A h�rom bajnok kiv�laszt�s�t k�vet� napon m�st sem lehetett hallani a Durmstrangban, mint a tus�r�l sz�l� pletyk�kat. A di�kok olyan h�tborzongat� �tleteket tal�ltak ki a pr�b�kr�l, hogy a jegesmedve vad�szat sem hangzott t�bb� nevets�gesnek.

- Lefogadom, hogy pingvineket fogatnak vel�k - mondta Graham Pritchard a reggelin�l.

- Nem vagy �szn�l? - felelte Natalie McDonald. - Pingvinek csak a D�li sarkon vannak!

- Kit �rdekel? - vont v�llat a nagydarab Mardek�ros. - K�rdezz�k meg a bajnokunkat. - mutatott Dennisre, aki akkor �rt az asztalhoz. - H�, Creevey!

- Mi van, Pritchard? - Dennis le�lt vele szemben.

- Mi lesz az els� pr�ba? - k�rdezte Malcolm Baddock, egy m�sik Mardek�ros.

- Nem t’om. Nem mondt�k el nek�nk. Csak annyit mondtak, hogy egy nagyon k�l�nleges �s ritka, m�gikus erej� n�v�nyt kell megkeresn�nk.

- Egy n�v�nyt? Ennyi az eg�sz? Egy nyavaly�s n�v�nyt keresni? - vicsorgott Pritchard. - Ezzel m�g egy ilyen koszos kis Griffend�les is megbirk�zik, mint te.

- K�sz a b�tor�t�st. M�ris sokkal jobban �rzem magam - fintorgott Dennis. - K�l�nben, Krum �s Dumbledore azt mondta, hogy vesz�lyes feladat lesz... �gy �rtem, a keres�s. De el�sz�r is kutatnunk kell a k�nyvt�rban. Ki kell tal�lnunk, mit keress�nk, hogy felk�sz�lhess�nk.

- Nem hiszem, hogy t�l neh�z lenne megtal�lni azt a n�v�nyt - �llap�totta meg Eleanor Branstone. - �gy �rtem, nem sok n�v�ny lehet itt t�len.

Dennis v�llat vont. - Megl�tjuk.

- Rem�lem, te fogod megnyerni a tus�t, Dennis - sz�lt Natalie el�gg� hangosan, oldalpillant�st vetve a Mardek�rosokra. - Nem b�rn�m ki, ha az a felv�g�s Beauxbatonsos nyerne!

- �, Guillaume? - kuncogott Dennis. - Ja, el�g fura alak. Arra a pasira eml�keztet, akit Harry bulij�n l�ttam j�liusban. Hogy is h�vt�k... Gilded?

- Gilderoy - mondta Eleanor elpirulva.

- �-�, Ellie, te beleest�l Gilderoy Lockhartba! - kacar�szott Natalie. - Vagy ink�bb Guillaume Locharba?

Eleanor m�g jobban elpirult. - Ki nem esett volna bele? Aaaaaaaannyira j�l n�z ki... - s�hajtotta a l�ny a francia bajnokra pillantva, aki a szomsz�dos asztaln�l �lt �s �ppen nevetett valamin. Mind a harminck�t foga villogott a reggeli naps�t�sben.

- Azt hiszem nem te vagy az egyetlen, aki beleesett valakibe - mondta Natalie a bar�tn�j�nek.

- Ki m�g? - k�rdezte Eleanor.

Natalie egy s�t�t haj� l�nyra mutatott, aki a tan�rokhoz legk�zelebbi asztaln�l �lt.

- Micsoda? Krum h�ga? - k�pedt el Eleanor. - Mi�rt gondolod, hogy neki is tetszik Guillaume?

- Nem Guillaume, te buta - nevetett a bar�tn�je.

- Akkor ki? - k�rdezte Dennis.

- Figyeld egy kicsit - felelete Natalie gonosz mosollyal. - N�zd csak, eg�sz f�tyolos a szeme amikor r�n�z...

- Harryre - �llap�totta meg Dennis.

- Pontosan. Harryre.

- H�ha! Ez �rdekes lesz! - kuncogott Eleanor. - K�v�ncsi vagyok, vajon Harry tud-e m�r az �j h�dol�j�r�l...

