Az �let a Prewett h�zban nagyon hasonl�tott a Black-h�z belire, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy kicsit nagyobb volt a s�rg�s-forg�s, hiszen nem csak a Fõnix Rendje tagjai tartott�k itt megbesz�l�seiket, hanem az esk�või elõk�sz�letek is felbolygatt�k az am�gy csendes, b�k�s h�z nyugalm�t – amit Muriel n�ni egy�ltal�n nem vett rossz n�ven. Harrynek kicsit deja vu �rz�se volt, mert a Black-h�z takar�t�sa helyett most az esk�võre val� k�sz�l�s foglalta le minden perc�t, mint Ronnak, Hermion�nak �s Ginnynek. Fred �s George sem tudta most kivonni mag�t a munk�b�l, mert Mrs Weasley r�juk parancsolt, hogy z�rj�k be addig a boltot, am�g le nem zajlik a cerem�nia, valamif�le „betegs�g miatt z�rva” indokkal. Az ikrek r�sz�rõl ez heves tiltakoz�st v�ltott ki �s r�gt�n elkezdt�k a „felnõttek vagyunk, nem parancsolsz nek�nk” c�mû elõad�sukat, de hamar bebizonyosodott, hogy Mrs Weasley szigor� tekintete m�g mindig csod�s eredm�nyeket k�pes el�rni.
�gy Harry�k nem maradtak magukra a munk�ban, aminek igaz�n �r�ltek, mivel Mr �s Mrs Weasley, Charlie �s a h�zban megfordul� t�bbi vend�g mind-mind a Rend szolg�lat�ban �lltak, �s feladatuk sokkal fontosabb �s s�rgetõbb volt, mintsem r��rn�nek holmi esk�võk szervezget�s�re. Harry pedig �js�tetû szolidarit�sa miatt nem parancsolta ide Siport, hogy v�gezze el helyett�k a munk�t. A kis csapat egyetlen seg�ts�ge Muriel n�ni volt, aki fel�gyelte a takar�t�st, pakol�st, kertrendez�st.
Az ikrek kiharcolt�k maguknak, hogy a borospinc�t takar�thass�k – Ron meggyõzõd�se szerint az�rt, hogy ne sz�radjanak ki a nagy munk�ban…
Harry�k legelsõ feladata volt, hogy a h�z nagy szalonj�b�l kihordj�k a lim-lomot, r�gi b�torokat, rongyokat – ugyanis a n�ni nem nagyon vette haszn�t ennek a helys�gnek, s jobb h�j�n lomt�rnak haszn�lta. Sok b�tor telis-tele volt bagolypotyad�kkal, ami megnehez�tette a sz�ll�t�st. Ginny javaslat�ra elõvett�k azokat a s�rk�nybõr munkav�delmi kesztyûket, amiket elsõ�ves kort�l kezdve viseltek a di�kok n�v�nytanon �s b�jitaltanon. A kesztyû megk�m�lte õket az undok szennyezõd�stõl, de a neh�z munk�ban kez�k hamar kiizzadt. A nagy, neh�z b�torok egym�s hegy�n-h�t�n fek�dtek, kusza �sszevisszas�gban, ez�rt k�zzel kellett kib�ny�szni õket, a var�zslat itt nem seg�tett. A l�pcsõn lefel� m�r Hermione �s Ginny lebegtett�k a szekr�nyeket, eg�szen addig, m�g Mrs Weasley meg nem l�tta, hogy egy szem l�nya var�zsolni mer�szel az iskol�n k�v�l.
- Ugyan m�r anya! – tiltakozott a l�ny. – A Miniszt�riumban itt nem �rz�kelik, hogy �n var�zsoltam! �s k�l�nben is… bûb�jtanb�l �n vagyok a legjobb az eg�sz �vfolyamon…
- Nem �rdekel, Ginny! – p�r�lt Mrs Weasley a l�ny�val. - Megmondt�k, nem var�zsolhat kiskor� az iskol�n k�v�l! Legjobb lesz, ha velem j�ssz, �s seg�tesz megfõzni az eb�det.
�gy a pakol�st m�r csak Ron �s Harry, a lebegtet�st, pedig Hermione v�gezte – �s a k�t fi� nem igaz�n �r�lt ennek. Ron az�rt nem, mert Ginny sokkal gyorsabb volt, mint Hermione, Harry pedig az�rt, mert a v�r�s haj� l�ny k�zel�ben sokkal jobb kedvel ment neki a munka.
- �s most mi legyen ezzel a hatalmas kupaccal? – k�rdezte Hermione Muriel n�nitõl, miut�n kihordt�k a lim-lomot a h�z el� az udvarra.
- Szerintem gy�jtsuk fel… - javasolta Ron, de Muriel n�ninek m�s tervei voltak.
A b�torokat, ruh�kat, kalitk�kat, s minden egy�b nem var�zsos holmit ler�ptettek a domb alj�ra a h�zhoz vezetõ l�pcsõ mell�, majd a n�ni bement a v�rosba, hogy falragaszokat tegyen ki az �rdeklõdõknek. D�lut�nra meg is �rkeztek a lomtalan�t�sra a muglik, akik kedvtelve v�logattak a m�g felhaszn�lhat� holmik k�z�tt.
M�snap a szalon takar�t�s�t egy v�ratlan esem�ny szak�totta f�lbe – v�ratlan volt, mert a nagy munk�ban teljesen megfeledkeztek r�la: a roxforti levelek �rkez�se. Harry, Ron �s Hermione puszta megszok�sb�l nyitott�k ki a bor�t�kokat, hogy elolvass�k McGalagony igazgat�nõ sorait. Mikor Mrs Weasley is megtudta, hogy meg�rkeztek a levelek, Harrynek feltûnt, hogy az asszony m�ly hallgat�sba burkol�zott �s eg�sz nap ker�lte a t�rsas�got.
- Mondd csak Ron, anyuk�d m�r tudja, hogy nem m�sz vissza az iskol�ba? – k�rdezte Harry.
Bar�tja nagyot s�hajtott, mielõtt v�laszolt:
- Igen, tudja… K�sz t�nyek el� �ll�tottam, miut�n hazaj�tt�nk – ez volt az elsõ dolgom. Nem mondom, rendesen kiborult… De most m�r nyugodtabb valamivel.
- �s… �s azt tudja, hogy mit fogunk csin�lni?
- Dehogyis! Azt hiszed, elmondtam neki? – suttogta Ron Harry f�l�be. - Sokkot kapott volna! Csak annyit tud, hogy elutazunk, �s sok�ig nem lesz�nk itthon… Igaz�b�l ezzel m�g meg is nyugtattam, mert azt hiszi, hogy a h�bor� el�l, �gy biztons�gban lesz�nk…
Harry b�logatott �s �gy v�lte, Ron t�nyleg j�l adta elõ a terveiket. Ennek ellen�re kiss� rosszul �rezte mag�t, hogy ilyen vesz�lyes �tra mennek, s k�zben Mrs Weasley azt fogja hinni, hogy biztons�gban vannak.
