M�snap reggel Harry j�kedv�en �bredt. Nagyon �r�lt Ginny level�nek, �s szeretett volna �jra egy�tt lenni vele. Mindazon�ltal nem volt benne biztos, hogy nem t�l korai-e visszat�rnie Nagy-Britanni�ba, ez�rt levelet �rt Siriusnak.

Kedves Sirius!

Tegnap megkaptam Ginny level�t. Azt �rta, hogy szeret �s hi�nyzom neki. Nekem is annyira hi�nyzik, hogy szinte f�j (vagy ez csak a libid�m? - ez k�lt�i k�rd�s volt:)) Borzaszt�an hi�nyzik nekem, �s szeretn�m �jra a karjaimban tartani. Azon gondolkodom, hogy haza hoppan�lok p�r nappal az els� pr�ba el�tt, amely �gyis csak december hatodik�n lesz. Mit gondolsz? Gondolod, hogy Ginny rendbe j�tt m�r? F�lek, hogy m�g nem. Csak k�t hete, hogy elindultam otthonr�l, �gy azt hiszem, m�g korai lenne hazat�rni.

Mondd meg mi a v�lem�nyed, �rdemes hazamennem? Javult m�r a hangulata?

V�laszolj, amilyen gyorsan csak tudsz!

Harry

Ui. Ne mer�szelj cs�nya szavakat tan�tani a l�nyomnak, hallod-e!!!

Miut�n befejezte a levelet, elindult a bagolyh�zba. Jobbra fordulva a sarkon  front�lisan �tk�z�tt Mileta Krummal. �sszekoccant a fej�k, �s mindketten elestek, a k�nyvek pedig, amelyeket a l�ny cipelt, sz�tsz�r�dtak a padl�n. � maga "csod�latos m�don" Harry �l�ben landolt.

- Au! - massz�rozta a fej�t a fiatal var�zsl�. Bocs�nat! Nem l�ttalak! Lehet, hogy �j szem�vegre van sz�ks�gem.

- Nem a te hib�d, Harry - mosolygott a l�ny �s lassan, t�ls�gosan is lassan, felt�p�szkodott az �l�b�l. Mik�zben pr�b�lt fel�lni, "v�letlen�l" v�gigsim�tott Harry combj�n. - Nem figyeltem oda - a leesett k�nyvei�rt ny�lt.

- Hadd seg�tsek - mondta amaz, �s elkezdte �sszeszedni a hozz� k�zelebb es� k�nyveket.

- �, k�sz - suttogta a l�ny, de amint �tvett k�t k�nyvet, �szrevett valamit: a gy�r�t Harry jobb kez�n. A jegygy�r�t. - Te... te n�s vagy? - kapott leveg��rt a l�ny.

- Az. Nem tudtad?

- Nem - r�zta a fej�t a l�ny, majd sarkon fordult �s elrohant. Harry meg mert volna esk�dni, hogy zokogott.

- A csud�ba. Mi�rt kell minden cs�nya l�nynak bel�m esnie? - s�hajtotta, �s lehajolt leesett level��rt.

- Szerelmi �gyek, mi? - Jevgenyij Anyegin szelleme suhant �t a falon. - B�rcsak nekem is lenne, de nem... �n �r�kre elvesztettem az �n dr�ga Tatyan�mat!

- Tatyan�t? - vonta fel a szem�ld�k�t Harry. - �gy �rti Tatyana Fjodrovna professzort?

- Kit? - csattant fel Anyegin. - Nem! Nem erre a Tatyan�ra gondoltam, hanem az �n Tatyan�mra! - legyintett. - K�l�nben, �gysem �rten�.

Harry v�llat vont �s levette szem�veg�t. - T�nyleg �jra van sz�ks�gem - �llap�totta meg. - Egyre r�vidl�t�bb vagyok. �szre kellett volna vennem ezt a Milet�t...

- �, az nem a maga hib�ja volt - v�laszolta Anyegin.

- De h�t nekimentem.

- Nem - r�zta fej�t a k�s�rtet. - � ment mag�nak. Itt v�rakozott a sarkon vagy h�sz perce, a maga szob�ja fel� tekintgetve. V�rta, hogy kij�jj�n �s beleszaladhasson mag�ba.

- Micsoda? Az a kis... – motyogta d�h�sen Harry . - Ilyen az �n szerencs�m. El�sz�r Millicent, most meg Mileta... B�rcsak lenne itt egy Dudley, hogy feles�g�l vegye.

- Egy dudley? Mi az a dudley? - k�rdezte Anyegin.

