M�snap Harry arra �bredt, hogy valaki r�zza a v�ll�t.

-Harry! �breszt�!

-Mi…Mi van? – k�rdezte Harry �lmosan.

-Az van, hogy reggel van. Mindj�rt d�l! – mondta egy l�ny hag.

-Mi?! – Harry szeme nyomban kipattant. –M�r d�l van?

-Igen! A vend�gek is szinte mind itt vannak!

Harry kipattant az �gyb�l. Ginnyt l�tta az �gy�n �lni, de nem t�r�d�tt vele. Mag�ra kapkodta a ruh�it.

-Mikor kezd�dik az esk�v�?

-N�gykor! – felelte a l�ny. –De hov� m�sz? – k�ltott fel mikor l�tta, hogy Harry felpattan.

-Dolgom van! – hangzott a t�m�r felelet.

Harry lerobogott a l�pcs�n, �s bar�tai keres�s�re indult. A konyh�ba �rve ott tal�lta Mr �s Mrs Weasleyt, Ront, Hermion�t, Lupint �s Tonksot.

-J� reggelt Harry dr�g�m! – sz�lt az asszony. –�s boldog sz�let�snapot!

-K�sz�n�m Mrs Weasley. Hemione, Ron? Besz�lhetn�nk? – k�rdezte sietve.

-Igen! – felelt a k�t megsz�l�tott.

-Na, mi a baj? – k�rdezte Hermione mikor m�r h�rmasban voltak.

-Igen mi olyan fontos? – k�rdezte Ron is. –�ppen eb�delt�nk ha nem l�ttad volna!

-� Ron ne nyavalyogj! Nem l�tod, hogy valami fontosat akar mondani?! – pir�tott r� Hermione. –Mondd csak Harry ne is t�r�dj vele!

-Nos! – kedte a fi�. Nem igasz�n tudta mit is mondjon. Bar�tai az �v v�g�n tulajdonk�ppen kijelentett�k, hogy ak�r a hal�lba is k�vetik. Neki m�gis k�ts�gei voltak e fel�l, mivel akkor m�g a sokkos �lm�nyek hat�sa alatt �lltak. M�g maga Harry is. Benne m�gsem volt k�ts�g �s tudta, nem k�rheti a bar�tait olyan dologra amir�l tudja, hogy ak�r a fogukat is ott hagyhatj�k.

-Biztosak vagytok benne, hogy el akartok k�s�rni?

-Harry! – mondta Hermione gyeng�den. –Nem hagyn�nk cserben egy ilyen vesz�lyes helyzetben. �s, ahogy azt m�r a ny�ron megmondtam, ha akartunk volna m�r r�g visszafordulhattunk volna! De nem tett�k! Akkor most mi�rt h�tr�ln�nk meg?

-Ez egy teljesen m�s helyzet! – v�gta r� a fi�. -Vesz�lyekb�l megy�nk a m�g nagyobb vesz�lyek fel�! Nekem v�gig kell mennem az �ton! Ez vitathatatlan! De nektek van v�laszt�sotok!

-Igen! �s mi v�lasztottunk! – hangzott a v�lasz, �s az �rdekes az az volt, hogy nem Hermione sz�j�b�l hangzott el. Ron volt a felel�. –Tudod Harry, lehet, hogy te m�shogy gondolod, de �n – �s szerintem Hermione is – a bar�ts�g sz� alatt azt �rtj�k, hogy j�ban, rosszban kitartunk egym�s mellett. �s azt hiszem ez az a pont, ahol elv�lik, ki az igazi bar�t �s ki nem.

-�h Ron! – mondta Hermione k�nnyes szemmel.

-De Hermione ez az igazs�g! Ez nem hazugs�g! Ez a k�ny�rtelen �let! �s ha tetszik, ha nem Potter veled megy�nk!

Harry m�lyen a gondolataiba mer�lt. Tudta, hogy sz�m�that a bar�taira. �m arra nem gondolt, hogy Ron ekkora v�ltoz�son megy kereszt�l ez alatt a n�h�ny h�t alatt. Most l�tta csak igaz�n milyen is a bar�tja val�j�ban. Most bontakozott ki az igazi Ronald Weasley. �s – noha Ron kiss� kil�gott a t�bbi Weasley gyerek k�z�l – Harry �gy gondolta, bar�tja most lett igaz�n feln�tt.

-Nos… - mondta Harry lassan - Nos rendben! Ezt megbesz�lt�k. De szeretn�k r�gt�n az esk�v� ut�n indulni. Besz�ln�nk kell �desany�ddal �s �desap�ddal! – mondta Ronnak c�mezve. A fi� felny�g�tt. Harry elmosolyodott. Visszat�rt a r�gi Ron Weasley.

- Musz�j?