- Hermione, te mit mondt�l otthon? – fordult Ron a l�nyhoz.
- Nekem k�nnyen ment! – legyintett Hermione. – Azt mondtam, hogy halasztok egy �vet a suliban �s ink�bb elutazom tapasztalatot gyûjteni, ami… v�g�l is, igaz, bizonyos szempontb�l – tette hozz� mosolyogva a l�ny.
- Az… bizonyos szempontb�l – Harry �s Ron �sszevigyorogtak, �s az j�rt a fej�kben, hogy Hermione vajon k�pes lenne-e valamit nem a tanul�s �s tapasztalat szerz�s oldal�r�l megk�zel�teni.
A szok�sos tank�nyvlista mell� Ron �s Harry egy hoppan�l�si vizsgapap�rt is kaptak, amin a k�vetkezõ sablonsz�veg �llt:

Tisztelt vizsg�z�!

K�rj�k, hogy az esed�kes hoppan�l�s-vizsga k�vetkezõ, augusztus 9. szombati napra kitûz�tt idõpontj�n, de. 6 �rakor jelenjen meg a londoni M�gia�gyi Miniszt�rium M�gikus K�zleked�s�gyi Fõoszt�ly�n a Hoppan�l�si Vizsgak�zpontban. K�rj�k tov�bb�, hogy a vizsg�ra hozza mag�val a mell�kelt �rt�kelõlapot, �s elõzõleg t�ltse ki a szem�lyes adatokat.
�dv�zlettel:

Wilkie Derreng
hoppan�l�si vizsgabiztos

- Addig m�r csak hat nap! – mondta Ron els�pad� arccal. A fi�nak nem siker�lt legelsõ, �prilis 21-i vizsg�ja, ez�rt �rthetõ m�don kiss� agg�dva tekintett az �jabb megm�rettet�s el�.
- Ne agg�dj, most biztos siker�lni fog – nyugtatgatta Hermione -, a m�ltkor is csak egy apr�s�gon m�lott…
- Apr�s�g… persze… - morogta a fi�. – Te �sszevissza sikoltozt�l, amikor a m�sodik gyakorl�son h�trahagytad egy hajtincsedet… az �n szem�ld�k�m az apr�s�g…
Harryt a legkev�sb� sem izgatta a hoppan�l�s vizsga, egyr�szt, mert m�r el�g j�l ment neki, m�sr�szt az se zavarta volna, ha megbukik, �s nem kap jogos�tv�nyt.
- Ki lehet az �j s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r? Milyen k�nyvet �rt elõ? – k�rdezte Harry Ginnyhez fordulva.
A l�ny �tfutotta a tank�nyvjegyz�k�t, �s elgondolkodva r�ncolta a homlok�t.
- Nem l�tom… nincs SVK-s k�nyv�nk…
- Lehet, hogy t�r�lt�k a tantervbõl, azok ut�n, hogy annyi sz�rnyûs�g t�rt�nt a tan�rokkal – vetette fel Hermione.
- V�rj csak! – sz�lalt meg Ron. – ezt itt nem olvast�tok?
Ron McGalagony level�nek alj�ra mutatott, ahol a szok�sos sz�veg ut�n egy tov�bbi �rtes�t�st lehetett olvasni.
- Figyeld: „… ez �ton t�j�koztatjuk a kedves di�kokat, hogy a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tant�rgyat t�r�lt�k a tantervbõl, helyette a m�gikus �nv�delem c�mû kurzust fogj�k tanulni a di�kok a bûb�jtan keretein bel�l, emelt �rasz�mban elsõ �vtõl hetedikig.” – M�gikus �nv�delem? Mi �rtelme egy puszta n�vv�ltoztat�snak?
- �gy akarnak v�dekezni az �tok ellen… - vetette fel Harry. – Voldemort meg�tkozta a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tant�rgyat, sz�val, ha megv�ltoztatj�k a nev�t, tal�n nem fog hatni az �tok.
- Mi…? Voldemort �tkozta meg a tant�rgyat? – d�bbent meg Ginny.
- Ja, persze, te nem tudtad… - kapott �szbe Harry. – Voldemort eleinte nagyon akarta azt a tant�rgyat tan�tani, �s mikor Dumbledore visszautas�totta, el�tkozta az eg�szet.
- Hû… akkor nem csoda, hogy minden tan�r p�rul j�rt…
- Az�rt nem mind… – morogta Harry �s Piton j�rt az esz�ben, majd fogcsikorgatva hozz�tette: – m�g…
Aznap folytatt�k a szalon csinos�t�s�t: felmostak, port t�r�ltek, p�kh�l�ztak, fel�ll�tottak k�t hatalmas asztalt, �s hozz� a sok-sok sz�ket a vend�gek fogad�s�ra.
M�snap k�vetkezett a kert rendbet�tele, leny�rt�k a f�vet, kigazolt�k a vir�g�gy�st, t�rpementes�tett�k a bokrok t�v�t �s form�ra ny�rt�k a s�v�nyt. Az eg�sz munka v�g�re tisztess�gesen elf�radtak �s kiad�s izoml�zuk lett. Ha Harry kor�bban azt hitte, hogy k�nnyebb dolguk lesz, mint a Black-h�zzal, be kellett l�tnia, hogy t�vedett. Az �j fõhadisz�ll�s legal�bb annyira kif�rasztotta õket, igaz, legal�bb nem kellett az undok k�rtevõkkel – doxikkal, t�nd�rman�kkal - hadakozniuk.
A Rend tagjai k�z�l szinte mindenkit ismertek, csak egy-k�t �j ember volt, aki megfordult a h�zban. A legsûrûbben Lupin, Tonks �s Mordon j�rtak a fõhadisz�ll�son, aminek Harry�k nagyon �r�ltek. Mindazon�ltal a tan�cskoz�sok szigor�an titkosak voltak �s ezekre Harryt, Ront, Ginnyt, Hermion�t �s az ikreket tov�bbra sem h�vt�k meg. Igaz, az ikrek nem vett�k ezt rossz n�ven, volt nekik dolguk el�g a h�bor� nyomon k�vet�se n�lk�l is, Harry�ket viszont ann�l rosszabbul �rintette ez. Lupin m�g mindig tartotta mag�t ahhoz, hogy a Fõnix Rendj�nek csak nagykor�, a Roxfortban v�gzett emberek lehetnek a tagjai, s ennek a t�rsas�g egyik tagja sem felelt meg.
