Harry, Ron �s Hermione m�snap reggel r��rtek k�sõn kelni, hiszen elõzõ este m�r �sszepakolt�k a ruh�kat �s egyebeket az �jabb utaz�sra. D�lelõtt tizenegykor megmosakodtak, fel�lt�ztek, felkapt�k h�tukra a h�rom Feneketlen Zs�kot, majd bez�rt�k a h�zat �s kil�ptek az utc�ra.
A Grimmauld t�r kihalt volt, csak n�h�ny aut� k�zlekedett a zuhog� esõ miatt. Az emberek sz�vesebben maradtak bent a meleg lak�sokban ezen a szombati napon. Harry�k megker�lt�k a teret �s bevett�k magukat az elsõ sik�torba, hogy felk�sz�ljenek a hoppan�l�shoz. Nem sokat teket�ri�ztak, megfogt�k egym�s kez�t �s h�romra elrugaszkodtak. A k�vetkezõ pillanatban m�r t�bb sz�z kilom�terrel arr�bb tal�lt�k magukat, Roxmorts falu gy�ny�rû var�zsl�-h�zai �s �zletei k�z�tt. Itt nem volt meglepõ dolog a hoppan�l� emberek l�tv�nya, b�r ezen a d�lelõtt�n nem sokan k�zlekedtek az utc�n itt, Sk�ci�ban sem.
A tõl�k balra l�võ H�rom Seprû p�r�s ablakain kiszûrõdõ f�ny szinte csalogatta az embereket, meleg, sz�raz helyet �s �nycsiklandoz� vajs�rt �g�rve. Harry�kre is hatott ez a h�vogat� l�tv�ny, de nekik fontosabb dolguk volt. A H�rom Seprû mellett elhaladva v�gigs�t�ltak a fõutc�n, majd a posta ut�n befordultak egy zs�kutc�ba, melynek v�g�n �llt a Sz�rnyas Vadkan fogad� r�gi �p�lete. Bel�ptek az ajt�n a kecskeszag�, rettenetesen koszos helys�gbe, �s k�r�ln�ztek. A kocsma ugyan�gy festett, mint mikor legut�bb j�rtak itt. Az asztalokn�l k�mzs�s emberek �ltek, �s fojtott hangon besz�lgettek, ahogy az a Sz�rnyas Vadkan gyan�s vend�gein�l szok�s volt. Harry �s k�t bar�tja �gy v�lte, õk is kimer�tik a „gyan�s vend�g” fogalm�t, ez�rt mindh�rman magukon hagyt�k fekete utaz� k�peny�k csukly�j�t. A pultn�l egy hossz�, sz�rke haj� �s szak�ll� �regember m�rte az italokat, Harry�k pedig gondolkod�s n�lk�l megindultak fel�.
- J� napot k�v�nok – k�sz�nt Harry az �regnek. – Besz�lni szeretn�nk �nnel, ha…
- Mit akarsz? – mordult fel a kocsm�ros.
- Besz�lni szeretn�nk �nnel n�gyszemk�zt.
A f�rfi azonban ism�t ugyanazt k�rdezte:
- Mit. Akarsz.
Harry v�gre r�j�tt, ahhoz, hogy besz�lhessen, elõsz�r rendelnie kell valamit. Addig az �reg nem �ll sz�ba vele.
- �hmmm… akkor k�r�nk…
- K�r�nk h�rom poh�r L�ngnyelv whiskyt – sz�lt k�zbe Ron vigyorogva.
Hermione rosszall�an h�mm�g�tt, a csapos pedig k�p�tt egy embereset, majd kelletlen�l elõvett h�rom irdatlanul koszos poharat �s megt�lt�tte õket a nedûvel.
Harry�k �tvett�k a poharakat �s kifizett�k az italt. Harry ekkor �jb�l pr�b�lkozott. M�r nyitotta a sz�j�t, mikor a kocsm�ros k�zbe v�gott.
- Gyere ut�nam – morogta az �reg, �s kil�pett a s�nt�s m�g�l.
Elindult a l�pcsõ ir�ny�ba, �s a h�rom j� bar�t k�vette, de mikor be�rt�k, a f�rfi meg�ll�totta õket.
- Csak te j�hetsz – mutatott Harryre. – Õk itt maradnak.
Ron �s Hermione kelletlen�l belegyezett �s Harry a kocsm�ros ut�n indult az emeletre.
A l�pcsõn fel�rve egy hossz�, p�kh�l�s folyos�n tal�lt�k magukat, aminek jobb �s baloldal�n ajt�k ny�ltak a szob�kba. Az �reg kinyitotta a tizenkettes sz�m� szoba ajtaj�t �s betess�kelte rajta Harryt, aki �szrev�tlen�l megmarkolta p�lc�j�t a k�penye alatt – semmi oka nem volt b�zni ebben az emberben.
Az �reg becsukta az ajt�t, Harry pedig le�lt az egyik poros fotelbe, ami egy szakadt lepedõjû �ggyal, egy gardr�b szekr�nnyel, egy m�sik fotellel �s egy �jjeli szekr�nnyel egy�tt a szoba berendez�s�t alkotta.
- Mit akarsz? – k�rdezte harmadszorra is a kocsm�ros, �s Harry kezdett att�l tartani, hogy csak ezt a k�t sz�t ismeri az �reg.
- Ismeri Mundungus Fletchert? – pr�b�lkozott Harry.
- Ja – hangzott a t�m�r v�lasz.
- E-egyik alkalommal, egy �kszerrel fizetett �nnek az ital�rt.
Az �reg b�lintott. Harrynek csak most tûnt fel, hogy milyen fenyegetõ alakja van a magas, hossz� haj� �s szak�ll� f�rfinak �gy, karba tett k�zzel, f�l� magasodva. Harry �gy d�nt�tt, fel�ll a sz�kbõl, hogy visszanyerjen valamit az �nbizalm�b�l. Keze a tal�r alatt tov�bbra is a p�lc�t markolta.
