte �jb�l a biztons�gi var�zsl� a zs�kra mutatva.
- Nyissa ki �s n�zze meg maga! – ny�jtotta Ron a Feneketlen Zs�kot a f�rfi fel�.
Az a zs�k sz�j�hoz tartotta az �ls�g-detektort, ami halkan b�gott.
- Biztos, hogy j� az a detektor? – k�rdezte Ron szkeptikusan. – Az iskol�ban is haszn�lnak ilyet, de az majdnem megs�ket�ti az embert, ha tal�l valamit…
- Ez egy nagyon �rz�keny darab! – f�jta f�l mag�t az õr.
- Akkor mi lesz, letart�ztat, vagy mi? Tal�lt valamit, vagy sem?
Az õr m�g egyszer �tn�zte a zs�kot, de semmit se tal�lt benne �s a detektor is csak b�gott, nem vis�tozott.
- Menjenek… de magukon tartom a szemem! – engedte el õket kelletlen�l az õr, Ron �s Harry pedig vigyorogva tov�bb �lltak.

M�r az aranykapun is t�ljutottak �s besz�lltak az elsõ �rkezõ liftbe, mikor Harry azt vette �szre, hogy bar�tja sz�ntelen�l vigyorog. Oldalba b�kte Ront, de az ekkor felpr�szk�lt a nevet�stõl. A liftben �ll�k mosolyogva ingatt�k a fej�ket.
Fel�rtek a m�sodik szintre (Var�zsbûn-�ld�z�si Fõoszt�ly, Var�zshaszn�lati Fõoszt�ly; Auror Parancsnoks�g, Wizengamot V�grehajt�si Szolg�lat), �s elindultak a folyos�n, amin jobbra �s balra ajt�k ny�ltak a k�l�nb�zõ aloszt�lyokba. Az egyik seprût�rol� mellett haladtak el, mikor Ron a tal�rj�n�l fogva f�lreh�zta Harryt �s a kez�be nyomott egy nyersfa sz�nû, ruganyos p�lc�t.
- Mi ez…? A Zs�kban volt?! – tette hozz� csod�lkozva Harry.
- H�t persze! Azt hiszed, hogy beteszem ide a l�bam fegyvertelen�l azok ut�n, ami t�rt�nt?
Harry is vigyorgott most m�r, ak�rcsak bar�tja, �s �szrevette, hogy Ron is most dug a zseb�be egy fekete p�lc�t.
- Honnan vannak ezek? – �rdeklõd�tt tov�bb Harry, ujjai k�zt forgatva a var�zseszk�zt.
- Ez, ami n�lam van Fenrir Grayback p�lc�ja volt… elejtette, mikor r�d ugrott j�niusban. �n meg felvettem. Az meg Dumbeldore-� volt…

Harry sz�jt�tva meredt a kez�ben tartott hossz� p�lc�ra, ami sokkal eleg�nsabb darab volt, mint b�rmelyik, amit eddig l�tott. H�l�s szemmel n�zett Ronra, aki megint tal�ron ragadta õt �s indul�sra �szt�n�zte. Harry zsebre dugta a val�s�gos kincset �s bar�tja ut�n indult a folyos�n.
Befordultak egy sarkon, �s r�t�rtek arra a folyos�ra, ami Mr Weasley r�gi irod�j�ba is vezetett. Itt bel�ptek az Auror Parancsnoks�g nagy term�be, ahol a szok�sosn�l is nagyobb felfordul�s �s zsivaj volt. Harry �szrevette, hogy a terem vagy h�romszor akkora, mint elõtte – bizony�ra t�rt�g�t� bûb�jjal n�velt�k meg a m�ret�t.
Ahogy �tv�gtak a helys�gen, minden szem r�juk szegezõd�tt, egyesek m�g a szomsz�d f�lk�kbe is �tsz�ltak, s mind megb�mult�k Harryt �s Ront.
Harry�k a terem v�g�n l�võ t�lgyfaajt�n kimentek �s tov�bb haladtak a folyos�n Mr Weasley volt irod�ja fel�, eg�szen az elsõ el�gaz�sig, ahol Ron jobb fel� fordult. Ez a folyos� p�r m�ter ut�n egy dupla sz�rny� ajt�ba �tk�z�tt, amin arany t�bl�cska hirdette: Nyilv�ntart� Hivatal – bel�p�s csak enged�llyel!

