Petunia Dursley, a Privet Drive 4-es sz�m alatt, m�lyen elmer�lt abban, hogy r�zsasz�n m�zzal vonja be a tort�t, amelyet az � piriny� Dudlimudlij�nak s�t�tt. Dudley ugyanis ma v�gre megl�togatja �t.

- Igaz�n j�l n�z ki – sz�lt a f�rje odany�lva, hogy megk�stoljon egy kis tejsz�nhabot a torta tetej�r�l.

- Ne is �lmodj r�la! - Petunia r�csapott a kez�re a fakan�llal. - Ez Duddy�!

- De, Petunia dr�g�m elt�lzod a fontoss�g�t ennek az eg�sz... - pr�b�lta megindokolni Vernon. - �gy viselkedsz, mintha �vek �ta nem l�ttuk volna a fiunkat.

- �s pontosan ez a helyzet, �n nem l�ttam az �n Dudlik�mat h�rom hete, Vernon! Te minden nap l�thatod a Grunningsban, de �n nem!

- J�l van, j�l van, dr�g�m... – a f�rje mosolyogva r�zta a fej�t.

- Ne mer�szelj a m�zhoz ny�lni Vernon Dursley! - ki�ltotta az asszony – Ink�bb menj �s tedd tiszt�ba Daviet, �gy hallom sz�ks�ge van r�!

- Megint �n? - morogta Vernon, hallgatva kisfia s�r�s�t - M�r tiszt�ba tettem.

- Egyszer. K�t h�napja - mutatott r� az asszony. - Menj �s gondoskodj r�la, nekem mindent el kell rendeznem Dudley �rkez�s�ig! Mindennek t�k�letesnek kell lennie!... B�r att�l tartok, azzal n�vel semmi sem lehet t�k�letes - s�hajtotta. - �szint�n rem�lem, hogy nem hozza el.

- A menyedr�l besz�lsz, Petunia - eml�keztette Vernon.

- Mintha nem tudn�m - r�ncolta az orr�t amaz.

Amint f�rje kiment a konyh�b�l, megsz�lalt a cseng�.

- Itt van! - csapta �ssze a kez�t Petunia, �s sietett ajt�t nyitni. - �... te vagy az – vetette oda megvet�en, mik�zben v�gigm�rte az ajt�ban �ll� Millicent Bulstrode Dursleyt.

- Igen, �n vagyok. Hogy van, kedves any�som?

- J�l voltam. Mostan�ig – morgott Petunia �s belet�r�lte lisztes kez�t a k�t�ny�be.

- Bej�het�nk v�gre? - k�rdezte Millicent.

- Mi? Mi�rt besz�lsz t�bbes sz�mban? �s hov� tetted az �n Dudlik�mat?

- Itt vagyok, anya - �rkezett egy hang Millicent h�ta m�g�l.

- Hol? - kapott leveg��rt Petunia. - Tal�n... tal�n elvar�zsoltad �t... hogy l�thatatlan legyen? - ripakodott r� meny�re.

- Micsoda? Neeem!

- Akkor meg hol van? - Petunia cs�p�re tett k�zzel �llt, d�h�sen meredve meny�re.

- Itt, anya - sz�lt az im�nti hang, �s egy csont sov�ny fick� l�pett el� sz�k farmerban Millicent h�ta m�g�l.

Mrs. Dursley a sz�v�hez kapott �s el�jult.

* * * * *

- H�, anya... �bredj fel... - Dudley egy Sunday Times-szal legyezte anyj�t. - Nem haszn�l... nem reag�l. Biztos nagyon megd�bbent.

- �llj f�lre, fel�bresztem - sz�lt Millicent meglengetve var�zsp�lc�j�t. - Stimula.

- Mit k�pzelsz, mit csin�lsz az �N h�zamban? - ki�ltott meny�re Vernon Dursley, aki csak most �rt a nappaliba.

- Csak megpr�b�lja mag�hoz t�r�teni - v�laszolta Dudley.

- Akkor is, senki sem var�zsolhat... - Vernon hangja elf�lt, amint pillant�sa a fi�ra esett. –Mi a fene! Mit csin�lt�l a fiammal, te kis cafka? – ki�ltotta, �s r� akart t�madni Millicentre, amikor Dudley (aki karcs� l�v�n gyorsabban mozgott), kett�j�k k�z� ugrott.