- Szeretn�m megv�s�rolni azt az �kszert, ha lehetne…
- Minek?
- Mert m�gikus erejû, �s nekem tudnom kell, hogy ez az a bizonyos darab, amit keresek.
- Nincs annak var�zsereje, Potter.
Harry m�r meg se lepõd�tt, hogy az �reg tudja a nev�t. �gy gondolta, jobb, ha egy kicsit elm�ly�ti a besz�lget�st, hogy az �reg enged�kenyebb legyen.
- �n m�r tudja a nevem, �n is szeretn�m tudni az �n�t.
Az �reg mordult egyet, majd kik�p�tt egy sz�t, csak �gy hanyagul.
- Aberforth.
- Milyen Aberforth? – tudakol�zott tov�bb Harry, �s t�rekedett r�, hogy udvariasan k�rdezze. Valahonnan ismerõs volt neki a n�v…
- Dumbledore. Aberforth Dumbledore.
Harrynek l�tv�nyosan leesett az �lla. Dumbledore testv�re! Akit megb�ntettek egy kecske megbûv�l�s��rt. Innen volt ismerõs neki a n�v, �s a hossz� haj �s szak�ll, meg a k�k szemek.
- Uh… ���… r�szv�tem, uram.
- Ja, ja… �n is sajn�lom – b�logatott kelletlen�l Aberforth.
Mindketten elhallgattak egy pillanatra, majd az �reg le�lt az �gy sz�l�re �s most Harry �rezte elõnyben mag�t. Nem �lt vissza a sz�kre.
- Albus sokat mes�lt r�lad, mikor egy�tt iszogattunk est�nk�nt – morogta tov�bb Aberforth.
Harry meglepõd�tt, hogy a f�rfi k�pes �sszetett mondatokban is kommunik�lni.
- Nekem viszont nem mes�lt sokat �nrõl.
- Sose �lltunk olyan k�zel egym�shoz – magyar�zta. – Meg… �n nem is voltam olyan tehets�ges, mint õ… Igaz�b�l csapnival� var�zsl� vagyok.
Ekkor Harry szem�be n�zett szigor�an.
- Tõlem ne v�rd, hogy seg�tek az �tkozott h�bor�dban.
Harry felvonta a szem�ld�k�t.
- Nem az �n h�bor�m. �s nem is a professzor�.
- Pedig õ szem�lyes �gynek tekintette! – vetett ellent Aberforth. – Õ hozta az iskol�ba azt a s�t�ni gyereket, pedig l�tnia kellett volna rajta, hogy milyen!
Harry megcs�v�lta a fej�t.
- Ne akarja õr� kenni! – figyelmeztette az �reget. – Megvolt az es�lye, hogy Tom Denem j� ember legyen…
Aberforth megint k�p�tt egyet.
- Egy fen�t! �n is l�ttam a k�lyk�t, egy h�tborzongat� kis fenevad volt. Jobb lett volna m�g idejekor�n kitekerni a nyak�t.
Harryt Aberforth modora egyre ink�bb Vernon b�csi�ra eml�keztette, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy nagyb�tyja sosem k�pk�dne a lak�sban.
- Ez volt a baj Albusszal, mindenkinek szerette megadni az es�lyt… Pedig az õ feladata lett volna eld�nteni, ki �rdemli meg val�j�ban!
- Az õ feladata lett volna…?
- H�t persze! – csattant fel az �reg. – Õ volt a legerõsebb, a legnagyobb, az agyonisten�tett Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore! Ki m�s feladata lett volna, ha nem az �v�?
- Maga meg mirõl besz�l? – k�rdezte Harry, �s egyre ink�bb az volt a gyan�ja, hogy az �regbõl �gy j�n ki a gy�sz, �s a testv�re elveszt�se miatti sokk: hib�ztatja Dumbledore-t a saj�t hal�l��rt.
Aberforth d�lt f�lt mag�ban, Harry nem �rtette pontosan, mit motyog. V�g�l fel�llt �s j�rk�lni kezdett a szob�ban.
- Uram, k�rem, nyugodjon meg – pr�b�lkozott Harry a csit�t� szavakkal. – Dumbledore professzor tudta…
- Albus nagyon j� igazgat� volt! – v�gott k�zbe a f�rfi mogorv�n. – Nem volt n�la nagyobb igazgat�ja Roxfortnak. A baj csak az, hogy az iskol�n k�v�l is igazgat�k�nt viselkedett… j�s�gos tan�rb�csik�nt, aki vigy�z a nebul�ira…
- Tal�n nem �gy kellett volna viselkednie?
- Nem! �tkozottul nem! – d�rrent Aberforth reszelõs hangja. – Megvolt hozz� a hatalma, hogy jobb� tegye a vil�got, m�gse csin�lta! Mikor baj volt, pr�b�lta megoldani, de semmit se tett, hogy megelõzze azt!
- Hogy �rti ezt?
- A fen�be is, Albusnak kellene vezetnie ezt az eg�sz k�cer�jt! Mindig mondtam neki, hogy fogadja el a miniszteri posztot, �s ne viselkedjen �gy, mint valami j�s�gos mikul�s! – itt elcsukott a hangja, de folytatta -… Albusnak a lelki ereje nem volt meg hozz�, hogy erõs k�zzel b�njon az emberekkel! Ez… ez volt vele a baj…
Aberforth �jra leroskadt az �gyra �s kez�be temetve arc�t, halkan zokogott. Harry nem tudta mit kellene tennie, �gy h�t jobb h�j�n le�lt mell� �s t�mogat�lag �t�lelte a v�ll�t.