Ron teket�ri�z�s n�lk�l bel�pett az ajt�n, Harry pedig k�vette. Egy kis, ablaktalan helyis�gbe �rkeztek, aminek jobb oldal�n egy z�rt f�lk�ben �lt egy fiatal, szem�veges szõke boszork�ny, aki egy m�gikus �r�g�pnek dikt�lt. Ron bekopogott a f�lke �veg�n, mire a szõke l�ny felpillantott �s f�radtan, de bar�ts�gosan elmosolyodott. Eltolta az �veget �s v�gigm�rte a fi�kat.
- �dv�zl�m! Mit parancsolnak? – k�rdezte kedvesen, Ron pedig legjobb modor�val v�laszolt.
- J� reggelt! A Nyilv�ntart� R�szlegben szeretn�nk egy bizonyos Rose Montgomery nevû boszork�ny adatai ut�n �rdeklõdni.
A l�ny arc�r�l leolvadt a mosoly.
- Sajn�lom, de ez igen bizalmas anyag, nem adhatunk ki miniszteri enged�ly n�lk�l senkinek semmit senkirõl. Tudja, a hal�lfal�k, meg Tudjukki miatt… ez sajnos lehetetlen.
- J�l �rtem, teh�t a minisztertõl kell enged�lyt k�rni r�, hogy bel�phess�nk az iratt�rba?
A l�ny b�logatott, Ron pedig megk�sz�nte a t�j�koztat�st �s elh�z�dott az ablakt�l. Fojtott hangon besz�lt Harryhez:
- Mi legyen? Kipr�b�ljuk Tonks m�dszer�t?
Harry alig pal�stolta d�bbenet�t.
- �gy �rted t�madjuk meg a minisztert?!
Ron v�llat vont �s elvigyorodott.
- V�g�l is… Te bejutsz hozz� b�rmikor b�rmilyen indokkal...
- Persze hogy azt�n �n legyek az elsõsz�m� k�zellens�g! – t�d�totta Harry. – M�st kell kital�lnunk… Nem tudunk behoppan�lni a terembe?
- Kiz�rt! – jelentette ki Ron. – Az �triumban lehet hoppan�lni, de a t�bbi szinten v�dõbûb�j van.

Harry egy darabig t�prengett mag�ban �s egy terv kezdett form�l�dni a fej�ben. H�romszor is �tgondolta a teendõket, v�g�l most õ ragadta meg Ront a tal�rj�n�l fogva �s kimentek a terembõl. Harry a legelsõ seprût�rol� fel� vette az ir�nyt, ahol gyorsan k�r�ln�zett, hogy nem l�tja-e õket valaki, majd kinyitotta az ajtaj�t, �s betuszkolta rajta Ront. Õ is bel�pett �s bez�rta az ajt�t.
- Mi a terved? – k�rdezte Ron, v�lasz helyett azonban Harry a h�ziman�j�t h�vta.
- Sipor!
- Sipor? Mi van vele…?
A h�ziman� halk pukkan�ssal megjelent elõtt�k �s meghajolt gazd�ja elõtt.
- Parancsolj gazd�m! – nyekeregte a man� �s a szok�sos fintorral n�zett Harryre.
- Sipor, v�laszolj a k�rd�seimre: ak�rhol tudsz hoppan�lni?
A man� g�nyos, len�zõ vigyorral meredt a fi�ra, majd horkantott egyet, mielõtt v�laszolt.
- Hoppan�lni? Sipor nem tud hoppan�lni! Egy man� se tud. A hoppan�l�s csak a var�zsl�k dolga…
Harry a homlok�t r�ncolta a megjegyz�st hallva, �s m�r k�sz�lt, hogy leszidja man�j�t a hazug nyelve miatt, mikor meghallotta annak d�nny�g�s�t.
- Az ostoba f�lv�r m�g azt se tudja, hogy mire vagyunk k�pesek! Nem tudja, hogy a man�k suhannak �s nem hoppan�lnak, �s m�g õ nevezi mag�t Kiv�lasztottnak! Jaj, szeg�ny �rnõm mit sz�lna, ha hallan�, miket k�rdeznek Siport�l…
Harry megk�sz�r�lte a tork�t zavar�ban �s szigor� tekintettel a man�ra n�zett.
- Sipor, tudsz �gy is suhanni, hogy k�zben k�t embert viszel?
A v�ns�ges h�ziman� ravaszul hunyorgott �s csak kisebb sz�net ut�n v�laszolt.
- Csak itt bent, gazd�m. Messze nem tudok suhanni emberrel – majd j�tt a halk mormog�s: - Szeg�ny Sipor, szeg�ny Sipor, az �j gazd�ja bet�r�sre akarja r�venni, jaj szeg�ny �rnõm mit sz�lna, ha l�tn�, Siporb�l bûn�zõt akarnak csin�lni, mint egy s�rv�rû �rul�…
Harry fel se vette az elõbbi megjegyz�st, hanem azonnal kiadta az �jabb parancsot.
- Sipor, azt akarom, hogy Ront �s engem vigy�l be a Nyilv�ntart� R�szlegbe, l�thatatlanul, hallhatatlanul, �gy, hogy senki ne vegyen �szre, senki ne sejtse meg, mi t�rt�nik. �rtetted?