- Nem apa, nem Milli volt! Semmi k�ze ehhez! T�nyleg!

- Semmi? - Vernon arca eltorzult a d�ht�l. - �s azt v�rod, hogy ezt elhiggyem?

- Igen, azt! - felelte Dudley, pr�b�lva h�ta m�g� rejteni feles�g�t, ami jelenlegi �llapot�ban teljesen lehetetlen volt, l�v�n Millicent k�tszer olyan sz�les, mint �.

- Ne... ne higgy nekik, Vernon! - Petunia fel�lt, rendk�v�l szenved� arckifejez�ssel. - K�z�l�k val�, ne felejtsd el! Azok k�z�l az elmebetegek k�z�l val�!

- Nem elmebeteg, csak boszork�ny! - tiltakozott Dudley.

- Az �pp el�g! - horkant fel Vernon.

- Ezt nem t�r�m tov�bb! Ha csak s�rtegetni tudj�tok a feles�gemet, el is mehetek! Gyer�nk, Millicent! - Dudley sarkon fordult, �s az ajt� fel� indult.

- Ne! - Petunia felugrott a d�v�nyr�l �s ut�nuk sietett. - �n... �n nem �gy �rtettem, �desk�m! Csak ne menj m�g... k�rlek... – kez�t �sszet�ve k�ny�rg�tt.

- Na j� - s�hajtott Dudley �s visszavezette feles�g�t a nappaliba. - De ne s�rtegess�tek t�bbet Millicentet.

- Sz� sincs r�la, dr�g�m - r�zta fej�t Petunia. - Gyertek mindketten, foglaljatok helyet. M�r hozom is a tort�t, csak neked s�t�ttem, �desk�m... L�tom, sz�ks�ged van r�...

Egy perccel k�s�bb Mrs. Dursley �jra felt�nt, ez�stt�lc�n egyens�lyozva egy hatalmas r�zsasz�n m�zas tort�t rengeteg tejsz�nhabbal. - Tess�k. Vegy�l k�t szeletet, Dudlimudli. Vagy ink�bb h�rmat. �gy n�zel ki, mint akit �heztetnek, bogaram.

- Nem �heztetnek, ne izgulj, anya - Dudley hatalmas falat tort�t t�m�tt a sz�j�ba (l�that�an elfeledkezett fogadalm�r�l, hogy soha t�bb� nem eszik tort�t.)

- Akkor meg hogyan... - r�ncolta szem�ld�k�t Petunia. - H�rom hete teljesen norm�lisan n�zt�l ki, �s most... olyan vagy, mint az a csont �s b�r unokatestv�red.

- Harry? - vigyorgott Dudley. - H�t tulajdonk�ppen Harry bulij�n t�rt�nt a dolog.

- Milyen bulin? - vetette k�zbe Vernon.

- A sz�linapi bulij�n, apa... nem mintha tudn�tok mikor sz�letett, ugye?

- K�ne? - morgott Vernon.

Dudley v�llat vont. - Ne is t�r�dj vele... teh�t Millit meg engem megh�vtak a bulira. Igazi var�zsl� buli volt.

- K�m�lj meg a r�szletekr�l, k�rlek – s�hajtott Petunia.

- Pedig musz�j mes�lnem r�la ahhoz, hogy meg�rts�tek, mi t�rt�nt. Sz�val... - Vernon t�ny�rja hirtelen kics�szott a kez�b�l �s lebegni kezdett a leveg�ben, azt�n elsuhant a l�pcs� ir�ny�ba.

- Mi a j�...? - ugrott fel Dursley �r, a tortaszelet�t kergetve. - Gyere vissza te... - meny�re n�zett. - Azt hiszed ez vicces? Nos szerintem nem. Add vissza a tort�mat!

- De �n semmit sem csin�ltam, Dursley �r! - v�gott vissza Millicent.

- Akkor ki volt az? - vonta fel a szem�ld�k�t Petunia, �s gyanakodva meredt Millicentre. Mr. Dursley feladta a torta �ld�z�s�t, �s egy m�sik szelet�rt ny�lt, helyet foglalva a kanap�n a feles�ge mellett.