- Anya van a h�tt�rben, az tuti! – jegyezte meg Ron m�rgesen, mikor becsapt�k elõtt�k a dolgoz�szoba ajtaj�t, ahol a tan�cskoz�sok folytak. – Megk�rte Lupint, hogy ne engedjen minket a Rendbe… ez az eg�sz „nem j�rtad ki a Roxfortot” - dolog egy nagy h�lyes�g, egy�ltal�n nem vall Lupinra…
Harry ebben nem volt olyan biztos, de abban egyet�rtett Ronnal, hogy Mrs Weasley bizonyosan megragadna minden alkalmat, csak hogy kivonja gyerekeit a h�bor�b�l, �s Harry ez�rt nem hib�ztatta az asszonyt – igaz, nem is �r�lt neki.
Csal�dottan indultak vissza dolgozni, mikor Hermione meg�ll�totta õket:
- V�rjatok csak! – sz�lt �s k�zel ment az ajt�hoz. – Lehets�ges volna…?
- Micsoda? – k�rdezte Ron.
- Nem hallottam azt a cuppan� hangot, ami lep�nc�lozza az ajt�t – k�z�lte suttogva a l�ny.
- Hah! Akkor lehet, hogy a telef�l bejut a r�sen… - Ron a zseb�ben kotor�szott, �s csakhamar elõh�zott egy-k�t hossz�, h�ssz�nû zsineget. Az elõzõ �vek tapasztalatai miatt Ron mindig mag�n�l hordott n�h�nyat ikerb�tyjai tal�lm�ny�b�l, amivel k�nnyen kihallgathat�k titkos tan�cskoz�sok, ak�r z�rt ajt�k m�g�l is. Ron p�ld�j�n Harry is elõvette a saj�t telef�l�t, �s meg se lepõd�tt azon, hogy Ginny kez�ben is ott volt egy.
- Tess�k, itt van egy… - adta �t Ron a m�sik telef�let Hermion�nak, majd mind odalapultak az ajt�hoz �s al�cs�sztatt�k a zsinegek v�g�t.
T�relmesen v�rtak mikor sz�lalnak meg a besz�dfoszl�nyok, a tan�cskoz�s r�szletei, de nem hallatszott semmi. Harry nagyon j�l tudta, m�g ha suttogva is besz�lnek �s a szoba tõl�k t�vol esõ v�g�ben vannak, akkor is �gy kellene hallaniuk mindent, mintha k�zvetlen�l mellett�k �lln�nak. Egy �rva neszt, l�pteket, suttog�st, semmit se hallottak.
- Nem �rtem… pedig mûk�dnie k�ne… - Ron teljesen tan�cstalan volt.
- V�rj egy picit – Ginny az ajt�ra tapasztotta a f�l�t, majd finoman koppantott egyet rajta. Az ajt� norm�lis koppan� hangot adott. Ginny megvonta a v�ll�t. – Pedig t�nyleg nincs lep�nc�lozva… Harry, mit csin�lsz!?
Harry megunta a t�tova v�rakoz�st, p�lc�j�t a kulcslyukra szegezte �s kinyitotta a z�rat. Az ajt� nyikorogva kit�rult, Harry pedig gondolkoz�s n�lk�l bel�pett. D�bbenten vette �szre, hogy a szob�ban egy teremtett l�lek sincs. A bez�rt ablakon �lmosan s�t�tt be a d�lut�ni napf�ny, amit a sz�p t�kr�k sz�rtak sz�t a szoba minden sark�ba. Ron, Hermione �s Ginny is bel�ptek a szob�ba t�tott sz�jjal.
- Mi a…?
- Hov� tûntek mind?
- Tal�n ny�lik innen egy titkos szoba – vetette fel Ginny.
- Nem, az lehetetlen – r�zta meg a fej�t Hermione. – Minden oldalr�l szob�k veszik k�r�l ezt a helys�get, �s mind ismerj�k. Az egyik fel�n a sz�leitek szob�ja van, a m�sikon meg Muriel n�ni�, �s mindegyiket l�ttuk. Ott nem lehetnek…
- Tal�n a szekr�nyben vannak �s megn�velt�k t�rt�g�t� bûb�jjal! – mondta Ron, �s m�r nyitotta is a gardr�b ajtaj�t… de abban csak egy sz�rke tal�r �s p�r t�r�tt �veg volt, semmi t�bb.
- Ez azt jelenti, hogy nem is itt vannak… - gondolkozott hangosan Hermione.
- Hû, de okos vagy! Ezt egymagad tal�ltad ki? – g�nyol�dott Ron.
- �gy �rtem, hogy nem itt, a h�zban, hanem valahol m�sutt – morogta a l�ny.
- Vagyis dehoppan�ltak?
- Nem, Ginny, itt nem lehet dehoppan�…
- J�, j�!... �gy �rtem, akkor zsupszkulcsot haszn�ltak?
Hermione homlokr�ncolva gondolkozott a rejt�lyen.
- Tal�n… - mondta lassan. – De az is lehet, hogy m�shogyan mentek el. Mondjuk, mint a King’s Cross p�lyaudvaron az a fal, ami a 9 �s ¾-ik v�g�nyra vezet… Lehet, hogy mikor �tl�ptek a dolgoz�szoba ajtaj�n, egy m�sik helyre ker�ltek, amit mi nem l�ttunk… egy titkos helyre. Az is lehet, hogy nem mentek messze, de meglehet, hogy az orsz�g m�sik v�g�ben vannak…
- De mi van, ha…
- Jaj, hagyj�tok m�r! – csattant fel Harry idegesen. – Nem l�tj�tok? T�lj�rtak az esz�nk�n! Semmibe sem lesz�nk beavatva, am�g õk nem akarj�k! De j�l van, akkor õk se lesznek beavatva semmibe!
- Nem gondolod, hogy egy kicsit gyerekes vagy? – torkolta le Hermione.
Harry s�hajtott egyet. Rosszul vette fel ezt a mellõz�st, a k�t �vvel ezelõtti �llapotot juttatta esz�be, mikor a Rend �s bar�tai semmirõl se t�j�koztatt�k a ny�ri sz�net alatt. Ennek ellen�re elsz�gyellte mag�t elõbbi kirohan�sa miatt. Csak most vette �szre, milyen kicsinyes volt.
- De igen… bocs. Menj�nk innen. Folytassuk a s�v�nyny�r�st.