Mikor p�r perc ut�n az �reg lenyugodott �s kit�r�lte szem�bõl a k�nnyeket, fel�lt�tte a mogorva arcot �s Harryre d�rrent.
- Mi a csud�nak kell neked az a vacak?
Harry egy pillanatra nem tudta, mire c�loz az �reg, de gyorsan �szbe kapott, �s r�j�tt, mi�rt is van itt.
- Dumbledore professzor is kereste ezt az �kszert… Hogy mi�rt, azt nem mondhatom el.
Aberforth megvetõen f�lhorkantott.
- H�t persze! A j� �reg Albus-f�le titkol�z�s, hogy a m�nkû csapna bele…
Azzal ism�t felpattant �s kiv�gtatott a szob�b�l, olyan hirtelen, hogy Harrynek felocs�dni sem volt ideje. �t perc m�lva visszaj�tt, kez�ben a med�lt szorongatva. Hanyagul ledobta Harry el� a f�ldre, aki ettõl kezdve nem hallott �s nem l�tott semmi egyebet – minden figyelm�t lek�t�tte a csillog� �kszer.
- Igen, ez az…! – suttogta harry, amint megl�tta a k�gy� form�j�, cir�d�s S-betût. Megpr�b�lta kinyitni a medaliont, de az nem engedett. Aberforth �rdeklõdve figyelte.
- Uram, mennyit k�r ez�rt az �kszer�rt?
- Meg akarod venni? – fintorgott Aberforth, tal�n Harry furcsa �kszer-�zl�s�n.
- Nem, el akarom puszt�tani – v�laszolta Harry �gy, hogy a szeme se rebbent. Azt azonnal meg�llap�totta, hogy a med�l s�rtetlen – Regulusnak nem siker�lt idõben t�nkre tenni, csak arra maradt ideje, hogy elrejtse a h�zban.
- Minek? – hangzott az �jabb t�m�r k�rd�s.
- Mert vesz�lyes… Uram, mindenk�pp �ssze fogom t�rni, ez a legfontosabb! – jelentette ki nyomat�kosan Harry. – Mennyit �r meg �nnek? Mondja, �s kifizetem…
Az �reg a homlok�t r�ncolva, nyelv�t kidugva t�prenget, v�g�l kiny�g�tt egy �sszeget.
- �tven galleon.
- �TVEN?! – h�borodott fel Harry. – Hiszen Mundungus egy �veg ital�rt adta ezt mag�nak!
- Ennyi az �r, tetszik, nem tetszik?
Harry nem tehetett m�st, morogva kifizette az �reget – m�gse akarta kirabolni Dumbledore tulajdon testv�r�t.
Aberforthnak ennyi el�g is volt. Elk�sz�nt, kics�rtetett a szob�b�l �s becsapta az ajt�t, mint aki j�l v�gezte dolg�t.
Harry pedig letette a f�ldre a kis arany �kszert �s elmotyogta az ellenõrzõ bûb�jt.
Szavaira sûrû f�st gomolygott elõ az �kszerbõl �s egy arcot form�zott a szoba k�zep�n – egy fekete haj�, z�ld szemû, j�k�pû fi�t.
- Annulatte! – sz�lt Harry, s a f�stbõl alkotott k�p eloszlott.
Harry egy pillanatig sem v�rt. Meglend�tette a p�lc�t �s a elharsogta a var�zsig�t:
- Diffindo!
A med�l megremegett, halv�nylila f�nnyel felizzott, s a k�vetkezõ pillanatban ezer apr� darabra robbant.

*

A Sz�rnyas Vadkan fogad�t�l Harry�k �tja j�darabon ugyanarra vezetett, amerr�l j�ttek, de mikor a H�rom Sepr� ut�n ki�rtek a falu hat�r�ba, a Roxfort t�bla ut�n a hegyre vezet� �sv�nyt k�vett�k fel, az iskol�ba. Zuhog� es�ben baktattak felfel� a s�ros �ton, �tl�ptek a sz�rnyas vadkanszobrokkal d�sz�tett m�ves kapun, s folytatt�k �tjukat imm�r a roxforti birtok hat�rain bel�l. Az �t k�zben Harry fojtott hangon besz�molt bar�tainak az emeleti szob�ban t�rt�ntekr�l �s a horcrux elpuszt�t�s�r�l, amit Hermione �s Ron ujjongva fogadtak, szinte alig b�rt�k visszafogni magukat, hogy ne perd�ljenek t�ncra az �t k�zep�n.
�tv�gtak a kast�lyparkon, a f�riaf�z �s Hagrid romos kunyh�ja mellett, s k�r�lbel�l h�sz perces gyalogl�s ut�n meg�rkeztek a Roxfort hatalmas f�bej�rata el�.
Ron lenyomta a s�lyos kilincset, �s az ajt� engedelmesen kiny�lt. Az impoz�ns bej�rati csarnokban tal�lt�k magukat, s innen meg�ll�s n�lk�l felmentek a l�pcs�n, mely a Nagy Terembe vezetett, s egy vaskos ajt� z�rta le. Mivel eb�did� volt, Harry�k biztosak voltak benne, hogy a terem t�mve lesz di�kokkal �s tan�rokkal, s mivel �hesek is voltak, �gy d�nt�ttek jobb, ha r�gt�n csatlakoznak volt t�rsaikhoz.
- H�t, itt vagyunk… - mondta Harry, �s bar�taira n�zett.
- Na, kopogj be! – mondta Ron vigyorogva, s Harry �gy is tett, majd lenyomta a kilincset.