- Igen musz�j! –pir�tott r� Hermione. –�n is besz�ltem any��kkal. Ut�lt�k a dolgot, k�l�n�sen azt a r�sz�t, hogy ne menjek vissza a Roxfortba. De megvil�g�tottam nekik, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok is mint a tanul�s. K�nyvek �s okoskod�s! Ezekn�l sokkal fontosabb a bar�ts�g, meg a b�tors�g! – ut�bbi mondatait ink�bb csak sop�nkod�snak sz�nta, �m Harry meghallotta �s elnevette mag�t.

- Te meg mit nevetsz? – k�rdezte �rtetlen�l Ron. Hermione is felnevetett.

- El is felejtettem! Te akkor �jultan fek�dt�l.

- Ezeket a szavakat mintha ismern�m valahonnan. – mondta Harry sejtelmes mosollyal.

- H�t igen. – mondta Hermione. –most nem �ll fenn sem annak a vesz�lye, hogy egy m�regt�l halunk meg, vagy meg�g�nk a t�zben. Csak esetleg egy Avada Kedavra… - a l�ny megborzongott, majd hat�rozottan kijelentette: -Nem Harry! Semmik�pp nem mehetsz egyed�l!

-Vita lez�rva! – mondta Ron is. –Na j�. Ha mindenk�ppen besz�lnem kell any��kkal ess�nk t�l rajta minn�l el�bb.

-Rendben. – s�hajtotta Harry. Szembe kellet n�znie Mrs Weasleyvel. Nem tehetett m�st. Tudnia kellett, hogy a legkisebb fia �letvesz�lynek teszi ki mag�t.

Harry balszerencs�j�re Mr �s Mrs Weasley nem voltak egyed�l a konyh�ban. Ginny is vel�k volt. Ez volt az amit a legjobban el akart ker�lni. Tudta, hogy Ginny nem gyerek m�r, teh�t nem utas�thatj�k semmire. �s azt is tudta, hogy a l�ny ellenkezni fog.

M�lyet s�hajtva l�pett h�t be a konyh�ba Ron nyom�ban. Hermione szorosan m�g�t�k.

- Anya, apa mondani szeretn�k valamit. – erre a mondatra Ginny, aki az �rkez�k l�tt�n felpattant, leroskadt a sz�k�be. –Nem megy�nk vissza a Roxfort ba! Sem �n, sem Harry, sem Hermione. Fontos dolgunk van ami nem t�r halaszt�st, �s nagyon fontos. – utols� mondat�ban j�l megnyomta utols� el�tti szav�t.

- De h�t hov�? �s mi�rt olyan fontos? – k�rdezte Mrs Weasley.

- Anya! Legyen el�g annyi, hogy menn�nk kell �s megy�nk! – csattant fel Ron.

- �n is megyek! – pattant fel Ginny. Harry m�lyet s�hajtott.

- Ginny! Azt hittem, hogy ezt m�r a ny�ron tiszt�ztuk! – mondta.

- Nem Harry! �n… �n k�ptelen vagyok �lbetett k�zzel �lni a Roxfortban �s v�rni a hal�lh�redet. �n… �n erre nem vagyok k�pes! – Ginny m�r majdnem s�rt mik�zben ezeket mindta. Harry sejtette, hogy a Weasley sz�l�k m�g nem tudnak a kapcsolatukr�l, most m�gis odament a l�nyhoz �s �t�lelte. Az n�m�n zokogott a karjaiban.

-Ginny. – mondta v�gasztal�an. –Nem engedhetem meg, hogy vel�nk gyere. M�r a ny�ron elmondtam. Voldemort m�r akkor felhaszn�lt ellenem mikor m�g csak a legjobb bar�tom h�ga volt�l. Most viszont, ha megtudn� ,hogy szeretlek, k�nny�szerrel meg�lne mindkett�nket. �s �n nem akarom, hogy meghalj, mert szeretlek! Ezt te is tudod. Jobban �rezn�m magam, ha biztons�gban tudn�lak. – azzal le�ltette a l�nyt a sz�kbe.

- Mrs Weasley! – sz�l Harry az asszonyhoz. –Tudniuk kell, hogy ha most elengedik Ront lehet, hogy nem l�tj�k viszont. Ez a dolog egy nagyon vesz�lyes k�ldet�s �s �k saj�t sz�nd�kukb�l j�nnek velem.

- De m�gis! Mir�l van sz�? – k�rdezte Mr Weasley, mik�zben a feles�ge leveg��rt kapkodott.

- Sajn�lom, de nem mondhatok t�bbet ann�l, hogy… Voldemorttal kapcsolatos… - mondta Ron �s a konyh�ban n�ma csend lett.

- �rtem. – mondta a f�rfi lassan. –Mikor indultok?

- Ha lehet az esk�v� ut�n r�gt�n. – mondta Hermione.

- Nos… Rendben van. – mondta Mr Weasley lassan. -  L�tom nem lehet titeket lebesz�lni a dologr�l, �gy h�t meg sem pr�b�lom. – sz�lt. -De legyetek nagyon �vatosak.

