- Mir�l akarsz besz�lni velem? - k�rdezte Harry, Draco szag�t�l fintorogva a folyos�n. Malfoy m�g mindig a hagymam�rt�st�l illatozott.

- Sz�val... nem hiszem, hogy valaha is kedvelni foglak, Potter...

- Sosem gondoltam, hogy kedvelni fogsz - r�ntotta meg a v�ll�t Harry.

- Hadd fejezzem be - mondta Draco. - Nem foglak kedvelni, de... nem akarom a k�vetkez� hat h�napot, �s az eg�sz �letemet azzal t�lteni, hogy veled veszekszem. Belef�radtam.

Harry pislogott. Draco nyilv�n meg�r�lt.

- Ne hidd, hogy megbolondultam - folytatta Malfoy, narancsl� cseppeket t�r�lgetve a homlok�r�l, - csak... valahogy... b�lcsebb lettem.

- B�LCSEBB? - Harrynek nevethetn�kje t�madt. Narancsl�t�l cs�p�g� hajjal Draco mindennek kin�zett, csak b�lcsnek nem.

- Igen - b�lintott a sz�ke fi�. - Apa �r�lts�ge sok mindenre megtan�tott... p�ld�ul, hogy minden rosszra fordulhat, �s soha nem lehetsz el�gg� felk�sz�lve...

- Ez�ttal a meggyilkol�somat tervezed, ahelyett, hogy megszabadulsz t�lem? - tal�lgatott Harry.

Malfoy megr�zta a fej�t. - Azt, hogy nem lehetsz el�gg� felk�sz�lve, �gy �rtettem, hogy b�rmikor megs�r�lhetsz, vagy meghalhatsz, �s az hogy valaki gy�l�l �s te gy�l�lsz valakit abban a pillanatban... az rossz. Nagyon rossz.

- Egyet�rtek - b�lintott Harry. - De m�g mindig nem �rtem, hov� akarsz kilyukadni.

Malfoy lebiggyesztette az ajk�t. - Nem akarod megk�nny�teni a dolgomat, mi?

Harry vigyorgott. - K�lcs�n keny�r visszaj�r. Te sem k�nny�tetted meg az eny�met soha. De... v�g�l is neked k�sz�nhetem a boldogs�gomat.

- Nekem? - r�ncolta a szem�ld�k�t Draco. – Hogyhogy?

- Te �s Dudley adt�tok nekem a b�jitalt, amit�l elvesztettem az eml�kezetemet. Tal�lkoztam Lockharttal, Egyiptomba ment�nk, �s tudom�st szereztem a Z�ld L�ng� F�kly�r�l, amely v�g�l megmentette Ginny �let�t. K�sz�n�m, Draco.

Mosoly t�nt fel Malfoy ravasz arc�n. - Nem volt sz�nd�komban boldogg� tenni t�ged... egy�ltal�n nem.

- Sosem gondoltam, hogy igen - v�laszolta Harry.

- Mindenesetre, - folytatta Malfoy, - t�l r�gen vagyunk haragban. Ideje v�get vetni neki.

- �ssuk el a csatab�rdot?

Malfoy b�lintott. - Akarod...?

Harry kiny�jtotta a jobbj�t. - H�t persze.

Draco habozva megr�zta a kez�t. - Rendben... de ne b�zd el magad, Potter - tette hozz� k�r�rvend� vigyorral, mintha f�lne, hogy egy pillanatra gyeng�nek t�nt. - A Mardek�r legk�zelebb a Griffend�llel t�rli fel a kviddics p�ly�t.

- �lmodban, Malfoy.

* * * * *

- Ki az �rd�g h�vta meg ezt a tet�t? - Sirius Lupinhoz fordult, Gilderoy Lockhartra mutatva, akinek valahogy siker�lt elker�lnie az �telbomb�kat, �s egy tucat rajong�t�l k�r�lv�ve p�ffeszkedett a t�ncparkett k�zep�n. �ppen arr�l mes�lt a h�lgyeknek, hogy hogyan is mentette meg Abysmal sun-Amun l�ny�t, amikor a sz�nyege megbokrosodott.