Mikor kit�rult az ajt�, a szok�sos l�tv�ny fogadta �ket. Az eb�del� di�kok, �s tan�rok zsivaja t�lt�tte meg a Nagy Termet, az asztalokon halmokban �lltak az �nycsiklandoz� �telek, az elvar�zsolt mennyezet pedig a f�l�tte l�v� bor�s �gbolt k�p�t mutatta. Az iskolai h�zak n�gy hossz� asztal�ra mer�legesen �llt a terem t�ls� v�g�ben a tan�rok asztala, ahol az igazgat�i sz�ken Dumbledore professzor hely�n most Minerva McGalagony igazgat�n� �lt, a volt igazgat�helyettes. T�le jobbra Flitwick professzor, mint �j igazgat�helyettes �lt egy magas�tott sz�ken, mert a tan�r �r alig volt nagyobb egy hat�ves gyerekn�l. A McGalagonyt�l balra l�v� sz�ken is v�ltoz�s t�rt�nt, ez r�gen Piton sz�ke volt, s most Horatius Lumpsluck, a mardek�r h�z r�gi-�j vezet� tan�ra foglalta el. T�le balra �lt Hagrid, hatalmas m�reteivel h�rom sz�ket elfoglalva, �s er�s kontrasztot k�pezve Flitwick professzorral.
Hagrid �s Madame Cvikker k�zt �lt az aranyhaj� Fleur, aki mint m�gikus �nv�delem tan�r volt ut�da Pitonnak. Harrynek felt�nt, hogy egy sz�k �resen maradt, ezek szerint az �tv�ltoztat�stant tov�bbra is McGalagony tartja.
Harry�k �rkez�se legel�sz�r a tan�roknak t�nt fel �s �ltal�nos d�bbenetet v�ltott ki. McGalagony m�g fel is �llt a sz�kb�l �s �gy figyelte a k�zeled�ket, Hagrid leitta mag�t a t�kl�vel, Fleur vid�man integetett, Lumpsluck pedig f�szkel�dni kezdett a sz�k�ben. A tan�rok furcsa viselked�se a di�koknak is felt�nt, akik automatikusan a bej�rat fel� fordultak, s nyomban elcs�ndesedtek. Harry, Ron �s Hermione v�gigmas�roztak a termen �s meg�lltak a tan�ri asztal el�tt.
- J� napot igazgat�n�! – k�sz�nt�tte Hermione McGalagony professzort bar�tai nev�ben is. – Megj�tt�nk.
- Azt… azt l�tom Miss Granger – hebegte McGalagony.
- Vend�g�l l�tn�nak h�rom f�radt utaz�t, professzor? – k�rdezte mosolyogva a l�ny.
- I-igen, persze… foglaljanak helyet – mutatott McGalagony a griffend�l asztal�hoz, s Harry�k, miut�n egy biccent�ssel vagy mosollyal k�sz�ntek a t�bbi tan�rnak, elfoglalt�k r�gi hely�ket az asztaln�l.
Harry le�lt a nagyon vid�mnak t�n� Ginny mell�, aki nem sz�lt egy sz�t sem, csak egy �szrev�tlen puszit nyomott az arc�ra, Ron pedig kezet r�zott Deannel �s Neville-el.
Ekkor v�gre alaposabban is k�r�ln�ztek a teremben, s meg�llap�tott�k, hogy az asztalok rendesen fogh�jasak, t�bb di�k is hi�nyzott, k�zt�k a griffend�l asztal�t�l Seamus Finnigan, akit Harry a legkev�sb� kedvelt volt szobat�rsai k�z�l, Parvati Patil �s holl�h�tas n�v�re, Padma, valamint Romilda Vane �s csivitel� bar�tn�i mind hi�nyoztak – igaz, Harrynek nem.
A hugrabug �s holl�h�t asztal�n�l sokkal t�bben hi�nyoztak, a hugrabugosoknak p�ld�ul j�, ha a fele itt volt. A mardek�r h�z tanul�i azonban mind jelen voltak – egy kiv�tellel.
Mikor Harry�k is hozz�l�ttak a j��z� falatoz�shoz, megkezd�d�tt az izgatott k�rdez�sk�d�sek sora. Els�nek Neville hajolt oda Ronhoz �s fojtott hangon �rdekl�d�tt.
- Merre j�rtatok eddig? Lek�st�tek a vonatot, vagy mi?
- Nem, Neville. Csak kir�ndultunk. Elment�nk erre-arra, vil�got l�tni… - v�laszolta vigyorogva a fi�.
Ron v�lasza elk�pedt tekinteteket vont maga ut�n az asztaln�l, s a di�kok nyomban tov�bb adt�k sugdol�zva az eg�sz teremben.
- Meg�ll az eszem! – sip�totta Lavender Brown, aki mellett nem egy griffend�les, hanem a hugrabugos Susan Bones �lt. – Itthon tombol a h�bor�, ti meg kir�ndultok?
- M�rt? – k�rdezett vissza Hermione tettetett �rtetlens�ggel. – Sz�p az id�, ezer l�tnival� – mi�rt ne kir�nduln�nk?
Ron �s Harry elnevett�k magukat. Asztalt�rsaik hi�ba pr�b�ltak kiszedni komolyabb szavakat a h�rom j� bar�tb�l, azok mindig elviccelt�k a v�laszt. Ginny nem k�rdezett semmit, csak gyeng�den fogta Harry kez�t az asztal alatt az�ta, hogy a fi� le�lt mell�.
Miut�n Harry, Hermione �s Ron a t�bbi di�kkal egy�tt befejezt�k az eb�det, �s mozgol�dni kezdtek a szob�ikba, klubhelys�geikbe visszat�r� di�kok, McGalagony professzor l�pett oda Harryhez.
- Potter, ha v�gzett, t�z perc m�lva v�rom az irod�mban. Besz�dem van mag�val.
Harry nem tudta nem �szrevenni az igazgat�n� hangj�ba vegy�l� szemreh�ny�st.
- Rendben professzor, ott leszek – b�lintott Harry.