- Nem hiszem - morogta Baddock. - �gy n�z ki, t�ls�gosan lefoglalja, hogy vill�mh�r�t�t j�tszik McGalagony �s Dumbledore k�z�tt.

Dennis f�lmosollyal b�lintott. McGalagony �s Dumbledore kapcsolata nemhogy javult volna, hanem ink�bb romlott. Hat�rozottan rosszabb lett a 'korcsolya' epiz�d �ta. Aberforth tov�bbra is olyan lezseren viselkedett, mint azel�tt, ett�l azonban Minerva fagyosabb lett, mint valaha. Csak vonakodva besz�lt a f�rfihez, vagy hallgatta meg. Kapcsolatuk arra a szintre korl�toz�dott, hogy ha Aberforth �gy k�sz�nt�tte: - J� reggelt Minerva, milyen csinos ma! -, akkor McGalagony csak annyit v�laszolt, hogy - J� reggelt -, �s elsietett.

- Na megyek a k�nyvt�rba - �llt f�l Dennis. - El kell kezdenem a kutat�st.

- K�rdezd meg Weasley professzort. Biztosan tud seg�teni azokkal a k�nyvekkel - javasolta Eleanor.

- Igen, mindenk�ppen k�rdezd meg Creevey - vicsorgott Baddock. - Sosem tal�lod ki magadt�l.

Dennis �gy tett, mintha nem hallott volna semmit �s elment.

* * * * *

McGalagony befejezte a reggelij�t �s fel�llt az asztalt�l. Csak�gy, mint Aberforth. Miel�tt a f�rfi b�rmit mondhatott volna neki, Madame Maxime odal�pett Aberforth-h�z �s f�lreh�vta.

McGonagall megk�nnyebb�lten fels�hajtott: a Beauxbatons igazgat�n�je 'megmentette' Dumbledore-t�l. Elindult az ajt� fel�, amikor valami arra k�sztette, hogy visszaforduljon. Madame Maxime �l�nken gesztikul�lt Aberforthnek, de nyilv�n nagyon halkan besz�lt, mivel Minerva egy sz�t sem �rtett.

A f�rfi v�laszolt valamit �s Olympe t�vozott.

- Az a hat�rozott �rz�sem, hogy az els� pr�b�r�l k�rdezte mag�t - l�pett McGalagony szigor� arccal  Aberforth-h�z. - Merem rem�lni, hogy k�pes volt tartani azt a nagy sz�j�t.

- Nagy a sz�m? - a f�rfi l�that�an j�l sz�rakozott  –  Nos, kedves Minerva, tulajdonk�ppen nem kotyogtam ki Olympe-nak semmit. Senki m�s, csak Viktor, Harry �s �n tudunk az els� pr�b�r�l... Legal�bbis azt hiszem...

- H�l�s lenn�k, ha nem sz�l�tana Minerv�nak, Mr. Dumbledore... - vonta �ssze a szem�ld�k�t McGalagony. - Nem vagyunk tegez� viszonyban, ugyeb�r?

- Micsoda egy �nnepront� maga Mrs. McGalagony. Vagy Miss?

- Persze, hogy Miss - csattant f�l Minerva.

- Nem csoda - vont v�llat Aberforth.

- Micsoda? - vonta fel a szem�ld�k�t amaz.

- Az, hogy maga m�g l�ny, McGalagony kisasszony. Maga pont olyan hideg, mint ez a kast�ly.

- �s azt gondolja maga az, aki felmeleg�thet? – tette karba a kez�t a n�.

- �n? - nevetett a m�sik. - Fura �tlet... de sohasem lehet tudni... Lehet, hogy �rdekel a dolog – mondta Aberforth, r�kacsintva az asszonyra.

- Maga f�lesz�, torzonborz Mikul�s! - fr�cs�gte a boszork�ny.

- Mikul�s? Ez aranyos - Aberforth b�szk�n kih�zta mag�t. - V�g�l is van n�h�ny r�nszarvasom. J�, hogy eml�tette, meg kell l�togatnom �ket, biztosan k�ts�gbe estek, hogy napok �ta nem l�ttak!

- De j� nekik - felelte McGalagony hidegen.

- Na, na - ingatta a fej�t Aberforth.