A man� lassan b�lintott, miut�n �tgondolta a parancsot. �jabb d�nny�g�s �s szitkoz�d�s n�lk�l h�tat ford�tott Harrynek �s Ronnak, h�tra ny�jtotta g�cs�rt�s kez�t, �s v�rt. Harry�k t�tov�n megfogt�k, s a k�vetkezõ pillanatban nagyon furcsa dolog t�rt�nt. Harry l�tta, amint keze �s teste, �s a mellette �ll� Ron eltûnik, ak�rcsak az elõtt�k v�rakoz� Sipor.
L�thatatlan test�ket pehelyk�nnyûnek �rezt�k, �s ekkor megindultak. Akad�lytalanul �tsuhantak a seprût�rol� fal�n, v�gig a folyos�n, �t egy vel�k szembe j�võ ember test�n, a kanyart lev�gva �trep�ltek a t�m�r szikl�n, a Nyilv�ntart� Hivatal t�lgyfa ajtaj�n �s a m�gikusan lez�rt ajt�n is. A f�lk�ben �lõ szõke boszork�ny mindebbõl semmit se vett �szre.
A Nyilv�ntart� R�szleg hideg kõpadl�j�n pukkanva materializ�l�dtak ism�t, �s Harry �r�mmel �llap�totta meg, hogy �ps�gben, mindh�rman meg�rkeztek. Sipor mag�ban morgol�dva le�lt a fal mell�, �regesen, f�radtan, mint akinek nagy megterhel�st okozott a suhan�s.
- Ez az! Bent vagyunk! – ki�ltott fel Ron boldogan.
- Kezdj�k el a keres�st! – ind�tv�nyozta Harry �s elõh�zta a p�lc�j�t, hogy f�nyt gy�jtson vele. A teremben ugyanis korom s�t�t volt, r�v�n egyetlen ember sem tart�zkodott most itt.
- Lumos Maximus – mondta Harry �s a p�lc�j�b�l elõt�rõ f�ny bevil�g�totta a termet. Elõtt�k hosszan, magas polcos szekr�nyek sorakoztak, minden polc t�mve tekercsekkel, amik egy-egy var�zsl� vagy boszork�ny adatait tartalmazt�k. A pergamentekercsek r�zhengerekben voltak, s a hengerek v�g�n egy-egy felragasztott cetli jelezte, hogy kihez tartozik.
- Hû! – jegyezte meg Ron, ahogy v�gign�zett a soron, melynek v�g�n, a kõpadl�n egy arany F betû d�szelgett.
- Sipor, maradj itt – adta ki az utas�t�st Harry, �s Ronnal elindultak jobb k�z fel�.