- Ne is t�r�dj�n vele - s�hajtotta Harry �s tov�bbment.

* * * * *

- J� reggelt Harry! - �dv�z�lte Hermione. - Gondterheltnek l�tszol. Mi t�rt�nt?

- Mileta - morogta amaz.

- Aha, �rtem - kuncogott a n�.

- Nem olyan vicces, Herm. Folyton a nyomomban van. De tudod, mit? Fogalma sem volt r�la, hogy n�s vagyok. Most m�r hogy tudja, rem�lhet�leg nem j�rk�l tov�bbra is a nyomomban.

- Nincs m�g egy unokatestv�red, v�letlen�l? - mosolygott a fiatal boszorka.

- De van - vigyorgott Harry. - Csak nem el�g id�s Milet�hoz.

- Tal�lnunk kell valakit, akivel �sszeboron�ljuk... De ez v�rhat. �pp azon gondolkodom, hogy elugrok Szentp�terv�rra, elint�zni a kar�csonyi bev�s�rl�st. Van kedved velem j�nni?

- Persze. A csal�d biztosan �r�lne az orosz var�zsl� holmiknak. Vehetn�nk Frednek �s George-nak egy p�rat azokb�l a balalajk�kb�l. K�pzeld, az �r�letbe kergetn�k vele Mollyt!

- Akkor tal�lkozzunk t�z �rakor az el�csarnokban - mondta vid�man Hermione.

- �m, t�nyleg, Herm, hogyan megy�nk oda? Hoppan�lunk?

- Nem. A Durmstrang ter�let�n nem lehet hoppan�lni. Pont �gy m�k�dik, mint a Roxfort. Legal�bb egy m�rf�ldnyire el kell t�volodni a kast�lyt�l, hogy hoppan�lni tudjunk. Hopp-port is haszn�lhatunk, de most ink�bb Aberforth sz�nj�n megy�nk.

- Azt hittem, elment az �jjel. L�ttam elmenni.

- L�ttad? - a fiatal boszorka meglepettnek t�nt. - Fogalmam sincs hov� mehetett, de m�r vissza is j�tt, mert �pp most l�ttam.

- Akkor lehet, hogy csak egy kis �jjeli sz�nk�z�sra v�gyott. Sosem lehet tudni, ha Aberforthr�l van sz�.

- �gy igaz - b�lintott Hermione. - Furcsa ember ez a Dumbledore. �gy �rtem... furcsa emberek ezek a Dumbledore-ok.

* * * * *

Miut�n tal�lkoztak az el�csarnokban, kil�pve az ajt�n megpillantott�k a sz�nj�n �l� Aberfortht, aki a szok�sos v�rv�r�s kab�tj�t �s sapk�j�t viselte (az ut�bbit feh�r sz�rme keretezte, �s a v�g�r�l feh�r pompon cs�ng�tt). - Ho-ho-h�! – ki�ltotta, vid�man integetve nekik. - Besz�ll�s h�lgyeim �s uraim! A sz�n fel van szerelve k�zponti f�t�ssel, - mutatott a k�t takar�ra, - l�gkondival, - a hideg sz�l cib�lta szak�ll�ra pislantott, - �s szobaszervizzel! - mutatott a feltehet�en ennival�val teli kos�rra.

Harry �s Hermione maga k�r� tekerte a takar�kat, amelyeket val�sz�n�leg meleg�t� b�b�jjal l�ttak el, mivel nagyon kellemes h�t �rasztottak.

- A t�lap�nak is hasonl� sz�nja van, - magyar�zta Aberforth, - kicsi, de el�g hely van rajta az aj�nd�koknak.

Harry Hermion�ra sand�tott, aki elfojtotta a nevet�s�t.

- �hm, Aberforth, mire val�k ezek... a pap�rzacsk�k? - k�rdezte Hermione, k�t pap�rzacsk�ra mutatva, amely a sz�n "m�szerfal�n" l�gott.

- �gy tudtam, �n mugli sz�let�s�, Mrs. Weasley - felelte Dumbledore sz�lesen somolyogva. - A muglikn�l van ilyen a rep�l�g�peken, arra az esetre, ha a g�p l�g�rv�nybe ker�l �s az utasoknak h�nyingere lesz...

- �... - kuncogott a fiatalasszony. - Milyen praktikus. De mi�rt csak kett� van?

- Nekem nincs r� sz�ks�gem. Hozz�szoktam - vont v�llat Aberforth. - �gy v�lem te is hozz�szokt�l a z�r�s rep�l�sekhez, ugye, Harry?