- A jelsz�: bagolycsipet – tette hozz�, s azzal elment.
Ron, Hermione �s Harry �sszen�ztek, mind tudt�k, hogy mi�rt akar besz�lni vele a professzor. Harry megk�rte Ront, hogy vigye fel a holmij�t a szob�jukba, majd egy mosollyal elb�cs�zott Ginnyt�l �s McGalagony ut�n indult.

*

P�r perccel k�sõbb Harry bekopogott az igazgat�i iroda ajtaj�n, majd McGalagony szav�ra bel�pett a t�gas, gy�ny�rû irod�ba. Az igazgat�nõ az asztala m�g�tt �lt, szigor� arccal, �s Harryt m�regette.
Harry legelsõ pillant�sa azonban egy aranykeretes festm�nyre esett, mely az �r�asztal m�g�tti falon l�gott, s a volt igazgat�t, Dumbledore-t �br�zolta. Harry sz�ve kihagyott egy dobban�st, nem tudta mire is sz�m�tott, mikor megpillantotta. Mikor legut�bb itt j�rt, Dumbledore festm�nye b�k�sen aludt, semmire sem reag�lt, ami t�rt�nik. Azonban most nagyon is �bren volt, s f�lhold alak� szem�vege m�g�l �beren figyelte a bel�põ ifj� var�zsl�t, sõt, halv�nyan el is mosolyodott, ahogyan r�gen.
- �dv�zl�m, Potter – sz�lt az igazgat�nõ �s hellyel k�n�lta Harryt, aki viszonozta a k�sz�nt�st.
Harry le�lt a sz�kre �s v�gre McGalagonyra ford�totta a figyelm�t, b�r pillant�sa n�ha Dumbledore-ra v�ndorolt. A festm�ny nem sz�lt, csak derûsen mosolygott.
- Bizony�ra nincs meglepõdve, ami�rt h�vattam – folytatta McGalagony. – Azok ut�n, hogy ilyen v�ratlanul visszat�rtek az iskol�ba, �s a h�rek alapj�n, amiket hallottam Molly Weasleytõl �s Remus Lupint�l, �gy v�ltem, ideje komolyan elbesz�lgetn�nk.
Harry nem sz�lt egy sz�t sem, tudta, hogy most megint ugyanazok a k�nos k�rd�sek k�vetkeznek majd, amiket Lupin is feltett neki, s azt is tudta, hogy a v�laszai is ugyanazok lesznek.
Nem is kellett csal�dnia, McGalagony kertel�s n�lk�l r�k�rdezett, nem �pp nyugodtan, hogy hol a csud�ban voltak ennyi ideig. A v�lasz ebben az esetben õszinte volt: Godric’s Hollow-ban �s a r�gi fõhadisz�ll�son. McGalagony ez ut�n a mi�rtekre k�rdezett r�, s Harry k�nytelen volt elutas�tani a v�laszad�st.
B�r Harry Dumbledore parancsainak val� maxim�lis engedelmesked�se valamelyest enyh�lt a Lupinnal folytatott besz�lget�se �ta, �gy gondolta, m�g nincs itt az ideje, hogy az igazgat�nõt is beavassa a r�szletekbe. Semmik�pp sem Dumbledore f�le hallat�ra. Igaz�b�l ezen j�rt az esze, mik�zben McGalagony pr�b�lt �jabb �s �jabb r�szleteket kiszedni belõle, hogy miben s�ntik�lnak a bar�taival. Harry nagyon szeretett volna egy kis idõre egyed�l maradni a festm�nnyel, hogy megbesz�lhesse vele a t�rt�nteket, hiszen ritk�n ad�dik lehetõs�ge az embernek, hogy egy r�g halott ismerõs�vel �rdembeli besz�lget�st folytasson. �s ezen k�v�l m�g egy sokkal fontosabb dolga is volt az igazgat�i irod�ban – �s az a bizonyos dolog ott fek�dt nyugodtan az egyik vitrin tetej�n egy �vegb�ra alatt nyugv�, csillog� ez�st kard mellett. Mindenk�pp alkalmat kell szereznie r�, hogy leellenõrizhesse a Teszlek S�veget �s ha lehet, Griffend�l kardj�t is. Mindazon�ltal jobb szerette volna megpr�b�lni elõsz�r az egyenes utat, ahelyett, hogy r�gt�n bet�rne az irod�ba, mint valami bûn�zõ.
Mikor McGalagony sz�netet tartott a besz�d�ben, mely most �pp arr�l sz�lt, hogy micsoda vesz�lyek is leselkedhetnek r�juk az iskol�n k�v�l, Harry �sszeszedte b�tors�g�t, �s �j utakra terelte a besz�lget�st.
- Professzor, tudom, hogy most �pp nincs j� hangulatban… (McGalagony orrcimp�i v�szj�sl�an megremegtek, �s ajkai egyetlen vonall� pr�selõdtek)… de k�rnem kell �ntõl valamit. K�rem, hagyjon magamra egy p�r percre itt, az irod�j�ban.
Arra sz�m�tott, hogy a professzor �v�lteni kezd vele, ehelyett azonban �jabb k�rd�st kapott.
- Mi�rt, ha szabad tudnom?
Harry s�hajtott egyet �s McGalagony szem�be n�zett.
- Mert… mert dolgom van itt. Fontos lenne, �s… ha ezt megteszi, es�lyem lesz r�, hogy eld�ntsem…
- Eld�nteni mit?
-… hogy elmondhatom-e a v�laszokat a k�rd�seire.
McGalagony szeme felcsillant, de szigor� arcvon�sai v�ltozatlanok maradtak. �gy tûnt, m�rlegeli mag�ban a hallottakat, majd p�r pillanattal k�sõbb fel�llt a sz�kbõl olyan hirtelen, hogy Harry �sszerezzent, �s b�szke fejtart�ssal egy sz� n�lk�l kivonult az irod�j�b�l �s becsapta maga m�g�tt az ajt�t.