Sorban haladtak el a sorok mellett, a G, H, I, J sorok, �s �gy tov�bb – m�g v�g�l meg�rkeztek az M sorhoz. Harry �s Ron �sszen�ztek, majd Harry feltartotta p�lc�j�t �s kimondta a begyûjtõ bûb�jt.
- Invito Montgomery tekercs!
Kis z�rej jelezte, hogy a sor �rny�kba veszõ v�g�ben valami megmozdult, s a k�vetkezõ pillanatban Harry azt vette �szre, hogy h�sz r�zhenger rep�l fel� nagy sebess�ggel. V�dekezõen felemelte a p�lc�j�t, s a tekercsek kongva a padl�ra hullottak elõtte.
- M�r azt hittem, levernek a l�badr�l… - mondta vigyorogva Ron, �s Harryvel felkapkodt�k a Montgomerykrõl sz�l� tekercseket.
Sorban elolvast�k mindnek a c�mk�j�t, s mikor a huszadikat is megn�zt�k, csal�dottan �llap�tott�k meg, hogy egy Rose nevû Montgomery sem volt k�zt�k.
- Ez nem lehet igaz! – csattant fel Harry d�h�sen �s a f�ldh�z v�gta a kez�ben tartott hengert. – Mi�rt nem megy minden sim�n?!
Ron is tan�cstalan volt.
- Nem �rtem… pedig minden boszork�nynak szerepelnie kell itt. Kiv�tel n�lk�l…
Harry d�h�sen j�rk�lt fel-al�, Ron pedig felnyal�bolta a r�zhengereket.
- Ezeket vissza kellene vinn�nk, Harry…
Harry meg se hallotta bar�tja megjegyz�s�t, hanem hangosan t�prengett.
- Tal�n nem is boszork�ny volt… Dumbledore sok mindenkit felvett, v�rfarkasokat, f�l�ri�sokat…
- De mindenki tudott var�zsolni – vetette ellen Ron.
- Ak�rhogy is, a Roxfortban kell lennie r�la feljegyz�snek. Ha oda j�rt, biztos van valami nyoma.
- J�, de most menj�nk. Kir�z a hideg ettõl a helytõl. A J�slatok Term�t juttatja eszembe.
Harry b�lintott, Ron pedig elindult a szekr�nysor fel�, Harry k�zben Sipor�rt sz�lt.

Ebben a pillanatban hangos k�rtsz� has�tott a levegõbe, s Harry biztos volt benne, hogy ezt kint is meghallott�k. Mikor Ron a sorok k�z� l�pett, egy l�thatatlan vonalat is �tl�pett, ami riaszt�k�nt mûk�d�tt a Nyilv�ntart� R�szlegben.
- SIPOR! – ord�totta Harry, �s a man� nyomban megjelent elõtte. – Ron, hagyd a fen�be, gyere gyorsan!
Bar�tja lesz�rta a tekercseket �s visszarohant.
- Sipor, vigy�l ki minket innen, vissza a seprût�rol�ba! – hangzott a parancs, �s m�r suhantak is, �t a terem falain, az ajt� fel� rohan� aurorokon, be a szûk�s kis helys�gbe.
- Huh, ez meleg volt! – s�hajtotta Ron, �s Harryvel egy�tt kif�jt�k magukat. Sipor leplezetlen undorral tekintett r�juk.
- K�sz�nj�k Sipor – mondta Harry. – Menj vissza a Roxfortba �s maradj ott. Mondd meg Dobbynak, hogy Harry k�ri, k�sz�tse el neked a kedvenc kaj�dat… - A man� szemei t�gra ny�ltak �s most nem morgott semmit gazd�j�ra. Ron is csod�lkozva meredt Harryre. – Most menj…
A k�t j� bar�t kil�pett az ajt�n �s �vatosan k�r�ln�ztek. A folyos�n nem volt senki, de a Nyilv�ntart� R�szleg felõl ideges besz�d �s kiab�l�s hallatszott. Harry Ronnal a nyom�ban elindult a liftek fel�, �s az Auror Parancsnoks�gon haladtak �t, mikor �sszetal�lkoztak Mr Weasleyvel.
- Fi�k, mit kerestek itt? Az elõbb volt valami riaszt�s… – k�rdezte a f�rfi meglepõdve, Ron azonban nem v�laszolt, hanem sz� n�lk�l maga ut�n h�zta apj�t �s kimentek a nagy helys�gbõl.
- Apa, ki kell vinned innen minket! – mondta suttogva Ron. – A riaszt�s miattunk volt, most r�gt�n el kell tûnn�nk.
Mr Weasley megd�bbent egy pillanatra, de azonnal cselekedett. �tl�tta a helyzet komolys�g�t.
- Gyertek gyorsan… - mondta �s m�r indult is a liftek fel�.
Megnyomta a h�v� gombot �s p�r idegõrlõen lass� m�sodperc ut�n meg�rkezett a felvon� �s az ajt� nyikorogva kit�rult. Mr Weasley beterelte a fi�kat, majd besz�llt õ is �s megnyomta a nyolcas gombot.
- Mit csin�ltatok m�r megint? – fordult a fi�hoz paprikav�r�s k�ppel.
- Bet�rt�nk a Nyilv�ntart� R�szlegbe… Tudni fogj�k, hogy mi voltunk... az a szõke l�ny biztos eml�kszik majd Harryre meg r�m. Az, aki a f�lk�ben �l…
- Teljesen elment az eszetek? Mi�rt nem k�rtetek meg engem, ha valami kellett? Mi�rt kell j�tszani az eszeteket?