Harry b�lintott, amint a sz�n a leveg�be emelkedett �s elindult.

- Mondja csak, Aberforth, l�tj�k a muglik ezt a sz�nt? - k�rdezte Hermione.

- Nos, - mondta az �regember t�tov�n, - tavasszal, ny�ron �s �sszel l�thatatlann� t�v� b�b�jt sz�rok a sz�nra, de t�len nem f�radok vele... amikor a n�pek �szreveszik, azt hiszik, a j� �reg Mikul�s l�tj�k.

- M�g a muglik sem olyan ostob�k - v�laszolta Harry. - Vagy igen? Amikor megl�tt�k Arthur Ford Angli�j�t �trep�lni Nagy-Britanna felett, el�gg� �sszezavarodtak. Az �js�gok tele voltak az esettel.

- Rep�l� Ford Anglia? Milyen k�l�n�s - mondta Aberforth, mintha a rep�l� sz�nok egy�ltal�n nem lenn�nek azok. - �s ki vezette?

- A bar�tom, Ron, Hermione f�rje.

- Ne is eml�keztess r�, Harry - s�hajtotta a fiatal boszork�ny. - Az a rivall� m�snap t�nyleg borzalmas volt.

- Az semmis�g volt ahhoz az �r�hoz k�pest, amelyet Piton szob�j�ban t�lt�tt�nk - fintorgott Harry. - K�l�nben is most m�r bevallom, sajn�ltam, hogy nem volt lehet�s�gem vezetni azt az aut�t.

- Aut�t vezetni nem nagy �gy - jelentett ki Dumbledore. - Sz�nt hajtani m�r m�s dolog. Van kedved kipr�b�lni? - felaj�nlotta Harrynek a gyepl�t.

- Megpr�b�lhatom? - kerekedett el a fiatalember szeme.

- Persze! - v�laszolta Dumbledore. Amint Harry �tvette a gyepl�t, a sz�n el�rel�dult, j�val gyorsabban, mint ahogy addig haladt.

- H�! - ki�ltott Harry az �r�lten sz�guld� r�nszarvasoknak. - Lass�tsatok!

- Csin�lj valamit, Harry! - sik�totta Hermione, belekapaszkodva mindk�t f�rfiba. Att�l tartott, hogy kizuhan.

- Hogy szoktad meg�ll�tani �ket Aberforth? - kiab�lta Harry, amint a r�nszarvasok zuhanni kezdtek.

- Csak pr�b�ld ir�ny�tani �ket, k�ly�k!

- De hogyaaaan? - Harry kezdett k�ts�gbe esni. Hermione ink�bb becsukta a szem�t, nem is akarta l�tni a f�ldet, amely nyakt�r� sebess�ggel k�zeledett fel�j�k. Vagy ink�bb... �k k�zeledtek hozz� t�l gyorsan.

- Pr�b�ld megtal�lni a harm�ni�t k�zt�k �s k�zted! - javasolta Aberforth.

- Harm�ni�t? Bolond vagy? �pp most mutatj�k be a Wronszk�j m�buk�st! - kiab�lt vissza Harry, att�l tartva, hogy a r�nszarvasok nem tudnak id�ben kij�nni a zuhan�sb�l.

- Csak csin�ld!

Harry m�rges pillant�st vetett Dumbledore-ra, �s lehunyta a szem�t. Megpr�b�lt laz�tani, megpr�b�lt b�k�t �s harm�ni�t tal�lni. Elhessegette zavar� gondolatait, ki�r�tette az elm�j�t �s csak a sz�nt h�z� nyolc �llatra koncentr�lt. Hirtelen meg�rezte �ket. �rezte az elm�j�ket, az �leter�t, amely bel�l�k �radt. R�gt�n tudta, hogy azok is �rzik �t. Aranyos r�nszarvasok... kedves r�nszarvasok... lass�tsatok, k�rlek... kezei nem r�ngatt�k t�bb� a gyepl�t, nem is markolt�k olyan szorosan, csak k�nnyed�n tartott�k. Alig �rezte a sz�j �rint�s�t a kez�n, mintha valami nagyon k�nny� anyagb�l k�sz�lt volna, nem vastag b�rb�l. Gyeng�den megh�zta �s �rezte, hogy a sz�n emelkedni kezd. Most m�r ki merte nyitni a szem�t.

Ism�t ugyanazon a magass�gon utaztak. Havas f�ld ny�jt�zott alattuk, ameddig a szem ell�t. - Minden ok�, Hermione, kinyithatod a szemed - suttogta.