- �, Gilderoy, maga olyan b�tor! - s�hajtotta Parvati

- �s olyan okos! - tette hozz� Lavender.

- �s olyan eljegyzett... - fejezte be Lockhart.

- Eljegyzett??? - sik�tott�k a boszork�nyok r�m�lten.

- Igen. Feles�g�l veszem Anck sun-Amunt! H�t nem csod�latos?

- Uramisten, az a szeg�ny l�ny! - suttogta George Frednek �s Charlie-nak, akik buzg�n b�logattak.

- Ezt a tet�t ki kellene tiltani a Roxfortb�l - jegyezte meg Percy.

- Pontosan, dr�g�m - b�lintott Penelope.

- Mi�ta van �jra egy�tt Percy �s Penny? - k�rdezte az ikreket Ginny, amint oda�rt Hermion�val �s Ronnal.

- Ami�ta siker�l neki - kuncogott Fred.

- Siker�l neki? - vonta fel szem�ld�k�t Ron.

- Aha - r�h�g�tt George. – Teljesen �j ember lett bel�le. Meg sem ismern�d… k�pzeld, vid�m!

- Nem mondod! - ki�ltott fel Ron.

- Dehogynem! - v�laszolt George.

- Mi van, sr�cok? - kapcsol�dott be Harry.

- Gyere, elmondom... n�gyszemk�zt - vigyorgott Ginny.

- J�v�k, �des - mondta Harry. - Jut eszembe, Ron, k�sz�n�m a kar�csonyi aj�nd�kot. M�g nem volt alkalmam megk�sz�nni. Nagyon vicces k�nyv.

- �r�l�k, hogy tetszik - mosolygott Ron. - Eredetileg az el�z� kar�csonyra vettem.

- T�nyleg?

- Bizony, s�gor - b�lintott a bar�tja. - �s most menjetek, a sz�mmisztika terem v�r r�tok.

Harry elv�r�s�d�tt. - Tudsz r�la...?

- Ginny elmondta - kacsintott Ron.

Harry k�zen fogta Ginnyt, hogy a sz�mmisztika terembe vezesse, amikor az igazgat� �tjukat �llta �s f�lreh�vta �ket.

Az �j h�zasok zavart pillant�st v�ltottak. Fogalmuk sem volt, mit akarhat t�l�k Dumbledore.

- Nos Mr. �s Mrs. Potter, - kezdte Albus mosolyogva, - J� h�reim vannak sz�motokra.

- J� h�rek, uram? - k�rdezte Harry.

- Igen - Dumbledore b�lintott. - Mivel ez egy szokatlan helyzet, eddig egy di�k sem k�t�tt h�zass�got itt... sz�val megvitattam a tantest�lettel, �s egyet �rtettek, persze Piton professzor kiv�tel�vel.

- Egyet�rtettek… miben? - k�v�ncsiskodott Ginny.

- Hogy adjunk nektek egy saj�t kis szob�t.

- Micsoda? - az �j h�zasok elk�pedtek.

- Tudom, tudom, kicsit �gy hangzik, mintha sz�nd�kosan enged�lyezn�nk kett�t�knek n�mi szab�ly-szeg�st, de... h�t h�zasok vagytok, �gy nincs abban semmi rossz, ha k�z�s szob�ban laktok, nem?

Harry �s Ginny tekintete tal�lkozott �s csintalan mosoly �lt ki az arcukra. - NEEEM! EGY�LTAL�N SEMMI! – r�zt�k hevesen a fej�ket.

- Helyes - b�lintott Dumbledore. - Biztos voltam benne, hogy nem utas�tj�tok vissza. Teh�t... ez egy haszn�laton k�v�li helyis�g, pont McGalagony professzor szob�ja alatt. - k�zelebb hajolt �s azt suttogta: - J� volna, ha megpr�b�ln�tok nem t�l nagy zajt csapni... ha �rtitek, mire gondolok...