Harry �s Ron csendben hallgatt�k a szidalmakat, am�g a lift meg nem �rkezett az �trium szintj�re. Mr Weasley kivezette õket a fogad� csarnokba, a r�gi sz�kõk�t mell�, �s meghagyta, hogy v�rjanak itt. Elsietett a Biztons�gi Õrszolg�lathoz �s Harry�k l�tt�k, amint az õrvar�zsl� egy lila sz�nû pap�rt ad Mr Weasley-nek, aki gyorsan �rni kezd.
Ekkor Harry sz�ve hirtelen a tork�ba ugrott, mert azt l�tta, hogy a liftek felõl egy csapat m�gus �l�n a Miniszteri Titk�rs�g teljes szem�lyzete k�zeledik az �trium fel�. Rufus Scrimgeur, Cornelius Caramel �s Umbridge j�ttek �t az aranykapun, m�g�tt�k a menet k�zben is szorgalmasan jegyzetelõ Percy, ut�nuk pedig h�rom boszork�ny, k�t var�zsl�, akiket Harry az Auror Parancsnoks�gon l�tott �s egy Flitwick professzor m�retû illetõ.
Mr Weasley is �szrevette õket, mert ekkor gyorsan befejezte az �r�st, �sszehajtogatta a pap�rt, �s �tnak ind�totta a lila pap�rrep�lõt. Sietõsen a k�t fi�hoz indult, �tk�zben elhaladt a miniszteri menet mellett. Mikor Harry�khez �rt, halk hangon sz�lt hozz�juk.
- Rem�lj�k minden rendben lesz. Mordon itt van bent, �rtam neki egy �zenetet, hogy m�dos�tsa Miss Macmillan eml�keit… most sietn�nk kell. Kihallgattam, mirõl besz�lnek – mutatott a menet fel� Mr Weasley, akik most az �trium k�zep�n �lltak meg besz�lgetni -, szerencs�re nem a bet�r�srõl van sz�, a koboldokkal van valami, de most nem ez a fontos, csak, hogy eltûnj�nk…
- Mire v�runk? – k�rdezte idegesen Ron.
Mr Weasley megt�r�lte izzad� homlok�t �s ut�na v�laszolt.
- A kis ramazuritok miatt lez�rt�k a kandall�kat! – mutatta a v�r�s haj� f�rfi, �s val�ban: a kandall�kban nem lobogott a tûz �s nem �rkeztek vagy t�voztak rajta m�gusok.
Az �triumban l�võ var�zsl�k mind idegesek voltak, egyik�k sem tudta m�g, mi�rt z�rt�k le a Miniszt�riumot. Val�sz�nûleg Scrimgeur�k is ez�rt j�ttek ide, hogy elmenjenek valahov� – gondolta Harry.
- Nem tehet�nk m�st, mint v�runk, hogy �jra megnyiss�k a kandall�kat.
- �s a l�togat�i bej�rat? Azzal mi van? – vetette fel Ron.
- Azt csak v�szhelyzet eset�n haszn�lhatjuk, most el�g feltûnõ lenne, ha azzal menn�nk ki.
�gy h�t Harry, Ron �s Mr Weasley t�relmetlen�l v�rtak, hossz� perceken kereszt�l, k�r�l�tt�k az emberek besz�lgettek, toporogtak, vagy visszaindultak a liftek fel�, feladv�n a v�rakoz�st.