A fiatalasszony falfeh�r arccal nyitotta ki a szem�t, hogy k�r�ln�zzen, azt�n hirtelen felkapta a pap�rzacsk�t a hely�r�l �s �klendezni kezdett.

- J�l vagy Hermione? - k�rdezte Harry.

- Soha jobban - kr�kogta amaz m�rgesen, Dumbledore-hoz fordulva. - Mi volt ez az eg�sz? Valami tr�fa?

Az �regember vid�man  r�sand�tott - Harry hajtani akart. H�t hagytam.

- De tudta, hogy ez fog t�rt�nni, ugye? – tudakolta bossz�san Hermione.

- Sz�m�tottam valami ilyesmire - vont v�llat az �reg. - Ravasz �llatok ezek a r�nszarvasok. Pl�ne a sz�nh�z�k. Var�zserej� �llatok, �s nagyon �vatosan kell b�nni vel�k.

- Aberforth... �n �reztem valamit - sz�lalt meg Harry. - �gy �rtem... �reztem �ket valami megmagyar�zhatatlan k�tel�ken kereszt�l. �reztem, ahogy l�legzenek, gondolkodnak... furcsa volt.

- El�sz�r furcsa. De �gy viselkednek a m�gikus r�nszarvasok. Gondolkodnak. Nem form�lnak szavakat az elm�j�kben, de bizonyos emberek k�pesek meg�rteni az akaratukat.

- Na ne - forgatta szem�t Harry. - Rem�lem ez nem azt jelenti, hogy Jedi lettem.

- Micsoda lett�l? - pislogott Dumbledore.

- Semmi - felelte Harry �s Hermione k�rusban. - Mugli dolog.

- De t�nyleg Aberforth, hogy lehetnek a r�nszarvasok m�gikus l�nyek, ha nem tal�lhat�k a Legend�s l�nyek �s megfigyel�s�k c�m� k�nyvben? - �rdekl�d�tt Hermione.

- Ja, hogy az - nevetett az �regember. - G�the Salmander soha nem hitt a Mikul�sban, sem a r�nszarvasaiban. Amikor azt a k�nyvet �rta, nem volt a birtok�ban semmilyen bizony�t�k a m�gikus r�nszarvasok l�tez�s�re.

- Aha - b�lintott Harry, �tadva a gyepl�t Aberforthnek. - Azt hiszem, ezzel ink�bb nem pr�b�lkozom meg �jra. Tudod, csal�dom van, akikr�l gondoskodnom kell.

- Nem kell agg�dnod miattuk - felelte Dumbledore. - Tudod, hogyan kell b�nni vel�k. Ez ritka adotts�g, Harry. Nem sokan k�pesek r�.

- Remek – tette karba a kez�t Harry. - Ez azt jelenti, hogy nemcsak p�rszasz�j� vagyok, de r�nszarvasnyelv� is?

- Azt hiszed, �ssze-vissza besz�lek, igaz? - vigyorgott Aberforth. – Hidd el, hogy nem. Szerencs�s vagy, Harry Potter. Az, hogy �rted ezeket a csod�latos teremtm�nyeket, igazi adom�ny.

- Sokan, meg�rtik �ket?

- Nem, nem sokan. Csak p�r ilyen emberr�l tudok: te, �n, a Pjotr a kvibli, aki az ist�ll�ban dolgozik... na meg a Mikul�s. Ennyi. Persze lehetnek m�g m�sok is, akik m�g nem fedezt�k fel ezt a k�pess�g�ket.

- Szerencs�s fl�t�sok - jegyezte meg Hermione, akinek az arca m�g mindig cs�nya z�ld volt. �szrevette, hogy megint milyen hat�ssal volt Harryre a "kvibli" sz�, ez�rt �gy d�nt�tt, m�sra tereli a besz�lget�st: - Mondja Aberfort, a Mikul�s tulajdonk�ppen var�zsl�? - k�rdezte szarkasztikusan.

- Nem, � tulajdonk�ppen mugli

- Akkor hogyan f�r be azokba a sz�k k�m�nyekbe? �s hogyan k�pes k�r�lrep�lni a f�ldet egyetlen �jszaka alatt? - k�rdezte Harry t�n�dve. M�r biztosra vette, hogy Aberforthnek a Szt. Mungo’s-ban vagy a helyi elmeoszt�lyon lenne a helye.

- Nos... ez hadd maradjon az �n titkom - kacsintott r�juk Dumbledore.