- Micsoda?

- Maga nem is olyan hideg, mint ez a kast�ly. Hidegebb. Igaz�n sz�ks�ge lenne valakire, aki felmeleg�ti.

- Biztos lehet benne, hogy az nem maga lesz! - v�laszolta g�g�sen Minerva.

- Mi�rt McGalagony kisasszony? - k�rdezte Aberforth gyeng�den. - A karomba z�rhatn�m �s kellemesen  felmeleg�ten�m mag�t.

- Engem? A maga karj�ba? - csattant fel a n�. - Csak akkor szaladn�k a maga karj�ba, ha egy jeti kergetne!

- Egy jeti? - a f�rfi megvakarta a fej�t. – H�t… neh�z lesz elint�zni... de megl�tjuk... – m�g egyszer r�kacsintott a n�re �s els�t�lt.

* * * * *

�ton a szob�j�ba, Harry megint elt�vedt. Azt k�v�nta, b�r lenne egy Tekerg�k T�rk�pe a Durmstrangr�l is. De szerencs�tlens�g�re nem volt.

Egy m�sodik emeleti festm�nyen l�tta, hogy Nagy Katalin c�rn� �pp azzal volt elfoglalva, hogy begombolja a ruh�j�t, �s megigaz�tsa haj�t. A h�ta m�g�tti �gyon egy f�lmeztelen, f�lig betakart f�rfi fek�dt  ny�jt�zkodva �s �s�tozva.

- J� napot fels�g - �dv�z�lte Harry. - Meg tudn� mondani, merre kell mennem a szob�mba?

- Menjen k�t emeletet fel �s forduljon balra a sarkon, azt�n a k�vetkez�n�l jobbra - v�laszolt Katalin, kicsit elpirulva. K�zelebb intette Harryt, �s suttogott: - Rendesen n�zek ki? Akakij Akakijevicsnek nincs t�kre.

- T�k�letesen n�z ki, fels�g - biztos�totta amaz, �s a negyedik emelet fel� indult, amikor v�letlen�l �ts�t�lt Iv�n Iljics szellem�n.

- Jaj, bocs�nat! Nem l�ttam, hogy itt van! - k�rt eln�z�st.

- Ne is t�r�dj�n vele! - felelte a k�s�rtet szenved� arccal. - Nem �rdekel, mit csin�lnak velem... t�bb� m�r nem. �letemben sem szerettek soha...

- �, ez szomor�.

- Fogalma sincs, milyen szomor�! - t�rt ki Iv�n Iljics. - Azt valahogy elviselem, hogy nem tisztelnek, de ez a f�jdalom, ez a f�jdalom kib�rhatatlan!

- Milyen f�jdalom? - k�rdezte Harry.

- A f�jdalom a bal oldalamban! Borzaszt�! - nyafogott a k�s�rtet.

- Nem is tudtam, hogy a szellemek is �reznek f�jdalmat - mondta Harry.

- Persze, hogy �rz�nk! Nem mindegyik�nk, de �n szem�ly szerint igen! Persze a t�bbiek azt mondj�k, csak k�pzel�d�m, hogy ez csak fantomf�jdalom, de �k nem tudnak semmit! - Iv�n �gy markol�szta az oldal�t, mintha t�nyleg valami k�nz� f�jdalom gy�t�rn�.

- Tudn�k... tudn�k seg�teni valahogy?

- Igen! Ker�tse el� Geraszimot!

- Kit? - pislogott Harry.

- Az inasomat!

- Inas? Sajn�lom uram, de nem ismerem az inas�t.

- Micsoda? Nem hallott r�lam �s a t�rt�netemr�l? - vonta fel szem�ld�k�t Iv�n Iljics.

- ��, nem. Sajn�lom.

- Biztos vagyok benne, hogy nem is �rdekli - s�hajtotta Iv�n. - Nem mintha ez meglepne.

- De… �rdekel... - tanulv�n Hisztis Myrtle eset�b�l, Harry nem akarta megs�rteni a szellem �rz�seit.

- Igaz�n? - Iv�n szeme felragyogott, �s elragadtatottan csapta �ssze a kez�t. - Teh�t hol is kezdjem?

- Nos... az elej�n azt hiszem.