- ��... hadd folytassam a t�rt�netet - mondta gyorsan Dudley. - Sz�val... t�rt�netesen f�lrenyeltem egy szeletet Harry sz�let�snapi tort�j�b�l... - ebben a pillanatban a t�lca a marad�k tort�val a leveg�be emelkedett. - Sz�val... fulladoztam egy szelet tort�n... - pr�b�lta folytatni Dudley, de nem siker�lt.

- Most m�r elegem van! - Vernon r��v�lt�tt Millicentre. - Vagy abbahagyod ezt, vagy azonnal elhagyod a h�zamat, te piszkos kis...

- Rendben! Megyek! - �llt fel a boszork�ny. - �s vissza se j�v�k t�bb�!

- J�! - v�laszolta Petunia �s Vernon k�rusban.

- Ha � elmegy, �n is megyek. - �llt fel Dudley is. - �s soha t�bb� nem l�ttok.

- De Dudley... ez a... ez a... n� megbabon�zott t�ged! – pihegte az anyja. - Biztos vagyok benne, hogy elvar�zsolt t�ged, �s ir�ny�t t�ged!

- Soha nem ir�ny�tottam �t, Mrs. Dursley - jelentette ki Millicent olyan m�lt�s�ggal, amelyet senki sem v�rt volna t�le.

- Nem ir�ny�tod �t, mi? - h�r�gte Vernon. - Akkor hogyan magyar�zod a viselked�s�t?

- Semmi �rtelme azt gondolni, hogy megig�zett engem, apa! - felelte Dudley. - Vagy tal�n igen...

Mindk�t sz�l�je leveg��rt kapott.

- ... megig�zett az els� percben, ahogy megl�ttam. Csakhogy nem � ir�ny�t, hanem a szerelem, amelyet ir�nta �rzek. Igen, Millicent elb�v�l. De ez nem rossz, apa. Ez csod�latos... - �tkarolta feles�g�t. - Szeretem �t, anya.

- ������, az �n kicsi Dudlimudlim! - Petunia k�nnyekben t�rt ki �s szorosan �t�lelte a fi�t meg a meny�t.

- Petunia, m�g megfojtod �ket! – sz�lt Vernon �s elh�zta �t a fiatal p�rt�l. - Menj�nk vissza, j�?

- Millicent? - Dudley a feles�g�re n�zett, k�rlelve, hogy adjon m�g egy utols� lehet�s�get a sz�leinek.

- J�, rendben - b�lintott amaz, elfogadva Dudley felaj�nlott kez�t.

Amint mindannyian le�ltek az asztalhoz az ez�st t�lca visszat�rt, �resen.

- Megint az a kutya volt? - n�zett Petunia Vernonra. - M�r ezerszer megmondtam a szomsz�dnak, hogy ne engedje azt a nyavaly�s d�g�t csavarogni... m�r legal�bb n�gyszer bej�tt a h�zba. Az a telhetetlen kis sz�rgoly�!

- Megyek, �s beler�gok – �llt fel Vernon �s elment a kuty�t keresni, amely biztosan megette a tort�t.

- Teh�t... hol tartottam? - k�rdezte Dudley.

- A bulin�l �s a tort�n�l - v�laszolta a feles�ge.

- �, persze... sz�val, �ppen fuldokoltam a tort�n, amikor megjelent az a fick�... Gideon vagy hogy h�vt�k...

- Nem volt itt a kutya, Petunia – k�z�lte Vernon, ahogy visszaj�tt. - Butch ki van k�tve a szomsz�d h�ts� kertj�ben. � nem lehetett...

- Akkor megint a szellemek? - s�padt el Petunia.

- Szellemek? - vonta fel szem�ld�k�t Dudley. - �gy tudtam h�vt�l egy spiritiszt�t, aki azt mondta, eg�sz Little Whingingben nincs egy �rva szellem sem.

- �gy van, de any�d folyton k�pzel�dik - felelte Dursley �r, egy �veg narancsl��rt ny�lva. - K�r valaki? - k�rdezte.

- K�rn�k egy kicsit – b�lintott Millicent, felemelve a pohar�t. Amikor Vernon f�lig t�lt�tte a pohar�t, az kir�ppent a kez�b�l, �gy Mr. Dursley legal�bb k�t decit a padl�ra l�ttyintett.