- Az �n titka? - vonta fel szem�ld�k�t Hermione. - H�t el�rulta �nnek?

- Tulajdonk�ppen igen. Nyolc �ves voltam, amikor kar�csonykor megbetegedtem. Magas l�zam volt, meg minden. Ott fek�dtem, �s nem b�rtam elaludni. Furcsa zajokat hallottam, �s megl�ttam egy k�v�r, pirosba �lt�z�tt fick�t kij�nni a kandall�b�l. Eml�kszem, m�g meg is k�rdeztem, hogy hopp-porral j�tt-e. Azt mondta, fogalma nincs r�la mi az a hopp-por, azt�n letette az aj�nd�kokat a kar�csonyfa al�. M�r menni k�sz�lt, amikor megk�rdeztem, hogyan f�r ki a k�m�nyen ilyen k�v�r l�t�re, �s hogyan siker�l minden gyereknek eljuttatni az aj�nd�kot egyetlen �jjel. Nevetett �s elmondta a titkot, de megesketett, hogy soha nem mondom el senkinek. H�t nem is mondom el.

Harry �s Hermione gunyoros pillant�sokat v�ltott. - Biztos vagy benne, hogy nem csak a l�z tette, Aberforth? - k�rdezte Harry. - Lehet, hogy hallucin�lt�l.

- Lehet - az �regember �jra r�juk kacsintott. - �, n�zz�tek! Szentp�terv�r!

Harry �s Hermione el�rehajolt, hogy megcsod�lja a hatalmas v�rost, amely kilom�terekkel t�volabb fek�dt. Ahogy k�zelebb �rtek, ki tudt�k venni a t�li napf�nyben csillog� hagymakupol�kat. Csod�latos l�tv�ny volt. Hermione �pp meg akarta k�rdezni, hol sz�llnak le, amikor Aberforth egy a v�roson k�v�l �ll� kis hegyhez korm�nyozta a sz�nt. - T�k�letes parkol�hely – jelentette ki, mik�zben a hegy oldal�ban egy barlangba vezetve j�rm�v�ket.

Aberforth �pp leugrott a sz�nr�l, amikor egy hossz� feh�r szak�ll� �regember s�t�lt oda hozz�juk, arc�ba h�zott csukly�ban

- �dv, Aberforth! - mondta.

- �dv neked is, Andrej, vigy�zn�l a sz�nra, am�g v�s�rolunk? - Dumbledore megpaskolta a legk�zelebbi r�nszarvas fej�t.

- Persze - v�laszolt az �regember.

Aberforth megk�sz�nte, �s kisietett a leveg�re. A fiatalok k�vett�k a tekintet�kkel.

- �pp ideje volt, hogy meg�rkezz�nk - morogta Hermione, boldogan. �r�lt, hogy v�gre lesz�llhatott. - Ut�lok rep�lni.

- A mai nap ut�n, �n sem mondhatom, hogy szeretek - Harry savany� k�pet v�gott. - �tkozott r�nszarvasok.

Furcsam�d mind a nyolc r�nszarvas h�traford�totta a fej�t, �s Harry meg mert volna esk�dni, hogy s�rt�d�tten n�ztek r�.

- De legal�bb Aberforth j�l mulatott - vont v�llat. - B�r, majdnem meg�lt minket. Nem tudhatta, hogy k�pes vagyok-e kommunik�lni ezekkel az �llatokkal, vagy sem. �gy t�nik mindk�t Dumbledore, akit ismer�nk, szeret kock�ztatni. A v�r�kben van.

- Nekem mondod? - s�hajtotta Hermione. - Jobb lesz, ha vigy�zunk vele. �letvesz�lyes mindenkire, saj�t mag�ra is.

- Ja. Sokkal ink�bb, mint Albus - v�laszolta Harry, elhaladva a csukly�s �regember mellett, aki a r�nszarvasokat itatta. - K�v�ncsi vagyok, min vesztek �ssze.

- �sszevesztek? - Hermione �rdekl�dve n�zett.

- �h�m. Aberforth azt mondta,  amiatt hagyta el Angli�t.

- El tudom k�pzelni �ket, amint gumil�b ront�st, �s Carbunculus �tkokat sz�rnak egym�sra - kuncogott Hermione, a barlang kij�rata fel� tartva.

Miel�tt kil�ptek volna a barlangb�l, Harry k�zelebb hajolt hozz� �s a f�l�be s�gta: - Gondolod, hogy t�nyleg hisz a Mikul�sban?