- A sz�let�semmel? ��... arra a r�szre nem eml�kszem... - r�zta a fej�t Iv�n. - Sajn�lom, fiatalember. Tudom, hogy �rdekli, de semmit nem mondhatok a csecsem�koromr�l... �gy h�t azt hiszem azzal a nappal kezdem, amikor elhat�roztam, hogy �j f�gg�ny�ket akasztok az ablakra...

- Jaj Iv�n, hagyd b�k�n ezt a szeg�ny sr�cot! - egy csinos fiatalasszony k�s�rtete lebegett �t a falon. - Ne untasd hal�lra!

- De azt mondta, hogy �rdekli, Anna! - tiltakozott Iv�n.

- Akkor is hagyd b�k�n – v�laszolt a n�, kez�t ny�jtva Harrynek.

- J� napot fiatalember, Anna Karenina vagyok, �r�l�k, hogy tal�lkoztunk.

- J� napot - Harry kiny�jtotta a kez�t, hogy megr�zza az asszony kez�t, amikor �szre vette, hogy az anyagtalan. - ��, sajn�lom.

- Sebaj - legyintett a n�i szellem. - Mindig elfelejtkezem magamr�l... m�g mindig �l�nek �rzem magam, pedig m�r sz�z �ve t�rt�nt...

- Micsoda? - k�rdezte Harry.

- Az, hogy meghalt - v�laszolt Iv�n.

- �, �rtem. Sz�val a nevem Harry Potter. Nagy-Britanni�b�l j�ttem.

- Nagy-Britanni�b�l? Az el�g messze van innen - �llap�totta meg Anna. - Hogyan j�tt ide?

- Az iskolabusszal. K�r, hogy nem haszn�lhattuk a Roxfort Expresszt, vonattal gyorsabb lett volna…

- Vonatok! - sik�totta Anna. - GY�L�L�M  a vonatokat! – ezzel k�nnyekbe t�rt ki �s elsuhant.

- Jaj nekem, mit mondtam? - r�ncolta a szem�ld�k�t Harry. - Mi a baj a vonatokkal?

- Az, hogy egy vonat alatt halt meg - felelte Iv�n. - Meg�lte mag�t Wronszkij gr�f miatt.

- Ki? Joseph Wronszkij? A h�res lengyel kviddicsj�t�kos, aki feltal�lta a Wronszkij m�buk�st?

- Micsoda? - pislogott a k�s�rtet. – Nem, az egy m�sik Wronszkij lehetett. Eh, ne is t�r�dj�n vele. Sz�val, hol tartottam? Ja igen... sz�val elhat�roztam, hogy felm�szom a l�tr�ra, �s �j f�gg�nyt akasztok az ablakra...

* * * * *

- Mit olvasol olyan nagy �rdekl�d�ssel, hogy nem is hallod a l�pteimet? - k�rdezte Krum.

Hermione feln�zett. - �, csak egy k�nyvet, amit a k�nyvt�ratokban tal�ltam. Igaz�n �rdekes.

- Micsoda? - Viktor r�n�zett e k�nyv c�m�re. - Aha. Orosz m�toszok �s legend�k. Vagy mondhatn�nk �ket t�nd�rmes�knek is.

- Nagyon sok legenda van, p�ld�ul a g�r�g reg�k, melyeknek h�tter�ben val�di t�rt�netek �llnak - felelte a fiatal boszork�ny. - �s ezek a legend�k t�nyleg olyan �rdekesek... P�ld�ul ez a legenda a k�t ikervar�zsl�r�l, Aaronr�l �s Anorr�l.

- �h, buta mes�k - legyintett Viktor, mik�zben mell� telepedett.

- De igaz�n k�l�n�s - er�sk�d�tt Hermione. - Anor megfagyasztotta a fiv�r�t, hogy � lehessen a vezet� var�zsl� Oroszorsz�gban... azt�n meg�lte az apj�t, aki hal�la el�tt k�ma-szer� alomba k�ldte Anort. �s egy m�sik t�rt�net az aranyhalr�l a Durmstrang tav�ban! Csod�latos!