*

Szombaton Harry �s Ron a v�ltozatoss�g kedv��rt kora hajnalban kelt, hogy idõben oda�rjenek a hoppan�l�s vizsga kitûz�tt idõpontj�ra. Reggel �t�t mutatott a gyûl�lt �bresztõ�ra, mikor a k�t fi� f�l�lomban mosakodott �s �lt�zk�d�tt. Mikor bel�ptek a konyh�ba, hogy elfogyassz�k a szeg�nyes reggelit – tea �s pir�t�s volt csup�n, mert Charlie tapasztalatb�l tudta, hogy hoppan�l�s elõtt nem aj�nlott degeszre t�mni mag�t az embernek -, Mrs Weasley r�juk parancsolt, hogy azonnal �lt�zzenek �t norm�lis ruh�ba, nem mehetnek vizsg�zni farmerben �s p�l�ban. �gy Harry �s Ron m�g unottabb k�ppel m�sztak vissza az emeletre, hogy tal�rba �lt�zzenek.
- Hogyan fogunk Londonba menni? – k�rdezte Ron mik�zben fej�t t�masztotta �s t�mte mag�ba a szikkadt pir�t�st.
- Hopp-porral mentek a kandall�n �t – v�laszolta Mrs Weasley.
- Az�rt kellett �t�lt�zn�nk, hogy most �sszekormozzuk magunkat? – cs�v�lta a fej�t Ron.
- J� reggelt, j� reggelt! – k�sz�nt�tte õket a mindig vid�m Muriel n�ni, aki ekkor l�pett a szob�ba. – felk�sz�ltetek a megm�rettet�sre?
A k�t fi� v�laszul k�rusban mordult egyet.
- Na, fel a fejjel, biztos siker�lni fog! – b�ztatta õket a n�ni. – Nem olyan nagy sz�m az a hoppan�l�s! Eml�kszem, nekem m�r az elsõ gyakorl�son siker�lt, igaz akkor m�g sokkal jobb tan�runk volt, nem az Derreng, az a hozz� nem �rtõ pancser! Nyugalom, majd �n helyettetek is izgulok az ajt� elõtt, am�g bent lesztek, azt�n, ha v�geztetek…
- Hogy-hogy? A n�ni is vel�nk j�n? – kapta fel a fej�t Harry.
- Igen, igen. Nem mondtam m�g?
- Mi dolgod van neked a Miniszt�riumban, Muriel n�ni? – k�rdezte Ron csod�lkozva.
- Kis ez – kis az – v�laszolta titokzatosan a n�ni �s t�bbet egy sz�t sem volt hajland� besz�lni a t�m�r�l. – Nektek most a hoppan�l�sra kell koncentr�lnotok!
Miut�n lenyomt�k a pir�t�st �s legur�tott�k a kev�ske te�t, Harry �s Ron a kandall�hoz l�pett, majd Muriel n�ni el�j�k tartott egy d�szes fadobozk�t, amiben a csillog� hopp-port tartotta. Vettek egy mar�kkal a porb�l �s a tûzbe haj�tott�k, amitõl a l�ngok z�ldes sz�nûre sz�nezõdtek. Ron bel�pett a tûzbe, kimondta �ti c�lj�t �s eltûnt. Õt k�vette Harry, aki kicsit viszolygott az utaz�s ezen form�j�t�l, a rossz tapasztalatok miatt, de õ is sikeresen meg�rkezett a M�gia�gyi Miniszt�rium �trium�ba.
Az �trium nagyon megv�ltozott, mi�ta legut�bb itt j�rt – nyilv�n, mivel akkor porig rombolt�k az eg�szet. Az ugyancsak lerombolt M�gikus Testv�ris�g Sz�kõk�tja meg�resedett talapzat�ra nem ker�ltek vissza a hatalmas arany szobrok, melyeket a Voldemort elleni �d�z k�zdelemben Dumbledore professzor usz�tott ellenfel�re. Eltûntek, ak�r a professzor…
A p�vak�k mennyezeten m�g mindig sz�ntelen�l ott t�ncoltak az arany szimb�lumok, de a r�gen f�nyesre csiszolt fapadl�t rendesen elhanyagolt�k: kopott, f�nytelen, sz�lk�s volt, a falakon itt-ott p�kh�l� l�gott, amiket p�r �ve m�g szorgos kezek takar�tottak, hogy Nagy-Britannia var�zsl�inak �vsz�zados m�ltra visszatekintõ korm�nyz�szerve mindig dicsõs�gesen ragyogjon, ha fogadja a bet�vedõ vend�geket. A mostani �llapot azonban a v�ls�gos idõszakot t�kr�zte, mikor az embereket m�r nem �rdekli a pompa, a kellem �s a k�lcs�n – csak a t�l�l�s �s a gyõzelem. Ez a h�bor�s miniszt�rium volt.
Nem v�ltozott azonban az emberek s�rgõ-forg� sz�nes t�mege, akik az �trium t�voz� �s �rkezõ kandall�in�l sorakoztak, s a Harry m�g� �rkezõ Muriel n�ni m�r terelte is tov�bb a k�t fi�t, hogy ne tarts�k fel az ideges t�meget. Elsõ �tjuk a Biztons�gi Õrszolg�lathoz vezetett, ahol a p�vak�k tal�ros õr regisztr�lta a fi�k p�lc�it. Mikor Muriel n�ni p�lc�j�t vizsg�lta, felpillantott annak tulajdonos�ra, s a csod�lkoz� felismer�s �lt ki az arc�ra.
- Miss Prewett! – ki�ltott fel. – De �r�l�k, hogy viszont l�tom! R�gen j�rt fel�nk…
- Igen, sok volt a dolgom – mondta mosolyogva a n�ni a nyilv�nval� hazugs�got �s visszavette a p�lc�j�t. – Ahogy most is, �gyhogy megbocs�sson…
Azzal tov�bb �lltak �s elindultak az aranyr�csos kapun t�l a felvon�k fel�, �s be�lltak az egyik elõtt k�gy�z� sorba. Fej�k felett halv�nylila pap�rrep�lõk k�r�ztek, melyekrõl Harry tudta, hogy a miniszt�rium h�zon bel�li �zenetei, a k�l�nb�zõ �gyoszt�lyok k�zti kommunik�ci� eszk�zei.
Harry Ronra n�zett, s l�tta, hogy bar�tja ugyan�gy meglepõd�tt az elõbbi furcsa �dv�zl�sen, mint õ.
- Mond csak, Muriel n�ni… - kezdte Ron, de egy erõteljes hang f�lbeszak�totta.
- MURIEL! Tyûha! – ki�ltotta egy szak�llas f�rfi a szomsz�dos lift elõtt v�rakoz�k csoportj�b�l. �tverekedte mag�t az emberek sokas�g�n �s k�zcs�kkal �dv�z�lte a mosolyg�, majd elpirul� Muriel n�nit.
- �, kedves Arnold! R�gen tal�lkoztunk.
- Mennyi is? Tizenh�t �ve? Muriel, te gy�ny�rûbb vagy, mint valaha!