Harry ism�t s�hajtott. Ez k�nnyebben ment, mint gondolta, de a neheze csak most j�n. Behunyta a szem�t, hogy rendezze a gondolatait, majd mikor �sszeszedte mag�t, fel�llt �s Dumbledore festm�ny�hez fordult.
- D-Dumbledore professzor? – sz�l�totta meg Harry t�tov�n �reg igazgat�j�t.
A professzor �jb�l elmosolyodott.
- Harry! �r�l�k, hogy �ps�gben l�tlak – mondta j� kedvûen.
- �n… �n is �r�l�k, hogy… hogy l�tom – Harrynek kicsit nehezen ment a besz�lget�s. Annyira bizarr volt ez az eg�sz!
- Mire eml�kszik, professzor? – k�rdezte Harry.
Dumbledore arca most elkomolyodott, de nyoma se volt rajta szomor�s�gnak. Ez a r�gi, erõs Dumbledore volt, akit nem t�r le egy olyan kis semmis�g, mint a saj�t hal�la, ink�bb csak bosszant� k�r�lm�nynek tekinti.
- Mindenre eml�kszem Harry. Mindenre, ami hal�lom pillanat�ig t�rt�nt.
Harry zavartan k�h�g�tt egyet.
- Akkor azt… azt is tudja, hogy Piton el�rult minket?
- Piton professzor, Harry – r�tta meg Dumbledore a fi�t, aki elõsz�r megh�kkent, majd elfutotta a pulykam�reg.
- M�g most is v�di?! Hiszen meg�lte mag�t, az im�nt mondta, hogy mindenre eml�kszik!
- Harry…
- Hogy v�dheti m�g most is azt az �tkozott hal�lfal�t?! El�rult minket, �s most Voldemortot csak egy hajsz�l v�lasztja el a gyõzelemtõl!
- Harry! Csillapodj! – pr�b�lta nyugtatni Dumbledore a fi�t, de Harry f�jtatott �s zih�lt a felindults�gt�l.
- K�rlek, nyugodj meg �s hallgass meg - Harry abbahagyta a f�jtat�st. – J�… Elõsz�r is, megkaptad a levelem?
- Igen… igen, Fawkes k�zbes�tette p�r h�napja…
- Akkor azt is tudod, hogy mi a v�lem�nyem a t�rt�ntekrõl. Le�rtam, hogy Perselusnak nyom�s oka van a hal�lfal�k elleni harcra…
- Igen?! Le�rta?! – fortyant f�l Harry ism�t. – Majd �n elmondom, hogy mit �rt le! Tess�k, itt van…
Harry a zseb�ben kotor�szott �s elõh�zta a gyûr�tt, t�pett levelet, amit mindig mag�n�l tartott – fogalma sem volt, mi�rt.
- Tess�k, le�rta… ezt �rta: „B�zz meg Perselusban, ahogy �n is. Õ j� ember, nem hagyn�, hogy a hib�j�b�l bajod essen. Vigy�z majd r�d, ahogy r�m is vigy�zott, mikor a sz�ks�g �gy hozta.” J� ember?! J� EMBER?! Vigy�zott mag�ra?!
Dumbledore t�relmesen v�rta, hogy Harry lecsillapodjon, de a fi�b�l csak �gy �ml�ttek a szavak.
- MEG�LTE MAG�T! Piton egy hidegv�rû gyilkos, egy �rul�, ahogy azt ezerszer elmondtam mag�nak, de eleresztette a f�le mellett! Meg se hallgatott, mert… mert mag�nak t�bbet sz�m�tott annak a mocsoknak a v�lem�nye, mint az… mint az, hogy �n mit gondolok! Pedig maga mondta professzor, hogy mennyire fontos mag�nak a v�lem�nyem… az �rz�seim, csak �pp abban nem hallgatott r�m, ami a legfontosabb lett volna… �s… �s most lehet, hogy v�ge mindennek, mert Piton elmondta Voldemortnak… elmondta, �s most m�r tudja… MAGA MONDTA EL NEKI!
Harry leroskadt a sz�kre, v�djai a v�g�hez �rtek. Nem n�zett fel Dumbledore-ra, mert tudta, hogy ak�r a megszokott megt�rhetetlen nyugalom, ak�r sokkolt felismer�s �l ki a festett arcra, õ nem akarta l�tni egyiket sem.
- Harry… - csend�lt Dumbledore hangja, s Harry, mintegy parancsra felemelte a fej�t �s szemeit a festm�nyre f�ggesztette.
- Harry, tudom, hogy mit �rtam, �s tudom, hogy mi t�rt�nt. �s b�rmennyire is neh�z elfogadnod, a v�lem�nyem v�ltozatlan.
- Mi…? – ny�gte Harry elcsukl� hanggal.
- Perselus hat�rozottan elk�telezte mag�t Voldemort ellen. Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy elmondjam, mi�rt… - Harry n�m�n figyelt. – Mikor Perselus hal�lfal� volt, azt kapta feladatul, hogy k�mkedjen ut�nam Voldemortnak. �r�mmel v�llalkozott erre a feladatra, eg�szen addig a pillanatig, m�g Voldemort az �let�re nem t�rt.
- Mi�rt?
- Pr�b�ra tette. Nem akarta meg�letni, de h�rom hal�lfal�nak m�gis ezt adta feladatul. L�tni akarta, hogy a legtehets�gesebb tan�tv�nya val�ban mennyire erõs. Tudtam, hogy Voldemort mire k�sz�l, hiszen tiszt�ban voltam azzal is, hogy Perselus k�mkedni j�tt hozz�m. A helysz�nre k�ldtem Alastor Mordont, hogy mentse meg az �let�t. Mindh�rom hal�lfal� maghalt azon az est�n, �s Mordon letart�ztatta Perselust is.