A miniszter �s k�t munkat�rsa nem t�relmetlenkedtek, fontos megbesz�lni val�juk lehetett. Harry eltûnõd�tt rajta, vajon milyen probl�ma lehet a koboldokkal, �s hogyan fogj�k megoldani. M�s se hi�nyzik most, mint egy koboldl�zad�s…
- Caramel, Caramel! – sip�totta az alacsony alak a miniszter �s t�rsai h�ta m�g�l.
A volt �s a jelenlegi minisztert t�ls�gosan lek�t�tte a besz�lget�s, nem figyeltek fel az illetõre.
- Caramel! Caramel!
Harry, Ron �s Mr Weasley f�l f�llel hallott�k csak, ahogy a hajsz�lcs�kos tal�ros, kem�nykalapos f�rfi v�gre h�trasz�l a m�g�tte ugr�ndoz� alaknak.
- Egy pillanat, uram…
- Caramel!
- MIT AKAR? – csattant fel inger�lten a volt miniszter �s ekkor v�gre h�trafordult.
A Caramel elõtt �ll� alacsony illetõ h�tracsapta fej�rõl tal�rja fekete csukly�j�t, a kez�ben tartott bõrersz�nybõl pedig csillog�, k�k port sz�rt a mark�ba.
- CARAMELNEK SZERETETTEL! – ki�ltotta a kobold, s hangja most egy�ltal�n nem volt bar�ts�gos. D�h, harag �s elsz�nts�g hallatszott ki belõle. Harry j�l ismerte ezt a hangot – hallotta m�r t�bbsz�r is, Voldemort �s n�h�ny hal�lfal� sz�j�b�l, sõt, m�g a keresztapja, Sirius is �gy mordult a patk�nyb�l emberr� alakult Pettigrew-ra.
A kobold a tenyer�ben tartott port egy erõs f�j�ssal a miniszterre, Caramelre, Umbridge-ra �s t�tov�n �csorg� Percyre sz�rta – s azok egy szemvillan�s alatt hatalmas, fojtogat� porfelhõben tal�lt�k magukat, ami az �trium k�zep�t teljesen befedte.

A kobold pedig ugrott, be egyenest a porfelhõbe, ahol �ldozatai tehetetlen�l, vakon hadon�sztak p�lc�ikkal. Mikor eltûnt a r�m�lten kiab�l� emberek szeme elõl, hatalmas csattan�s hallatszott �s h�rman h�romfel� rep�ltek. Scrimgeur egyenest a M�gikus Testv�ris�g sz�kõk�tj�nak meg�resedett talapzat�nak csap�dott, �s nagyot nyekkenve eszm�let�t vesztette. Umbridge, mint egy nagy hord�, gurult v�gig vis�tozva az �trium padl�j�n, Percy pedig az egyik kandall� elõtt �sszeverõd�tt t�megbe zuhant.
Ron �s Mr Weasley egy percig sem t�tov�zott, azonnal a fi�hoz rohantak, hogy megn�zz�k, mi baja. Harry azonban elk�pedve �llt a porfelhõ elõtt, amibõl most velõtr�z� vis�t�s hallatszott – Caramel vis�t�sa.
Ekkor �rkeztek meg a rendfenntart�k, aurorok, var�zsbaj-elh�r�t�k, �s mindenki, akinek volt egy csepp l�lekjelenl�te. P�lc�t ragadtak �s a porfelhõt pr�b�lt�k elt�ntetni – mindhi�ba.
Az aurorok n�h�ny pr�b�lkoz�s ut�n megunt�k a hasztalan pr�b�lkoz�st a felhõ elt�ntet�s�vel �s k�b�t� �tkokat sz�rtak vakt�ban, h�tha eltal�lj�k a koboldot. A piros f�nycs�kok megt�rtek a porfelhõ szemcs�in, amik sz�tsz�rt�k a f�nyt, �s egy �sszef�ggõ, v�r�s lepel hullott az aurorokra, akik mind el�jultak.