Lassan m�sok �rdeklõd�s�t is felkeltette a jelenet, s n�h�ny idõsebb boszork�ny �s var�zsl� csatlakoztak Arnoldhoz, hogy lelkesen �dv�z�lj�k a n�nit. Egyesek teljesen k�zvetlen�l k�zeledtek, m�sok meg k�l�n�s tisztelettel k�sz�ntek a n�ninek. A fiatalabb hivatalnokok �s dolgoz�k viszont �rtetlen�l �lltak az esem�nyek elõtt, ak�rcsak Harry �s Ron. Fogalmuk sem volt r�la ki ez az idõs h�lgy, s ahogy Harry Ron d�bbent arc�ra n�zett, r� kellett j�nnie, hogy nekik is �j ez a helyzet.
A tov�bbi lelkes �dv�zl�sektõl a lift �rkez�se mentette meg Harry�ket. A felvon� ajtaja nyikorogva kit�rult �s õk bel�ptek n�h�ny m�sik var�zsl�val �s boszork�nnyal egy�tt. Muriel n�ni gyorsan megnyomta a hatodik emelet gombj�t. A lift megindult felfel�, s hamar meg is �rkeztek, liftt�rsaik mind a felsõbb emeletekre igyekeztek.
- Hatos szint, M�gikus K�zleked�s�gyi Fõoszt�ly; Hop H�l�zati Fel�gyelet, Seprû-ellenõrz�si Hivatal, Zsupszkulcs Fel�gyelet �s Hoppan�l�si Vizsgak�zpont – jelentette be a monoton hang.
A h�rmas kisz�llt a liftbõl, �s Muriel n�ni vezet�s�vel Harry �s Ron v�gigmas�rozott a Fõoszt�ly hossz� folyos�j�n. A feh�rre meszelt falak ment�n jobbra-balra ajt�k ny�ltak irod�kba, az aloszt�lyokhoz, vagy rakt�rakba, seprût�rol�kba. N�h�ny ajt� nyitva volt, ezeken Harry �s Ron �nk�ntelen�l is �rdeklõdve lesett be. Az egyik nagy teremben t�bb seprût l�ttak a levegõben lebegni, s alattuk sz�rk�be �lt�z�tt var�zsl�k vizsg�lgatt�k nagy�t�kkal �s aranysz�nû p�lc�kkal a r�p-mûveket. Harry gyan�totta, hogy ez lehet a Seprû-ellenõrz�si Hivatal.
Befordultak egy sarkon, ahol a folyos� kett� �gazott, s hamarosan meg�rkeztek egy fekete ajt�hoz, ami elõtt m�r p�r fõs csoport v�rakozott. Az ajt�n kis arany t�bla hirdette: „Hoppan�l�si Vizsgak�zpont”. A v�rakoz� emberek k�zt Harry j� n�h�ny ismerõs arcot l�tott, k�zt�k a nagyon mogorva Blaise Zabini-t, �s Millicent Bulstrode-ot, akiket Harry�k egy goromba fintorral k�sz�nt�ttek, Ernie Macmillant, aki b�tor�t�an �lelte a s�patag Susan Bonest, m�g n�h�ny holl�h�tas l�nyt �s fi�t, �s…
- Neville! – ki�ltott fel Ron. - Teljesen elfelejtettem, hogy te is most vizsg�zol!
- Szia Ron, szia Harry! – mosolygott a k�v�rk�s, kerek k�pû Neville, majd Harry�k k�s�rõj�re t�vedt a szeme. – Cs�kolom! Miss Prewett? A nagymam�m mes�lt �nrõl… nagyon �r�l�k.
- A nagymam�d, kis dr�g�m? – k�rdezte mosolyogva a n�ni. – �s ki a te nagymam�d?
- Augusta Longbottom… itt van õ is a Miniszt�riumban, elk�s�rt, de visszament az �triumba, ott v�r r�m.
- Longbottom… Longbottom… - gondolkozott a n�ni. – Az �desap�d �s �desany�d aurorok voltak, igaz?
Neville b�logatott.
- Oh, nagyon sajn�lom, ami vel�k t�rt�nt… hallottam h�r�t.
- �hmm… igen… - Neville zavarba j�tt, ahogy mindig, ha a sz�leit hozz�k sz�ba.
- Na fi�k, nekem most mennem kell. Van egy kis dolgom – jelentette be a n�ni.
- Dolgod…? De �ruld m�r el, hogy… - Ron megint nem tudta befejezni a mondatot, mert Muriel n�ni m�r sarkon is fordult �s elsietett a liftek fel�.
Harry �s Ron r�gt�n Neville fel� fordultak �s kezdt�k nagyon ostob�n �rezni magukat.
- Neville, te honnan ismered a nagyn�n�met? – tette fel r�gt�n a k�rd�st a v�r�s haj� fi�.
- A nagymam�m mes�lt r�la… r�gen itt dolgozott a Miniszt�riumban �s nagyon befoly�sos boszork�ny volt… De m�rt k�rded? Te nem tudod?
- Nem! – v�gta r� idegesen Ron. – Fogalmam se volt r�la, hogy a Miniszt�riumban dolgozott.
- Mi van Potter, m�r k�s�rõ kell, hogy idetal�lj, vagy csak f�lsz egyed�l betenni a l�bad a Miniszt�riumba? – hallatszott Blaise Zabini g�nyos hangja.
- M�rt k�ne f�lnem? Mert te itt vagy? – k�rdezett vissza Harry s k�zben Ronnal egy�tt megmarkolt�k p�lc�ikat tal�rjuk alatt.
- Gondoltam az ut�n, ami a keresztapucik�ddal t�rt�…
Harry vill�mgyorsan mozdult. Elõr�ntotta a p�lc�t �s Zabini tork�nak nyomta, mielõtt m�g a mardek�ros fi� agy�ig eljutott volna a gondolat.
- Csak pr�b�ld meg befejezni �s esk�sz�m, �gy meg�tkozlak, hogy a takar�t�knak kell �sszekaparniuk a darabjaidat – sziszegte Harry d�h�sen.
Zabini v�dekezõleg feltartotta a karjait �s h�tr�bb h�z�dott. Harry is leengedte a p�lc�t �s visszafordult Ron �s Neville fel�.
- Ez sz�p volt! – mondta elismerõen Neville. – Szinte nem is l�ttam, hogy… vigy�zz!
BUMM!
Harry azonnal megp�rd�lt a figyelmeztet�sre, de csak azt l�tta m�r, amint Zabini kiss� megp�rk�lõd�tt szem�ld�kkel fekszik a h�t�n �s csod�lkozva mered a p�lc�j�ra.
- K�szi Ron… - motyogta Harry.