Harry elfojtotta a nevet�st, de Ginnynek musz�j volt kuncognia.

- Egy kicsit rendbe hozattam Frics �rral... � persze vitatkozott, mondv�n, hogy az ilyen engedm�nyek erk�lcstelens�gbe d�ntik az iskol�t, de h�rmunk k�z�tt legyen mondva, kit �rdekel, hogy mit mond az a v�n bolond?

Az �j h�zasok hat�rozottan egyet�rtettek.

- Sz�val, a szob�t kitakar�tott�k, be�ll�tottak egy francia�gyat, de van m�g valami... meg kell osztanotok a szob�t a r�gi Roxforti Nyilv�ntart� K�nyvvel.

- �, az a k�nyv! - b�lintott Harry. - Nem gond, uram. Am�g az nem zavar minket, mi sem fogjuk zavarni �t.

- Akkor j�l van, j� mulat�st gyerekek... csak m�g egy dolog...nem sz�m�tottam r�, hogy  ez a kis roxforti botr�ny ilyen j�l v�gz�dik - kacsintott r�juk Dumbledore, �s a t�meghez fordult. - Egy pillanat! Miel�tt az �j h�zasp�rok t�voznak valahov�, - sokatmond� pillant�st vetett Harryre, - v�gre kell hajtani az esk�v�i szertart�s egy fontos r�sz�t... a menyasszonyoknak el kell dobniuk a csokrukat!

Hangos moraj futott v�gig a termen: nevet�s �s izgatott ki�lt�sok.

Ginny r�vigyorgott Hermion�ra, aki Dumbledorhoz l�pett, Millicent pedig k�vette �ket.

- Fontos szab�ly, - folytatta Albus, - hogy senki sem haszn�lhat var�zslatot! K�rem, h�lgyeim tegy�k f�lre a p�lc�jukat, �s k�zdj�k le a k�s�rt�st, hogy azt ki�lts�k 'Invito csokor!'

A Nagytermen �jabb nevet�s-hull�m vonult v�gig.

- Most h�romig sz�molok... - mosolygott Albus. - Egy, kett�, h�rom!

A menyasszonyok a t�megnek h�ttal fordulva eldobt�k a csokrukat.

Ginny csokra Penelop� kez�ben k�t�tt ki, amit�l Percy arca v�rv�r�ss� v�lt.

Hermion�� McGalagony �l�be esett - a professzor d�bbenten b�multa a csokrot, nem is hallva a di�kok k�r�rvend� megjegyz�seit.

Millicent bokr�t�ja �tsuhant a termen, mint egy ny�l, �s nekicsap�dott Fred homlok�nak. - Mi a... - k�romkodott Fred, homlok�t massz�rozva, amikor egy kart �rzett a derek�n.

- Tudtam... egyszer�en tudtam, dr�g�m - kacsintott r� Angelina, m�g George vigasztal�an veregette ikertestv�re h�t�t.

- Te szeg�ny, szeg�ny fick�...

* * * * *

- Ah, Sybill! �rvendek, hogy k�r�nkben l�thatom! - �dv�z�lte Dumbledore a j�sl�stan tan�rt, amint az bel�pett a Nagyterembe.

- �, igen, Albus... - Trelawney titokzatos pillant�st vetett r�. - A szob�mban voltam, elm�ly�lten gondolkodtam a hal�lon, amikor hirtelen k�sztet�st �reztem, hogy belen�zzek a krist�lyg�mb�mbe.

- �s mit l�tott benne? - tudakolta Dumbledore, minden j�vend�l�sek legr�mesebbik�re sz�m�tva.

- �, maga nem hisz benne! - felelte Sybill megb�ntottan. - L�ttam... a Potter-Weasley-Granger csal�d j�v�j�t...