Elmentem Perselushoz Azkabanba, ahov� r�gt�n letart�ztat�sa ut�n k�ldt�k. �n hoztam ki onnan, miut�n megbizonyosodtam az igaz�r�l.
- Honnan… honnan olyan biztos benne, hogy nem volt az is sz�nj�t�k? – sz�lt k�zbe Harry.
- Harry, ismered a dementorokat. Gyan�tom, van r�la fogalmad, milyen lehet Azkaban… pontosabban milyen volt. Azon a helyen az ember elm�je megt�rik… m�g Voldemort nagy�r se b�rn� �pp �sszel, ha napokra bez�rn�k k�z�j�k, �s a dementorok folyton �lõsk�dn�nek rajta. Hidd el, tudom… fiatal koromban �n is voltam azkabani fogoly.
- T�nyleg…?
Dumbledore s�t�ten b�lintott.
- De az m�r egy r�gi eset. Majd egyszer tal�n elmes�lem.
A l�nyeg, hogy Perselus �rzelmeit, val�s gondolatait tiszt�n l�ttam, mikor legilimenci�t alkalmaztam n�la. Alapjaiban rend�lt meg a Voldemortba vetett bizalma. Minden porcik�ja ord�tott, ahogy �nk�v�leti �llapotban fek�dt abban a cell�ban. Att�l a napt�l kezdve b�zom benne. K�nnyû megb�zni valakiben, ha l�tod az �rzelmeit…
Harry agy�ban a k�ts�g �s a bizalom viaskodott. V�gk�pp nem tudta mit higgyen, �gy h�t tov�bb k�rdezte a professzort.
- �s a t�ny, hogy meg�lte �nt? Az nem el�g bizony�t�k?
Dumbledore a fej�t r�zta.
- Mi�rt? H�t nem volt az egy�rtelmû �rul�… te j� �g, csak nem azt akarja mondani, hogy maga vette r�, hogy meg�lje egy ilyen helyzetben? Ugye nem…?
- Nem, Harry. Nem b�ztam meg ilyesmivel Perselust. De ha �tgondolod a dolgokat, bel�thatod, hogy amit tett, az j�zan tett volt.
- J�zan?!
- Igen, az – felelte Dumbeldore. – Ha akkor �letben hagy engem, azzal �nmag�t is leleplezi, �s engem mindenk�pp meg�ltek volna. Azon k�v�l, Perselusnak t�bbsz�r is elmagyar�ztam, hogy amit õ csin�l, az l�tfontoss�g�. Az �n feladatomat m�s is ell�thatja, ahogy a lev�lben le�rtam, de az õ szerepe p�tolhatatlan.
Harry megvetõen horkantott, puszta �szt�nbõl, mikor ezt hallotta. M�g mindig k�t �rz�s em�sztette: nem tudta, hogy most kinevesse a professzort Piton ir�nti nevets�ges bizalm��rt, vagy fogadja el Dumbledore v�lem�ny�t. Egyelõre legsz�vesebben egy k�z�p utat v�lasztott volna.
- Mire gondolsz, Harry? – �rdeklõd�tt Dumbledore, mire Harry k�rdõn n�zett r�.
- Csak egy festm�ny vagyok, nem tudok legiliment�lni… - magyar�zta a professzor. – Tudod, lehet, hogy nem vagy tiszt�ban vele, de �n ezent�l nem lehetek a seg�ts�gedre mindenben �gy, festm�nyk�nt, mert… nos, �n csak egy festm�ny vagyok. Bennem vannak Albus Dumbledore eml�kei, �rz�sei �s gondolkod�sm�dja, de d�nt�seket m�r nem hozhatok helyetted.
Harrynek m�r a sz�j�n volt, hogy megk�rdezze mi�rt, de elsz�gyellte mag�t, �s m�sk�nt fogalmazott.
- De nekem �n nagyon is val�s�gos… �s egy kicsit �ssze vagyok zavarodva. �gy �rtem, j�niusban l�ttam, ahogy meghalt, �s most itt �llunk �s besz�lget�nk pont �gy, ahogy r�gen.
- Nem, Harry – sz�lt a professzor. – Nem pont ugyan�gy. �n m�r nem �lek.
Harry megr�zta a fej�t.
- Hogy lehet ez? Hiszen itt van, gondolkozik, besz�l, �s ugyan�gy viselkedik, mint elõtte, �s… �s �n ugyan�gy �rzem magam, mint mikor besz�lgett�nk…
- Harry, k�rlek, magyar�zd meg, hogy mi az �let! – v�gott k�zbe a professzor �s Harry eln�mult.
Dumbledore v�rt p�r percig, de Harry csak h�pogni tudott, egy�ltal�n nem v�rt most egy ilyen k�rd�st, �s ha belegondolt, t�nyleg nem tudta megmagyar�zni, hogy mi az �let. Ha csak a besz�d, gondolkoz�s meg az �rzelmek lenn�nek az �let, akkor nem tekinthetn�nk �lõnek olyanokat, mint az �llatok �s n�v�nyek.
Dumbledore arc�n �jra megjelent a mosoly �s megv�laszolta saj�t k�rd�s�t:
- Az �let, Harry, nem m�s, mint v�ltoz�s.
- V�ltoz�s…?
- Igen – b�lintott a professzor. – Att�l �l valami, hogy v�ltozik, mert a hal�lnak az egyik legalapvetõbb tulajdons�ga a v�gtelens�g, v�ltozatlans�g. �gy, am�g v�ltozik valami, vagy valaki, addig mondhatjuk azt, hogy �letben van.