- Nem csin�ltam semmit! A p�lc�j�val t�rt�nt valami…
- Visszafel� s�lt el, mikor meg akarta �tkozni Harryt – magyar�zta Susan Bones, akit l�that�an jobb kedvre der�tett az im�nti k�zj�t�k. – Nem tudtad, hogy nem lehet �tkoz�dni a miniszt�riumban, Zabini? Ha a biztons�gi szolg�lat leellenõrizte a p�lc�dat, egy bûb�j megakad�lyozza, hogy �tkot sz�rj vele.
A t�rsas�g vid�man nevetg�lt a mardek�ros fi� balszerencs�j�n, mikor egy v�konyka hang sz�lalt meg m�g�tt�k:
- J�hetnek h�lgyeim, uraim, ideje vizsg�zni. Csak szapor�n k�rem, nem �rek r� eg�sz reggel. Fiatalember, szedje �ssze mag�t – tette hozz� a t�p�r�d�tt Wilkie Derreng, mikor megl�tta a f�ld�n fetrengõ Zabinit.
F�l �ra m�lva l�ptek ki az ajt�n, Harry �s Ron mindketten f�lig �rõ sz�jjal, kez�kben az �rt�kelõ lapot szorongatva. Elb�cs�ztak Neville-tõl �s a liftek fel� vett�k az ir�nyt. Muriel n�ni itt v�rta õket.
- �gy l�tom siker�lt – mondta a n�ni, mikor megpillantotta a vigyorg� fi�kat.
- Muriel n�ni, nem is mondtad, hogy r�gen a Miniszt�riumban dolgozt�l – kezdte Ron azonnal, hogy megpillantotta nagyn�nj�t. Eg�sz idõ alatt ez j�rt a fej�ben, ez�rt minden erej�t latba kellett vetnie, hogy a hoppan�l�skor csak arra koncentr�ljon, de az erõfesz�t�s meghozta a gy�m�lcs�t.
- Az m�r nagyon r�gen volt, m�g a te sz�let�sed elõtt Ron – v�laszolta a n�ni tõle szokatlanul komor arccal. – Sok�ig dolgoztam a Miniszt�riumban, m�g az a megtiszteltet�s is �rt, hogy �gyoszt�lyt alap�thattam.
Meg�rkezett a lift �s mindh�rman besz�lltak. Muriel n�ni megnyomta az egyes gombot, ami a Miniszt�rium legfelsõ szintj�re vitt, de Harry m�g sosem j�rt ott, nem tudta, milyen �gyoszt�ly tal�lhat� azon az emeleten.
A liftben rajtuk k�v�l m�g egy szem�veges, fiatal, szõke boszork�ny is utazott, irathalommal a kez�ben. Õ azonban hamarosan kisz�llt az �t�dik emeleten, a Nemzetk�zi M�guskapcsolatok Fõoszt�ly�n.
- �s mi t�rt�nt, hogy ott hagytad õket? – k�rdezõsk�d�tt tov�bb Ron, mikor �jra megindult a lift.
- �, belef�radtam a b�rokratikus v�rsz�v�sba, meg azt�n �t kellett adni a staf�tabotot a fiatalabb nemzed�knek… De most azt hiszem, ideje visszaj�nn�m a pihen�sbõl. Az k�l�nben sem nekem val�…
- �jra dolgozni fogsz a Miniszt�riumban? – csod�lkozott Ron.
- Legal�bbis rem�lem, hogy visszavesznek. Van n�h�ny holmim, amit annak idej�n itt hagytam, �s most tal�n j� haszn�t fogjuk venni.
A lift k�zeledett az elsõ emelethez, s Harry m�r sejtette, hogy hov� tartanak. Ekkor esz�be jutott valami, amit a n�ni m�g nem eml�tett:
- �hmm… azt nem tetszett mondani, hogy melyik Fõoszt�lyon dolgozott, Muriel n�ni?
A lift nyikorogva meg�llt �s kit�rult az ajt�.
- Miniszt�riumi Titk�rs�g – hallatszott a f�lke t�m�r t�j�koztat�ja.
- A Rejt�ly- �s Miszt�rium�gyin – v�laszolta a n�ni, majd kil�pett a liftbõl �s megindult a r�vid folyos�n, maga m�g�tt hagyva az elk�pedt Ront �s Harryt.
A folyos� p�r m�ter ut�n k�kre festett elõszob�v� sz�lesedett, �s egy nagy, v�r�ses ajt� z�rta le, melynek k�t oldal�n lovagi p�nc�lok str�zs�ltak. Harry igencsak meglepõd�tt a fura õrs�gen – r�gt�n erre gondolt, de esze hamar megs�gta neki, hogy a p�nc�lok val�sz�nûleg csak dekor�ci�s c�lokat l�tnak el, ahogy a Roxfortban is.
A fal ment�n fogasok �s kis pad fek�dt, f�l�tte piciny aranyt�bl�n a felirat: „K�rj�k vend�geinket, hogy kab�tjukat �s s�veg�ket hagyj�k itt”. A fi�k az utas�t�s szerint levetett�k tal�rjukat, majd Muriel n�ni ut�n bel�ptek a v�r�s ajt�n. A szob�b�l �jabb h�rom-h�rom ajt� ny�lt, melyek egyike Rufus Scrimgeur, m�gia�gyi miniszter irod�j�ba, a m�sodik Dolores Umbridge, a miniszt�riumi hivatal �llamtitk�r�nak dolgoz�szob�j�ba, a harmadik, pedig Cornelius Caramel-�be vezetett – a titulus itt nem volt felt�ntetve.
A szob�ba bel�pve azonban legelõsz�r a sz�les �r�asztaln�l �lõ fiatalemberre figyeltek fel mindh�rman, aki nem volt m�s, mint a Weasley csal�d „fekete b�r�nya”, Percy.
- Szervusz Percy! – k�sz�nt�tte Muriel n�ni kedvesen a fi�t, ahogy nagyn�nihez illik. Semmi jel�t nem mutatta, hogy neheztelne Percyre, nem �gy, mint Ron �s Harry, akik makacsul hallgattak.
- J� reggelt, Miss Prewett – mondta Percy szenvtelen hangon, amire Ronnak �k�lbe szorult a keze -, azonnal sz�lok a miniszter �rnak.
Percy kim�rten fel�llt az asztalt�l, felettese irod�j�nak ajtaj�hoz s�t�lt �s bekopogott. – Igen? – hallatszott bentrõl a hang. Percy benyitott az ajt�n.
- Miniszter �r, Miss Prewett �s Harry Potter meg�rkezett.
- Igen, engedje be õket…
Erre m�r Muriel n�ni is �sszer�ncolta a homlok�t – honnan tudta a miniszter, hogy Harry Potter is vele lesz?