- �s? Milyen sz�rny� baleset t�rt�nik vel�k? - az igazgat� kiv�l�an sz�rakozott. - Rep�l�g�p katasztr�fa? Lefejez�s? Net�n a Zord�?

- Nem, nem, nem – felelte Trelawney rendk�v�l szenved� arccal. - A krist�ly megmutatta nekem... hogy boldogan �lnek, am�g meg nem halnak!

- �, milyen sz�rny�! - csapta �ssze a kez�t Albus.

Sybill tekintete Ronra �s Hermion�ra esett. - Jut eszembe, Albus, igazak a pletyk�k a Weasley�k �j helyzet�r�l?

- Nagyon is - v�laszolt Dumbledore.

- Att�l f�lek, nem ismerem az eg�sz t�rt�netet. Lenne sz�ves elmondani?

- H�t persze - mosolygott az igazgat�. - �vsz�zadokkal ezel�tt a Weasley csal�d nagyon gazdag volt. Az 1216-os vagy 1612-es...? – suttogva k�zelebb hajolt: - K�rem, Sybill ne eml�tse Binns professzornak, hogy keverem az �vsz�mokat... sz�val a koboldl�zad�s sor�n Herold Weasley, - azt hiszem �gy h�vt�k - a csal�df�, el�sta vagyon�t a vid�ki birtok�n, hogy biztons�gba helyezze a vadul fosztogat� koboldokt�l. Azt�n Herold P�pua �j-Guine�ra menek�lt... vagy �j-Z�landra? Mindegy. Sz�val a kegyetlen V�rszomjas Vendel nev� kobold el�l sz�k�tt, ha az eml�kezetem nem csal. Ez a kobold �ll�t�lag megesk�d�tt, hogy meg�li. Szerencs�tlens�g�re Herold elt�nt a t�voli orsz�gban. V�lhet�leg megette egy lethifold, de ez nem bizony�tott. - Albus v�llat vont. - Tal�n csak megsz�k�tt a szomsz�d csinos feles�g�vel.

Sybill helytelen�t�en vonta fel szem�ld�k�t, de az igazgat� folytatta.

- Mivel Herold rokonai nem tudt�k, hov� rejtette a p�nz�ket, valamennyien keresni kezdt�k, de nem akadtak a nyom�ra. Hamarosan ad�ss�gba vert�k magukat, eladt�k az udvarh�zat �s a vid�ki birtokukra k�lt�ztek, Widra Szt. Capdel faluba. Az�ta a Weasley csal�d szeg�nys�gben �lt – eg�szen a m�lt ny�rig, amikor Ron furk�sza, Vendelin, egy hatalmas l�da aranygalleont tal�lt Molly k�poszta�gy�s�ban. - Dumbledore egy poh�r s�t�t�kl��rt ny�lt. - Nos, ennyi a t�rt�net, Sybill. M�g Malfoy�k elszeg�nyedtek, Weasley�k �jra gazdagok lettek. Ron megkapta a r�sz�t a csal�di �r�ks�gb�l �s sepr� szak�zletet nyitott Roxmortsban, mint m�r tal�n hallott r�la. Foglalkozik tov�bb� mindenf�le sepr� meghib�sod�s�val, t�r�tt ny�lt�l ravasz ront�sokig. Szer�ny v�lem�nyem szerint Weasley�k meg�rdemelt�k a szerencs�j�ket. �n p�ld�ul gyakran megl�togatom Ront a boltj�ban, csak hogy gy�ny�rk�djek azokban a sz�p sepr�kben. A kedvencem a Rak�ta 3000-se.

* * * * *

- Teh�t, min vihogtak az ikrek? - k�rdezte a feles�g�t Harry, amint kis�t�ltak a Nagyteremb�l.

- Ehm... eml�kszel, mit mondtam neked Percyr�l? A... probl�m�j�r�l?

- Igen... �s?

- H�t megold�dott.

- Viagra? - vigyorgott Harry.

- Micsoda? - vonta fel szem�ld�k�t Ginny.