Harry nem v�rt tov�bb, elõr�ntotta Dumbledore p�lc�j�t �s berohant a porfelhõbe, ahol alig l�tott tov�bb az orr�n�l.
- Mr Caramel! – ki�ltotta Harry, de bel�legzett a porb�l �s s�lyos k�h�gõ roham fogta el – mintha a t�deje is �gni kezdett volna.
Ekkor valami neh�z csap�dott a mellkas�nak �s Harry hanyatt v�g�dott. Kinyitotta a port�l k�nnybe l�badt szem�t, s megl�tta a fekete k�penybe b�jt koboldot, aki gonoszul vigyorogva n�zett r�.
- Nocsak-nocsak, a Kiv�lasztott szem�lyesen! – mondta magas hangj�n a kobold, ami �gy hangzott, mintha h�liumot sz�vott volna.
Harry a koboldra szegezte a p�lc�t �s h�tr�ltat� �rt�st sz�rt r�, de az �tok ugyan�gy sz�thullott, mint az aurorok k�b�t� ront�sai. Harry feje megint a padl�nak koppant, ahogy visszahullott az �tok, a kobold pedig erõsen beleharapott a p�lc�t tart� kez�be.
Harry felord�tott, de nem vesztette el a hidegv�r�t, hanem m�sik kez�vel egy erõs �t�st vitt be a t�mad�j�nak, aki lehemperedett r�la. Harry n�gyk�zl�b tapogat�zva megindult a k�k porfelhõben, kez�vel Caramel ut�n kutatott. Mikor a jobb keze bele�tk�z�tt egy j�ghideg valamibe, �jra h�tba t�madta a kobold. R�ugrott �s beleverte a fi� fej�t a kõpadl�ba, akinek a homlok�b�l csorgott a v�r.

- Mi�rt harcolsz egy ilyen hitv�ny ember�rt, var�zsl�? – sip�totta a kobold. – Dumbledore az ujj�t se mozd�totta volna �rte!
- Nagyon t�vedsz! – sziszegte Harry �s felr�gott az egyik l�b�val. Eltal�lta a koboldot, aki f�jdalmasan felord�tott, mikor elter�lt a padl�n. Harry �r�me nem tartott sok�ig, r�gt�n ez ut�n egy hideg k�speng�t �rzett a tork�ra szorulni, �s f�l�ben hallotta a kobold szavait.
- J�l jegyezd meg Kiv�lasztott! – figyelmeztette Harryt a kobold. – Nem vagy az ellens�gem. Csak ez�rt �lsz m�g. Nem minden var�zsl� az ellens�gem. Aj�nlom, hogy v�logass�tok meg a vezetõiteket, ne ilyen f�rgekben b�zzatok meg!
Harry d�h�sen visszafeleselt:
- Akkor kit aj�nlan�l? Tal�n azt a gyilkos Voldemortot?!
A kobold k�st tart� keze mintha megremegett volna a n�v hallat�n �s a szor�t�sa is gyeng�lt, amivel Harry haj�t t�pte �s fesz�tette h�tra a fi� fej�t.
- Nem… nem! Mit k�pzelsz, Kiv�lasztott? Mi nem vagyunk az Õ sz�vets�gesei!
- Akkor ne t�madjatok r�nk! – morogta Harry, �s f�jdalmasan felszisszent.
- Csak azt kapta, amit meg�rdemelt! Kobold�lõ Cornelius… Hah!
Ekkor a k�s m�r nem szorult Harry tork�ra �s a kobold is lem�szott a h�t�r�l. Harry levegõ�rt kapkodva zih�lt, de csak a porb�l l�legzett be egy �jabb adagot, amitõl megint k�h�gnie kellett. Egyre nehezebben b�rta ezt a term�szetellenes porfelhõt.