M�g aznap este Harry meghallotta, hogy Mr �s Mrs Weasley a konyh�ban veszekszenek. Tudta, hogy nem helyes amit csin�l, de kihallgatta �ket.

- Artur! Hogy engedhetted, hogy elmenjenek? – k�rdezte Mrs Weasley hiszt�rikus hangon.

- Molly! Nem l�ttad, �ket? �gyis elmentek volna! Ha tiltjuk, ha nem. Ebbe m�r senki nem sz�lhat bele. Vel�nk csak a t�nyeket k�z�lt�k.

- De m�gis hova mehetnek? – k�rdezte az asszony.

- Nem tudom, de valami nagyon komoly dolog lehet.

- Oh Artur! F�ltem �ket! Mi van, ha rosszul s�l el a dolog?

- A sz�vem, azt s�gja, hogy nem csin�lnak semmi ostobas�got. – Harry, aki eddig n�m�n hallgat�zott, enn�l a pontn�l halkan felhorkant. Ez az eg�sz m�r alapj�ban egy hatalmas ostobas�g. Mondhatni egyenesen a hal�l tork�ba mennek.

- De h�t Artur! M�g gyerekek!

- Nem Molly! �k m�r nem gyerekek!

- Rendben van! – v�gta r� az asszony. –De ne v�rdd el, hogy �r�mmel engedjem el �ket! Lehet, hogy vissza sem j�nnek! – zokogta Mrs Weasley.

- Visszaj�nnek Molly! Ne agg�dj! – mondta Mr Weasley �s �t�lelte feles�g�t. Harry enn�l a pontn�l otthagyta �ket. Eleget hallott. �s egyet �rtett Mrs Weasley aggodalm�val. Lehet, hogy egyik�k sem t�r vissza…

�m sem Harry sem Weasley�k nem tudtak r�la, hogy m�s is tan�ja volt a besz�lget�snek…

***

Harry m�g sosem volt esk�v�n, de sejtette, hogy ez nem egy hagyom�nyos szertart�s.

Bill m�r szinte teljesen j�l volt. M�r csak egy-k�t heg eml�keztetett arra a sz�rny� �jszak�ra.

Az esk�v�n sok olyan vend�g is volt, akit Harry eddig nem ismert.

�m ismer�s arcokat is l�tott. P�ld�ul Fleur h�g�t. Gy�ny�r�en festett a ruh�j�ban. Mellette Ginny l�pkedett. Szomor� volt az arca. B�r megpr�b�lt mosolyogni, de nem igaz�n siker�lt neki. Szemei dagadtak �s v�r�sek voltak, noha a vastag sminkr�teg kiss� elfedte ny�zott kin�zet�t. � is gy�ny�r� volt, ami nem ker�lte el Harry figyelm�t sem.

Neville �s Luna is ott voltak. Harry nem tudta ki h�vta meg �ket, de boldog volt, hogy elj�ttek.

Maga a szertart�s egyszer� volt. A p�r elmondta esk�j�t, amit k�l�n erre az alkalomra tanultak meg. Gy�ny�r�en festettek �gy egy�tt. �s, noha Fleur kiss� k�nyes l�ny, de er�s volt �s l�tszott rajta, hogy szereti Billt.

A szertart�s ut�n k�vetkezett a parti. Mindenki besz�lgetett �s vid�m volt. Volt finom ennival� �s ital is folyt rendesen.

Harry, Ron �s Hermione t�rsas�g�ban m�latta az id�t.

- Holnap reggel szeretn�k indulni. – mondta Harry.

- Rendben. �s? Hov� megy�nk el�sz�r? – k�rdezte Hermione.

- Nos �n els� �llom�sk�nt Godric’s Hollowra gondoltam.

- �s… Azt�n? – k�rdezte Hermione �vatosan.

- �szint�n sz�lva fogalmam sincs. – felelte Harry.

- Szerintem – mondta a l�ny hat�rozottan. –Elmehetn�nk a miniszt�riumba. �s a nyilv�ntart�sukban kutakodhatn�nk R.A.B. ut�n. Nem gondolod?

- Hm. Ez nem is rossz �tlet. De hogy jutunk be? – tette fel Ron a logikus k�rd�st.

- Ebben seg�t Mr Weasley! – mondta Hermione kaj�nul.

- Hermione, te egy zseni vagy! – mondta Harry.

- K�s�re j�r. Le k�ne fek�dn�nk, ha holnap kor�n kel�nk. – mondta Ron.

- Rendben. – mondta Harry �s ny�jt�zott egyet. –�gyis teljesen hulla vagyok.

Azzal a h�rom j� bar�t elvonult aludni.

Egyik�k sem sejthette, hogy a s�t�tben h�rom alak guggol, �s csak arra v�r, hogy �k elmenjenek. �s arra sem sz�m�tottak, hogy �tjuk sor�n hamarosan t�rsas�got kapnak…