- A francba! - ki�ltotta, amint a poh�r, f�lig t�ltve elt�nt az el�szob�ban. - Ez m�r t�bb a sokn�l! Senki nem mondhatja, hogy t�relmetlen ember vagyok, de mindenkin�l elj�n az a pillanat, amikor el�ri a b�ket�r�se hat�r�t, �s ez n�lam MOST van! – �v�lt�tte a h�z ura. - Mi az �rd�g�t k�pzelsz magadr�l, te l�ny? Azt hiszed, �gy j�tszadozhatsz vel�nk, ahogy a kedved tartja?

- Nem �n voltam! - pattant fel Millicent.

- T�nyleg nem � volt! - csatlakozott Dudley.

- Nem �? NEM �? - kapcsol�dott be Petunia rik�csol� hangon. - Teljesen bolondnak n�ztek?

- De h�t azok vagytok! - kiab�lta Dudley �k�lbe szor�tott k�zzel. - Nem l�tj�tok, ami nyilv�nval�?

- Mit? Hogy az abnorm�lis kis feles�ged a bolondj�t j�ratja vel�nk? - k�rdezte az anyja.

- T�nyleg ennyire vakok vagytok? - k�pedt el Dudley. - Az hittem, t�bb eszetek van... de �gy l�tszik, t�vedtem. Harrynek igaza volt, amikor azt mondta, hogy sz�kl�t�k�r�ek, maradiak, �s teljesen kib�rhatatlanok vagyok!

- Micsoda? - Petunia sz�v�re szor�totta kez�t. - D...duddlik�m...

- Sz�nalmasak vagytok! – r�zta a fej�t Dudley. - Sz�gyellem, hogy ugyanolyan mugli vagyok, mint ti!

- Fiam! - h�pogott Vernon. - Te... te nem tudod, mit besz�lsz! Biztosan beteg vagy!

- Nem vagyok beteg, csak v�kony! - v�gott vissza a fiatalember. - �gy l�tszik att�l, hogy hetven kil�t fogytam, elvesztettem a var�zslattal szembeni ellens�ges hozz��ll�somat is! �gy l�tszik, ez felnyitotta a szememet �s most tiszt�n l�tom, hogy milyen idi�t�k a sz�leim!

- Dudley! Vond ezt vissza! Hogy mersz s�rtegetni minket azut�n, hogy felnevelt�nk, �s mindent megadtunk neked, amit csak szemed-sz�nt k�v�nt...

- Visszavonom, ha ti is visszavonj�tok, amit a feles�gemre mondtatok!

- A feles�ged... - Vernon szeme r�snyire sz�k�lt, ahogy a meny�re n�zett. - A feles�ged csak azt kapta, amit meg�rdemelt! Aljas, abnorm�lis, h�kusz-p�kusz �z� kis trampli!

- Pont olyan aljas �s abnorm�lis, mint a fia? - k�rdezte Millicent.

- Micsoda? - pislogott Petunia. - Dudley soha nem volt abnorm�lis!

- Pontosan - b�lintott Vernon.

- Nem r�lam van sz�. T�nyleg nem j�ttetek r�, hogy mi�rt t�rt�nik itt annyi furcsas�g? K�l�n�sen David k�r�l? - k�rdezte Dudley.

- Mi... - kezdte Petunia.

- ...csak... - folytatta Vernon.

- ... azt gondoltuk...

- ... hogy...

- ... a szellemek voltak - fejezte be Petunia

- Haha! Szellemek! - somolygott Millicent. - N�zz�k csak a szellem�ket! - r�mutatott valamire a Dursley p�r m�g�tt.

Petunia �s Vernon megfordult, �s l�tt�k, ahogy David fel�j�k totyog, tejsz�nhabt�l maszatos arccal.

- Szent... egek... - lehelte Petunia. - Fel�llt, Vernon! J�r!

- �s tort�t eszik! H�t h�napos kor�ban... - suttogta Vernon.

- �s ez m�g nem minden - tette hozz� Dudley.

- Neeem? - lehelt�k a sz�lei, tudv�n, hogy most j�n a legrosszabb.

- Nem. David var�zsl�.