�s most n�zz r�m Harry! – Dumbledore szeme szomor�an csillogott �s a t�bbi portr� is mind Harryre f�ggesztette szem�t.
- Egy festm�ny vagyok… mindig ugyan�gy fogok kin�zni ezen a k�pen, mindig ugyanazok a fest�kanyagok fogj�k alkotni az arcomat, a ruh�mat, a szak�llamat, �s legfõk�pp: mindig ugyan�gy fogok gondolkodni �s �rezni, ahogy Albus Dumbledore tette hal�l�nak pillanat�ig. Soha nem fogok megv�ltozni, nem fogok tudni �j dolgokat befogadni, csak figyelem, ahogy m�sok sz�m�ra m�lik az idõ, m�g nekem az �r�kk�val�s�g lesz az a pillanat, mikor lezuhantam a toronyb�l… Az a Dumbledore ker�lt ide a falra, aki ott utols� erej�vel is megpr�b�lt fel�leszteni valamit Malfoy �rfiban. Te most azzal a Dumbledore-ral besz�lsz, nem pedig egy olyannal, akin b�rmif�le nyomot hagyott volna a hal�la �ta eltelt h�rom h�nap…
Harry, �n nem �lek. �s mivel nem vagyok �lõ, nem tudok v�ltozni sem, nem tudok alkalmazkodni az �j helyzetekhez, mindig csak azt fogom tudni mondani neked, amit m�r �letemben is mondhattam volna.
Harryn lassan �rr� lett valami m�rhetetlen csal�dotts�g �s leverts�g, ahogy a festm�ny szavait hallgatta. Mikor bel�pett az irod�ba �s megpillantotta a festm�nyt, �gy �rezte, m�giscsak visszat�rt Dumbledore, ahogy Harry azt titkon mindig rem�lte, �s igazat mondott, hogy sosem hagyja el az iskol�t, ameddig egy ember is hû hozz�. Harry pedig hû volt �s engedelmes volt, �s erre most azt kell hallania, hogy Dumbledore t�bb� m�r nem seg�thet neki… Minden porcik�j�val pr�b�lt kib�v�t keresni:
- De… de hiszen az elõbb is mondott �j dolgot! Elmondta, hogy mi volt Pitonnal… pedig v�gig makacsul tiltakozott ellene!
- Val�ban, csakhogy mikor elhagytuk az iskol�t azon a d�lut�non, �s elõtte sor ker�lt arra a bizonyos sz�v�lt�sra k�zt�nk ebben az irod�ban, sok mindenen el kellett gondolkoznom. Addig minden bizalmam Perselusban volt, de mikor a barlangban olyan remek�l helyt�llt�l �s kihozt�l engem onnan, bel�ttam, m�g akkor, �letemben, hogy m�s is meg�rett m�r a bizalmamra. M�r akkor eld�nt�ttem, hogy elmondom neked, mi�rt hittem Perselus Pitonnak, ezzel is elõseg�tve a majdani egy�ttmûk�d�seteket.
Harry fej�ben egyre ink�bb elõt�rbe ker�ltek azok a gondolatok, hogy megint hallgatnia kellene Dumbledore-ra, ahogy az elõtt. Csakhogy a Piton ir�nt �rzett olthatatlan gyûl�lete �s bizalmatlans�ga sosem szûnt meg, �s ez a k�ts�g az õr�letbe tudta kergetni Harryt.
- Harry, figyelj r�m! – sz�lt ism�t Dumbledore. – Mikor rajtam volt a felelõss�g, a Fõnix Rendje ir�ny�t�sa, a neked ny�jtott �tmutat�s �s az iskola vezet�se, meghoztam a saj�t d�nt�seimet – j�kat, rosszakat, de v�llaltam �rt�k a felelõss�get.
Ugyan�gy Perselus is meghozta a saj�t d�nt�s�t, hogy akkor, ott meg�l engem, �s õ is v�llalta ennek a k�vetkezm�nyeit.
�s ennek alapj�n csak azt tudom neked tan�csolni, hogy te is hozd meg a saj�t d�nt�seidet, amiket j�nak l�tsz, �rz�seid, vagy eszed alapj�n, �s v�llald �rt�k a felelõss�get! Vannak dolgok, amiket meg kell tenned, feladatod van, �s m�r nem lehetek ott, hogy seg�tsek, nem hozhatok helyetted d�nt�seket, ahogy mondtam. Ha �gy �rzed, bizonyos d�nt�seim helytelenek voltak, akkor ideje, hogy a magad l�b�ra �llj! Ez most m�r a te utad, Harry.
Harry b�lintott �s agy�ban v�gre elrendezõdtek a gondolatok. Tudta mit kell tennie, mit akar tenni. Fel�llt a sz�kbõl �s �sszeszedte mag�t.
- Akkor meghozom azt a d�nt�st – jelentette be Harry. – Beavatom a Fõnix Rendje n�h�ny tagj�t, McGalagony professzort, Lupin, Mordont, �s m�g n�h�nyakat, akikben megb�zom. Elmondok nekik mindent a horcruxokr�l, a j�slatr�l �s a feladatomr�l. Sz�ks�gem van r�juk, a seg�ts�g�kre �s a t�mogat�sukra. �s meg�rdemlik, hogy tudj�k, mivel �llunk szemben.
Dumbledore derûs arcot v�gott, mint aki most tudta meg, hogy eg�sz nap sz�p idõ lesz. N�h�ny m�sik festm�ny rosszall�an cs�v�lta a fej�t, de Harry nem t�rõd�tt vel�k.
Dumbledore Harryre kacsintott �s h�tradõlt festett sz�k�ben.
- Ez esetben h�vd be Minerv�t, mert szerintem m�r nagyon szeretn� tudni, hogy van-e b�rmi �rtelme annak, amit kihallgatott az ajt�n�l…