- Figyelj, var�zsl�! – folytatta a kobold. – Van, amit m�r nem lehet meg�ll�tani. De ha elgondolkozol a t�rt�nteken �s azon, ami nem sok�ra fog t�rt�nni, r�j�hetsz, hogy az a m�gusok �rdekeit is szolg�lja! Ha t�l tudsz n�zni a saj�t ber�gz�lt gondolkod�sotokon… Minden rajtad �ll, Kiv�lasztott! A k�rd�s, hogy tudsz-e olyan tiszt�n l�tni, mint Dumbledore?
Ennyit mondott a kobold, Harry egy halk pukkan�st hallott, ami jelezte, hogy a t�mad� dehoppan�lt – vagy suhant, vagy valami… Harry nem tudott tiszt�n gondolkodni. Remegõ tagokkal m�szott kifel� a porb�l, minden porcik�ja friss levegõ�rt ki�ltott. M�r nem l�tott semmit, a szeme begyulladt, a hangja elment, a f�le z�gott. De m�szott tov�bb, �s p�r m�ter ut�n kijutott a felhõbõl, �s �jra friss levegõn tal�lta mag�t.

- Harry! Harry!
Ez volt az elsõ hang, amit meghallott visszat�rt hall�s�val. Ron sz�longatta �s legyezgette az arc�t, hogy t�rjen mag�hoz.
- Vizet… - k�rte erõtlen�l Harry, s az esz�be villant egy eml�k – fekszik a durva szikl�n, k�r�l�tte z�ldes f�ny, �s egy fekete t�, tele r�mekkel… Nem, nem kell v�z…
- Ne! Nem szabad vizet… nem szabad bele�rni…
- Harry, mirõl besz�lsz? Tess�k, idd meg.
Az elsõ korty visszahozta Harryt a jelenbe, a marad�k vizet a szem�re k�rte, �s egy tiszta zsebkendõvel megt�r�lte maszatos arc�t. A l�t�sa is hom�lyosan visszat�rt, de a szem�vege leeshetett.
- Invito szem�veg… - ny�gte erõtlen�l, s az hamarosan a kez�be r�ppent. Feltette �s k�r�ln�zett.
Az �triumban �ll� d�bbent, r�m�lt emberek, s k�zt�k most m�r Harry is, az eloszl� k�kes porfelhõt n�zt�k. A f�ld�n, az �trium f�nytelen parkett�j�n egy hidegen csillog� ember alak� valami fek�dt. A legt�bb embernek sok�ig tartott r�j�nnie, hogy az nem m�s, mint a j�gbe fagyott Cornelius Caramel, holtan.
Harry a fej�hez kapott, amibõl v�kony cs�kban sziv�rgott a v�r, Mr Weasley pedig gyorsan r�szegezte a p�lc�j�t �s beforrasztotta a s�r�l�st. Harry h�l�san pislogott a f�rfira, m�sra nem futotta az erej�bõl.

- Gyertek fi�k, induljunk – sz�lt Mr Weasley, s Ronnal t�mogatt�k Harryt.
- �s hogyan? – k�rdezte az ijedts�gtõl zih�l� Ron.
- A l�togat�i bej�raton… gyertek! – mondta ism�t a f�rfi, �s ahogy mindh�rman bel�ptek a f�lk�be, Harrynek egyetlen gondolat j�rt a fej�ben: ha egyetlen kobold ilyesmire k�pes, akkor mit tehetnek sz�z vagy ezer ellen?
Mr Weasley be�t�tte a 62442 sz�mot, s a f�lke nyikorogva megindult felfel�. Kint, a ny�lt utc�n Harry m�lyeket l�legzett, s a t�deje v�gre kezdett kitisztulni. Mire a K�bor Grimbusz megjelent mellett�k, s õk felsz�lltak r�, Harry m�r csak arra b�rt gondolni, hogy mi lehet az, amit a kobold szerint m�r nem lehet meg�ll�tani? Agya egy rejtett zug�ban nagyon is j�l tudta a v�laszt arra, hogy mi fog most k�vetkezni: egy h�rhedt, v�res koboldl�zad�s.