- �, ne is t�r�dj vele - somolygott a fi�. - Teh�t, hogyan old�dott meg?

- Nem tudom... de m�r siker�l neki.

- Ez j� h�r – az ifj� f�rj k�zen fogva vezette a l�nyt v�gig a folyos�n.

- Igen, �s m�s j� h�r is van a csal�dban.

- Micsoda?

- Fleur bab�t v�r.

- �, nagyszer�. Bill biztosan nagyon boldog... rem�lhet�leg kisl�ny lesz... egy kis v�la - Harry kinyitotta bar�ts�gos kis szob�juk ajtaj�t.

- Milyen kellemes hely, nem, Harry?

- Az. Frics j� munk�t v�gzett - a fi� bekukucsk�lt a szob�ba. Gy�ny�r� k�k f�gg�ny�k l�gtak az ablakokon, nefelejcsk�k tap�ta a falakon (m�r nem b�borsz�n�) �s a sarokban egy hatalmas �gy �llt. A szoba k�zep�n egy kis emelv�nyen fek�dt a Nyilv�ntart� K�nyv. A fiatalok nem vett�k a f�radts�got, hogy k�zelebbr�l megvizsg�lj�k – per pillanat eg�szen m�son j�rt az esz�k.

Az �jdons�lt f�rj felkapta feles�g�t �s �temelte a k�sz�b�n.

- Isten hozott a mi �des otthonunkban dr�g�m - mondta, egy 'Ne zavarj' t�bl�t f�ggesztve az ajt� k�ls� kilincs�re.

Ginny ragyog�an r�mosolygott. – Azt hiszem, itt nagyon j�l fogjuk �rezni magunkat.

- Semmi k�ts�g - felelte Harry. - Jut eszembe, hol t�lti Ron �s Hermione a n�sz�jszak�t? Hermione szob�j�ban?

- Nem - r�zta fej�t Ginny, kigombolta Harry szmokingj�t. - Roxmortsban. Ron lak�s�ban a boltja felett.

- Aha - Harry kioldotta Ginny �v�t, mik�zben a l�ny apr� cs�kokkal bor�totta be f�rje homlok�t (a sebhely�t is), orr�t, ajk�t �s nyak�t, mialatt Harry cippz�rj�val matatott.

Az ifj� f�rj gyorsan megszabad�totta feles�g�t a ruh�j�t�l, majd r�zv�r�s f�rtjeivel j�tszadozva szerelmes szavakat suttogott a f�l�be.

- Nem gondolod, hogy a vend�gek hi�nyolni fognak minket? - k�rdezte Harry k�t forr� cs�k k�z�tt, kipattintva a melltart� csatj�t.

- Visszamegy�nk miel�tt v�get �r a buli - kuncogott a l�ny. - Vagy m�gsem...

- Ki vigy�z Lilyre?

- Anya �s Fleur - felelte Ginny, f�rje izmos mellkas�t cir�gatva, v�gyakoz� s�hajokat csalva a fi� ajk�ra.

- Olyan kellemetlen... ���, dr����g�m... kellemetlen, hogy mindig m�sokat kell megk�rn�nk, hogy vigy�zzanak a kisbab�nkra - �llap�totta meg Harry nehezen l�legezve, mik�zben ledobta nadr�gj�t, mert bizonyos ter�leteken kezdte t�l sz�knek �rezni.

- Csak addig kell v�rnunk, am�g v�get �r az iskola�v �s Sirius h�z�ba k�lt�z�nk - v�laszolt Ginny. - Ott majd mindig vel�nk lesz a l�nyunk �s a fiunk.

Harry pislogott. - A fiunk? T�l sok pezsg�t itt�l dr�g�m? Csak egy l�nyunk van.

- Egyel�re - v�laszolt a l�ny pajkos vigyorral.

- Hogy �rted ezt? – Harry zavartan pislogott.

- �gy �rtem, hogy n�lunk lassan m�r hagyom�ny... - Ginny a has�ra tette a kez�t.