- Ugyan Hermijj�ni, - Krum kicsit k�zelebb csusszant hozz�. - Semmilyen m�gikus aranyhal nincs abban a t�ban. A legend�k szerint ugyan �l egy a viz�ben, de szerintem ez marhas�g. M�gis... ha �rdekel az ilyesmi, elmondhatom neked a bolg�r mes�ket, amelyeket a sz�leim mes�ltek nekem, amikor kicsi gyerek voltam... - lopva �tkarolta Hermion�t. - ... csod�latos mes�ket mondhatok neked, Hermijj�ni...

- K�sz - �llt fel a n�. - De H�feh�rke �s Hamupip�ke �pp el�g sz�p nekem.

Krum is fel�llt. - Akkor nincs mese. Valami m�s?

- Mi m�s, Viktor? - fonta �ssze a karj�t Hermione.

- Tal�n... volna kedved megn�zni velem Szentp�terv�r vagy Murmanszk var�zsl�-negyed�t? Vehetn�l ott valami sz�pet a csal�dodnak... K�l�nben is j�n a kar�csony.

- Nos... - Hermione az ajk�ba harapott. - Gondoltam r�, hogy ell�togatok oda, de ha megyek is, Harryvel megyek. - L�tva a csal�dott kifejez�st Krum arc�n, hozz�tette: - M�r voltam a szentp�terv�ri var�zsl� piacon, de Harry m�g nem, �s gondolom, � is szeretne v�s�rolni az �nnepekre. �s most, ha megbocs�tasz...

Viktor m�ly, lemond� s�hajjal n�zett a t�voz� asszony ut�n.

* * * * *

F�l�r�val k�s�bb Iv�n Iljics befejezte a mes�j�t arr�l, hogyan esett le a l�tr�r�l, �t�tte meg mag�t, �s lett nagyon-nagyon-nagyon beteg. Eleinte Harry megpr�b�lt egy�tt�rz�st mutatni, de k�s�bb m�r csak b�lintani tudott, �s besz�rni egy-egy "�h�m"-�t �s "ja"-t.

H�l�san, hogy megszabadult a k�s�rtett�l, Harry folytatta �tj�t a szob�j�ba. Amint jobbra fordult a sarkon valami (azaz k�t valami) fekete �s sz�r�s ugrott r�.

- H�! Eressz el! - ki�ltott fel, let�pve mag�r�l a k�t pogrebint.

- Vendetta! - ki�ltotta az egyik, nyilv�n t�bbnyelv� d�mon �s el�h�zott egy hossz�, �les k�st a h�ta m�g�l.

- H�tr�bb az agarakkal! - Harry a tal�rj�ba ny�lt a p�lc�j��rt... �s nem tal�lta!

Az els� pogrebin fenyeget�en suhogtatta a k�st, a fiatalemberhez k�zeledve. A m�sik diadalmasan megp�ccintett a kez�vel valami hossz�k�sat, azt�n eldobta, el�g messzire ahhoz, hogy Harry ne �rje el, an�lk�l, hogy egy v�rszomjas sz�rgoly� megk�seln�.

- H�, besz�lj�k meg, sr�cok... - Harry a falnak vetette a h�t�t. - ��... nem besz�ltek angolul, mi? Csak oroszul �s olaszul?

A pogrebinek nem t�ntek sz�sz�ty�rnak, nem besz�lve arr�l, hogy a m�sodik is el�h�zott egy t�rt valahonnan - �gy l�tszik zseb�k is van, csod�lkozott Harry.

A k�t d�mon d�h�sen vicsorogva �s fog�t csikorgatva k�vette a folyos� fal�hoz lapul� Harryt, akinek semmije sem volt, amivel megv�dhette volna mag�t. H�t�t a hideg t�gl�knak vetette, mik�zben gyorsan k�rbej�rtatta a szem�t, hogy tal�ljon valamit – b�rmit - ami seg�thet rajta... �s akkor megl�tta: karny�jt�sra egy f�klya volt a falon. Harry nem habozott: kikapta a tart�j�b�l, hogy elkergesse vele a d�monokat.

Nem volt azonban ideje megtudni, hogy a pogrebinek f�lnek-e a t�zt�l, mert a fal, amelynek nekid�lt, hirtelen megmozdult: egy r�sze �letre kelt �s mag�ba szippantotta.