Percy kit�rta az ajt�t a n�ni �s Harry�k elõtt, de mikor Ron is bel�pett volna bar�tja ut�n, Percy meg�ll�totta. Mielõtt becsuk�dott az ajt�, Harry bar�tj�ra n�zett �s l�tta, hogy Ron legsz�vesebben kicsavarn� Percy kez�t, amivel hozz��rt.
- �, kedves Muriel! �r�l�k, hogy l�tom… �s t�ged is, Harry.
Muriel n�ni viszonozta az udvarias formas�got, Harry azonban csak biccentett. A miniszter int�s�re helyet foglaltak az elõk�sz�tett v�r�s b�rsonysz�keken.
A miniszter irod�ja igen t�gas helyis�g volt, a falakon v�r�s drap�ria fesz�lt, a f�nyes fapadl�n m�regdr�ga perzsaszõnyeg ny�lt v�gig a szob�n. A mahag�ni �r�asztal m�g�tt terjedelmes ablak foglalta el a fal nagy r�sz�t, att�l jobbra egy m�ves kandall�, balra, pedig iratszekr�nyek tornyosultak. A falakon k�rbe elhunyt miniszterek �s miniszter asszonyok portr�i voltak l�that�k.
- Nos, megkaptam a level�t, Miss Prewett - kezdte a mondand�j�t a f�rfi -, de azt nem k�z�lte, hogy milyen �gyben �hajt besz�lni velem.
- Szeretn�m, ha visszavenne a munk�ba a Miszt�rium�gyi Fõoszt�ly dolgoz�jak�nt – jelentette be kertel�s n�lk�l a n�ni. – �gy v�lem, ebben a zavaros idõben minden el�rhetõ emberre sz�ks�g�k van.
Rufus Scrimgeur r�zkeretes szem�vege f�l�tt figyelte a n�ni arc�t, s k�zben n�ha szinte �szrev�tlen�l Harryre pillantott.
- Mi�rt pont a Miszt�rium�gyi Fõoszt�lyra? Azon az �gyoszt�lyon el�g munkat�rsunk van, sokkal nagyobb sz�ks�g�nk lenne emberekre a Var�zsbûn-�ld�z�si Fõoszt�lyon…
- Az�rt, kedves Mr Scrimgeur, mert a k�pess�geimet �gy tudn�m a legjobban a Miniszt�rium szolg�lat�ba �ll�tani.
- Miss Prewett, rem�lem, meg�rti, hogy most elsõsorban azokra a ter�letekre v�runk �j munkaerõt, amik a bûn�ld�z�st seg�tik elõ, �s a Miszt�rium�gyi Fõoszt�lynak nem feladata a Tudjukki ut�ni nyomoz�s…
- El�g baj – mondta a n�ni �s t�relmesen v�rakozva n�zett a miniszterre.
Scrimgeur egy elõre kik�sz�tett akt�t lapozgatott, mik�zben l�that�an Muriel n�ni aj�nlat�n t�prengett.
- Miss Prewett, �n a Miszt�rium�gyi Fõoszt�ly dolgoz�ja volt 1956 m�rcius�t�l eg�szen 1979 november�ig, mikor is v�ratlan elhat�roz�ssal nyugd�jba vonult, azt azonban nem magyar�zta meg, mi�rt – Scrimgeur k�rdõn tekintett Muriel n�nire, aki �szbe kapott, �s r�j�tt, hogy a Miniszter valami v�laszt v�r.
- Oh, h�t akkor sem magyar�ztam meg, kedves miniszter �r, mibõl gondolja, hogy most v�laszolok r�?
A miniszter elmosolyodott, de csak �gy, mint egy �hes oroszl�n, ami a pr�d�j�ra les.
- Tudja, �n akkor az Auror Parancsnoks�gon voltam alparancsnok, s eml�kszem, hogy az akkori vezet�s, Bartemius Kupor, Cornelius Caramel �s a t�bbiek k�r�ben az a pletyka j�rta, hogy hirtelen elhat�roz�s�nak k�ze lehet a Z�rt Teremhez…
Scrimgeur megint v�rakozott kicsit, de Muriel n�ni nem sz�lt egy sz�t sem, csendesen hallgatta a miniszter fejteget�s�t, nem erõs�tette �s nem is c�folta meg – aminek a f�rfi l�that�an nem �r�lt.
- T�rt�nt valami abban a teremben, amit senkinek nem volt hajland� megmagyar�zni, igaz? – folytatta kiss� nagyobb lend�lettel a miniszter. – M�g mag�nak, Dumbledore-nak sem, aki, ha j�l eml�kszem hosszan faggatta kegyedet, mi�rt is rendelt el 3-as fok� biztons�gi elõ�r�st arra az ajt�ra, amit az�ta sem nyitottak ki… �s csak �gy emlegetik: a Z�rt Terem.
- Arra gondol, hogy a Z�rt Terem miatt j�ttem most vissza, kedves Mr Scrimgeur?
- A termet akkor z�rta le, mikor Tudjukki hatalma telj�ben volt, �s most, hogy �jra erõs�dik…
- �h, sz�val erõs�dik! – Muriel n�ni most elõsz�r v�gott bele a miniszter szavaiba. – Az �js�goknak nem ezt nyilatkozta…
- Most nem ez a l�nyeg! – csattant fel Scrimgeur. – Az a fontos, hogy maga nyilv�nval�an Tudjukki miatt j�tt vissza, m�ghozz� a Fõnix Rendje parancs�ra, egy olyan t�rsas�g�ra, amit nagyr�szt a saj�t aurorjaim alkotnak, �s m�g õk sem hajland�k beavatni a r�szletekbe!
- Az rossz lehet, kedves, j� miniszter… - mondta csendesen az idõs h�lgy. – Nem lehet j�, hogy m�g a saj�t emberei sem b�znak a vezet�sben…
- Maga ezt viccesnek tal�lja!? – fr�cs�gte a miniszter.
- Nem, dehogy, uram… K�rem, nyugodjon meg! – a n�ni fel�llt, s Harry k�vette a p�ld�j�t. – Azt hiszem, itt nincs t�bb dolgunk. Ha a Miniszt�rium nem tart ig�nyt a szolg�lataimra, nem erõszakolom r�juk a t�rsas�gomat… Menj�nk Harry!
Muriel n�ni Harryvel a nyom�ban elindult az ajt� fel�, de a miniszter hangja meg�ll�totta.
- Visszaveszem az �llom�nyba, Muriel. A Miszt�rium�gyire… de van egy �ra.
Harrynek egy�ltal�n nem tetszett a hangs�ly, ahogy Scrimgeur besz�lt. A falon f�ggõ festm�nyek n�m�n hallgatt�k a jelenetet.
- Igaz�n? �s mi lenne az? – k�rdezte a n�ni.
Scrimgeur fel�llt, �s az �r�asztalt megker�lve el�j�k s�t�lt.