- Hagyom�ny?... Micsoda? - Harry lenyelte a gomb�cot a tork�ban, miut�n leesett neki a tantusz.

- Hogy mindig elfelejt�nk v�dekezni.

- Elfelejtett�k???? - lehelte Harry. - Azt hittem, nem felejtett�k el, vagy m�gis?

- Biztosan... legal�bb egyszer el kellett, hogy felejts�k – v�laszolt a l�ny, �s a f�lig r�m�lt, f�lig elragadtatott kifejez�st vizsg�lta f�rje arc�n. - �r�lsz? Legal�bb egy kicsit?

- �r�l�k??? Nem - Harry megr�zta a fej�t. L�tva a k�nnyeket Ginny szem�ben, gyorsan hozz�tette: - Nem �r�l�k, EL VAGYOK RAGADTATVA! - ezzel felemelte a l�nyt a f�ldr�l �s k�rbeforgatta, mintha nem lenne s�lyosabb egy tollpih�n�l.

- Tegy�l le! - sik�totta Ginny, Harry v�ll�t p�f�lve az �kl�vel, kacagva. - Tegy�l le, de azonnal! – amint Harry gyeng�den visszaeresztette a padl�ra, a l�ny leh�zta az arc�t egy cs�kra. - Megijesztett�l, te buta – rebegte, m�g �r�mk�nnyek csorogtak v�gig az orc�j�n.

- Hogyan gondolhatod azt, hogy nem lenn�k elragadtatva egy �jabb gyerekt�l, mi? - Harry odany�lt �s let�r�lte feles�ge k�nnyeit. – Ez nagyszer� alkalmat ad egy �jabb botr�nyra...

- �jabb botr�nyra? - Ginny �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. - De az �jabb Potter baba nem h�zass�gon k�v�l fog sz�letni, mint Lily...

- Nem, t�nyleg nem - somolygott Harry. - De az emberek TUDNAK �m sz�molni.

- Aha, t�nyleg – kacar�szott Ginny, �s mag�val h�zta Harryt az �gyba. - De tudod mit? Engem nem �rdekel az �jabb botr�ny...

- Engem sem - vigyorgott Harry �s lehajolt, hogy �jra megcs�kolja, amikor furcsa zizeg� hang �t�tte meg a f�l�ket.

K�r�ln�ztek, �s l�tt�k, hogy a penna megmozdult a Nyilv�ntart� K�nyv�n.

- N�zz�k meg, mit �r - Harry k�zen fogva a kis emelv�nyhez vezette Ginnyt.

A Roxforti Nyilv�ntart� K�nyvbe n�ztek �s a szem�k elkerekedett a meglepet�st�l.

- Ezt nem hiszem el! - lehelte Harry.

- Ez azt jelenti...? - k�rdezte Ginny.

- Csak azt jelentheti – b�lintott az ifj� f�rj. - De ez... ez egyszer�en t�l sz�p, hogy igaz legyen...

- Pedig igaznak kell lennie... a m�gikus penn�nak mindig igaza van!

- Bizony... - Harry arc�n a leggonoszabb vigyor ter�lt sz�t, amit Ginny valaha l�tott. - Igaznak kell lennie... k�pzeld el az arcukat, amikor megkapj�k a z�ld tint�val �rott levelet... – Harry egyszer�en nem tudta abbahagyni a nevet�st. - Ez a legnagyobb katasztr�fa, ami t�rt�nhet vel�k...

- Majdnem megsajn�ltam �ket - jegyezte meg Ginny rosszindulat� vigyorral.

- De csak majdnem – kacsintott a feles�g�re Harry, �s �tkarolta. A l�ny a v�ll�ra hajtotta fej�t, �s hitetlenkedve b�multa azt az egy sort, amelyet a penna le�rt:

David Dursley, sz�letett: 1998, december 25, sz�l�k: Vernon �s Petunia Dursley.

V�GE