- A Fõnix Rendje minden titk�ba, minden terv�be beavatnak. �s mostant�l az Auror Parancsnoks�g ir�ny�t�sa al� rendelik.
- Ne legyen nevets�ges! – emelte fel a hangj�t most elõsz�r a n�ni. – A Fõnix Rendj�nek �pp az a l�nyege, hogy a Miniszt�riumt�l f�ggetlen�l mûk�dik! Ha az egyik �sszeomlik, akkor is mûk�dhessen a m�sik!
- Egysz�val nem? – k�rdezte kim�rten a miniszter.
- Term�szetesen nem – hangzott a hat�rozott v�lasz.
Egy percig a miniszter �s a n�ni farkasszemet n�ztek, Harry pedig egy pillanatig azt hitte, hogy Scrimgeur mindj�rt nekik ugrik, mint valami v�rszomjas oroszl�n.
- Nem vagyok meglepve, hogy ezt v�laszolta… - kezdte a miniszter, �s hangja megint fel�lt�tte azt a reszelõs, balj�s hangz�st, ami nagyon nyugtalan�totta Harryt. – Nos, ez esetben nem tehetek m�st. Att�l tartok, Mr Potter nem t�vozhat innen az enged�ly�nk n�lk�l.
- Micsoda!? – ki�ltott fel a n�ni.
- J�l tudjuk, megb�zhat� forr�sb�l, hogy Mr Potter alkalmazta a tiltott Cruciatus-�tkot egy emberen, ami, m�g olyan esetben is, mint az �triumban lezajlott �tk�zet, aligha nevezhetõ �nv�delemnek… �s, mivel Harry imm�r nagykor�, semmisem akad�lyozza meg, hogy kir�juk r� a megfelelõ b�ntet�st…
- Hogy k�pzeli!? – ordib�lta a n�ni. – Ez mag�nak igazs�g!? Harry m�g kiskor� volt, amikor az t�rt�nt… Ez… ez… Nem szabhatja ki r� egy felnõtt b�ntet�s�t egy…
- �, dehogynem… - vigyorgott k�jesen a miniszter. – Maga is tudja, Muriel, hogy a fõbenj�r� �tkok haszn�lata nem �v�l el… Ezek a legszigor�bban vett t�rv�nyeink…
- De az aurorjainak bezzeg enged�lyezi a fõbenj�r� �tkokat! Ez mag�nak demokr�cia? �s k�l�nben is… Harryt �gy ismerik, mit a Kiv�lasztott, nem z�rhatja b�rt�nbe!
- Nem fogj�k megtudni… De nem is kell b�rt�nbe z�rnom Harryt. A felt�teleim adottak: a Fõnix Rendje feletti ir�ny�t�s.
- Minek kell az mag�nak? – k�rdezett k�zbe Harry, aki r�zk�dott a d�htõl, �s k�zel volt hozz�, hogy elõr�ntsa a p�lc�j�t – amivel, tudta, hogy semmit se �rne el.
- Hogy minek? – kacagott fel Scrimgeur. – Nem engedhetem meg, hogy a Miniszt�rium hatalma gy�ng�lj�n, mert az emberek hûs�ge ink�bb egy h�napok �ta halott var�zsl�hoz h�z, mint a jog szerinti vezet�shez! Ez elfogadhatatlan, �s a jelenlegi v�ls�ghelyzetben… katasztr�f�t okozna.
- Katasztr�f�t!? – vis�totta Muriel n�ni. - Tudja, h�ny k�m lehet a maga hivatalnokai k�z�tt? Akkor lenne katasztr�fa, ha azok a k�mek tudom�st szerezn�nek a Rend tev�kenys�g�rõl…
- K�mked�ssel v�dolja a M�gia�gyi Miniszt�rium hivatalnokait? J�l meggondolta mit mond? – a vita kezdett elfajulni.
- Maga nem norm�lis! – kiab�lta Muriel n�ni a miniszter arc�ba. – A hatalomm�ni�ja teljesen elvette az esz�t!
- Nem tûr�m, hogy megk�rdõjelezz�k a szem�lyemet a saj�t irod�mban! – b�mb�lte Scrimgeur �s elõ r�ntotta a p�lc�j�t. – El�g volt ebbõl! Potter le van tart�ztatva, �s itt marad, am�g McGalagony nem t�r �szhez �s…
- STUPOR!
A piros villan�s �s a hangos csattan�s meg�lljt parancsolt a miniszter sz��radat�nak, aki eszm�letlen�l bukott elõre az õt �rt k�b�t� �tok miatt. Harry elõsz�r azt hitte, Muriel n�ni var�zsolt valahogy a m�gikus v�delem ellen�re, de csakhamar �szrevette, hogy mentõangyala a miniszter m�g�tt �ll� bugyir�zsasz�n haj� Nymphadora Tonks volt.
- �dv Harry! Miss Prewett… - mosolygott Tonks, majd megszeml�lte �tka eredm�ny�t. – �gy v�ltem, jobb ha k�zbel�pek, mert kezdett eldurvulni a dolog…
- J�l l�ttad, kedvesem – hagyta r� az ijedts�gtõl zih�l� Muriel n�ni.
Harry is m�g csak kezdett mag�hoz t�rni a d�bbenetbõl – majdnem letart�ztatt�k! Mindazon�ltal r�gt�n elkezdte furdalni az oldal�t a k�v�ncsis�g, hogy hogy ker�lt ide Tonks.
- Mordon volt olyan j� �s k�lcs�n adta a l�thatatlann� t�võ k�peny�t – mutatta fel a m�gikus ruhadarabot Tonks, Harry k�rdõ arc�ra pillantva. – Ezzel siker�lt m�g hajnalban belopakodnom �szrev�tlen�l. J�l gondolta, Miss Prewett. T�nyleg nem norm�lis ez az alak… J� �g, ha belegondolok, hogy majdnem megbuktatott lopakod�s �s nyomk�vet�sbõl…
- Jaj, kedvesem, nagyon h�l�sak vagyunk. Azt hiszem, menn�nk k�ne, de nem �rtana, ha t�r�ln�d az eml�keit ennek a bugrisnak. Az�rt ne mindet… Arra m�g eml�kezzen, hogy visszavett a Miniszt�riumba.
- �gy lesz, Miss Prewett, ne agg�djon. �n itt elrendezek mindent, �s hamarosan j�v�k.
Azzal Harry �s Muriel n�ni kil�ptek a miniszter irod�j�b�l, hogy csatlakozzanak a t�relmetlen�l v�rakoz� Ronhoz, aki eg�szen haz�ig k�rdezgette tõl�k az irod�ban t�rt�nteket, de r�szletes besz�mol�t csak otthon kapott Hermione, Ginny, az ikrek �s a Fõnix Rendje t�bbi tagj�val egyetemben.